Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1923 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1923-06-10 / 24. szám
*3 A nemzet talpraállásának igazi ellensége nem a kisántáni, hanem ez a társaság a szélsőbalon. Ennyit mond a cikk, sem többet, sem kevesebbet s a magunk részéről nekünk sincs semmi hozzátenni valónk. A cikkben előadottak olyan hiven tükrözik vissza az igazságot, hogy nekünk félegyháziaknak is ideje lesz már feleszmélni. Nagyon vigyázzunk tehát és siessünk, — nehogy már későn legyen! Bizottság a mezőgazdasági munkabérek szabályozására. A hivatalos lap legutóbbi száma közli a mezőgazdasági munkabérek megállapításáról szóló törvénycikket, amelyet általános érdekére való tekintettel részletesebben imertetünk. A törvény szerint semmis a gazdasági munka teljesítésére kötött az a szerződési megállapodás, amelynél fogva a munkásnak arányos ellenszolgáltatás nélkül kellene a munkát elvégeznie. Ha mégis elvégezte a munkát, megfelelő bért követelhet. Semmis az olyan hosszabb időre kötött megállapodás is, amely a munkaadónak jogot ad, hogy időközi munkahiány esetén a munkást ellenszolgáltatás nélkül elbocsáthassa. Ha valahol a bérek szembetűnően alacsonyak, kérésre a földmivelésügyi miniszter a napszámbérek megállapítását elrendelheti. A bérek megállapítására minden járásban, rendezett tanácsú és törvényhatóságú városban gazdasági munkabérmegállapító bizottságot kell szervezni. A bizottság elnökből, h. elnökből, négy rendes és négy póttagból áll. Tagjai egyenlő számban azok a munkavállalók, illetve 10 kat. holdnál nagyobb birtokosok, akiket a mezőgazdasági bizottság saját kebeléből választ. Az elnököt és h. elnököt a rendes tagok választják. Treuga Dei, Isten békéje. E helyen ezúttal nem politizálunk. Az emberek úgy külsőleg, mint belsőleg különböznek egymástól. Nagyságra, ügyességre, tudásra, műveltségre s egyéb lelki tulajdonságra nézve különfélék az emberek, így volt , így lesz. Ezek a különbségek azonban korántsem vernek oly mély, áthidalhatatlan szakadékot az egyes emberek közé, nem mérgezik meg az életüket, nem teszik oly szívós, hajthatatlan ellenségekké, mint a politika. Ez képes még a legbensőbb családi kapcsokat, baráti viszonyokat is széjjeltépni; kiöl minden solidáris érzést, szenvedéllyé, vak indulattá, gyűlöletté válik, mely előtt nem akadály semmiféle erkölcsi érték. A tapasztalat szerint, ha valahol, úgy épen városunkban tobzódik legjobban a polgárokat ellenséggé tevő politikai széthúzás. A különféle meggyőződések, nézetek, lovagias, nemes küzdelmének megvan a maga jelentősége. Céljának azonban valami általános, az egyénen túlemelkedő, valamely kisebb nagyobb kerületnek, városnak, országnak, vagy az egész emberiségnek kulturális, vagy gazdasági javát előmozdítónak kell lenni. Ez a célkitűzés az, mely a politikát nemes tomává avatja, mely a politizáló polgárokat tulajdonképen egy végső ponton mégis csak egyesíti. kérdjük, megvan e ez a célkitűzés, ez a sarkcsillag, melyre a tekintet irányul ma minden politikusnál, legyen az városi, megyei, vagy országos politikus!? Nem-e önző, egyéni, hatalmi érdekek dominálják-e egyesek lelkét s meg van-e az az egységesítő gondolat, sarkcsillag: a köznek az érdeke! ? Ha figyeljük ma ezen áldatlan állapotokat, önkéntelenül keressük, hogy micsoda erő volna az, mely a széthúzó emberek között fennálló szakadékot szilárdan, biztosan áthidalná, amely ezt a nem mindenben nemesnek mondható küzdelmet a helyes irányba terelné, amely az emberek felbillent lelki egyensúlyát helyrehozná, amely az embereket „felebaráttá,“ a politikában lovagias ellenféllé és nem ellenséggé tenné. FÉLEGYHÁZI HÍRLAP 1923. június 10. Ha már az az érzés, hogy egy városnak vagyunk polgárai, vagy a másik nemesebb , hogy egy hazának a gyermekei, össze nem hoz bennünket, úgy volna még az öntudatos vallási érzésen alapuló szolidaritás, mely hatalmas etnikai erő erre hivatva van. Kiskunfélegyháza város egyike a magyar alföld legnagyobb katholikus városainak. Adva van tehát a lehetőség nagy méretekben az együttérzésre, az együtt munkálkodásra, csak föl kell ébrednünk s akarnunk kell. Június 1- én összejönnek városunkban Szeged, Kecskemét, Kiskunmajsa intelligens katholikus férfiai, hogy öntudatos, bátor hitvallásukkal, gyakorlati katholicitásukkal felülemelkedve minden pártpolitikán az igazi katholikus együttélés, együttérzés, együttgondolkozás eszméjét fölébresszék, terjesszék; közös mindnyájunkat érdeklő ügyekről, eszmékről, tennivalókról egymás között s velünk is gondolataikat kicseréljék. Katholikus napot tart Kiskunfélegyháza. Mondjuk ki a Treuga Deit e napra; vegyünk részt rajta, hogy az Isten békéje itt azután állandó lelki békévé, egyetértéssé váljék; hogy szunnyadó katholikus öntudatunk fölébredjen, erőre kapjon hazánk, egyházunk érdekében. Gy. M. Árnyképek. (A csehek barátsága.) Huszár Károly látogatást tett Prágában. Nem lehet ellene kifogásunk, sőt hálásak lehetünk érte, ha a magyaremberek szétnéznek egy kissé a világban s ha bizonyságot tesznek a mi kulturfölényünkről és erényeinkről, amelyekkel ezer éven keresztül kedves, jó szomszédaink felett lebegtünk. A csehek nagynevű vezérei mit tehettek erre egyebet, mint, hogy jóbarátságukról puffogtattak szép frázisokat. No, az eddigi barátságtól igazán nem vagyunk elragadtatva! Mi is nagyon jó barátok akarunk lenni, soha telkükre nem kívánunk lenni, csak adják vissza a mi magyarjainkat, meg országunknak azt a darabját, melyet akkor vittek el tőlünk, míg a nemzetközi csőcselék lefogta a nemzet ütőerét, vigyék el azokat, akik nekik kedvesek, főleg pedig azokat, akik őket szeretik .. . higyyék meg, nem fogjuk mi megkívánni sem ökrüket, sem szamarukat, sem egyébnemű jószágukat . .. mint, ahogy ők megkívánták. . . (A magyar erény.) Nagyszerű magyar erény, hogy a világháborúban nem tudtunk gyűlöletet érezni azok iránt a nagy nemzetek iránt, akikkel a múltak szép történelmi emlékei révén voltunk összekötve. Francia, olasz, angol úgy élt közöttünk, mint testvérünk. A fegyverek összecsörrentek, a magyar katona hűséggel megtette kötelességét, a katonai virtuson sem esett becstelen folt. . . a magyar katonát nem győzték le, mégis összeomlott ez a szép ország, mert a demagokok behozták az álnok csehek földjéről a hűtlenség, a kötelességszegés bomlasztó miazmáit. A sír szélén állunk . . . segítő kézért nyúltunk, hol keresné az erényes magyar a segítő kezet, mint azoknál, kiket akkor is testvérekként becsült, mikor őket ellenségeknek kellett volna tekintenie . . és vájjon kereshetné-e azoknál, kik az erkölcstelenség, álnokság révén építettek ingatag talajon házat ? s e házat teletömték a magyar hazától elrablott kincsekkel, teletömték magyar lelkek sóhajával .... könnyével... És mégis akadnak magyar emberek, akik hirdetik, hogy a magyarnak Prágába, Belgrádba kell zarándokolnia . . . hogy üres zsebekkel ne jöjjön haza. . . (Akik a kisántáninál keresik a magyar nemzet boldogulását.) Nagyszerű, majd borzalmas képek vonulnak el lelki szemeink előtt . . . Nagy Lajos . . . Mátyás király udvara ... az olasz művészek, az olasz hon szépséges tájai, melyek földje sok magyar hőst takar ... a garibaldisták, Türr tábornok . .. a turini remete megható élete ... Romanelli . . . aztán a francia föld, mennyi szép, ragyogó mentés, copfos, hajporos huszárt látott ? . . . és látta szeretettel a bujdosó Rákóczit ... és látta szeretettel Anglia Kossuth Lajost. . . aztán ott vannak másrészt a magyar szabadság zsenge virágait eltipró szláv elemek ... a Hurbanok, a szerbek ... a zalatnai vérfürdő . . . Avram Jánk ... a nagy világháború minden borzalmaival ... a titkon áskálódó csehek . . . a magyar hősöket elevenen elásó komitácsik. .. Szibéria rettenetes hómezőin a magyar katonákat kínzó, öldöklő cseh légionáriusok s a demagógok által a nemzetköziség ópiumán elhódított ország szétmarcangolása . . . s 1923. év tavaszán akadnak magyar emberek, akik azt ajánlják, hogy a nemzet a rablók ajtajához menjen... ott kopogjon... és kérjen kölcsön azokból a kincsekből, melyeket pipogya nagyravágyók könnyelműsége folytán . . . megkaparitottak, a melyeket a magyar hon ezer éves palotájából raboltak el . . . ezt a gondolkodást aztán már igazán nem lehet sem magyar erénynek, sem kuruc büszkeségnek, de még „Kossuth eszmének* sem mondani. Darázs. Levél. Mélyen tisztelt Szerkesztő úr! B. lapja május hó 27 én megjelenő számának „Lássunk tisztán“ című cikke téves információ alapján és az időrendi egymásután célzatos összezavarásával ügyemet a tényeknek nem megfelelően adja elő s ezért tiszelettel kérem, szíveskedjék alábbi helyreigazító soraimnak b. lapjában helyt adni. Tévedés, hogy a fenntartó hatóság a reám kiszabott fegyelmi büntetést kevesellette. A közgyűlés sohasem látta a rólam szóló ítéletet, azt komoly mérlegelés tárgyává tehát nem is tehette. Én az ítéletet 1920. november 29 én kaptam meg. A közgyűlés pedig már 20 nappal előbb, tehát még mielőtt bárki is tudomást szerezhetett volna róla, a hivatalos titok megsértése nélkül. Kovács Dezső indítványára és dr. Porst Kálmán információjára a minisztériumhoz fordul az én áthelyezésem érdekében. A miniszter nem teljesíti a város kérését. Ekkor a közgyűlés 1921. március 22 én a minisztertől nyugdíjazásomat kérte. A miniszter ezt sem teljesíti, hanem 3917,921. sz. rendeletével, most már másodszor, meghagyja, hogy kezdjem meg a tanítást. Ekkor a közgyűlés 1921. június 9 én úgy határoz, hogy ügyem revízióját kéri. Ugyanazon év szeptember 13 án ismét kéri nyugdíjazásomat az 1921. évi XXXIV. t.-c. alapján, mely a miniszternek 1921. december 31 ig felhatalmazást adott a községi tisztviselők nyugdíjazására is. 1921. szeptember 20 án megtörténik a revízió. A miniszter nem lát okot arra, hogy engem nyugdíjazzon, hanem törvénytelenül „szolgálatra beoszt“ Békéscsabára 1921. december 14 én. A békéscsabai állást nem fogadtam el s csak emiatt, mint békéscsabai tanárt nyugdíjazott a miniszter az 1922. évi I. t.-c. 24. § a alapján, mely azonban csak állami tisztviselőkre vonatkozik. Úgy a békéscsabai áthelyezésemet, mint az ebből eredő nyugdíjazásomat, mint törvénytelent, a közigazgatási bíróságnál panasszal támadtam meg, nyugdíjazásom tehát még nem jogérvényes. Köszönetemet fejezve ki a közzétételért, vagyok Kiskunfélegyháza, 1923. május 30. mély tisztelettel Fodor József, főgimn. tanár.* Midőn a fennti sorokat közzétesszük, „Lássunk tisztán“ című cikkünknek minden sorát, mint való tényállást, mely közgyűlési végzéseken és miniszteri rendeleteken nyugszik, fenntartjuk. Nem volt szándékunk a Fodor ügy egész történetét ismertetni, tisztán csak azért tértünk ki rá, hogy dr. Horváth Zoltán városi képviselő tévedését, hogy t. i. a fenntartóhatóság, vagyis a képviselőtestület nem kérte a Fodor nyugdíjazását, helyreigazítsuk. Bebizonyítottuk két közgyűlési végzéssel, hogy igenis, két ízben kérte. Hogy pedig csak miniszter nyugdíjazhat, mutatja ez, hogy ha a közgyűlés nyugdíjazhatott volna, akkor nem Megnyílt gyári „! Naponta reggel 7 tői d. 2 tői és Jegyi Felnőttek részét Katonák és tisz személyen kén Katonák és tisz szezon bérlet Deák és gyér személenkén Deák és gyér szezon bérlet A jegy árakb kák nem érte fec is kérjük a T. get, hogy fürd denki maga gol A t. n. é. pártfogását kéri az i Ne mulassza ! saisoi szai szükségletéroz és Ls Cipős Kossuth-n hói is direkt készült szög vannak raktar mérték után idő alatt e A félegyh. pesti tak Fuchs Baross utca vend hol jó magyar denkor hütött, lanak rer Úgy helybe pesti rengatására kére: barátaimat s a zen Helybeli vend« személyesei Tiszt Fuchs V&M