Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1923 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1923-06-10 / 24. szám

*3 A nemzet talpraállásának igazi ellensége nem a kisántáni, hanem ez a társaság a szélsőbalon. Ennyit mond a cikk,­­ sem többet, sem kevesebbet s a magunk részéről ne­künk sincs semmi hozzátenni valónk. A cikkben előadottak olyan hiven tükrözik vissza az igazságot, hogy nekünk félegy­háziaknak is ideje lesz már feleszmélni. Nagyon vigyázzunk tehát és siessünk, — nehogy már későn legyen! Bizottság a mezőgazdasági munkabérek szabályozására. A hivatalos lap legutóbbi száma közli a mezőgazdasági munkabérek megállapítá­­sáról szóló törvénycikket, amelyet általános érdekére való tekintettel részletesebben imertetünk. A törvény szerint semmis a gazdasági munka teljesítésére kötött az a szerződési megállapodás, amelynél fogva a munkásnak arányos ellenszolgáltatás nélkül kellene a munkát elvégeznie. Ha mégis elvégezte a munkát, megfelelő bért követelhet. Semmis az olyan hosszabb időre kötött megállapodás is, amely a munkaadónak jogot ad, hogy időközi munkahiány esetén a munkást ellen­szolgáltatás nélkül elbocsáthassa. Ha vala­hol a bérek sze­mbetűnően alacsonyak, ké­résre a földmivelésügyi miniszter a nap­számbérek megállapítását elrendelheti. A bérek megállapítására minden járás­ban, rendezett tanácsú és törvényhatóságú városban gazdasági munkabérmegállapító bizottságot kell szervezni. A bizottság el­nökből, h. elnökből, négy rendes és négy póttagból áll.­­ Tagjai egyenlő számban azok a munkavállalók, illetve 10 kat. hold­nál nagyobb birtokosok, akiket a mező­­gazdasági bizottság saját kebeléből választ. Az elnököt és h. elnököt a rendes tagok választják. Treuga Dei, Isten békéje. E helyen ezúttal nem politizálunk. Az emberek úgy külsőleg, mint bel­sőleg különböznek egymástól. Nagyságra, ügyességre, tudásra, műveltségre s egyéb lelki tulajdonságra nézve különfélék az emberek, így volt , így lesz. Ezek a kü­lönbségek azonban korántsem vernek oly mély, áthidalhatatlan szakadékot az egyes emberek közé, nem mérgezik meg az éle­tüket, nem teszik oly szívós, hajthatatlan ellenségekké, mint a politika. Ez képes még a legbensőbb családi kapcsokat, baráti viszonyokat is széjjeltépni; kiöl minden solidáris érzést, szenvedéllyé, vak indulattá, gyűlöletté válik, mely előtt nem akadály semmiféle erkölcsi érték. A tapasztalat szerint, ha valahol, úgy épen városunkban tobzódik legjobban a polgárokat ellenséggé tevő politikai szét­húzás. A különféle meggyőződések, nézetek, lovagias, nemes küzdelmének megvan a maga jelentősége. Céljának azonban valami általános, az egyénen túlemelkedő, vala­mely kisebb nagyobb kerületnek, városnak, országnak, vagy az egész emberiségnek kulturális, vagy gazdasági javát előmozdí­tónak kell lenni. Ez a célkitűzés az, mely a politikát nemes tom­ává avatja, mely a politizáló polgárokat tulajdonképen egy végső ponton mégis csak egyesíti.­­ kérdjük, meg­van e ez a célkitűzés, ez a sarkcsillag, melyre a tekintet irányul ma minden politikusnál, legyen az városi, megyei, vagy országos politikus!? Nem-e önző, egyéni, hatalmi érdekek dominálják-e egyesek lelkét s meg van-e az az egysé­gesítő gondolat, sarkcsillag: a köznek az érdeke! ? Ha figyeljük ma ezen áldatlan állapo­tokat, önkéntelenül keressük, hogy micsoda erő volna az, mely a széthúzó emberek között fennálló szakadékot szilárdan, biz­tosan áthidalná, amely ezt a nem minden­ben nemesnek mondható küzdelmet a he­lyes irányba terelné, amely az emberek felbillent lelki egyensúlyát helyrehozná, amely az embereket „felebaráttá,“ a poli­tikában lovagias ellenféllé­­ és nem ellen­séggé tenné. FÉLEGYHÁZI HÍRLAP 1923. június 10. Ha már az az érzés, hogy egy város­nak vagyunk polgárai, vagy a másik neme­sebb , hogy egy hazának a gyermekei, össze nem hoz bennünket, úgy volna még az ön­tudatos vallási érzésen alapuló szolida­ritás, mely hatalmas etnikai erő erre hi­vatva van. Kiskunfélegyháza város egyike a ma­gyar alföld legnagyobb katholikus városai­nak. Adva van tehát a lehetőség nagy mé­retekben az együtt­érzésre, az együtt mun­kálkodásra, csak föl kell ébrednünk s akar­nunk kell. Június 1- én összejönnek városunkban Szeged, Kecskemét, Kiskunmajsa intelligens katholikus férfiai, hogy öntudatos, bátor hitvallásukkal, gyakorlati katholicitásukkal felülemelkedve minden párt­politikán az igazi katholikus együttélés, együttérzés, együttgondolkozás eszméjét fölébresszék, terjesszék; közös mindnyájunkat érdeklő ügyekről, eszmékről, tennivalókról egymás között s velünk is gondolataikat kicseréljék. Katholikus napot tart Kiskunfélegy­háza. Mondjuk ki a Treuga Deit e napra; vegyünk részt rajta, hogy az Isten békéje itt azután állandó lelki békévé, egyetértéssé váljék; hogy szunnyadó katholikus öntuda­tunk fölébredjen, erőre kapjon hazánk, egy­házunk érdekében. Gy. M. Árnyképek. (A csehek barátsága.) Huszár Károly látogatást tett Prágá­ban. Nem lehet ellene kifogásunk, sőt há­lásak lehetünk érte, ha a magyar­­emberek szétnéznek egy kissé a világban s ha bi­zonyságot tesznek a mi kulturfölényünkről és erényeinkről, amelyekkel ezer éven keresztül kedves, jó szomszédaink felett lebegtünk. A csehek nagynevű vezérei mit tehet­tek erre egyebet, mint, hogy jóbarátságuk­ról puffogtattak szép frázisokat. No, az eddigi barátságtól igazán nem vagyunk elragadtatva! Mi is nagyon jó barátok akarunk lenni, soha telkükre nem kívánunk lenni, csak adják vissza a mi magyarjain­kat, meg országunknak azt a darabját, me­lyet akkor vittek el tőlünk, míg a nemzet­közi csőcselék lefogta a nemzet ütőerét, vigyék el azokat, akik nekik kedvesek, főleg­ pedig azokat, akik őket szeretik .. . higyyék meg, nem fogjuk mi megkívánni sem ökrüket, sem szamarukat, sem egyéb­­nemű jószágukat . .. mint, ahogy ők meg­kívánták. . . (A magyar erény.) Nagyszerű magyar erény, hogy a vi­lágháborúban nem tudtunk gyűlöletet érezni azok iránt a nagy nemzetek iránt, akikkel a múltak szép történelmi emlékei révén voltunk összekötve. Francia, olasz, angol úgy élt közöttünk, mint testvérünk. A fegyverek összecsörrentek, a magyar katona hűséggel megtette kötelességét, a katonai virtuson sem esett becstelen folt. . . a magyar katonát nem győzték le, mégis összeomlott ez a szép ország, mert a de­­magokok behozták az álnok csehek föld­jéről a hűtlenség, a kötelességszegés bom­lasztó miazmáit. A sír szélén állunk . . . segítő kézért nyúltunk, hol keresné az eré­nyes magyar a segítő kezet, mint azoknál, kiket akkor is testvérekként becsült, mikor őket ellenségeknek kellett volna tekintenie . . és vájjon kereshetné-e azoknál, kik az erkölcstelenség, álnokság révén építettek ingatag talajon házat ? s e házat teletöm­ték a magyar hazától elrablott kincsekkel, teletömték magyar lelkek sóhajával .... könnyével... És mégis akadnak magyar emberek, akik hirdetik, hogy a magyarnak Prágába, Belgrádba kell zarándokolnia . . . hogy üres zsebekkel ne jöjjön haza. . . (Akik a kisántáninál keresik a magyar nemzet boldogulását.) Nagyszerű, majd borzalmas képek vonulnak el lelki szemeink előtt . . . Nagy Lajos . . . Mátyás király udvara ... az olasz művészek, az olasz hon szépséges tájai, melyek földje sok magyar hőst ta­kar ... a garibaldisták, Türr tábornok . .. a turini remete megható élete ... Roma­­nelli . . . aztán a francia föld, mennyi szép, ragyogó mentés, copfos, hajporos huszárt látott ? . . . és látta szeretettel a bujdosó Rákóczit ... és látta szeretettel Anglia Kossuth Lajost. . . aztán ott vannak más­részt a magyar szabadság zsenge virágait eltipró szláv elemek ... a Hurbanok, a szerbek ... a zalatnai vérfürdő . . . Avram Jánk ... a nagy világháború minden bor­zalmaival ... a titkon áskálódó csehek . . . a magyar hősöket elevenen elásó komitá­­csik. .. Szibéria rettenetes hómezőin a magyar katonákat kínzó, öldöklő cseh lé­gionáriusok s a demagógok által a nem­zetköziség ópiumán elhódított ország szét­­marcangolása . . . s 1923. év tavaszán akadnak magyar emberek, akik azt ajánl­ják, hogy a nemzet a rablók ajtajához menjen... ott kopogjon... és kérjen kölcsön azokból a kincsekből, melyeket pipogya nagyravágyók könnyelműsége foly­tán . . . megkaparitottak, a melyeket a magyar hon ezer éves palotájából raboltak el . . . ezt a gondolkodást aztán már iga­zán nem lehet sem magyar erénynek, sem kuruc büszkeségnek, de még „Kossuth eszmének* sem mondani. Darázs. Levél. Mélyen tisztelt Szerkesztő úr! B. lapja május hó 27 én megjelenő számának „Lássunk tisztán“ című cikke téves információ alapján és az időrendi egymásután célzatos összezavarásával ügye­met a tényeknek nem megfelelően adja elő s ezért tiszelettel kérem, szíveskedjék alábbi helyreigazító soraimnak b. lapjában helyt adni. Tévedés, hogy a fenntartó hatóság a reám kiszabott fegyelmi büntetést kevesel­lette. A közgyűlés sohasem látta a rólam szóló ítéletet, azt komoly mérlegelés tár­gyává tehát nem is tehette. Én az ítéletet 1920. november 29 én kaptam meg. A köz­gyűlés pedig már 20 nappal előbb, tehát még mielőtt bárki is tudomást szerezhetett volna róla, a hivatalos titok megsértése nélkül. Kovács Dezső indítványára és dr. Porst Kálmán információjára a minisztéri­umhoz fordul az én áthelyezésem érdeké­ben. A miniszter nem teljesíti a város ké­rését. Ekkor a közgyűlés 1921. március 22 én a minisztertől nyugdíjazásomat kérte. A miniszter ezt sem teljesíti, hanem 3917,921. sz. rendeletével, most már má­sodszor, meghagyja, hogy kezdjem meg a tanítást. Ekkor a közgyűlés 1921. június 9 én úgy határoz, hogy ügyem revízióját kéri. Ugyanazon év szeptember 13 án ismét kéri nyugdíjazásomat az 1921. évi XXXIV. t.-c. alapján, mely a miniszternek 1921. december 31 ig felhatalmazást adott a köz­ségi tisztviselők nyugdíjazására is. 1921. szeptember 20 án megtörténik a revízió. A miniszter nem lát okot arra, hogy engem nyugdíjazzon, hanem törvénytelenül „szol­gálatra beoszt“ Békéscsabára 1921. decem­ber 14 én. A békéscsabai állást nem fogad­tam el s csak emiatt, mint békéscsabai tanárt nyugdíjazott a miniszter az 1922. évi I. t.-c. 24. § a alapján, mely azonban csak állami tisztviselőkre vonatkozik. Úgy a békéscsabai áthelyezésemet, mint az ebből eredő nyugdíjazásomat, mint törvénytelent, a közigazgatási bíróságnál panasszal támadtam meg, nyugdíjazásom tehát még nem jogérvényes. Köszönetemet fejezve ki a közzététe­lért, vagyok Kiskunfélegyháza, 1923. május 30. mély tisztelettel Fodor József, főgimn. tanár.* Midőn a fennti sorokat közzétesszük, „Lássunk tisztán“ című cikkünknek minden sorát, mint való tényállást, mely közgyű­lési végzéseken és miniszteri rendeleteken nyugszik, fenntartjuk. Nem volt szándé­kunk a Fodor ügy egész történetét ismer­tetni, tisztán csak azért tértünk ki rá, hogy dr. Horváth Zoltán városi képviselő téve­dését, hogy t. i. a fenntartóhatóság, vagyis a képviselőtestület nem kérte a Fodor nyug­díjazását, helyreigazítsuk. Bebizonyítottuk két közgyűlési végzéssel, hogy igen­is, két ízben kérte. Hogy pedig csak miniszter nyugdíjazhat, mutatja ez, hogy ha a köz­gyűlés nyugdíjazhatott volna, akkor nem Megnyílt gyári „! Naponta reggel 7 tői d.­­ 2 tői és Jegyi Felnőttek részét Katonák és tisz személyen kén Katonák és tisz szezon bérlet Deák és gyér személ­enkén Deák és gyér szezon bérlet A jegy árakb kák nem érte fec is kérjük a T.­­ get, hogy fürd denki maga gol A t. n. é.­­ pártfogását kéri az i­ Ne mulassza ! saisoi szai szükségleté­ro­z és Ls Cipős Kossuth-n hói is direkt készült szög vannak raktar mérték után idő alatt e A félegyh. pesti tak Fuchs Baross utca vend hol jó magyar denkor hütött, lanak rer Úgy helybe pesti ren­­gatására kére: barátaimat s a zen Helybeli vend« személyesei Tiszt Fuchs V&M

Next