Ellenőr, 1937 (24. évfolyam, 1-20. szám)
1937-01-22 / 1-2. szám
Minden új esztendő új reménységeket kelt a világ minden részében élő emberekben. Újév napján mintha megfiatalodnának az emberek s az elmúlt évet mint egy kellemetlen, túlzsúfolt zsákot, áthajítják a vállukon. így született az ember, hittel és reménységgel. Minden csalódásunk, minden összetört reménységünk dacára mi is hiszünk az új esztendő varázsában. Elsősorban hiszünk a békében, hiszünk abban, hogy a nemzetek és népek közötti differenciákat nem ágyúcsövekkel, nem repülőgépekkel és a modern hadászati technika ma csak sejtett szörnyűségeivel intézik el, hanem emberi szóval és joggal, megegyezéssel és nyíltsággal. Hiszünk abban, hogy az igazi békéhez közeledünk s nem teszünk egy újabb lépést egy világkatasztrófához. Békében akar élni mindenki, dolgozni és munkája gyümölcsét megosztani a maga kis területén, az otthonában. Hisszük azt, hogy Románia a további fejlődés útján halad, itt is megtörténik a lelkek igazi megbékülése, összetalálkozunk egy közös nagy munka jegyében, ami nemcsak az ország konszolidációját, hanem minden egyes becsületes, dolgozó polgár javát szolgálja. A történelemből mindenki sokat tanulhat, de még többet a saját tapasztalataiból, kárából, öröméből, vagy bánatából. Mi, akik ezen a földön élünk, ne haladjunk el közönyösen a történelem intő szava mellett és élettapasztalatainkat — ha még olyan keserűek is, használjuk fel a jövőre. Gyűlöletet nem szabad hirdetni ebben az országban élő népek között, ellenkezőleg a szereteted a megértést, egymás megbecsülését és értékelését. Nem frázisok ezek, hanem igazságok, hiszen akik itt élünk, egymásra vagyunk utalva és az építő munkában minden becsületes ember munkáskezére szükség van. Mindenki dolgozzon és mindenki kenyeret kapjon — ez legyen az 1937. év programja.