Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)
1848-10-19 / 81. szám
l Kolozsvár Si Csötörtök odol). 19. 1884. Megjelenik, e’ jelen évben a’ Kolozsvári Híradó hetenkint négyszer : Vasárnap, Kedden, Csütörtökön és Pénteken. Előfizetési ára helyben házhoz hordással 0 fr., a’ nélkül 5 fr. 40 kr. Postán négyszer küldve 0 fr. 40 kr., kétszer 6 fr. pengőben. KOLOZSVÁRI Hirdetések dija egyszer, 1 —10 sorig 20 kr. azon felül minden sor 3 kr. ezüstben, másodszori és harmadszori ismétlésért e’ díjnak fele. ÉVNEGYEDI ELŐFIZETÉS. A’ Kolozsvári Híradó folyó évi october-decemberi folyamára előfizetést nyitnak. Napjainkban a’ hírlapirodalom fontosságát hoszszasan bizonyítgatni felesleges. Tisztelt olvasóinktól függ megítélni: érdemlünk-e pártolást vagy nem. Előfizetési díj a’ kijelölt időre három rft 30 Krajczár pengőiben. TARTALOM. M a gy a r o rs zá g. Hiv. közlemények. Egy kis számolat. Kolozsvár. A’ Csatatérről. Torda. Vegyes közlemények. Áldozatok. Hirfüzer. Austria. Legújabb. MAGYARORSZÁG. Hivatalos közlemények. — A’ nemzeti képviselőháznak 1848-ki oct. 10-kén Pesten tartott ülésében hozott határozata a’ külföldön levő vitéz hadseregeink hazajövetele iránt. A’ vérbe borított magyar haza, élet ’s halál közötti küzdelmeiben, minden fiától hű segélyt és megmentése terheiben hazafiai megosztozást sürgetőleg igényelvén. A’ haza képviselői a’ magyar nemzet nevében határozzák és parancsolják, hogy az Olaszföldön, Lombárd-Velenczében , Cseh- ’s Morvaországban vagy Gallicziában vagy akárhol kint levő magyar hadsergek, megértvén a’ magyar nemzetnek fiaihoz tett eme parancsolatát, rögtön viszszatérjenek szülőföldükre, a’ kedves hazának oltalmára és kivívott alkotmányos, királyi esküvel törvényesen szentesített szabadságának megoltalmazására, semmit sem kételkedvén, sőt biztosan remélvén a’ magyar nemzet, hogy a’ vitéz magyar hadsereg legyőzend minden gátokat, és sietni fog fegyverrel is utat nyitni kedves rokonaiknak, testvéreiknek és szüleiknek megvédésére. A’ magyar haza a’ mint büszke arra, hogy a’ pártütő Jellachich, itthon vitézkedő fiainak győzelme által már a’ Lajtán túl kergettetek, úgy többi kint levő vitéz fiait is nyilt karokkal várja, a’ dicsőség babérjaiban és haza hálájában részesülhetésre. Almásy Pál, m. k. a’ képviselőház másodelnöke.— Ludvigh János m. k., a’ képviselőhöz jegyzője. — Miután Rott és Philippovics tábornokok, nemcsak hogy hazájuk ellen maguk fegyvert fogtak, de még ezen felül a’ parancsnokságuk alatti ezrednek törvényes katonai felsőbbségeiktől elszakitásával, ’s a’ haza elleni fegyverfogásra fellazításával, és átalában oly vétségekkel vádoltatnak, melyek a’ honárulásnak, ’s a’ honellenségeivel szövetkezésnek legmagasb fokát foglalják magukban. Annálfogva a’ honvédelmi bizottmány elmulaszthatlan kötelességének ismerte, Rott és Philippovics foglyok vétségeinek szoros bűnvádi megvizsgálására, Kóczán József országos közvádló közbenjöttével működendő vegyes bizottmányt rendelni, ’s azt rögtöni és folytonos eljárásra utasítani. Mi ezennel köztudomássá tétetik. Kelt Pesten, oct. 12-én 1848. A’ honvédelmi bizottmány Kossuth Lajos, elnök. — Kiss Ernő ezredes utólagos jóváhagyás reményében, honvédi tábornokká neveztetik ki. Pest, oct. 12. 1848. A’ király ’s haza nevében az országyülés által választott honvédelmi bizottmány. — Báró Radák Istvánnő a’ gyalog honvédek felöltöztetésére 100 száz pengő forintot szíveskedett ajándékozni, mely utánzásra méltó tettért, köszönetemet nyilvánítom. Kolozsvárit, oct. 16. 1848. Dobay, ezredes. — Kolozsvárt állomásozó honvédeknek id. gróf Bethlen Jánosné, gróf Rédei Jánosné, báró Huszár Józsefeé , özvegy Pócsa Pálné , Györfi Sámuelné, Horváth Ferenczné úrnők — Horváth Juliánna és Borbála és Eckhárd Katalin kisaszszonyok különböző menynyiségben tépést és köteléket ajándékoztak , melyekért a’ lelkes honleányoknak hálás köszönet szavaztatik. Kolozsvárt october 18-kán 1848. a’ főparancsnok meghagyásából Antos Ferencz. Egy kis számolat, A’ balázsfalvi ,,Organum közelebbi számában reczkézi a’ magyar, jelesen a’ királyhágón inneni lapokat , mint előidézőit azon ellenséges mozgalmaknak, melyeket a’ román faj részéről, nemzetetünk, alkotmányunk s a’ köz-béke és rend irányában tapasztalunk. A szerkesztő, ciikke elején megdicsér bennünket, e’ lap kezelőit, hogy az 1848-ki forradalom előtt hévvel küzdöttünk a’ románok elnyomatása ellen; de — úgymond — ez nemes irány csak folyó évi április végefeléig tartott. Azóta minden, még a legártatlanabb és legálisabb téteményeit is a’ román nemzetnek hazug ráfogásokkal gyanúsítjuk, elferdítve, nagyítva adjuk elő, ’s ezáltal idegenséget ’s gyűlöletet keltünk a’ népfajok között. Súlyos vád, hadd számoljunk. Az „Organu“ azon időtől kezdi tévedéseinket felróni, midőn a’ román nép, nem más czélból , csupán hogy elidegenithetlen természeti jogai, nyelve és nemzetisége biztosíttassanak, eme föltételekhez kívánta kötni az uniót. Azon időben fájdalom elég optimisták valánk azt hinni, hogy ez és nem egyéb a’ czél. És mit mondánk mi azon időben? Azt, hogy az uniót, melyet a’ magyar haza jólétének és fenállásának ’s az elnyomott jogtalan néposztályok szabadságának egyedüli biztos alapjául hittünk, ne vigyük hoszszadalmas tárgyalások terére, ne késleltessük, ne koczkáztassuk mentői előbb élvezendő malasztait. A’ királyhágón inneni románok vezetői akkor ezt mondák: nekünk nemzetiség kell; ’s akkor nem is igen mondhatának egyebet, mert népök, mely a’ hűbéri viszonyok járma alatt nyögvén, epedve várta felszabadulása óráját, könynyen befavouirozhatta volna őket. Mi így szólánk : nemzetiségtök biztosítva lesz. Ne kívánjátok az uniót föltételezgetéssel hátráltatni, hisz túl a’ királyhágón jogegyenlőség van ’s az unió után a’ lesz innen is. ’S hol jogegyenlőség van, minek oda részletes érdekek biztosítása ? És az elfogulatlanok láthatók, sőt kijelentettük mi is , hogy Magyarország népképviseleti törvénye szerint a’ többségben levő népfajnak, nemhogy külön biztosítékokra lenne szüksége, sőt ha bírja az erkölcsi kellékeket, amelyek nélkül népfölséget talán maga az ,,organua sem óhajt — mind törvényhozás, mind kormány az ő többségének kifolyása lehetnek. Az unió megtörtént ’s a’ magyar törvényhozás mind a’ mellett meghozá a’ felesleges biztosítást is, kimondván egyik törvényjavaslatában a’ román nemzetiség egyenjogúságát. A’ magyar kormány pedig tettleg megkezdé a’ román nemzetiség elismerését, midőn intézkedett, hogy törvények és kormányrendeletek saját nyelvökön jussanak a’ románok tudomására. Miután e’ történt, azt várta minden becsületes honfi, hogy vége lesz az ellenséges mozgalmaknak. "S vége lett-e? Tettek-e a’ román hírlapok erre valamit? Nem. A’ békövetkezett eseményekből kitűnt , miként a’ román nemzetiség csak palást volt, szenynyes palástja a’ Bécsben központosult, de polyp karjaival országszerte elágazó’a innen a’ Királyhágón, főleg Szebenben, elszánt zsoldosokra talált camarilla gazármánykodásainak. A’ román nép históriája átkot fog mondani a’ román nép mostani vezetőire, kik a’ legszentebb tulajdon, a’ nemzetiség ürügye alatt az együgyű népet már szélbre sodorták a’ szolgaság örvényének, melytől alig egy pár hónap előtt nem saját erejökön vergődének ki. A’ legközelebbi napok eseményei világosok. S mi kérdjük Cipariu kanonok úrtól : a’ román nép érdekében történtek - e a’naszódi zarándokolások, hol egy alezredes, miglső Ferdinánd (meg kell azonban jegyeznünk, hogy a’ nép száján Miklós czár is forog hűségére esketi fel a’ románokat , az aristocratia némely kisebb hitű tagjait azzal biztatja, hogy viszsza kell állani a’ hűbéri rendszernek, mert e’ nép nincs megérve a’ szabadság élvezésére; a román nemzetiség érdekében történik-é, hogy a’ balázsfalvi gyűlésben, a’ nagyrészint politikai képzettség nélküli román néppel fölmondatják a’ törvényes kormány iránti engedelmességet ’s az osztrák camarillának , — mely a’ népszabadság ellen folytat irtó háborút — szavaztatnak vele bizalmat? Vájjon a’román nemzetiség érdekében történik-e, hogy Erdély, miután Románo-Daciává keresztelték, praefecturákra, ’s a’ praefecturák tribunatusokra osztattak ’s a’ Balássfídváról szétküldözött prefektusok, onnan adott uta°itás értelmében kormányozni kezdettek; a’ nép által a’törvényes eöljáróik iránti engedelmességet megtagadtatok, az országos adót maguknak fizettették , a’ népet muszka lobogók alá (melyekből, hisz ott egy példány a’ kolozsvári kaszárnyában, akárki megláthatja) gyűjtik a’ magyar faj kiirtására. Ezeké azon leyalis és ártatlan tények , melyek elleni kikelésünkért az ,,Orgarju vádol ? Mi nem hiszszülő, hogy Cipariu kanonok úr mondjon. Az általa szerkesztett lapban, mi sok jót találtunk, ’s olykor ki is fejeztük érte méltánylatunkat. De mégis fenma-