Ellenőr, 1935 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1935-01-20 / 1-2. szám

6 ELLENŐR messze földön ritkította párját, ott terült nyárfasoros, gyönyörű bejáratával valahol Tasnád körül. Autó, fogatok, vendéglátások sorozata, sőt egy-egy utazás költségei sem billentették meg a híres, szép birtok egyensúlyát. Jött azután földreform és jött a reform után a nemzedék­felváltás zökkenője. A jól gazdálkodó apa helyett kevésbé tapasztalt fiúk oly idők­ben vették át a gazdaságot, amikor az árral megküzdeni tapasztalt fő és tapasztalt gyeplőtartó kezeknek is minden erőfeszítésre ezer százalékban lett volna szükség. Az egyik fiú nem sok hajlandóságot érzett a birtokkal való bajlódáshoz. Művészi pályára lépett, színpadra került s szép sikerei voltak itt nálunk Nagyváradon is. A másik?... Nos, a másik félévvel ezelőtt Debrecenbe utazott. Mikor ott leszáll a pályaudvaron, kísé­retében egy elegáns fiatal nővel — odalépnek hozzájuk a detektívek. Kéretik őket udvariasan, hogy legyenek szívesek felfáradni valahová. A lecsúszott, de még mindig elegáns fiatal földbirtokos megpróbál méltat­lankodni, de az energikus úri fellépés már nem használ sokat. Azóta csak suttogva beszélnek róla ismerősei. Hallották ? Eltűnt. Kém­kedés egy Magyarországgal szomszédos állam javára ...s a szilágysági nagyúri család gyermeke azóta fogságban ül odaát, Magyarországon. Nem az érdekel minket, ami giccses moziromantika, fantáziával színe­zett részlet a lecsúszott földbirtokos csúf katasztrófájából. Az sem érdekel, mi lesz a sorsa, büntetése. De érdekel ebből a megdöbbentő tünetből va­lami egészen más dolog,­­ a fájdalmas tanulság. Sokan szeretik hangoztatni, milyen jól megy a sora itt minálunk nemzetiségi különbség nélkül az embereknek. Nem veszik észre azt a szám­talan lecsúszást, sőt lezuhanást, ami annyi, meg annyi embert rántott már le a mélység fenekére! Hová és meddig képesek zuhanni emberek?! Íme egy ember, akinek gyökerei ott ágazódtak el a legmegtartóbb földben — — mindegy, hogy milyen vívódások után — de mégis odáig érkezik, ahol túlteszi magát a saját fajtájával való szembefordulás gátlásán. Pár évvel ezelőtt ez az ember még vért ontott volna, ha valaki róla feltételezi azt, ami most rajta és vele beteljesült. Nem, nem lehet üdvös az a gazdasági életrohanás, amelynek ron­csoló kerekei így, nem csupán fizikai létet, hanem erkölcsi egyensúlyt is összetipornak, kilendítenek. Nem a kémet akarjuk még megérteni sem. Csupán vigasztalanul, elszomorodva meredünk annak a kalandorságnak egyre szélesbedő fertőjére, amit ideágyazott a mi szegény életünkbe a mindennapi élet félelmes küzdelme, sokszor kilátástalan, harcreménye. Mindegy, hogy ki milyen országnak kémkedik; s aki a kockázat efajta esélyeit vállalja már, az rendes ember nem lehet soha. Nem őket sajnáljuk, csak a saját sorainkat. Hogy ezekbe a sorokba a métely belekaphatott, mert a sorok alatt megingott a talaj és a horizon­ton felrémlett a nyomor fakó arculata, hogy észvesztésbe kergesse a gyön­gébbeket. Ma kolozsvár­ legkedveltebb helyisége a Piaţa Uniruin, a volt Ki­kaker-kávéház helyiség­ében levő LUTHER-sörcsarnok és étterem ! / TÍZÓRÁS! EBÉD! VACSORAI

Next