Középiskolai Matematikai Lapok 65. (1982, 6-10. szám)
1982-09-01 / 6. szám
111 1 11_L a megoldásokat (amelyek leírása céljából majd minden hónapban lógtam egy napot az iskolából), és a vártnál nagyobb előnnyel meg is nyertem a pontversenyt. Ebben a nyári gyakorlás kétségtelenül nagy szerepet játszott. Ezt követően már benne voltam a csőben, és csak azt kellett eldönteni, hogy matematikusnak vagy fizikusnak menjek. Talán azért döntöttem a fizika mellett, mert az több koncepcionális és kevesebb formális megoldást igényel. A fizikai jelenség és a matematikai megfogalmazás kapcsolatát sosem lehet némi filozófiai mélység nélkül kezelni, és ez volt a vonzerő számomra. Ugyanígy, annak ellenére, hogy szinte kötelező hagyomány, hogy minden fizikus évfolyam 2—3 legjobbja az elméletet választja, engem a kísérleti munka jobban érdekelt, bár diplomamunkám elméleti volt. Vonzóbbnak találtam a mérések kemény és sokszor érthetetlennek tűnő tényeit és csapdáit. Ezek között a haladás igazi detektívmunka, amely találgatásra, keresztkérdésekre és természetesen logikára épül. Az elméleti munkában nekem hiányzik ez a közvetlen, kérdezz-felelek kapcsolat a fizikai valóság egy darabjával, amely mindig válaszol, sokszor meglepő módon, de sohasem tévesen. Legalább is az én esetemben úgy tűnik, hogy a természet jóindulatúan bánik azokkal, akik — még ha viszonylag szerény eszközökkel is — kellő kitartással és tisztelettel faggatják, és megengedi nekik, hogy egy-egy további titkát elsőként fürkésszék ki. Az Atlanti óceán felett, 1982. jún. 27. Mezei Ferenc tudományos tevékenységének egyik fő állomásáról, az általa kidolgozott neutronspin-visszhangelvről és berendezésről olvashatunk a Fizikai Szemle 1982/4. számában a 137. oldalon (Mezei Ferenc: Polarizált neutronok világa), valamint a Természet Világa c. folyóirat júniusi számában [113 (1982) 6. szám. A XIII. Nemzetközi Fizikai Diákolimpia Az 1982. évi Nemzetközi Fizikai Diákolimpiát a Német Szövetségi Köztársaság rendezte a Schleswig-Holstein tartományban fekvő Malente nevű helységben június 19. és 29. között. 17 ország képviseltette magát 5—5 versenyzővel és 2 —2 kísérővel: Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, az NSZK, Olaszország, Románia, Svédország, a Szovjetunió és Vietnam. Ezek közül Ausztria, Görögország és Hollandia először jelent meg. A verseny jún. 21-én és 23-án volt. Ezúttal is 3 elméleti, de az eddigi szokástól eltérően 2 kísérleti feladatot kellett megoldani az 5—5 óra munkaidő alatt. A feladatok részletes taglalását egy későbbi számunkban fogjuk közölni. A szervezés munkáját a Kieli Egyetemhez tartozó Természettudományok Pedagógiájának Intézete (IPN) vállalta dr. Gunter Luid vezetésével. A magyar csapatot ezúttal is dr. Tichy Géza és dr. Takács László vezette. Tagjai voltak: Földiák Péter (Budapest, Radnóti M. Gyak. Gimn.), Mogyorósi András (Vác, Sztáron L. Gimn.), Oszlányi Gábor (Miskolc, Földes F. Gimn.), Szállási Zoltán (Esztergom, Dobó K. Gimn.) és Tóth Gábor (Budapest, Fazekas M. Gyak. Gimn.). A megnyitó ünnepélyen az Olimpia védnöke, Karl Carstens elnök üdvözlő levelének felolvasása után az NSZK kultuszminisztere, Björn Engholm és Peter Bendixen, Schleswig-Holstein kultuszminisztere beszélt. A versenybizottság elnöke Prof. Wilfried Kuhn, „Mi a fizika?”, Kunfalvi Rezső „A Nemzetközi 34