Tükör, 1921 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-06 / 1. szám
Tükör 3 Négyszázan nézték meg a művészek kiállítását Talán cikket sem kellene írnihhez a címhez, annyira benne van ebben minden, hogy sok magyarázatot és kommentárt fűzni felesleges. A kolozsvári festő- és rajzolóművészek Karácsony elött kiállítást rendeztek két csoportra osztva, ami ugyan kissé különös, mert hiszen együtt is kiállíthatták volna a dolgaikat. De ez már az ő ügyük, melyet művészi eredményeik megítélésével nem lehet kapcsolatba hozni. A két művészcsoport nem kis költséggel és utánjárással tudta a kiállításokat megrendezni. Alig tudtak helyiséget kapni, a képek rámáztatása hatalmas összegekbe került, sőt a napilapoknál nehezen tudtak kikönyörögni egy néhány soros ingyen kommünikét. Három hétig volt nyitva a két kiállítás, mely a héten nagyon szomorú anyagi eredménnyel zárult. Nemcsak, hogy alig adtak el valamit a művészek, akik élénk karácsonyi vásárlásra számítottak, hanem még azt sem tudták elérni, hogy a közönség megtekintse a kiállításukat. Kolozsvár százezer lakásából négyszázan nézték meg az Ács—Daday—Szabó Vera kiállítását s körülbelül ugyanannyian a másikat, melyet Szopós, Koós, Tóth, Papp Domokos és Deák rendeztek. Sőt azt is meglehet állapítani, hogy ugyanaz a négyszáz nézte végig a másik kiállítást is. Huszonegy nap alatt négyszáz érdeklődő, tehát tizennyolc egy nap alatt. S azért a tizennyolc látogatóért kínlódtak, dolgoztak s verték adósságokba magukat. Mindent megmagyarázna, ha a kiállítók dilletánsok, vagy tehetségtelennek lennének. De mindenik figyelemreméltó tehetség s nem egy van közöttük, akinek elsőrangú neve van s festményei komoly értéket képviselnek. A kolozsvári közönség azonban nem vett tudomást róluk. Elhaladt a kiállításuk mellett közönyösen s a gazdag emberek, akik ostobaságokra tízezreket dobnak ki ma is, sajnáltak egykétezer lejt kiadni egy képért. Inkább vesznek egy színes üveget, vagy értéktelen utánzatot, mint egy tehetséges, becsületes munkát. Ununk már írni a háborúban megtollasodott lókupecekről és tojásügynökökről, ezeken nem is csodálkozunk, ha nem akarnak a hálószobájukba az életnagyságra nagyított fényképeik mellé egy Ács, vagy Daday képet. De felbőszül az ember, ha hallja, hogy egy kolozsvári indi