Ellenőr, 1930 (17. évfolyam, 1-20. szám)
1930-01-15 / 1-2. szám
ELLENŐR Jegyzetek * Ugyan ki emlékszik már vissza tizenöt nap múltával a mámorosan eltöltött szilveszteri estre, amikor mindenki boldogan temethette el a letűnt esztendővel minden baját, gondját, nyomorúságát s ugyan ki gondol még az újévi jókívánságokra, uj évi köszöntésekre, melyek pedig olyan bizakodóan hangzottak el . . . Az ünnepléssel fogadott új évből alig telt el két hét, de ez bőven elég volt ahhoz, hogy az emberek elfeledjék, hogy a világrend szerint új határkő mellett haladtunk el s ráeszméljenek arra, hogy sorsuk nem igazodik a kalendáriumhoz, életük összefolyása a küzdelmeknek, gondoknak, örömöknek, a pirosbetűs és fekete napoknak,hogy az újév nem kezdet, csak folytatás és a szilveszter csak egy pont, de nem befejezés. Megfigyelték-e, hogy az embereket ma mennyire közömbösen hagyják, mennyire nem érdeklik dolgok, melyekkel azelőtt olyan hévvel és lelkesedéssel foglalkozott. Itt van mindjárt a politika s hogy közeli példát állítsunk: a közelgő községi választások. Mert hogy ez is csak politika, ami talán a legjobban abból tűnik ki, hogy minden erővel azellentkezőjét akarják bebizonyítani. A kevesebb jog és szabadság, de több kötelesség és kötelezettség viselésével agyonboldogított polgárt (a békében és zsírban élnivágyó és ágyban, párnák között meghalni szerető emberfajtát), mint egy betegség, kikezdte a közöny: nem érdekli, ki akar beleszólni emberi eszközökkel a sorsába. Minden ember csak egy nevet jelent s e név nem reprezentál önmagából kitermelt és kiérlelt terveket, ideálokat, alkotnivágyást, hanem pártok, alakulatok, csoportok pontosan működő szerkezete: ez olyan kijózanító igazság, melyre a legnagyobb tanítómester, az Idő oktatta ki az embereket. Persze ez így mégsincs jól és ezek a sorok korántsem akarnak biztatások lenni: ne törődjetek semmivel! Ellenkezőleg! Talpra kell állnunk, különösen nekünk kisebbségeknek. Mi aztán egyáltalán nem engedhetjük meg azt a lukszust, hogy körülöttünk semmivel se törődjünk, mert ez nemcsak minket őrölne fel, de csírájában elsorvasztaná az utánunk következők jövőjét és boldogulását is. 3