Középiskolai Matematikai Lapok 65. (1982, 6-10. szám)

1982-09-01 / 6. szám

111 1 11_L a megoldásokat (amelyek leírása céljából majd minden hónapban lógtam egy napot az iskolából), és a vártnál nagyobb előnnyel meg is nyertem a pontver­senyt. Ebben a nyári gyakorlás kétségtelenül nagy szerepet játszott. Ezt követő­en már benne voltam a csőben, és csak azt kellett eldönteni, hogy matematikus­nak vagy fizikusnak menjek. Talán azért döntöttem a fizika mellett, mert az több koncepcionális és kevesebb formális megoldást igényel. A fizikai jelenség és a matematikai megfogalmazás kapcsolatát sosem lehet némi filozófiai mély­ség nélkül kezelni, és ez volt a vonzerő számomra. Ugyanígy, annak ellenére, hogy szinte kötelező hagyomány, hogy minden fizikus évfolyam 2—3 legjobbja az elméletet választja, engem a kísérleti munka jobban érdekelt, bár diploma­­munkám elméleti volt. Vonzóbbnak találtam a mérések kemény és sokszor érthetetlennek tűnő tényeit és csapdáit. Ezek között a haladás igazi detektív­­munka, amely találgatásra, keresztkérdésekre és természetesen logikára épül. Az elméleti munkában nekem hiányzik ez a közvetlen, kérdezz-felelek kapcsolat a fizikai valóság egy darabjával, amely mindig válaszol, sokszor­ meglepő módon, de sohasem tévesen. Legalább is az én esetemben úgy tűnik, hogy a természet jóindulatúan bánik azokkal, akik — még ha viszonylag szerény eszközökkel is — kellő kitartással és tisztelettel faggatják, és megengedi nekik, hogy egy-egy további titkát elsőként fürkésszék ki. Az Atlanti óceán felett, 1982. jún. 27. Mezei Ferenc tudományos tevékenységének egyik fő állomásáról, az általa kidolgo­zott neutronspin-visszhang­elvről és berendezésről olvashatunk a Fizikai Szemle 1982/4. számában a 137. oldalon (Mezei Ferenc: Polarizált neutronok világa), valamint a Termé­szet Világa c. folyóirat júniusi számában [113 (1982) 6. szám. A XIII. Nemzetközi Fizikai Diákolimpia Az 1982. évi Nemzetközi Fizikai Diákolimpiát a Német Szövetségi Köztársaság rendezte a Schleswig-Hol­stein tartományban fekvő Malente nevű helységben júni­us 19. és 29. között. 17 ország képviseltette magát 5—5 versenyzővel és 2 —2 kísérővel: Ausztria, Bulgária, Cseh­szlovákia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hol­landia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, az NSZK, Olaszország, Románia, Svédország, a Szovjetunió és Vietnam. Ezek közül Ausztria, Görögország és Hollandia először jelent meg. A verseny jún. 21-én és 23-án volt. Ezúttal is 3 elméleti, de az eddigi szokástól eltérően 2 kísérleti feladatot kellett megoldani az 5—5 óra munkaidő alatt. A feladatok részletes taglalását egy későbbi számunkban fogjuk közölni. A szervezés mun­káját a Kieli Egyetemhez tartozó Természettudományok Pedagógiájának Intézete (IPN) vállalta dr. Gunter Luid vezetésével. A magyar csapatot ezúttal is dr. Tichy Géza és dr. Takács László vezette. Tagjai voltak: Földiák Péter (Budapest, Radnóti M. Gyak. Gimn.), Mogyorósi András (Vác, Sztáron L. Gimn.), Oszlányi Gábor (Miskolc, Földes F. Gimn.), Szállási Zoltán (Esztergom, Dobó K. Gimn.) és Tóth Gábor (Budapest, Fazekas M. Gyak. Gimn.). A megnyitó ünnepélyen az Olimpia védnöke, Karl Carstens elnök üdvözlő levelének felolvasása után az NSZK kultuszminisztere, Björn Engholm és Peter Bendixen, Schleswig-Holstein kultuszminisztere beszélt. A versenybizottság el­nöke Prof. Wilfried Kuhn, „Mi a fizika?”, Kunfalvi Rezső „A Nemzetközi 34

Next