Kiskunfélegyházi Lenin MgTsz Híradó, 1987 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
/--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- híradó TV____________________________________________________________________________/ XV. évfolyam, 1. szám, 1987. január KISKUNFÉLEGYHÁZI LENIN MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZET ÜZEMI LAPJA Ára: 1,50 Ft Szemelvények a TOT V. kongresszusáról A szövetkezeti kongresszusok befejezéseként december 12—13-án Budapesten, az Építők Szakszervezetének székházában tartották a mezőgazdasági szövetkezetek V. kongresszusát. A tanácskozás második napján megjelent Kádár János, az MSZMP főtitkára, az elnökségben foglalt helyet Havasi Ferenc, a KB titkára, Szabó István, a TOT elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Tozsgai Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi, Kapolyi László ipari, Markója Imre igazságügyi és Hetényi István pénzügyminiszter, valamint a KB, a kormány, a társadalmi, a tömegszervezetek és a testvérágazatok képviselői. A csaknem egymillió szövetkezeti tagot képviselő 593 küldött részvételével olyan öt esztendőt mérlegeltek a mozgalomban, mely alatt ugyan növekedett a mezőgazdaság termelése, de mind több nehézséggel küszködtek a gazdaságok. A kétnapos kongresszusból összeállításunkban ezúttal három felszólalás részleteit idézzük fel. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának írásos beszámolójához Szabó István, a TOT elnöke fűzött szóbeli kiegészítést. — Jólesően állapíthatom meg — mondta beszédében a TOT elnöke —, hogy az előző kongresszus óta tovább folytatódott az a kedvező folyamat, amelynek során a mezőgazdasági szövetkezetekre ható politikai környezet alapvetően mezőgazdaság- és szövetkezetbarát lett. Ha van mozgalmunknak igazán jelentős politikai eredménye, az az, hogy nemcsak a hivatalos politika elvi síkján szűnt meg a szövetkezetek iránti ideológiai gyökerű bizalmatlanság, a mezőgazdaság szerepének dogmatikus megítélése! A tudat, a közgondolkodás és a napi politikai gyakorlat síkjain is nagy előrehaladást értünk el. — Egyetértek azokkal, akik azt állítják — folytatta áttérve a gazdasági helyzet elemzésére —, hogy a belső gazdasági környezet szigorú, és szigorú annak megjelenési formája, a szabályozás is. Szigorú, mert egyre következetesebben közvetíti mind a külső gazdasági környezet hatásait, mind a széles körben támogatott politikai programunk követelményeit, a gazdasági egyensúly helyreállítását és az életminőség javításának megalapozását. De hadd jelentsem ki, nem is lehet más a szabályozás az adott helyzetben, mint követelménytámasztó és szigorú. Ezt a jellegét, sőt ennek differenciált erősítését, bármilyen vitánk van is a részletekben, mint alapvető tendenciát el kell fogadnunk. Ez az Országos Tanács álláspontja, úgy is mondhatnám, politikai platformja erre a kongresszusra amelynek megerősítését kéri. Arra kell törekednünk, hogy a szabályozó rendszer elemei összehangoltabbak legyenek. Egyértelműbben és áttekinthetőbben ösztönözzenek a kívánt és közösen vállalt célok teljesítésére. Tegyék lehetővé a vállalati, gazdasági teljesítmények tényszerűbb mérését, összehasonlítását, reális értékelését. Teremtsék meg az érdekeltség, az eszközök és a célok összhangját, hogy azokat az eddiginél ritkábban kelljen politikai eszközökkel — agitációval, meggyőzéssel — korrigálni. Kiemelten foglalkozott a TOT elnöke a mezőgazdasági szövetkezetek két kongresszus közötti gazdasági teljesítményének megítélésével. Mint mondta, ez nem azért fontos, hogy megveregessük saját vállunkat és megállapítsuk: sokat tettünk, jól dolgoztunk, hanem azért, hogy terveinket, tennivalóinkat a valóság szilárd talajára alapozhassuk. A mezőgazdasági szövetkezetek a két kongresszus között növelték termelésüket, összességében teljesítették a VI. ötéves terv mezőgazdasági feladataiból reájuk jutó részt. Összehasonlító árakon mezőgazdasági termelésüket öt év alatt 13, ezen belül a növény teremtését 12, az állattenyésztését 15 százalékkal növelték úgy, hogy közben a folyó ráfordítások menynyisége csak 9 százalékkal emelkedett. Figyelmet érdemel azonban a teljesítmények fejlődésének íve. Az 1984-ig tartó fejlődés után az utolsó két évben a teljesítmények csökkenése következett be és ebben a két évben nem teljesültek az éves tervek termelési előirányzatai sem. Tisztáznunk kell, hogy mit jelentett ebből a szempontból az évek óta tartó aszály, s azt is, hogy mit jelentett a feltételek romlása, és a mi munkánk gyengeségei! Negyedik kongresszusunk hangsúlyozottan fogalmazta meg azt az igényt, hogy a szövetkezetek a termelést úgy növeljék, hogy közben mérsékeljék a fajlagos ráfordításokat. Úgy gondolom, ebben a tekintetben nem lehetünk elégedettek az elért értékekkel. Igaz, hogy ráfordításaink már nem emelkedtek, vagy nem olyan ütemben, mint a beszámolási időszakot megelőzően. A hasznosulás mértéke azonban nem kielégítő! Még sok a felhasználási veszteség és elfogadhatatlanul magas a megtermelt termékeknek a realizálásig tartó értékcsökkenése. Az anyaggal, energiával való józan takarékosság határozottan észlelhető. Vannak eredményei. Esetenként azonban megkérdőjelezhető a takarékosság ésszerűsége a műtrágyahasználatban, a nagy biológiai értékű takarmányösszetevők megtakarításánál, a fenntartási tevékenységben és más területeken is. A tagsági kapcsolatokról — egyebek között — következőket mondta: — Igaz, hogy új minőségű tagság alakult ki, akiket másképp kell megnyerni, mint az elődöket. Ezzel a kötődés, a tulajdonosi érzület nem lett kisebb. A választott vezetők szakmai megalapozottsága, vezetési kultúrája, igényessége is alapvetően meghatározza ezt a kapcsolatot. A tagsági viszony szabályozása kissé munkajogiasra sikerült. Ezt a hibát azonban nem lehet azonosítani a tagság tudati fejlettségének helyzetével. A mai szövetkezeti parasztság messzemenően érdekelt szövetkezetének eredményeiben. Szabó István szólt a vezetés szerepéről és felelősségéről, a szövetkezeti önkormányzat továbbfejlesztésének kérdéseiről, az érdekképviseletről is. A teljesség igénye nélkül idéztünk beszédéből, ami az írásos dokumentumokkal együtt hű tükre a mezőgazdasági szövetkezetek elmúlt öt évi fejlődésének. A kongresszus határozatai pedig újabb öt évre körvonalazták a fejlődés főbb követelményeit. NAGYOBB STABILITÁST A SZABÁLYOZÁSBAN Hemző Mária, a Kaskantyúi Homokgyöngye Szakszövetkezet főkönyvelője is felszólalt a kongresszuson. — A Kiskunság szövetkezeteiben a tagság szorgalmas és tisztességes munkája csak arra volt elég az elmúlt években, hogy talpon maradjunk, erősen differenciáltan, kicsit előbbrejussunk — mondotta. — A jövő építésével, a tervszerű nagyüzemi fejlesztésekkel, a vertikumok létrehozásával, a pénzt igénylő együttműködésének kialakításával elmaradtunk. Mi ugyan kezdeményeztük az együttműködést a húsiparral, a baromfiiparral, de érdekeink nem találkoztak. Megyénk gyenge minőségű homoktalajain a mezőgazdaság szocialista átszervezése idején szakszövetkezeteket és termelőszövetkezeti csoportokat hoztak létre. Ezek már az első időben létrehozták a melléküzemágakat, szorgalmazták és segítették a háztáji termelést. Ezekből a tevékenységekből áramoltatták át a tőkét az alaptevékenységbe. Enélkül óriási veszteségeket hozhattak volna és hozhatnának ma is ezek a szövetkezetek. Az utóbbi években azonban új melléktevékenység létrehozása egyre nehezebb, jövedelmezősége is erősen csökken. — A közvetlen környezetemben, Kiskőrös környékén a szőlő biztosítja a megélhetést — mondotta —. Az emberek, pedagógustól a párttitkárig, kiegészítő jövedelme is ebből származik. Ezen az alacsony öt-tíz aranykoronás területeken egyedül a szőlőtermelés az az ágazat, amely jövedelmet és megélhetést nyújthat az itt élő embereknek, akiknek helyben kell biztosítani a megélhetésüket. Jelenleg is van vállalkozói kedv a telepítésre, de biztosabb perspektívát várnak. A csonthéjas gyümölcs termesztésének is hagyománya van a Kiskunság területén. Valamikor az ország termelésének nagy hányadát adta ez a táj. Mára lecsökkent a termelés, mert nagy a kockázata és a befektetés nem térül meg a felvásárlási árakban. A nehézségek egyik oka a szőlő- és gyümölcságazatban kialakult forgalmazási rendszer, a termelői érdekeltség hiánya. Megoldás lenne olyan termelő-tel vásárlói kapcsolatot kialakítani, amelyben érvényesül a termelői érdekeltség is Vagyis az alapanyag fontosságának megfelelően méltányos részt juttassanak vissza a képződő nyereségből a termelő gazdaságoknak. Az ágazat további gondja, mint azt Hemző Mária kifejtette, hogy a nagy költséggel létrehozott ültetvények műveléséhez hiányzanak a megfelelő gépek. A meglévők korszerűtlenek. Az ágazat gazdaságosságához vezető lehetőségek egyike a gépesítési igények megoldása Elmondta, hogy az 1985—86. évi fagykárok miatt a Kiskunságban háromezer hektár szőlőt kellett kiselejtezni, négyezer hektárt pedig újra nevelni. Az 1986. évi fagykár jobbára csak ezt a térséget sújtotta, ezért kérte az illetékeseket, hogy a hektáronkénti 10 ezer forintos támogatást az 1986. évi károk alapján is biztosítsák a megrendült ágazat helyzetének javítására. — Összességében nagyobb figyelmet, határozott programot, megfelelő piaci elhelyezést és a célnak megfelelő gépellátást kérünk az ágazat számára — mondotta. — A belső fogyasztói piac irányítása is a feladatok közé tartozik. Célunk a kulturált borfogyasztás legyen. Most kevesen isznak sokat, azt kell elérni, hogy sokan igyanak keveset. (Eme megjegyzést derültséggel fogadta a kongreszszus.) A szőlő, gyümölcs kultúra hagyományos értéke hazánknak, azt kérjük, hogy ehhez méltóan foglalkozzanak vele. Beszélt a háztáji ágazatról is. A nagyüzemekre épülve jó eredményeket hozott a háztáji gazdaságok termelésének szervezése, integrálása, a jövőben azonban kiegyensúlyozottabb piac és árpolitikára van szükség. Az ágazat érzékenysége miatt nem lehet helye a kellően át nem gondolt vagy késve hozott intézkedéseknek. A lentről jövő információkat, jelzéseket nem szabad lebecsülni, mert rendelettel nem lehet sertést előállítani, egyik napról a másikra csirkét sem, tejet még hosszabb idő után sem. — Az őszinte beszéd is eszköz a termelésben. Mindent meg lehet értetni az emberekkel, de az ésszerűtlenséget nehezen. Ne mondjuk, hogy drágább lesz a táp, de jobb minőségű, amikor ebből csak az előbbi valósul meg. Az őszinte szó az, hogy ma ilyet tudunk forgalmazni és sajnos enynyiért, de otthon egy kicsit fel kell javítani. Ezt elfogadják, mert biztosan tudják, hogy oka van, miért van így. Ez vonatkozik általában mindenre, ami körülöttünk történik. Az árakra — amikor az előző felárakat építjük be —, az alkatrészekre, egyebekre. Nyilatkozattal nem lehet sem szántani, sem vetni, csak működő géppel. Végezetül a jogszabályok tömegének mérséklése érdekében szólt. (Mint az egyik Csongrád megyei felszólaló elmondta, a mezőgazdasági szövetkezeteknek 17 ezer, azaz tizenhétezer jogforrással kell dolgozniuk!) — Nem hihető, hogy a rengeteg jogszabályt, köztük számtalan többszörösen módosítottat, be lehet tartani, illetve be lehet tartatni. Kívánatos és időszerű volna egyszerű számviteli rendet kialakítani. Nekünk is könnyebb lenne, meg a revizoroknak is. Ehhez még az kell, hogy a szabályozókban megfelelő mértékű alapvető stabilitás,valamint a helyzethez szükséges mobilitás legyen. (Folytatás a 3. oldalon.) Szabó István köszöntjuk A kongresszus elnöksége Hemző Mária