Félegyházi Hírlap, 1885 (4. évfolyam, 17-52. szám)
1885-07-05 / 27. szám
IV. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 4 frt, félévre 2 írt, negyedévre 1 írt- Egyes szám ára 10 krajcár. Megjelenik minden vasárnap. 27. szám. .Félegyháza 1885. július 5. Felelős szerkesztő: Dr. Holló Lajos. Laptulajdonos: A Petői könyvnyomda társaság. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Vasúti főutcza, Szabó Imréféle ház a társaság nyomdájában. Hirdetések díjszabály szerint. A t. közönséghez. A Félegyhzi Hírlap kissé változott külsőben lép a Il-ik félév kezdetén olvasói elé. A Petőfi társaság, mely a lapot éveken keresztül — bizonnyára elég nagy áldozatok árán — kiadja, mindent elkövet, hogy a városnak egyetlen nyomdáját és egyetlen lapját technikailag oda fejleszsze, hogy azok, ha nem is valamely magasabb fejlettségnek, de a mi viszonyainknak minden tekintetben megfeleljenek. Csak legutóbb is betűkbe és egyéb nyomdai szerekbe tetemes beruházást fektetett, a hiányokat kiegészítette, úgy hogy jelenleg nyomdája ott áll, miszerint nagyobb szabású munkákat is, a legizlésesebben és a legpontosabban elkészíteni képes. A Petőfi társaságot, — ami talán szokatlan napjainkban — nem kizárólag anyagi haszon vezérli, alapszabályaiban is czélul van kitűzve az „irodalom pártolása“, anyagi tekintetben pedig oda törekszik, hogy viszonyai megszilárduljanak és ezzel megszilárduljanak ama vállalatai is, amelyekkel csak a város művelődési viszonyainak kíván némi szolgálatokat tenni. Állandóság lebeg szeme előtt és az, hogy folytonos fejlesztés és tökéletestés által a közönség fokozódó igényeit kielégíteni legyen képes Örömmel elismeri e társaság, hogy e város közönsége nagy mértékben megkönnyíti feladatainak teljesítését, hogy napról-napra nagyobb az az érdeklődés, amelylyel közönségünk műveltebb része nyomda és lap iránt egyaránt viseltetik. Mindazonáltal tudja azt is jól, hogy visszonyaink e tekintetben még nem fejlődtek oda, ahol egy ily nagy népességű és jelentőséggel bíró városnak ma már állnia kellene. S azért midőn a t. közönség tudomására hozza a részéről tett újabb áldozatokat s bejelenti, hogy a II. félévet az eddiginél még fokozatosabb erővel kezdi meg, egyúttal kéri vállalatai részére a közönség nagybecsű támogatását. A Petőfi társaság, mint nyomdatulajdonos és a „FÉ LEGY HÁZI HÍRLAP* kiadója Magyar történelmi kongressus. Nem mindennapi, sőt üdvözölni való jelenség az, mely pár nap óta a magyar tud. Akadémia dísztermét betölti. A magyar történelem legbuzgóbb mivelői üléseznek ott, hogy a szépen fejlődő magyar történelem kultiválása, népszerűsítése és tanítási módszere felett eldöntsék a fontosabb kérdéseket. Hogy mennyiben van jelentősége e kongressus megtartásának , erre nézve leghívebb magyarázóul álljon itt a kongressus nagyhírű elnökének Ipolyi Arnold püspöknek megnyitóbeszédjéből néhány kivonat. „A nemzeti eszme és öntudat s a nemzeti műveltség menete képezte az alapot, melyen Magyarország, magasabb története alakult, fejlődött s emelkedett. S feljegyzésre méltó, hogy valahányszor e nemzeti eszme hanyatlott, mindjárt a nemzet szerencséje is alászállott, és valahányszor a nemzet lelkesedett, élete is azonnal emelkedett. Hogy csak a nemrég múlt korszakot, a múlt század vége előttit, vagy e kornak nemzet és alkotmányellenes törekvéseit említsük , — a nemzet mindég történeti életének restaurácziója által állította vissza és szilárdította meg állami létét és függetlenségét. Tette pedig ezt gyakran saját hűtlen, vagy csak gondatlan testvérei, sőt nemzete elidegenedett többjei ellenére. Ez hagyományos történeti és politikai érzetben nyilatkozott nemcsak nemzetünknek értelmisége, hanem ez képezte annak szerencséjét is és dicsőségét. Ennek érzete tette kitartóvá a szüntelen való küzdelemben, bátrakká és hősökké a kitartásban, szívósakká és eszélyesekké államunk és nemzetiségünk fentartásában. S a mily magasan lelkesedett nemzetiségéért s egységéért, úgy lelkesedése mindig liberálisabb volt, hogysem exkluzívvá, vagy szűkkeblűvé vált volna. Saját szabadsága és függetlensége kiküzdésébe foglalta mindig országa összes, bármily idegenszerű népeit, nem tevén köztük soha különbséget, ha csak a nemzet s államegység ki volt viva. Ez volt az a talizmán s varázserő, mely sajátlag nemzetünk erejét s erényét képezte. Ezért ragadtuk meg az alkalmat e történelmi kongresszus megtartására és felvettük programmjába a történelmi tanulmányok összes ágait és módszereit, egész a művészetnek a történetben s a történeti érzéknek a művészetben alkalmazásáig és népszerűsítéséig. Nem lehet többé kétségbe vonni, hogy a nemzetek kultúrái kérdése immár azok létkérdésévé vált. A mint a nemzeteket annyi részek sora mind erősebben felébresztette létek feltételei felismerésére, fel kellett éppen úgy ismerniük az emberiség keretében létező czéljukkal, műveltségi állapotuk helyzetét. Ebből fakadt mindig a nemzeti újjászületés forrása. A nemzeti tudat ezzel indul ki egész életének kikutatására. Nem elégedhetik meg csupán a nemzet élete felületén felmerülő állami és hadiakczióknak, a dinasztiák sorának és a népek, forrongásainak, eseményeinek történelmi elbeszélésével, ami addig úgyszólván egyedül képezte a történelem anyagát. Le kell ereszkedni a nemzeti és népélet mélyébe, s innét annak legmagasabb szellemi nyilatkozatáig emelkedni. Ez az, mit nemzeti műveltségtörténetnek nevez az újabb történetfejlődés, belefoglalva úgy a köz-, mint magánéletet, a vallási és egyházi, az állami és jogi, a polgári és társadalmi intézmények fejlődése történetét, a házi és népéletet, a nyelv és irodalom, a tudomány és művészet, az ipar és munka, az erkölcsök és szokások, a népmonda és rege sat. összes nemzeti alkotásai történetét, múltját és jelenét, kezdve úgyszólván az első népnyilatkozat téveteg meséjéte egész legmagasztosabb érzet daláig, az öntudatlanul elhangzó példabeszédtől egész a vérszerződésnek, ha volt, nemzetalkotó törvénypontjáig, vagy a végső cserép és fegyverdarabtól, mely az elszántott sír rögével előgördült, egész a felhőkbe nyúló műalkotás gót csúcsáig Valóban csak ez az, ami képes az élet minden rétegeibe új erőt önteni, a nemzet természetszerű fejlődését a múlttal és jelennel összekötni. Elég, ha csak egyszerűen rámutatunk a lendületre, melyet e tanulmányok által vett műveltségi életünk: az állam és társadalom, az élet s a tudomány, a művészet s az ipar terén. A nemzeti történeti közérzet fejlesztése, a hazafias eszmének kultusza egyszersmind a jövőnek is kezessége. A nemzet történeti eszméje által alapította meg létét. Ezzel győzött s vivta ki önállóságát és műveltségi helyzetét, s a győztest diadalútjában nem fogja megakasztani a gúnyosok kiabálása és sárdobálása. Mint Lesseps a tengereket összekötve, a világrészek közt utat törve, válaszolt minap a franczia akadémiában a gúnyra, mely nagy műve megalkotva közt annyiszor támadta: az ugatás az ebék dolga, mig a karaván tovább megy át Mellettük világutján : ugy megy a történet is előre, diadalmasan örök utján; daczára annak, hogy kritikája sem volt eddiginég képes ,természete félszegen keresett alt törvényeivel tisztába jutni.“ A munka kezdete. A választások harcza lezajlott. A sok korteskedés s az ezzel járó nagy pauza után — következik immár a munka. Tisztviselőinktől ugyan még nem hallottunk munkaprogrammot — azt adni talán még nem is volt alkalmuk — de ott, ahol annyi a tenni való, mint nálunk, programoi nélkül is hozzá lehet fogni a dologhoz és lehet tenni az eleget. Csak a helyes sorrendet kell megállapolni s a hiányok felismeréséhez kell helyes érzékkel bírni. A közigazgatási ügyek ellátása nem bir kevesebb fontossággal az igazságszolgáltatásnál,— ezt halljuk ma hangoztatni minden oldalról. ✓Mi még hozzáteszik, hogy a közigazgatási ügyek sokasága, és mindennapivalta. ,reznknek jó ellátását az polgári)kr.v nej; teszi, mint a mily fontossággal bír minden más közfunctió. Közbiztonságunk, épitkezési és cselédügyünk, utaink, a közegészség és köztisztaság kérdése a katona- és tolonetügy, a községi bíráskodás stb. stb. mind a közigazgatási hatóság kenyzeibe vannak letéve. Mindegyikünknek van csaknem mindennap e hatósággal dolga, úgy hogy a mint a mindennapi kenyérért, úgy a mindennapi jó közigazgatásért egyaránt követünk. "Györög• A mi közigazgatásunk egyes részsortokat kivéve, végtelen hiányos és gyenge. Az egyes állások alig mondhatók hivataloknak annyira nélkülözik a hivatalos tekintély és komolyság minden atribútumát. A városháza nem más mint egy nagy durch haus, ahová mindegyikünk felszökött járni egy kis mondanivalóra és egy kis hallanivalóra. Egyes tisztviselőink el vannak halmozva munkával, mások egész nap alig találnak valami tennivalót, úgy, hogy egyedüli pasziójukat abban lelik, ha a többieket is visszatarthatják a munkától. Hivatalos helyiségeink csekély száma és czélszerűtlen volta szintén lehetetlenné tesz minden komolyabb foglalkozást. Községi bíráskodás, csendbiztos és paszus-hivatal egy szobában húzódik meg, sőt még ez a „terem“ előszobául is szolgál a főkapitányi hivatalnak. Árvaszéki referens, iktató, jegyző és az egész tanács szintén egy szobára van utalva, természetes, ez is átjáróul szolgálván a polgármesteri hivatalhoz. Ilyen viszonyok mellett jó közigazgatásról álmodni sem lehet. A munkát tehát ott kell megkezelni, hogy hivatalos helyiségeil, tisztességes számmal terem- A Városi lázat pedig hivatallá kell fenn" rádiót mindenkinek csak hivatalos ügyben lehet bemenni s le kell mondanunk arról a rossz szokásunkról, hogy tisztviselők és nem tisztviselők a városházán naponként kaszinót tartsanak. délben nyilvánult, reánk mezőgazdákra nézve égetővé tette e kérdés helyes megoldását. Nem akarunk és nem tudunk új és eddig ismeretlen panaceákkal lépni a t. gazdaközönség elé. Csak a meglevő, rég ismert, de — sajnos — mégis csak gyéren alkalmazott módokat akarjuk föleleveníteni. Konkrét példákkal akarjuk ezt illustrálni, melyekben a jelen év is bővelkedik. Szerény nézetem szerint senki sem mutathat fel jellemzőbb példákat, mint egy oly gazda, ki gazdasági üzemvitelének átmeneti stádiumán áll. Aki így egy időben éli végig a régi rendszerek minden selejtességét, az új rendszerek vívmányaival, akinek maradt elég a régi rosszból, de élvezi már a jót is, mit modern s a kor színvonalán álló gazdasági üzemünk hoz magával, az a gazda tehet saját megfigyelése körében legtanulságosabb összehasonlításokat és szerezhet hasznos tapasztalatokat. Az aszály káros hatása elleni védekezésre igen sok mód áll rendelkezésünkre. Közöljük itt a lényegesebbeket: 1) A termőföld erős termőképességbe hozása trágyázás által. 2) A termőföld növelésének, a megmunkálásnak (szántás, porbanyitás, fogasolás, hengerezés) helyes alkalmazása. 3) Korai vetés úgy ősszel, mint tavasszal. 4) A vetésnek kizárólag sorvetőgéppeli teljesitése. 5) A kellőleg megerősödött veteménynek megfelelő gondozás?. (Őszi vetések, herések, luczernások és rétek fogasolása, a kapálás kapásnövényeknél kézzel és géppel.) Azt hisszük, e rövid öt pontnak szerepe oly lényeges, hogy az a mezőgazda, ki bír a képességgel mindegyiket teljesíteni: az ezeken kívül álló elemi csapás -A ! Miként védekezzünk az aszály ellen? Klimatikus viszonyaink saját szem egyformasága, mely az utolsó három évben mindig április—május hóra eső csapadékhiány s a vele egybefüggő korai hő-emelke■fűiinélyek ellen társulatoknál bontositha termését biztosítottnak tekintheti. Nagyon is el van terjedve ama téves nézet, hogy az erősen trágyázott földben (új trágyázottról mondják) aszály esetén a növényzet előbb kiég. Nagyban ellene szól ennek úgy az elmélet, mint a gyakorlat. Az a növényzet, mely a részére szükséges tápanyagot bőségesen veheti fel, mindig életerősebb, kitartóbb, mint a sovány talaj elnyomorodott növényzete. A tápdús talaj, mely akár őstulajdonsága, akár mesterséges befolyásolás folytán a szükséges tápanyagokat magában foglalja, már félig biztosítja a termést. A termőföld termőerejét nagyban fokozhatjuk az okszerű mivelés által. Jó szántás, többszörös szántás, azaz keverés, fogasolás és hengerezés által mintegy kiszolgáltatjuk a termények részére a föld földat- Boldogságunknak... Boldogságunknak vége . . . vége, Örökre veszve, oda van ; Ok, nem lehet azt visszasírni, Keserv, könny most már hasztalan. Ki szétszakitá sziveinket, Örülhet a siker felett, Engem akart csak eltalálni És összetépett két szivet. S te hittél ama szennyes vádnak És kárhozat lett . Bited . Mindkettőnket sújtott a kéz, mely Találni akart engemet. Gyulai János. Ne kívánda más feleségét. — Novelette. — Négy óra. Oláhné elfogadó napja. Még csak egy vendége van, Kapornakiné, aki pár perczczel előbb érkezett, midőn hirtelen erősen megrántják a csengetyűt. — Itthon van a nagyságos asszony? — szól egy hebegő hang. A következő pillanatban már beront egy fiatal szép asszony. Oláhnét is a csinosak közé számítják a városba, de csakis csinosnak mondhatjuk, ha a szép jelzőnél nagyobbal nem tüntetjük ki a különös módon érkező látogatót. — Egy széket előbb, . . . sóhajt a jövevény. — De hát mi a bajod, Karolin ? — Mindjárt kedésem. Hosszú lélegzetet vett, megigazította ruhája övét, felhajtotta Ji polonaiset, melyet a székre dőltében elfelejtett félrehúzni és