Félegyházi Hírlap, 1890 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1890-05-04 / 18. szám
Vili. évfolyam. Előfizetési :1iall . Egész évre 4 írt, félévre 2 írt, negyedévre 1 frt. Hirdetések díjszabály szerint. 18. SZÁM. Félegyháza, május/1. 1890. Megjelenik minden vasárnap. Kiadóhivatal : Banczay József könyvkereskedésében. (Heinrich György-féle házban.) Felelős szerkesztő: Szerelemhegyi Károly. Választások után. Megtörtént a választás. Megtörtént pedig úgy, amint városunk lakossága kívánta. A közóhaj teljesedésbe ment. Szebb, fényesebb győzelmet nem arathatott volna senki. A képviselőtestületet áthatotta a, város érdeke, mint mikor érzi, hogy a kötelesség szólítja a 26 ezer lélek által adott s elfogadott megbízatás teljesítésére. Érezte a közgyűlés, hogy e megbízatás nem csak hiúsága kielégítésére szolgál, de hogy megbízóinak érdekét is szívén hordozza, s hogy megbízatásának lelkiismeretesen is feleljen meg. Tudatában volt a képviselő testület annak,hogy az ápril 30-iki választás lesz döntő városunk jövőjére nézve; tudatában volt annak, hogy e napon kell számolnia azzal, megtartsa-e azt, amit nehéz küzdelmek után kivivett vagy pedig végleg szakítson az új vívmányokkal és essék vissza egy félszázaddal a múltba! Tudatában volt annak, hogy a kor kívánalmainak meg kell felelni, azzal lépést kell tartania. Meggyőződése volt, hogy a tiszti állásokat arra való, kellő képzettséggel párosult szakértelemmel felruházott egyénekkel szükséges betölteni. Tudatában volt annak, hogy a gyakori változtatása a tisztviselőknek csak hátrányára van a közigazgatásnak, s üres csábító szavaknak épp úgy, mint az érdeket hajhászó demagógoknak elébe helyezendő a város érdeke. Rég idő óta nem folyt le közgyűlési termünkben választási küzdelem oly higadtan, oly megfontoltan, mint a legutóbbi választásnál. Csak üdvözölhetjük a t. képviselő urakat hogy higgattságukat oly szépen megőrizték, s hogy az értelmes része oly annyira tömörült, — hogy nem személy harczot vívott, — hanem az érdemet méltányolta. Vajha úgy történnék az közügyeink minden ágának meneténél! vajha összetartana képviselőtestületünk minden ügynél, s párt- és személyes tekintetek mellőzésével intézné közügyeinket! Láthatjuk a legutóbbi közgyűlés lefolyásánál, mennyit határoz az összetartás, a tömörülés, s a tárgyilagos ítélet. Itt is az ideje, hogy felhagyjunk az önmagunkkal folytatott harczcal. Hiszen tudjuk, hogy az nem csekély áldozatot követel. Mi Őszintén üdvözöljük, az összetartás megvalósítására irányuló törekvés örvendetes látszatát, közgyűléseinkben. Tudjuk jól, hogy az összetartás, az érdekközösség józan felfogása, segíti elő önjavunkat, a ezér pedig, melyhez vezet mindnyájuk érdeke, városunk felvirágzásának, s előhaladásának rég óhajtott megvalósítása. Ennek kivitele pedig senkitől sem függ anynyira, mint képviselőtestületünk józan gondolkodású, elfogulatlan s értelmes osztályától, mely hivatva van városunk intézményeit s alapját úgy a jelenben, mint a jövőben is megvédeni s biztosítani. Hiszen az értelmiségnél rejlik a biztosíték, mely nem engedi, hogy városunk ereje, egysége szétforgácsoltassék, s mig közgyűléseinken különböző pártok s elemek lesznek, a döntő erő az értelmes résznél van s lesz mindenkor, s ha városunk nem pusztán emberekből áll, de van ereje, úgy ez vagy sehol sem lesz vagy ott leend, hol az értelem honol; — s mig városunk el van tökélve a döntő erővel élni, addig városunk fontos érdekeinek és alapjának megvédése vagy e részen történik hatályosan vagy sehol sem. *« Az újonan választott tisztviselőket örömteli szívvel üdvözöljük. Teszük ezt azért is nagyobb örömmel, miután tudjuk s érezzük, hogy mindnyájunk óhajtása s reménye ment teljesedésbe. S valóban a polgármesteri széknek csaknem egyhangúlag történt betöltésnél a közvélemény, a megválasztottnak a városi ügyek körül szerzett érdemei elismerését látja. Mindnyájunk előtt ismeretesek azon állapotok s nehézségek, melyekkel az újonan megválasztott polgármester, helyettesül történt választása alkalmával, városi ügyeink vezetésének terén találkozott, s ezekkel szemben a polgármesterre nehezedett feladat nagysága. A legsürgősebb igények kielégítésére s az ügyek vezetésére gyakorolt gyorsintézkedésen s a nemrégiben életbeléptetett nagyobbszabású reformok irányának kijelölése és ezek számára egy biztos alapunk megteremtése, képezvén feladata nagyságát s nehézségét is láttuk s tapasztaltuk, hogy e feladat megoldásánál ernyedet len szorgalmat tanúsított, ép úgy mint gazdag ismereteit érvényesítette. S erősen hiszük, hogy kiváló tulajdonait s képességét ezután is városunk javára s érdekében fogja érvényesíteni s fogadja részünkről is ujonan választott tiszttársaival egyetemben őszinte, meleg szivből eredő üdvözletünket. •«t©®* T Á R C 2 A ««#©£»* ldgy kislányinal. „Nem érez az, ki érez szavakkal mondhatót „Érzelmeinkre hát, hogyan lelnénk mi szót?.“ Ha én olyan szépen le tudnám azt írni, Amit árva szivem te irántad érez , Nem kellene annyit sóhajtoznom . . . írnom Szavakat keresnem szivem keservéhez. Nem kellene annyit könyörögnöm, kérnem, Hogy ajándékozz meg drága bizalmaddal . — Magad jönnél hozzám könyörgésem nélkül, Magad jönnél szivvel, szóval, gondolattal. Nem is tudom mért van szerelem a szívben, Hogyha szerelmének nincsen foganatja ? ! Kin az oly szerelem, amelyet estik érzünk, Ha a szív érzelmét mással nem tudatja ! Haj ! de ezerszerte kínosabb az érzet, Mely a nem viszonzott szerelemből támad ; Gyötrelem az ilyen szerelem testvére, S mostoha gyermeke a bú és a bánat ! — Oh de mond, viszonzott szerelem az olyan, Melyet a bizalom és a hit nem érlel? — Nem lehet szerelem, mit a hit nem táplál Az édes bizalom éltető nedvével. Oh nem szerelem hát a te szerelmed sem, Minek is nevezed érzelmedet annak ? Hit s bizalom nélkül a puszta szeretet kínzó poklot nyújt csak a boldogtalannak ! Hisz melege nélkül a napfény sem kedves, Hiányzik belőle épen, ami éltet, Melegsége nélkül a napfény se képes Fölmelegíteni ezt a rideg éltet. Küldjed el hát hozzám drága napvilágom Édes szerelmednek meleg napsugárát, Had melegítse fel éltem hidegségét, Had világítsa meg rideg éjszakáját! Légy hozzám bizalmas, ne remegj úgy tőlem, Vess a hűtlenségnek bizalommal véget ; Ha megvonod tőle bizalmadnak fényét, Mért kívánsz az éjtől mást, mint sötétséget?! Oh lásd egy-két jó szó nagyon kevés hittól, Aki boldogító szerelemre termett; Nem hideg barátság, nem az kell én nékem, Ha nem ami éltet, a te he szerelmed ! Látod én szivemnek teljes szerelmével, Hittel, bizalommal ragaszkodom hozzád ; Oh ha szeretsz kis lány, szerelmeddel együtt Add nekem szivednek hitét és bizalmát! Hittel, bizalommal, szerelemmel, szivvel Derítsd fel bús éltem sötét, hideg éjét . Tied vagyok úgy is, s felderített szivem Neked köszöni majd földi üdvösségét! TÓTH ALBIN: A hős. Elbeszélés. — Irta: Varga Mihály. — A világosi szomorú fegyverletétel megtörtént. A menekülök széthordták a gyászos hirt az egész országban, mely mindenütt hová csak elhatott, lehangoltságot, elkeseredést idézett elő. A legbátrabbak sem reméltek többé. Halottas ház volt az egész ország, amelyben a honfiúi remények kora halálát siratták. Az erdélyrészi hegyek közé ékelt Bérczés községben a világosi napokról még mit sem tudtak. Nem volt, aki meghozza hírét, katonái közül egy sem tért vissza, talán elvérzettek a csatasikon, de az is lehet, hogy valami földalatti börtönben kínlódnak. A többi menekülőktől sem tudtak meg semmit nem vitt arra útjuk. A haza vonuló diadalmas muszkáknak, vagy kétszáz főnyi előcsapata Bérezésre is elvetődött élelemért. Az előőrsök nem mehetvén be a községbe, visszajöttek és jelentették, hogy a falu népe fegyverben áll. A csapat parancsnoka azonnal intézkedett hogy a falut megrohanja A bérezésiek csakugyan fegyverrel várták az ellenséget. Élükön az öreg Csólyos Andrásnak alig húsz éves bátor fia állott, aki Bem seregében sok dicső győzelem kivívásában vett részt, de elvesztvén a jobb karját, elbocsájtatott. No de azzal a megmaradt fél kézzel is sok dicsőt lehet még tenni ! A kis csapat fegyverzete elég hiányos volt, mert puska alig kétharmadának jutott, de bátorsággal elszántsággal bőven el voltak látva. Mindannyia kész volt, ha kell halni. A harczedzett ifjú vezér szavakat vette, hogy az ellenséget csak holttestükön át bocsájtják az apai ház szentélybe. Ilyenformán, ha győz is az ellenség, győzelme drága lesz, mert minden talpalatnyi földet sok vér árán kell megszereznie. Nem várták be a muszkák támadását . Az ifjú vezér kerülő utakon oly észrevétlenül jutott az ellenség hadállásához, és oly ügyesen intézte a támadást, hogy az ellenség nem csekély zavarba jutott. A küzdelem rövid de annál hevesebb volt, és a bérezésiek győzelmével végződött. A muszkahad rendetlen futásnak eredt. A Bérezésiek nem üldözték a menekülőket ; a leszálló éj miatt nem is volt ajánlatos. Azt ugyan gyanították hogy a muszkák nem hagyják ezt annyiban ; az éj folyamán visszavárták őket. A vezér e szerint is intézkedett. Embereit rendbe szedte és egyes helyeken fölállította. Azután visszasizett az apai házba, hogy — talán utoljára — istenhozzádot mondjon öreg szüleinek, kedves véreinek.Ki tudja, mi történik az éjjel ? Már elérte a házat. Az udvarra lép . . . Abban a pillanatban a kert felől lövés dördül el, az ifjú megtántorodik szívéhez kap ...A kertben rejtőző elmaradt muszka golyója szíven találta őt. Ugyancsak abban a szempillantásban nyílt meg a ház ajtaja, az ősz apa lépett ki rajta. Érkező fia elé siet, hogy keblére ölelje, homlokon csókolja a diadalmas hadvezért. Épen jókor, ölelésre kitárt karjaiba felfoghatta fia holttestét— Fiam, szegény fiam ! Az apa levitte a halottat a hónyilóba s ott az ágyra fektette. Az anya gyönge szive nem birta el ezt a jelenetet, ájultan rogyott össze. KÖZGYŰLÉS. Elnöklő alispán úr a közgyűlést megnyitván, előterjeszti a kitűzött tárgyakat s kiemeli azok fontosságát. Egyidejűleg, mint a megye első tisztviselője elismerését fejezi ki Dr. Zámbó Géza b. polgármester hivatali működése iránt, úgy ügybuzgalom, mint képzettség és szakértelem tekintetében, melyet a városi ügyek vezetésében alig két évi hivataloskodása alatt tanúsított, és figyelmezteti a közgyűlést, hogy az állások betöltésénél ezen körülményekre figyelemmel legyen, s örömét találná abban, ha a város élén ismét olyan polgármestert látná, mint Zámbó Géza. Egyébként nem akarja befolyásolni a közgyűlést, válassza meg azt, kit legjobb meggyőződése szerint ezen állás betöltésére a legmegfelelőbbnek tart. Dr. Zámbó Géza h. polgármester megható szavakban vett búcsút a közgyűléstől, megköszönte az alispán úrnak s a közgyűlésnek az irányában tanusított támogatást s a belé helyezett bizalmat. Kijelenti továbbá, hogyha polgármesterkedése alatt közte s egyesek vagy a fölöttes hatóság között nézeteltérések merültek fel, azt ne rójják fel neki mint embernek hibául, — hanem tulajdonitsák azon állásnak, melyre őt a közgyűlés helyezte, — s melyet elfoglalva egyedül a város érdekét volt kötelessége legjobb meggyőződése s lelkiismerete szerint képviselni. Átadja a város pecsétjét, s újólag megköszöni a képviselő testületnek az eddigi bizalmat, — s kijelenti, hogy ezután mint városi polgár sem szűnik meg a város érdekében tehetségeit s képességeit felhasználni, s annak előhaladása érdekében minden erejét fel fogja használni. — Ezek után elnöklő alispán ur, miután 10 képviselő, által szavazás követett — jóllehet a felszólalásokból, s hatalmas éljenzésekből a nagy többség már előre kivehető volt, — azt