Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1935 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-06 / 1. szám
Kiskunfélegyháza, 1935 január 6 -ra 8 fillér Lili—XLI. évfolyam I. szánt Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bercsényi utca 2 szám. Vesszősz-féle könyvkereskedés POLITIKAI HETILAP Megjelenik minden héten vasárnap reggel Lapunk előfizetési ára: Egész évre 4 P, félévre 2 P negyedévre 1 P FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ A Kisantant szirénhangjai Jamandi román miniszter a minapában nagyon érdekes beszédet mondott, amely feltűnő belpolitikai zavarokat okozott Romániában. Tárgyilagos és békés szándékú megállapításaira megindult u. i. az intrika és a támadás ellene s mint hírlik, miniszteri tárcájába került, hogy igazat mert mondani. Pedig valóban nem lehet letagadni, hogy Erdélyben magyarok is vannak slamandival szólva, nem lehet vasvillával és erőszakkal kiirtani őket. Úgy látszik, Tatarescu miniszterelnök nem ezt a felfogást vallja, mert Erdély fővárosában, Kolozsvárott olyan kirohanást intézett a revíziós politika ellen, amely szinte párját ritkítja. Túltett ez a kirohanás Barthou ismeretes mézesmadzagnak szánt elszólásán, mert Tatarescu szerint a magyarok 10 évszázad óta sanyargatják s kínozzák az erdélyi románságot. A genfi napok óta helyreállt európai békés atmoszférában kissé nehezünkre esik, hogy az európai hatalmak által tanácsolt és szolgált békés megértés útját még az oktalan és jogosulatlan vádakkal szembeni perlekedéssel, vitázással és jogos felháborodással is felcseréljük, de ugylátszik Tatarescu politikája más oldalon keresi a maga érvényesülését, mint amit Genf szolgálni akar s igy lehetetlen számunkra, hogy kolozsvári kirohanásait szó nélkül hagyjuk. Ellentéteket támaszt most is, amikor a kisantant másik állama részéről egy fontos diplomáciai szerepet betöltő férfiú szirén hangokat zeng a dunai államok megbékélése érdekében. A minapában a Csehszlovák állam budapesti követe tudvalevőleg nyilatkozatot tett a Duna medence gazdasági kérdését szolgáló magyar — cseh közlekedésről, amely nyilatkozat első pillanatra — úgy tűnt fel — mintha kecsegtető reményeket ébresztene, pedig ez sem volt egyéb, mint a Csehország felől már nem egészen ismeretlen szirénhangok egyik változata, amely olyan diplomáciai személy részéről hangzott el, akinek hivatásában áll mindig jót, szépet és elismerőt zengeni arról az országról, amelyben tevékenységét kifejti. Mégis jól esett nekünk, hogy ilyen gondolkodás is kiindulhat a velünk már hoszszú, nehéz esztendők óta az ellenségeskedésig menő harcban álló Csehszlovákia részéről. De ugyan micsoda súlyt adhatunk egy ilyen nyilatkozatnak és egyáltalán lehet-e jelentősége a cseh követ csábító gondolatainak, ha ugyanakkor a kisantant másik tagállamának Romániának felelős miniszterelnöke megsuhogtatja Kolozsvárott az erőszakosság ostorát és agresszív támadó hangú beszédében nem elégszik meg azzal, hogy a revízió jogosultságát veszi bírálat alá, de ellentámadásba csapva vádaskodik, történelmi igazságokat akar tudatos rosszindulattal meghamisítani, amlyeket maguk a tények cáfolnak meg, mert ha igaz volna, — mint ahogy a valóságban ez nem úgy áll , hogy ezer év óta laknak a románok Erdély területén és ez alatt az idő alatt a magyar politikát nem töltötte volna el más gondolat, mint az, hogy rajtuk erőszakoskodjon és tűzzel-vassal az ő kiirtásukra törekedjék, a huszadik században vajon volna-e irmagja is románul beszélő embernek Erdély területén. Nagyon könnyű volna Tatarescu állításainak az ellenkezőjét felvázolni. Csupán Erdély történetéből kellene, kiragadnunk azokat a törvényeket közéleti megnyilatkozásokat, amelyek ennek a földterületnek évszázadokra visszamenő múltjában azt igazolják, hogy annak lakói nyelvre, fajra, vallásra való megkülönböztetés nélkül mily igazságos alapon osztoztak a jogban és vettek részt a kötelességek teljesítésében. Amikor egyik oldalról azt tapasztaljuk, hogy a kisantant szirén hangokat zeng a Magyarországgal való megbékélés érdekében, ugyanakkor a másik oldalon széttépni akarnak bennünket, látnunk kell, hogy hamis és erőszakos szomszédokkal vagyunk körülvéve, akik változatlan elszántsággal vesztünkre törnek. A magyar nemzet ebben a szomorú helyzetében nem tehet mást, mint amit eddig tett: vigyáz a béke szellemére, ápolja országa nyugalmát és rendjét, tartózkodik minden olyan vállalkozástól, amely izgalmat válthat ki. Ugyanakkor változatlan elszántsággal harcol az igazság diadalra jutásáért, hirdetve, hogy a gazdasági közeledésnek politikai előfeltételei vannak, amelyek közt első helyen kell említeni a trianoni határok revízió alá vételét, a nemzetek közötti egyenjogúságot és a kisebbségi sorsra juttatott népesség jogainak elismerését. »^A^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/ Rendkívüli közgyűlés A képviselőtestület december 28- án, az elmúlt pénteken délután 5 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, amelyet lapzárta miatt most ismertetünk. A rendkívüli közgyűlést nagy érdeklődés kísérte, tekintettel arra, hogy a tárgysorozaton több városi objektum bérbeadása szerepelt. Pest vármegye alispánja a községi közdűlő utak felügyeletével az 1935. évre is Kanizsai Nagy Imre városi főmérnököt bizta meg. Tudomásul vették. A városi strandfürdő bérbeadására hirdetett pályázatra Kun Dávidné 810 pengős, Fülöp Imre és Feuer Lajos 800 pengős ajánlatot adtak be. A Fülöp Imre és Feuer Lajos ajánlattevők ezenfelül egy 140 pengős zsilip megépítését is vállalták. Minthogy a város évek óta 1600 pengő bérösszeget kapott a strandfürdőért, e kartellszíj ajánlatokat nem fogadták el, hanem új versenypályázatot hirdetnek. A szemétfuvarozás ellátására a pénz- és jogügyi bizottság javasolta, hogy a meglevő 7 fuvaron felül egy fuvarral több alkalmaztassák. Fedezet hiányában nem teljesítették. Dr. Tóth József polgármester bejelentette, hogy a városi előfogatozást elnyerő Bajáki Ferenc vállalkozó az előfogatozást január 1-én át kívánja venni, viszont Ladány tmor régi vállalkozó a közgyűlés e tárgyban hozott határozatát megfelebbezte. Bajáki Ferenc vállalkozó a város előfogatozását 1935 évi január 1-étől kezdve saját felelősségére, Ladányi felebbezésére való tekintet nélkül átveszi. A közgyűlés a bejelentést tudomásul vette. A szegénykoporsók szállítását Kiss József temetkezési vállalkozó nyerte el, mint legolcsóbb ajánlattevő. Keleti József városházi üzletbérlő felmondotta az általa bérelt üzlethelyiséget. Ezen üzlethelyiségre a Strasser testvérek cég bérleti ajánlatot tett ugyanakkora összeggel, mint amekkorát Keleti József fizetett. A közgyűlés a Strasser cég ajánlatát elfogadta s a városházi Keleti féle üzlethelyiséget 3 évre nekik bérbeadta. A városi jéggyár bérbevételére beérkezett ajánlatokat túl alacsonynak találták s ezért új versenypályázatot hirdetnek január 15-ig. A bérházban levő, legutóbb dr. Krébecz Jenőné által bérelt üzlethelyiséget Zsámboki Ilona szücsmesternek adták bérbe évi 2000 üzletbérért, kölcsönös felmondással, hogy ha a viszonyok javulnak, a város emelhesse az üzletbért, ha pedig a viszonyok romlanak, akkor a bérlő kérhesse a leszállítást. özv. Nagy Istvánné és Brenner János házhelyvevőkkel a házhely visszavételéről szóló szerződést megkötötték. Markgráf Vilmos nyugadóügyi tanácsnok 2 havi előleget kért nyugdíjára. Minthogy ezen előleg csak tényleges szolgálatban levő tisztviselőknek jár, kérését nem teljesítették. A rendkívüli közgyűlés 6 órakor ért véget.