Félegyházi Hírlap, 1890 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-04 / 18. szám

Vili. évfolyam. Előfizetési :1­i­all . Egész évre 4 írt, félévre 2 írt, negyedévre 1 frt. Hirdetések díjszabály szerint. 18. SZÁM. Félegyháza, május/1. 1890. Megjelenik minden vasárnap. Kiadóhivatal : Banczay József könyvkereskedésében. (Heinrich György-féle házban.) Felelős szerkesztő: Szerelemhegyi Károly. Választások után. Megtörtént a választás. Megtörtént pedig úgy, amint városunk lakossága kívánta. A közóhaj teljesedésbe ment. Szebb, fényesebb győzelmet nem arathatott volna senki. A képviselőtestületet áthatotta a,­ város érdeke, mint mikor érzi, hogy a kötelesség szólítja a 26 ezer lélek által adott s elfogadott megbízatás tel­jesítésére. Érezte a közgyűlés, hogy e megbízatás nem csak hiúsága kielégí­tésére szolgál, de hogy megbízóinak ér­dekét is szívén hordozza, s hogy meg­bízatásának lelkiismeretesen is feleljen meg. Tudatában volt a képviselő testület annak,hogy az ápril 30-iki választás lesz döntő városunk jövőjére nézve; tudatá­ban volt annak, hogy e napon kell számolnia azzal, megtartsa-e azt, a­mit nehéz küzdelmek után kivivett vagy pedig végleg szakítson az új vívmá­nyokkal és essék vissza egy félszázad­dal a múltba! Tudatában volt annak, hogy a kor kívánalmainak meg kell felelni, azzal lépést kell tartania. Meg­győződése volt, hogy a tiszti állásokat arra való, kellő képzettséggel párosult szakértelemmel felruházott egyénekkel szükséges betölteni. Tudatában volt annak, hogy a gyakori változtatása a tisztviselőknek csak hátrányára van a közigazgatásnak, s üres csábító szavak­nak épp úgy, mint az érdeket hajh­ászó demagógoknak elébe helyezendő a város érdeke. Rég idő óta nem folyt le közgyű­lési termünkben választási küzdelem oly higadtan, oly megfontoltan, mint a legutóbbi választásnál. Csak üdvözöl­hetjük a t. képviselő urakat hogy h­iggattságukat oly szépen megőrizték, s hogy az értelmes része oly annyira tömörült, — hogy nem személy har­­czot vívott, — hanem az érdemet méltányolta. Vajha úgy történnék az közügyeink minden ágának meneténél! vajha össze­tartana képviselőtestületünk minden ügynél, s párt- és személyes tekintetek mellőzésével intézné közügyeinket! Láthatjuk a legutóbbi közgyűlés lefolyásánál, mennyit határoz az össze­tartás, a tömörülés, s a tárgyilagos ítélet. Itt is az ideje, hogy felhagyjunk az önmagunkkal folytatott harczc­al. Hiszen tudjuk, hogy az nem csekély áldozatot követel. Mi Őszintén üdvözöljük, az össze­tartás megvalósítására irányuló törek­vés örvendetes látszatát, közgyűlése­inkben. Tudjuk jól, hogy az összetar­tás, az érdekközösség józan felfogása, segíti elő önjavunkat, a ezér pedig, melyhez vezet mindnyájuk érdeke, vá­rosunk felvirágzásának, s előhaladásá­­nak rég óhajtott megvalósítása. Ennek kivitele pedig senkitől sem függ any­­nyira, mint képviselőtestületünk józan gondolkodású, elfogulatlan s értelmes osztályától, mely hivatva van városunk intézményeit s alapját úgy a jelenben, mint a jövőben is megvédeni s bizto­sítani. Hiszen az értelmiségnél rejlik a biztosíték, mely nem engedi, hogy városunk ereje, egysége szétforgácsol­­tassék, s mig közgyűléseinken külön­böző pártok s elemek lesznek, a döntő erő az értelmes résznél van s lesz mindenkor, s ha városunk nem pusztán emberekből áll, de van ereje, úgy ez vagy sehol sem lesz vagy ott leend, hol az értelem honol; — s mig váro­sunk el van tökélve a döntő erővel élni, addig városunk fontos érdekei­nek és alapjának megvédése vagy e részen történik hatályosan vagy sehol sem. *­« Az újonan választott tisztviselő­ket örömteli szívvel üdvözöljük. Teszü­k ezt azért is nagyobb örömmel, miután tudjuk s érezzük, hogy mindnyájunk óhajtása s reménye ment teljesedésbe. S valóban a polgármesteri széknek csaknem egyhangúlag történt betöl­tésnél a közvélemény, a megválasztott­nak a városi ügyek körül szerzett érdemei elismerését látja. Mindnyájunk előtt ismeretesek azon állapotok s nehézségek, melyekkel az újonan megválasztott polgármester, helyettesül történt választása alkalmá­val, városi ügyeink vezetésének terén találkozott, s ezekkel szemben a pol­gármesterre nehezedett feladat nagy­sága. A legsürgősebb igények kielégí­tésére s az ügyek vezetésére gyako­rolt gyorsintézkedésen s a nem­régi­ben életbeléptetett nagyobbszabású reformok irányának kijelölése és ezek számára egy biztos alapunk megterem­tése, képezvén feladata nagyságát s nehézségét i­s láttuk s tapasztaltuk, hogy e feladat megoldásánál ernyedet­ le­n szorgalmat tanúsított, ép úgy mint gazdag ismereteit érvényesítette. S erősen hiszük, hogy kiváló tulajdona­it s képességét ezután is városunk javára s érdekében fogja érvényesíteni s fogadja részünkről is ujonan választott tiszttársaival egyetemben őszinte, me­leg szivből eredő üdvözletünket. •«t©®* T Á R C 2 A ««#©£»* ldgy kis­lányinal. „Nem érez az, ki érez szavakkal mondhatót „Érzelmeinkre hát, hogyan lelnénk mi szót?.“ Ha én olyan szépen le tudnám azt írni, Amit árva szivem te irántad érez , Nem kellene annyit sóhajtoznom . . . írnom Szavakat keresnem szivem keservéhez. Nem kellene annyit könyörögnöm, kérnem, Hogy ajándékozz meg drága bizalmaddal . — Magad jönnél hozzám könyörgésem nélkül, Magad jönnél szivvel, szóval, gondolattal. Nem is tudom mért van szerelem a szívben, Hogyha szerelmének nincsen foganatja ? ! Kin az oly szerelem, amelyet estik érzünk, Ha a szív érzelmét mással nem tudatja ! Haj ! de ezerszerte kínosabb az érzet, Mely a nem viszonzott szerelemből támad ; Gyötrelem az ilyen szerelem testvére, S mostoha gyermeke a bú és a bánat ! — Oh de mond, viszonzott szerelem az olyan, Melyet a bizalom és a hit nem érlel? — Nem lehet szerelem, mit a hit nem táplál Az édes bizalom éltető nedvével. Oh nem szerelem hát a te szerelmed sem, Minek is nevezed érzelmedet annak ? Hit s bizalom nélkül a puszta szeretet kínzó poklot nyújt csak a boldogtalannak ! Hisz melege nélkül a napfény sem kedves, Hiányzik belőle épen, ami éltet, Melegsége nélkül a napfény se képes Fölmelegíteni ezt a rideg éltet. Kü­ldjed el hát hozzám drága napvilágom Édes szerelmednek meleg napsugárát, Had melegítse fel éltem hidegségét, Had világítsa meg rideg éjszakáját! Légy hozzám bizalmas, ne remegj úgy tőlem, Vess a hűtlenségnek bizalommal véget ; Ha megvonod tőle bizalmadnak fényét, Mért kívánsz az éjtől mást, mint sötétséget?! Oh lásd egy-két jó szó nagyon kevés hittól, Aki boldogító szerelemre termett; Nem hideg barátság, nem az kell én nékem, Ha nem ami éltet, a te he szerelmed ! Látod én szivemnek teljes szerelmével, Hittel, bizalommal ragaszkodom hozzád ; Oh ha szeretsz kis lány, szerelmeddel együtt Add nekem szivednek hitét és bizalmát! Hittel, bizalommal, szerelemmel, szivvel Derítsd fel bús éltem sötét, hideg éjét . Tied vagyok úgy is, s felderített szivem Neked köszöni majd földi üdvösségét! TÓTH ALBIN: A hős. Elbeszélés. — Irta: Varga Mihály. — A világosi szomorú fegyverletétel meg­történt. A menekülök széthordták a gyászos h­irt az egész országban, mely mindenütt hová csak elhatott, lehangoltságot, elkeseredést idézett elő. A legbátrabbak sem reméltek töb­bé. Halottas ház volt az egész ország, a­mely­ben a honfiúi remények kora halálát siratták. Az erdélyrészi hegyek közé ékelt Bér­czés községben a világosi napokról még mit sem tudtak. Nem volt, a­ki meghozza hí­rét, katonái közül egy sem tért vissza, ta­lán elvérzettek a csatasikon, de az is lehet, hogy valami földalatti börtönben kínlódnak. A többi menekülőktől sem tudtak meg sem­mit nem vitt arra útjuk. A haza vonuló diadalmas muszkáknak, vagy kétszáz főnyi előcsapata Bérezésre is elvetődött élelemért. Az előőrsök nem me­hetvén be a községbe, visszajöttek és jelen­tették, hogy a falu népe fegyverben áll. A csapat parancsnoka azonnal intézkedett hogy a falut megrohanja A bérezésiek csakugyan fegyverrel vár­ták az ellenséget. Élükön az öreg Csólyos Andrásnak alig húsz éves bátor fia állott, a­ki Bem seregében sok dicső győzelem ki­vívásában vett részt, de elvesztvén a jobb karját, elbocsájtatott. No de azzal a megma­radt fél kézzel is sok dicsőt lehet még tenni ! A kis csapat fegyverzete elég hiányos volt, mert puska alig két­harmadának jutott, de bátorsággal elszántsággal bőven el voltak látva. Mindannyia kész volt, ha kell hal­ni. A harczedzett ifjú vezér szavakat vette, hogy az ellenséget csak holt­testükön át bocsájtják az apai ház szentélybe. Ilyenformán, ha győz is az ellenség, győzelme drága lesz, mert minden talpalatnyi földet sok vér árán kell megszereznie. Nem várták be a muszkák támadását . Az ifjú vezér kerülő utakon oly ész­revétlenül jutott az ellenség hadállásához, és oly ügyesen intézte a támadást, hogy az ellenség nem csekély zavarba jutott. A küz­delem rövid de annál hevesebb volt, és a bérezésiek győzelmével végződött. A muszka­had rendetlen futásnak eredt. A Bérezésiek nem üldözték a menekü­lőket ; a leszálló éj miatt nem is volt aján­latos. Azt ugyan gyanították hogy a musz­kák nem hagyják ezt annyiban ; az éj fo­lyamán vissza­várták őket. A vezér e szerint is intézkedett. Embereit rendbe szedte és egyes helyeken fölállította. Azután visszasizett az apai házba, hogy — talán utoljára — istenhozzádot mondjon öreg szüleinek, kedves véreinek.Ki tudja, mi történik az éjjel ? Már elérte a házat. Az udvarra lép . . . Abban a pillanatban a kert felől lövés dördül el, az ifjú megtántorodik szívéhez kap ...A kertben rejtőző elmaradt muszka go­lyója szíven találta őt. Ugyancsak abban a szempillantásban nyílt meg a ház ajtaja, az ősz apa lépett ki rajta. Érkező fia elé siet, hogy keblére ölelje, homlokon csókolja a diadalmas hadvezért. Épen jókor, ölelésre kitárt karjaiba felfog­hatta fia holt­testét­— Fiam, szegény fiam ! Az apa levitte a halottat a hónyilóba s ott az ágyra fektette. Az anya gyönge szi­ve nem birta el ezt a jelenetet, ájultan ro­gyott össze. KÖZGYŰLÉS. Elnöklő alispán úr a közgyűlést megnyitván, előterjeszti a kitűzött tár­gyakat s kiemeli azok fontosságát. Egyidejűleg, mint a megye első tiszt­viselője elismerését fejezi ki Dr. Zámbó Géza b. polgármester hivatali műkö­dése iránt, úgy ügybuzgalom, mint képzettség és szakértelem tekintetében, melyet a városi ügyek vezetésében alig két évi hivataloskodása alatt tanúsí­tott, é­s figyelmezteti a közgyűlést, hogy az állások betöltésénél ezen körülményekre figyelemmel legyen, s örömét találná abban, ha a város élén ismét olyan polgármestert látná, mint Zámbó Géza. Egyébként nem akarja befolyásolni a közgyűlést, válassza meg azt, kit legjobb meg­győződése szerint ezen állás betöltésé­re a legmegfelelőbbnek tart. Dr. Z­ám­­bó Géza h. polgármester megható szavakban vett búcsút a közgyűléstől, megköszönte az alispán úrnak s a közgyűlésnek az irányában tanusított támogatást s a belé helyezett bizalmat. Kijelenti továbbá, hogyha polgármesterkedése alatt közte s egye­sek vagy a fölöttes hatóság között nézeteltérések merültek fel, azt ne rójják fel neki mint embernek hi­bául, — hanem tulaj­donitsák azon állásnak, melyre őt a közgyűlés helyezte, — s melyet elfoglalva egyedül a város érdekét volt kötelessége leg­jobb meggyőződése s lelkiismerete sze­rint képviselni. Átadja a város pecsét­jét, s újólag megköszöni a képviselő testületnek az eddigi bizalmat, — s kijelenti, hogy ezután mint városi polgár sem szűnik meg a város érdekében tehetségeit s képességeit felhasználni, s annak előhaladása érdekében minden erejét fel fogja használni. — Ezek után elnöklő alispán ur, miután 10 képviselő­, által szavazás követett — jóllehet a felszólalásokból, s hatalmas éljenzésekből a nagy több­ség már előre kivehető volt, — azt

Next