Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1954. április (9. évfolyam, 27-34. szám)
1954-04-28 / 34. szám
4 Komárom megyei DO I GOI ÓK IAPJH Jóború Magád nyilatkozata az egyetemi továbbtanulásról Jóboru Magda miniszterhelyettes oktatásügy; nyilatkozott az egyetemi továbbtanulásról. Nyilatkozatában többi között a következőket mondotta: — Ki merre menjen, amikor kilépett a középiskolából? Ez a kérdés foglalkoztatja most az érettségire készülő fiatalokat. Igen örvendetes jelenség, hogy a tanulók nagy számban akarnak tovább tanulni. Nem helyes azonban, hogy az érettségizők elég tekintélyes része indokolatlanul csak egy-két egyetemet lát maga előtt. Nincsen olyan általános gimnázium, ahonnan például a villamosmérnöki karra ne lenne két-három, sőt még több jelentkező. Ugyanakkor az agrárfelsőoktatási intézményekre — itt három egyetemi kar, három akadémia, öt főiskola várja a diákokat — iskolánként mindössze egy vagy kettő, jobb esetben hárman jelentkezhetnek. Aránylag csekély az érdeklődés a jogtudományi karok, a számviteli főiskola és a gyógypedagógiai tanárképző főiskola iránt is. Rá kell mutatnunk a helyes pályaválasztásra. Azzal, hogy a műszaki-, valamint az orvostudományi egyetemre túl sokan jelentkeznek, a felvétel szempontjából megoldhatatlan probléma elé állítják az illetékeseket. Sok kitűnő és jeles tanulót is el kellene majd így utasítani ezekről a karokról férőhely hiányában. Más egyetmeken és főiskolákon pedig túlsúlyba kerülnének majd a jó- és közepesrendű tanulók. Ennek az aránytalanságnak nem szabad bekövetkeznie. Még egy visszáságot mutatnak az előzetes jelentkezések. A fiatalok minden elfogadható ok nélkül csak a fővárosban akarják tovább folytatni tanulmányaikat. Példa erre: Bács megye délkeleti részéből sok diák a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre jelentkezett, pedig ott van a közelükben a szegedi tudományegyetem. Az egyetemi és főiskolai jelentkezések április 22-vel lezárulnak. A diákok és szülők pályaválasztási problémáikkal bizalommal fordulhatnak a pedagógusokhoz és minden bizonnyal megkapják a legnagyobb segítséget közös ügyünk legjobb elintézéséhez — fejezte be nyilatkozatát Joboru Magda oktatásügyi miniszterhelyettes. (MTI) A HAZAFISÁGRA VALÓ NEVELÉSRŐL • A hazafiságra való nevelés módjai - egy értekezlet tükrében - iskoláink életében, a tantestületek munkájában, mind az általános iskolákban, mind középfokon egyre inkább előtérbe kerül a rendre, fegyelemre való nevelés mellett a haza szeretetére az igazi hazafiságra való nevelés. Fontos feladat ez. Szinte minden tantestületben szükséges, hogy sokat beszéljenek róla a nevelők, kicseréljék gazdag tapasztalataikat annál is inkább, mivel sok megszokástól, kötöttségtől kell megszabadulniuk azoknak a nevelőknek akiket az elmúlt társadalmi rendszer álhazafiságra, sovinizmusra nevelt és arra kényszerített hogy hasonló szellemben neveljék a rájuk bízott ifjúságot. Az igazi hazafiságra való nevelés nagyszerű feladatát, a tapasztalatok kicserélésének fontosságát az elsők között ismerték fel a Tatabánya-újvárosi általános iskola nevelői. Az iskolai pártszervezet kezdeményezésére ankétra gyűltek össze, hogy elmondják tapasztalataikat, tisztázzák az esetleges téves nézeteket. Az ankéton Ócsai GyulánAk nevelő tartott bevezető előadást. Összehasonlította, élesen szembeállíotta azt az álhazafiságot, sovinizmust, irredentizmust, amire a múlt iskolája nevelt az igazi, szocialista hazaszeretettel, joggal, amire most kell hazafinevelnie az iskolának. — A mi hazafiságunk — mondotta — munka és harc a dolgozó nép jogaiért, szabadságáért, függetlenségéért, a békéért, gyűlölet és kérlelhetetlen harc a dolgozó rép, a béke minden ellenségével szemben. A dolgozó nép érdekei azonosak az egész világon, ezért az igaz hazafiság és a proletárnemzetköziség szorosan összefüggnek. A bevezető előadás után a nevelők egymásután mondták el, hogyan oltják bele tanítványaikba szaktárgyaikon keresztül az igazi hazaszeretet, hazafiság érzését. Taky Irma számtantanár a számtanpéldákkal nevel. Növendékei számokban hasonlítják össze hazánk, népünk régi és új életét. A dolgozók keresete, hatalmas építkezéseink számadatai, az árak csökkentése, a mezőgazdaság fejlesztése kifogyhatatlan kincsestárai a példáknak. Balahó Dénes szintén számtanszakos. Elmondta, hogy számtankönyveink példái elavultak, szinte semmi közük új életünkhöz. Éppen ezért tanítványaival közösen gyűjtik a számtalan példát adó adatokat építkezéseken, üzemekben, áruházakban. Az irodalmat és történelmet tanító nevelők mindannyian saját tantárgyaik számára vitatták az elsőséget. Amint mondták, a magyar irodalom és történelem tanítása közben akad legtöbb lehetőség és alkalom arra, hogy igazi hazafiságra neveljék növendékeiket. — Történelmünk nagy hőseinek harcaiknak, bemutatása, igazi szenvedélyességgel való tanítása, máris népünket, hazáját szerető fiatalokat nevel — mondotta Kecskés Lajosné. — Van-e gyerek, akit ne nevelne forró hazaszeretetre Budai Nagy Antal. Dózsa György, Rákóczi Ferenc, Kossuth, Petőfi, Táncsics példáin harca, élete, Arany, József Attila, Ady, Jókai, Mikszáth, Móricz munkássága. Hamburger Alajosné irodalomóráin nemcsak a magyar, hanem a szlovák, orosz, román nép életét is megismerik a tanulók. Nagy gondot fordít Hamburgerné a nemzeti büszkeség, öntudat kifejlesztésére, alkotó dolgozatok írására. Jirály Ernőné képek szemléltetésével is igyekszik színesé tenni óráit. Hazánk történelmének egy-egy jelenetét megörökítő képek szemléltetésével is hazaszeretetre nevel, mint ahogy ennek a célnak szolgálatába állítja az iskola könyvtárát is. Napról napra ajánlja növendékeinek azokat a könyveket, melyek népünk történetének egy-egy dicső korszakát mutatják be. Ezsöl Gézáné fizikaszakos tanár azt mondta el, hogy az első pillanatban a fizika olyan száraz tantárgynak tűnik, mely nem ad alkalmat a haza szeretetére való nevelésre. Ez azonban fizikaóráin is arra törekszik, hogy e ,,száraz” tantárgyba életet vigyen. A nagy magyar fizikusok munkásságát, életének bemuutása már maga igazi hazafiságra nevel. Legközelebb Ötvös Lóránt életéről, munkásságáról, tantárgyi rajgyűlésen beszélgetnek a nyolcadik osztályos fiúk. Szorgalmasan gyűjtik az anyagot, és anyaggyűjtés közben máris találkoznak olyan tényekkel és adatokkal, amelyekkel népünk nagy fiának megbecsülésére, hazánk szeretetére nevelnek. Földrajzóráin a környezet, a haza tájainak, természeti kincseinek, szépségének, népünk alkotó munkájának bemutatására, megszerettetésére törekszik Laki Irma nevelő. Szemléltető képsorozatokat készít iparunk fejlődéséről. A negyedik osztályban először tanulnak iskolásaink földrajzot. Asztalos Jánosné nevelő arra neveli növendékeit, hogy büszkék legyenek a magyar táj minden szépségére, gazdagságára. Megismerik hazánk 1945 utáni előtti és a felszabadulás mezőgazdaságát, és iparát, az alföld városainak fejlődését, a hazánk átalakításáért folyó nagy harcot, csatornázást, erdőtelepítést, új növények meghonosítását. Mindez arra neveli a növendékeket, hogy szeressék és egyre részletesebben akarják megismerni hazánkat és népünk történetét. Az orosz nyelv tanítása is számtalan lehetőséget biztosít arra, hogy aki e nyelvet tanítja, rajta keresztül annak a népnek hazaszeretetét mutatja be, melynek fiai az életüket, vérüket bármelyik pillanatban készek áldozni hazájukért, népük szabadságáért. A szovjet emberek, szovjet ifjúság példája önmaga a is hazát szerető fiatalokat nevel. Erről beszél így tanítja az orosz nyelvet Szekendi Margit.Kerékgyártó Mihályné, az alkotmány ismertetésén keresztül igyekszik népünk szabad élete, minden szépsége bemutatására, az új szép haza szeretetére neveli növendékeit. Az első és második osztályokban Izsó Mária és Jurányi Ilonka alsótagozati nevelők az olvasási és beszélgetési órákon ültetik apró tanítványaik szívébe a hazaszeretet első csíráit. Órákhosszukig beszélhetnének iskoláink nevelői módszereikről, a hasznos ankét, tapasztalatcsere után egymás közötti beszélgetésekben is elmondják új tapasztalataikat, hogy így nevelőink egységesen, jó módszerek alkalmazásával neveljenek Újvárosunk új iskolájában hazájukat, népüket igazán szerető ifjúságot. TÖLGYESI LÁSZLÓNÉ párttitkár Nagybátyám születésnapján Akinek polca hajdan sok édes Mese tejével itatta jól át Gyermekvilágom szűkös cipóját, — Orvos-nagybátyám hatvanöt éves. Ásogatván a múlt televényét, Emlékem lámpás, lobbanó lángja Jókai-könyvek vörös sorára Veti aranyló, glóriás fényét. Mese-király volt szellemi atyja Nagybácsikámnak, s mint ki nem téved, Idézi ma is e dús regéket. Mint pap az írást, úgy sorolgatja. Derűs távlatok Jókai-hőse ő maga is, hisz nem öregedve Hajnaltól éjig alkot a kedve: Gyógyít, vígasztal, mint író-őse. Örök humorú és dolgú bátya, Lelkes meséid add még kezembe, Könyved én többé már nem teszem le, Hadd buzduljon fel vérem a pálya! Mert úgy akarok törni — csak jóra, Mint Berend Iván vagy fogoly Ráby, S mint Te, mindig a tett posztján állni, éjfélt üt bár, vagy delel az óra. Somlai Iván 1934 április 28. JÓKAI ÚTJA KOMÁROMTÓL 1848 FELÉ A mult század első évtizedeinek Komároma nemcsak a dolgos gabonahajósok kiáltozásától, a vízimalmok kelepelésétől, hajóvontató lovasok kürtszavától, ostorcsapásától, szekercgazdák, „gyorsparasztok“ kocsija robogásától zajlott. Nemcsak a komáromi vár császári bakái díszmenete dobogtatta itt az anyaföldet. A leggazdagabb magyar város, a 150 év előtti Komárom, — csakúgy, mint egész, szegény Magyarország —, zajos volt a nemesurak dóridéitól is. Itt mulatoztak azok a hetyke úri legények, akiket azért védett a magyar közjog, hogy, ha baj van, ők, a fegyverforgató nemesek védjék a hazát.. S a napóleoni háborúk alatt éppen Komáromban született gonydal. ..Retiráli, retirált. Komáromitt metr se állj!” ..Tiszán innen, ütmén túl. Elszaladtunk, mint a nyúl”. Ezek voltak azok az „eredeti fickók akik dologtalan jólétükben azt semmilyen tivornyákkal tudták, verjék agyon „istennek, számukra igyonvaló, drága napját“. (Emléküknek a ,,Magyar nabob“ s a „Kárpáti Zoltán“ c. regényében a gúnnyát állítja Jókai Mór.)bálvaUgyanakkor, amikor Komáromból háromszáz szán repíti az úri Magyarország örökös farsangjára a Kárpáthy Abellinokat, ott vannak Komárom és Magyarország valóságos alakjai is: a dolgos Fabula Jánosok, a Széchenyivel barát, világjáró magyar mesterlegények, a józan öreg kasznárok, azok a Jókai-regényalakok, akik az álomszép Jókai-regények hősies valóságát villantják meg. A dolgozó magyar nép küzdelmes élete s az idejétmúlt úri világ félálma — ez volt Jókai Mór születésének politikai csillagállása. Jókay József, költőnk atyja a maga halk és szelíd módján, szakított nemesi osztálya divatos életstílusával. „Atyám nem maradt az apai háznál — írja róla Jókai Mór —, hanem arra a szokatlan pályára lépett, amelyen az egyéni tehetség szerzi meg az életmódot. Ügyvéddé lett s e hivatala mellett városi hivatalt töltött be ... Halála után a számadása alatt lévő pénztárak rendben találtattak. Én büszkébb vagyok apám tiszta kezére, aki a polgári becsületet hagyta rám örökül, mint ősapám véres kezére, aki harci érdemeiért nemesi címerünket nyertem. S ez a pár sor meg is mond mindent Jókai Mór, az 1848 felé haladó „régi értelmiség“ s a maradi, nyolc évszázados dáridóba fulladt dzsentri-világ kétarcúságáról. A gyermek Jókai Móricot szerencséjére nemcsak osztálya, az idejétmúlt magyar köznemesség környezte. De volt előtte atyja példája. ott amikor atyáját elveszítette, rokonságában olyan férfiakra akadt, mint Nyáry Pál, az 1849-es országgyűlés felejthetetlen forradalmára, vagy Pázmándy Dénes, a 48-as országgyűlés elnöke ... Rokonai a Csepy Ferencek, a politikusnak-tudósnak azánt jeles Beöthyek ...egyAki nem ismeri a régi Komáromot s a régi Magyarország kegyetlen kasztrendszerét, soha nem értheti meg azt, miképpen lett Jókai Mór, legnagyobb mesemondónk — elkényeztetett, babusgatott nemesi sarjadékból 1848-as forradalmunk bajnoka. De annyit könnyű látni: a kis „Jókai Móric“, Komárom tarka zsivajából — egy életre — kiszűri magának azokat a hangokat, amelyek szívének kedvesek. A város polgársága (a polgárság ekkor a forradalmi osztály!) Komárom megye s a Felső Dunavidék gerinces magyar parasztsága és rokonai közül a forradalom gondolatának nagy alakjai jelölik Ásvai Jókay Móricz útját 1848 és Jókai Mór felé. Ha mai szemünkkel nézzük a 130 esztendő előtti Komáromot, úgy találjuk, szinte hemzsegnek piacán, udvarházaiban, gabonásbárkáin, várában a „regényalakok“. A Domonkosok, Janicsáryak, a Veörösök, vagy Csetke Mátyás uram pincéjében nemcsak neszmélyi, tokaji óborok óriáshordóit véníti a pókháló: kádszámra áll az arany, meg az ezüst is a pincék homokja alatt. Ha Domonkos, vagy Veöreös János uramnak kedve szottyanna, arannyal köveztethetné ki a nagy piacot, — mondja a hír. Ha a gabnások, a fások, a szekeresek s a halászok összefognának, talán még kerek Magyarországot is megvehetnék Bécsországtól, — tódítják a mesézők. (Csak egy a baj: Kincses Komárom is az osztrák sas hasában van!) És más legendák, honnan támadnak ezek mesés vagyonok? Fábik uram is két éve még csak bajókormányos volt, most meg övé egy utcasor ... Tán Dárius kincsét találta meg valahol a török partokon? Vagy Attila koporsóján feneklett meg a babonás gabonásbárkája? ... (Timár Mihály alakja, Jókai „Aranyembere“.) És Komárom virágszálai...? Itt van mindjárt Domonkos uram Lidije, — a „Tengerszemű hölgy“. Egy ifjú bécsi főherceg sarkantyúja Domonkos Lidi láttán úgy beragadt a komáromi Csillag-erőd sarába, hogy már a bécsi „Burg“ is megmozdult ... Pedig kár volt. A gabonáskisasszony, a parasztunoka szíve nem rezdült a „nádorka“ láttára: Pázmándy Dénesnek, a 48-as parlament későbbi elnökének volt mátkája, s lett is felesége. Német szóra Pozsonyba kerül a kis Jókai. Szemtől szembe itt látja a reformkor óriásait: Széchenyit, Wesselényit, Kossuthot. Először, de nem utoljára. Aztán Pápára kerül, a ref. kollégium falai fogadják szívesen. Az ifjú komáromi diákocska kék szeme előtt délibábos eszmények kápráznak: festő akar lenni. Hamarosan szoros baráti szál fűzi Orlai Petries Somához. Soma diákot is nagy törekvések sarkalják: elhatározta, hogy költő, vagy író lesz. (Petries festő lett, Jókai Móricz pedig — Jókai.) Petries Somának szegről-végről atyjafia egyik diáktársuk, Petrovics Sándor — a „baka“ Petrovics Sándor, a szúrósszemű vadóc, a leszerelt közlegény, bizony kicsit már kinőtt a pápai iskolapadból! „Mikor Pápán először találkoztam Petőfivel — írja Jókai „Az én kortársaim“ c. emlékezésében —, az egy sáros, esős napon történt. Egy sikátorba jött rám szemközt, kopott kurta köpenyeg arca elé húzva mindig olyan rohamos léptekkel jött, mintha valakit űzne s nem szokott szemeivel keresni senkit. Egy diáktársam rákiáltott: „hová, bús hazafi?“ — Nem felelt semmit, félretaszította az útjából és odébb ment“. A szilaj Petőfi — akkor még Petrovics — Sándor és a szelíd Jókay Móricz mégis olyan őszinte baráti frigyet kötnek, hogy 1842 nyarán Petőfi Jókayéknál, Komáromban fújja ki a pápai iskolaév fáradalmait. Pusztai komáromi útja a „Politikai divatok“ c. Jókai-regényben.) 1844 tavasza. Gyöngyvirág havának elején a komáromi Duna közepéből, mint menyasszonyi csokor emelkedik ki a virágba borult Erzsébet-sziget. Ide járogat esténként Jókai Móric jogászifjú, Asztalos István komáromi ügyvéd patvaristája. Egyedül rójja végig a virágzó, illatos fasort. Aztán egy szép napon fiatal leányt kísér ki a szigetbe, szülei kertjébe ... Asztalos Etelkát, Jókait még mindig festői vágyak sarkalják ... Meg is festi Asztalos Etelkát, ezt a törékeny, gyönyörű komáromi virágszálat. Ihletett forró lánggal lobban meg szívében az első szerelem! S mintha az életregények kegyetlen írója ökölcsapásokkal terelné Jókai Móricot a mesék világa felé! Etelka szülei és Jókai anyja összekülönböznek. Az öregek szétpletykálják a fiatalokat. Elszakításukkor Jókai valósággal búskomorságba esik. És — igazi Jókai-regény! — a bánatos Etelka romboló tüdővészt kap s fél évre rá meghal. (Etelka hullása a „Kárpáti Zoltán“ Keőcserépy Vilmácskájában nyer örök emlékezetet.) Két évre rá egy víg szál köti újra megyénkhez Jókait — Petőfivel együtt. Az esztergomi belvárosi templomban, közös barátjuk, Várady Antal pesti ügyvéd esküszik örök hűséget a szép komáromi Ruffy Idának. A katolikus oltárnál a református Jókai és az evangélikus Petőfi a násznagy. Jókai, a fiatal ügyvédjelölt, 1844-ben Pestre kerül joggyakorlatra. De sehogyan sem fülik foga a percsináláshoz, a percsavaráshoz! A „Zsidó fiú“ c. színműve után megírja „Hétköznapok“ c. regényét. Petőfi, az egykori pápai „baka“ veszi hóna alá a kéziratot. Karonfogja „Ásvai Jókai Móric kisasszonyt“ s elviszi Vörösmarty Mihályhoz. Jókai meglepődik ... Pilvax-kávéházban nemcsak a Vörösmarty beszél új munkájáról, de a fehér asztalnál Petőfi s az ő munkája felől Tóth Gáspár is szót ejt... Tóth Gáspár, a pesti magyarszabó ... Petőfi versei első mecénása meg Zofcsák, Vörösmarty barátja, az asztalos. És Szijj Bálint, a gépész... Vörösmarty, az Írófejedelem, Petőfi, Pákh Albert ifjú írók, művészek és költők, meg néhány lelkes kézműves: ez az a kör, ahol Jókai Móric végre megtalálja önmagát: megtalálja Jókai Mórt. 1— író leszek! és semmi más! — öleli át boldogan Petőfit. Petőfi tollat ragad és így köszönti Jókai Mórt: — Miért szeretsz te entfernet. Kit annyian ffyűlölnek? S én, aki annyit ifyü'IStök, Tétted miért szeretlek? írói, baráti kötésük örökre szól. A pápai iskolapadtól, a komáromi füzesektől együtt haladnak immár 1848. Március — s a forradalom halhatatlansága felé. Zolnay László Jókai Mór-szobát rendeznek be Komáromban Komárom megyében lelkesen készülődnek, hogy Jókai Mór halála 50. évfordulóját méltóképpen ünnepelhessék meg. Szerte a megyében Jókairól tartanak előadásokat, az évforduló napján szép ünnepségeket tartanak majd. A komárom megyei könyvtár és a TTIT helyi irodalmi szakosztálya Komáromban, az író szülővárosában Jókai Mór-szobát rendeznek be. 65 képből álló sorozatban, kéziratokban mutatják be Jókai Mór életét, munkásságát. Ezenkívül Jókai könyvsorozatokat helyeznek el a szobában. A szépen berendezett Jókai Mór-szobát az író halálának évfordulóján, május 5-én nyitják meg. Ugyanezen a napon a komáromi járási könyvtárat ünnepélyes keretek között avatják Jókai Mór-könyvtárrá.