Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)
1848-10-24 / 84. szám
Kolozsvár 84 Kedd ociol). 34. 1849. Megjelenik e’ jelen évben a’ Kolozsvári Híradó hetenkint négyszer : Vasárnap, Kedden, Csütörtökön és Pénteken. Előfizetési ára helyben házhoz hordással O fr., a’ nélkül 5 fr. 40 kr. Postán négyszer küldve O fr. 40 kr., kétszer O fr. pengőben. KOLOZSVÁRI Hirdetések díja egyszer, 1 —10 sorig 20 kr. azon felül minden sor 3 kr. e rüstben, másodszori és harmadszori ismétlésérte’ díjnak fele. ÉVNEGYEDI ELŐFIZETÉS. Az Ivói és sváb Híradó folyó évi october- decemberi folyamára előfizetést nyitunk. Napjainkban a hírlapirodalom fontosságát hoszszasan bizonyitgatni felesleges. Tisztelt olvasóinktól függ megítélni: érdekelünk-e pártolást vagy nem. Előfizetési díj a’ kijelölt időre IlírOEBl rft 30 krajCtár l eS2gCEBeil. 1'ÁRTALOM. Magyarország. Kolozsvár. Nemzeti gyűlés. Dézs. M.Vásárhely. Nyilatkozat. Áldozatok a’ hon oltárára. Hirfüzér. Austria. Külföld. Hirdetmények. IzROVIÍRORSZÁG. Báró Radák Istvánné, a’ honvédek számára 200 sing vásznat ajándékozott, mely ismételt jótékonyságért a’ honvédek résziről hálás köszönet nyilvánittatik. Báró Szentkereszti Lina, Szörcsei Zsuzsa k. a. és Kozma Istvánné uraszszony a’ honvéd sereg részére 60 kenyér-tarisznyát és egy font tépést ajándékoztak. Kolozsvárit, october 18-án 1848. a’ főparancsnok meghagyásából Antos Ferenci. Kolozsvár, oct. 22. A’ szász és román lázilók, alkotmányunk és fajunk elleni öszszeesküvésének ismertetésére, közöljük b. Vay Miklós kir. biztos urnak a’ törvényhatóságok elnökeihez intézett ime’ rendeletét. A’ Kolozsvaegyében működött ’s éppen bujtogatáson éretett, ilyes merényeiről már ezelőtt is híres Baleznay vagyis Betreneanu, másképpen Tyivorán Sándor ’s társa Simonis László, úgy az elsőnek szekerese Türk Ambrus felett tartatott rögtön bírósági törvényszék előtt letett tanú* vallomásokból ’s megfordult irományokból, úgy az elitéltek önvallomásaikból is tisztán áll, miszerint a’ közelebbi balázsfalvi gyűlésben, mely a’kormányszék engedelme nélkül sőt tilalma ellenére tartatott—’s mely rendszeresen öszsze alakulva sem volt — némely hajtogatásaikról híres szónokok által határozattá emeltetni eszközöltetett, hogy az oláh nép felfegyverkeztessék, mely nem anynyira határozat, mint öszszeesküvés következtében Erdélyben öt praefectura alakíttatott, és öt praefectus létetett, kiknek rendelkezésük alá mintegy száz ’s még több faluk is adattak, oly rendelettel, hogy a’ felfegyverzést mindenütt eszközöljék ; a’ praefectusok a kezeik alatti helységeket tribunalusokra osztották, tribunusokat tettek, kiknek köteleségök volt minden helységben kapitányokat, alkapitányokat és káplárokat vagy decuriokat nevezni, mely tisztek*, közül a’ főbb cathegoriájuknak neveik már mind tudva vannak. Tisztán áll továbbá az is, hogy ezen tisztviselőknek a’ vett utasítás szerint fő törekvésök a’ tudatlan népet arra venni, hogy a’ magyar ministeriumanak ne engedelmeskedjék, az uniót el ne fogadja, megyei tisztviselőtől ne függjön, csupán az oláhok közül újonnan választott tisztektől, továbbá pedig az oláhok között azon veszedelmes eszméket terjesztik , miszerint a’ magyarok urunk királyunktól elszakadtak volna, hogy tehát az oláhoknak együtttartaniok kell a’ magyarok ellenében, kiktől mint úgyis kisebb számunktól úgy sincs mit félni , ’s ha szinte ők magok katonáikkal kívánnák is az oláhokat megtámadni, nincs mit tartani, mert a’ királyi katonáktól bizonyosan felfognak segittetni. Volt már példa arra is , hogy eféle tribunus magát nyiltan szolgabirónak vallotta, ’s a’ törvényes szolgabirónak járásában, ennek rendeleteivel ellenkező parancsokat osztogatott ; volt példa arra is, hogy eféle praefectus már oly tekintélyt bírt magának szerezni, miszerint földes ur, csak hozzá intézett levelében foglalt kérése által tudta kieszközölni, hogy curialistái a’ megtagadott szolgálatot újra teljesítsék ; ezen tisztviselők törekszenek az oláhsággal elhitetni, hogy ezentúl mind oláh nemzetbeli tisztek fognak lenni, az oláhok egészen feljül kerekedve, a’ magyarok elnyomatni; továbbá biztatni, hogy a mi mst a’ magyaroké, az mind az oláhok tulajdonává váland. Mely biztatások, hitegetések, ámítások meg is termették máris gyümölcsöket, ugyanis a’ törvényhatóságokból naponkint hozzám érkező tudósítások szerint az oláhok a’ megyei tisztek iránti minden függést és engedelmeséget már is felmondották, személyt, vagyont is néhol megtámadni kezdettek, ’s kényszeritették a’ kormányt, ellenszegülésüket fegyveres erővel fékezni. Minthogy tehát az előre bocsátottak szerint a® oláh nép között országszerte elterjedett érintett öszszesküvés czélja nem egyéb, mint a’ haza közállományának felforgatása, mit pedig eltávoztatni a’ kormánynak kötelessége, addig is, mig a’ főczinkosok neveiket megküldhetném, ezennel szoros kötelességükké teszem önöknek gondoskodni , hogy a régi rend helyre állittassék. Mely okból : 1) Tüstént egy bizottmány lesz kinevezendő, mely a’ rend helyreállításában ronikálódjék, kitudván a’ bujtogatókat, főbb rendzavarokat, csend háboritókat, azokat elfogatván, és érdemlett büntetésük elvétele végett megyeházához béküldvén. 2) Hozzám rögtön tudósítás lesz teendő a’ fennirt végre fordítható, kezeiknél levő erőről, mely tudósításban tudtomra ad,tudják : menynyi erőre lehet még a’ fennebbi czél gyors elérésére szükségük ? mely erőnek megnyerhetésére annál is inkább számíthatnak, mivel a székely nemzetgyűlés közelebbről ajánlkozott mintegy nyolez sőt tizezernyi fegyveres sereget is rendelkezésem alá adni. 3) Hogy ha a rögtön bíróság gyakorolhatására adatott engedelem határideje végéhez közelítene, arról is jelentés lesz teendő, hogy új htáridő hirdetése elrendeltethessék. Részletesebb utasítást adni feleslegesnek látom, azt a’ körülmények fogják meghatározni, röviden esetre a’ tisztviselők hivatása: erélyesen föllépni ’s lelkiismeretesen arra törekedni, hogy a’ veszedelem hazánkról, az ők munkálódásuk által eltávoztathassék. Kolozsvárt, oktober 18-án 1848. Kolozsvár, E pereiben értesültünk hiteles kútfőből, hogy Marosvásárhelynél 40 000 monod, negyvenezer fegyveres székely állomásoz, kik hazánknak király hágon inneni részében a’ reactio gaz bérenczei által előidézett égre kiáltó rablások , égetések és gyilkolásoknak gátat vetni indultak ki fészkekből. Negyven ezer székely! Istenembe dicső sereg ! Legyen ez szám nagyított, egy harmada elég arra, hogy hazánk e’ részét megtisztitsa keblét marczongoló elleneitől. Legyenek üdvözölve szeretett véreink , az ellenség előli hátrálást nem ismerő históriai emlékű humvadék. Adjon Isten fegyverüknek győzedelmet. De legyen szabad e’ helyen egy pár komoly észrevételt tennünk. Nincs példa rá a’ világtörténetben, hogy nemzet valaha, nemes lelküségének, elleneivek emberséges bánásának , kíméletének oly keserű gyümölcseit aratta volna mint a’ magyar 1848-ban. Birtokot és jogokat adtunk egy osztálynak, mely azokat századokon keresztül nem mi hibánkból nélkülözé. Kiviván , miért oly sokáig fáradhatlanul küzdöttünk: hazánk függetlenségét ’s a’ polgári jogegyenlőséget, felhivánk szászot, oláhot, tótot, ráczot és horvátot, jertek a’ bár nem együtt szerzett kincsből testvériesen osztozni. Osztoztunk és mi lett a’ köszönet érette? Oroszlányi körmöket nyújtottak ki a’ minket Isten és világ előtt jogosan illető osztályrész után is. Mi nem alkalmaztunk kellő erőt , hogy e’ körmöket megfoszszuk ’s akkor foszszuk meg, mikor ideje volt ’s kevés áldozattal lehetendett ártalmasságuktól. ’S miért? Nemes szivüségből és szánalomból. Folyvást azzal ámitgattak , és kunyoráltak elöttünk , hogy csak mi ne támadjunk meg senkit, minket sem fognak bántani. És mi tűrtünk, csaknem semleges állapotba sülyesztettük magunkat; elprobáltuk a’ capacitatio és engedményezés minden lehetséges nemeit. Mind sikertelen. A’ hydra-faj , mely már nyíltan életünk ellen tőr,ereje növelésére zsákmányolta ki tétlenségünket. Egy biztos menedékünk volt a’ kitörő vész idejére : barczias székely rokonink. Csak székelyt ne hozzatok ránk mondák elleneink , ’s minden rendén lesz. Mi hittünk ’s hintük és halasztottak a’ dolgot, mi alatt elleneink folyvást izmosultak. A’ székelyek még neki gyűltek volt öszsze Agyagfalván, ’s már hazánk királyhágón inneni része irtozatos jeleneteknek lett színhelyévé. Végre kiindultak a’ székelyek. Későn, hogy viszsza adják az életet anynyi, vandal kegyetlenséggel meggyilkolt rokoninknak ’s viszszaszerezzenek anyagi földult és elrabolt vagyont a’ köziazának ; de elég jókor boszszút állani a’ hallatlan törvény tiprások ’s égre kiálló testvérgyilkolásokért. Az a kérdés mikép használjuk ez erőt. Nem vagyunk eriminatiok emberei s italában nem tartozunk azon véralkatuak osztályába, kik a’ felbomlott álrodalmi rend helyreállítására legelső gyógyszerül is az ultima ratiot kívánják alkalmazni. De anynyit ki kell mondanunk , hogy vajmi más volna állásunk jelenleg , ha azon lelkes férfiunknak, kiknek egy jobb kor, mely nem születés, czira és rangfokozat szerint fogja méltányolni az embereket, hálát szavazand , erélyes lépéseit , hol genero-