Klió - Történelmi szemléző folyóirat, 2014 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1. szám - ÓKOR - Várhegyi László: R. Drew Griffith: Kutyák, szőlőtőkék és a bor feltalálása [Griffith, R. Drew]
A kenyér feltalálásának történetében (mely legalább olyan fontos, mint a bor feltalálása) Persephonét, Démétér lányát elrabolta Hadés, hogy feleségül vegye. Démétér kezdetben maga kereste gyermekét a földön, így került az eleusisi udvarba, ahol a király egyik fiát, Triptolemost megtanította a gabona művelésére. A király szolgálónője, Iambé többször mosolyra fakasztotta az istennőt, kinek szíve így meglágyult, és a Földet sújtó terméketlenség is enyhült ezen alkalmakkor, valamint erőt merített ahhoz, hogy a lányát visszakövetelje. Homéros verziójában az illem határain belül marad a nevetés és következményei, míg az orphikus költeményekben az istennő annyira elragadtatja néha magát, hogy még a ruhája is fellibben, megmutatva egész testét. Ugyanitt, Iambét átkeresztelik Baubónak, ami a görög ugatás (Bao Bau) kifejezést juttathatja eszünkbe és így jelenik meg a kutya a történetben. A rituális kecskeáldozat bemutatása a bor istenének nem annyira mitológiai történet, mint inkább vallási hagyomány volt. A bor feltalálása is hozzájárult ahhoz, hogy az emberiség földművelő-állattartóvá válhasson a vadászó-halászó emberből. Mint azt Walter Burkert a Homo Necans című könyvében kifejti, az állattartás lehetővé tette az állandó állatáldozatokat, és a korábban már leírt, Dionysosnak szánt kecskeáldozat is ide tartozik. Kari Meuli álláspontja szerint Ikarios saját maga okozta halálát azzal, hogy a számára ellenszenves és szőlőleveleket rágcsáló kecskét áldozta fel Dionysosnak, ám egyúttal ezt a rítust az isteni imádat eszközévé is emelte. Ezen történetek, illetve hagyományok helyezik új megvilágításba a bevezető történetünket: miért jelenik meg kutya a földművelés megtanulása közben? A leggyakrabban használt kifejezés az ógörög szövegekben a vadász szóra a „kutyákat vezetni”, „kutyáknak parancsolni”. Homérosnál is a vadászat és a vadászkutya ugyanannak a dolognak a két oldala. Bár keveset tudunk Orestheus kutyájáról, de az kijelenthető, hogy vadászatra nevelték. Hevvatatos szövegét ezen új ismeretek fényében olvasva szélesebb kulturális kontextusba helyezhetjük azt. Néhány korai szöveg a bor és az árpa feltalálásáról megkövetelte a kutya jelenlétét, hogy az újdonságot szívesen, szívesebben fogadják az emberek. Ez a momentum (a kutya) aztán rögzült, és a későbbi szövegekbe is belekerült, még ha néha csak átvitt, vagy nem annyira nyilvánvaló értelemben is. Nem csoda tehát, hogy Hekataios szükségét érezte a kutya szerepeltetésének a saját szövegében is. Várhegyi László R. Drew Griffith: Dogs, Vines and the Invention of Wine (Hecataeus 1 F 15 FGrHist) (Kutyák, szőlőtőkék és a bor feltalálása). Mouseion, LIV - Series III, Vol. 10, 2010,429-436. old. 36