Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1954. december (9. évfolyam, 99-106. szám)
1954-12-01 / 99. szám
kuMÁROMMEGYEIT^^^^^^^M DOLGOZOK LAPJA VLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A választási verseny eredményei. (3. oldal.) — Őszinte szóval a bányabalesetekről. (3. oldal). — Parlagon heverő lehetőség. (4. oldal.) — Zárszámadás. (5. oldal.) IX. ÉVFOLYAM, 99. SZÁM A KOMÁROMMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG LAPJA Ára 50 fillér 1954 DECEMBER 1. A VÁLASZTÁS NAPJÁN Lapzártáig nem összesítették a választások eredményeit, de azért nem jóslat megállapítani, hatalmas győzelem ez a választás. Győzelem, mert az egység jegyében folyt. Lehetett-e akár foglalkozás, akár vallás, vagy kor tekintetében különbséget tenni az emberek közti lelkesedés tekintetében? Nem lehetett. A legtöbb szavazóhelyiség előtt sorban álltak nyitás, hét óra előtt, s hol munkás, hol paraszt, hol tanító, orvos vagy pap, hol nyugdíjas öreg, vagy háziasszony, hol tizennyolc éves először szavazó adta elsőként szavaztát a népfront jelöltjeire. Győzelem ez a választás, mert harcos tettrekészség nyilvánult meg minden szavazásban. A bányászok a jól végzett munka tudatában álltak az urna elé: a tatabányaiak az éjjeles műszakban 106.5 százalékra, a délelőttös műszakban 111.3 százalékra teljesítették tervüket és a dorogiak túlhaladták a száz százalékot, törlesztettek adósságukból a választás előtti műszakokban. A tatabányai együk szavazóhelyiség ajtajára a tröszt egyik értelmiségi dolgozója szegezte ki az útmutató kartont kora hajnalban, aki — bár talán harminc éve dolgozik — soha, semmiféle politikai tevékenységben nem vett részt. A Neszmély és Süttő közötti útszakaszon fél kilenckor szántott egy paraszt. „Ezzel szavazok ma másodszor a népfrontra“ — mondta. Dorog előtt — az új bányászházak mögött — két traktor szántott. Kihasználják a kedvező időt. A traktoristák is leszavaztak mielőtt munkához kezdtek. Nagyszerű nap volt a választás napja. Az eredmények is igazolni fogják: népünk egységének, a tanácsrendszer megszilárdításának napja, mérföldkő demokráciánk útján. Szavaznak a tatabányai bányászok kora reggel A tatabányai felső vasútállomásról már a harmadik túlsúlyos irányvonat gördült ki vasárnap reggel a legutóbbi 12 óra alatt. — Irány Debrecen — mondotta Tolnai Lajos helyettes állomásvezető a szénnel megrakott vonat vezetőinek. Nem sokkal később a baráti Csehszlovákiába indított szénnel és cementtel megrakott irányvonatot. Vasárnapra virradó éjjel összesen 650 kocsit mozgattak meg a gurító dolgozók, 125 százalékra teljesítették tervüket, s hét óra tájban már a 700. kocsit tolták az irányszerelvényhez. Találóan jegyezte meg az egyik vasúti dolgozó, hogy ők a bányászok szavazatszedői. S a bányászok munkával, nagyszerű kiváló állással, már szombathelytreggel megkezdték a szavazást. Az első nyolc órában 106.5 százalékra, a délutános műszakban 111.2 százalékra, s végül a vasárnap reggel órakor végződő három harmadban összesen 113,8 százalékra teljesítették tervüket. Csaknem 2000 tonna terven felül termelt szenet küldtek a tatabányaiak vasárnap reggel az országnak. Vasárnap sem szünetelt a munka. Választási őrséget tartottak, munkával is szavaztak a tatabányaiak. Ferenczi József ifjúmunkás DISZ-brigádja a X-es aknában, Mészáros József csapata a VI-os aknában és a többi tatabányai bányász is előbb szenet adott, hogy kevesebb gondja legyen az új tanácsoknak, azután szavazott az urnáknál is. Reggel hét órakor már hangos volt a bányászváros. Zenekarok, rigmusbrigádok járták az utcákat, tánccal és dallal köszöntötték az első szavazókat a bányészcsoportok. Az I. kerületi szavazóhelyiségnél a József Attila iskola udvarán már hét óra előtt egy csoportban várták a szavazás megkezdését. Fél nyolcra már a választók 10 százaléka leszavazott. Hasonló eredmények érkeztek Tatabánya többi választókerületéből is. ji sáramattík hősei as első szavazók Alig hogy véget ért a szombat éjjeles műszak, bányászokkal teli Ikarus-autóbuszok álltak meg a szavazóhelyiségek előtt. A 85-ös, 77-es, 56-os és 75-ös szavazókerületekben — ahol a bányászok zöme lakik — az első szavazók a bányászok voltak. A 85-ös választókerületben Gimesi Ferenc, Suta József és Szabó Péter VI-os aknai vájárok éltek elsőkként alkotmányadta jogukkal. Alig múlt el 7 óra, a 85-ös kerület 253 választója közül már több mint százan szavaztak. Jelöltjük: Koós Gyula ifjú bányász. A szépen feldíszített szavazóhelyiségben a választó bányászok szívesen elbeszélgettek a múltról. Szóba került, hogy ifjú jelöltjük a felszabadulás után milyen lelkesen tanult, aztán az, hogy milyen volt a fiatalok élete a múltban. Gyönki Ferenc, Hegedűs Józef elmondták, hogy 1934-ben, a bánya egyik vezetőjének, Vida Jenőnek az okozott gondot, hogy sok a bányatársulati iskolában a tanuló és parancsot adott, hogy csökkentsék a tanulók számát. Réhling Konrád pedig elutasította a bányatelepre középiskolát kérők küldöttségét: „kinek drága más vidéki gimnázium, ne iskoláztassa gyermekét". A 77-es szavazókerület 331 választója a tatai szénmedence egyik kiváló bányászára, Mészáros József Kossuth-díjas sztahanovista vásárra szavazott. Mind a 331 választó jól ismeri Mészáros Józsefet, nagyszerű munkáját, de bent az ízlésesen feldíszített helyiségben is meggyőződhettek arról, szavazóhogy bízhatnak jelöltjükben. Feliratokon láthatták, hogy jelöltjük a választási békeversenyben is derekasan dolgozott: brigádjával több mint 8000 csille szenet adott tervén felül a hazának. Ilyen becsületes, lelkiismeretes munkával érdemelte ki Mészáros József, hogy a 77-es kerület lakói őt jelölték a tanácsba. Tizenegy óra — úrtiros „S halljátok ti is, hogy siet Választani a népetek, Bitang urak volt birtokán Saját jövője míg a fán". Ezeket a sorokat mintha a tatabányai újváros több mint 900 családi otthonából üzenné a költő, Somlyó György, Ságvárinak, Schönherznek és Sallainak. Alig 11 óra és az újváros lakói — akik most küldik először képviselőjüket a tanácsba — több mint fele leszavazott. Az újváros korszerű tornatermes, egyemeletes iskolájának három szavazóhelyiségében egymás után léptek az urnákhoz Török József vájár, Kelecsényi László csillés, Kovács Alajos mérnök és még sok százan az új város lakói. A négy évvel ezelőtti tanácsválasztások idején még az őszi mélyszántás rögös barázdáit, másutt száraz kukoricaszárral teli táblákat simogatott, vagy tépett szét. Négy év után 910 csaalád egy-, kettő- és háromszobás lakása mellett ott van az emeletes korszerű iskola, a 44 személyes bölcsőde, az áruval nagyszerű tömött üzletek, az ipari tanulóiskola. Néhány hétes átadják az újváros első gyógyszertárát és orvosi rendelőjét, s mire a fekete gyémánt városa, Tatabánya a felszabadulás ünnepét üli, beköltözik az ezredik család is újvárosi otthonába. Széplaki Ernő vájár, a Béke-akna sztahanovistája, akit a megyei tanácsba választanak az újvárosiak, már latolgatja az újvárost szebbé varázsoló terveket, kell hozni az utakat. Rendbe Nincs még szórakozóhelye az újváros lakóinak. Sok a hiba a villany és a vízellátással is. Ilyen útravalókkal jelölték Farkas Istvánnét, az egyik X1-es aknai bányász feleségét is a városi tanácsba. És rászavaznak, hogy terveit megvalósíthassa. Hét óra. A megye minden A telefon mellett községében, városában megkezdődött a szavazás. Kilenc óra után néhány perccel futott be az első telefonjelentés a megye központjába. — Halló, itt Várgesztes!... A gesztesi választók leszavaztak.7- Értem. Várgesztes első a megyében. Nem nagy lélekszámú település ez a vértesi kisközség, de nem a lélekszám a döntő — az igyekezet. Alig hangzott el a gesztesi jelentés, máris cseng a telefon. — Gyermely? — Igen!... Értem. Befejezték? Aztán Szomor ugyanezzel a hírrel jelentkezik Most már szünet nélkül cseng a telefon. — Halló, itt dorogi járás! — Mi újság elvtársak? — Geifner Ferenc leányvári ötholdas kisgazda — hangzik a drót másik végéről — az urna előtt a következőket mondotta: „Csak ne lennék én hatvan éves, lennék csak fiatalabb. De megmutattam volna, hogyan kell dolgozni ezért a napért, sajnálom, hogy megöregedtem, de választani még tudok. És azt is tudom, kit." Aztán Sur jelentkezik. — A népnevelők járják a falut. Zökkenőmentes, folyamatos a szavazás. S ez éppen az ő munkájuknak köszönhető — jelentik a suriak. Békési István, Mezig György közös nyilatkozatáról adnak hírt Máriahalomról. Egymás után érkeznek be olyan jelentések DunaszentmMósról, Vértestolnáról, Csépről, AUcáról, Kisigmándról, hogy a szavazást befejezték. Kisigmánd komáromi járásban,első lett a Tát községből hívják most a megye központját. Valaki a drót másik végén elmondja, hogy a falu plébánosa még a mise előtt leszavazott, majd a mise után felhívta a hívek figyelmét, hogy járuljanak az urnákhoz, adják le a szavazatukat a népfront jelöltjeire. Tizenkét óra. Szüntelenül cseng a telefon. Most a tatai járás jelentkezik. — Tizennégy községben befejeztük a választást. Ez azt jelenti, hogy Oroszlány és Tata kivételével a járás választóinak 86 százaléka leszavazott. És ez így megy este nyolc óráig. Újabb és újabb győzelmekről, sikerekről, a dolgozó nép helyesléséről ad számot a fekete készülék. A GYERMEKEK BOLDOG JÖVŐJÉÉRT Ha idegenből jött ember megállna, azt is látná, hogy ünnep van itt a népünnep. A szavazókörzetek előtt kultúrcsoportok énekelnek és táncolnak. " Nagy ünnepen, szokás, hogy az egész család együtt, ünneplőbe öltözve felkeresi a rokonokat és ismerősöket. Most a szavazóhelyimennek együtt a családot. A kisgyerekeket is magukkal viszik. Oroszlány ifjú város. Nemcsak azért, mert most épült, de azért is, mert sok a gyerek. Nekik épül ez a város, és most az ő jövőjükre szavaznak a felnőttek. Utcákon, tereken, vendéglőkben és szavazóhelyiségekben plakátok hirdetik, hogy „1945 óta 440-ről 696-ra emelkedett a tantermek száma, 8-ról 17-re a középiskolák száma. Kétszer annyi növendék tanul iskoláinkban, tízszer annyi egyetemi hallgató van megyénkben, mint 1945-ben". — „Biztosítsd gyermekeid boldog jövőjét. Szavazz a Hazafias Népfront jelöltjeire. Együtt jött Berkiék családja is a 4-es számú szavazó körzetbe. Elhozták a 8 éves Irénkét is. Berki György a XVII-es akna bérfelelőse. Hat évig ő is bányában dolgozott, Tatabányán a XI-es aknában. 1953-ban került Oroszlányra, mind edző. Felesége a szülői munkaközösség munkájáról beszélt, s a kis Irénke szégyenlősen bújt el mellette. Barassó Sándor és felesége két kisgyermekükkel jöttek szamzni. — Oroszlányon sok munkája lesz a tanácsnak — mondta Barassó elvtárs — most épül a város, és bizony még sok rendetlenség van. De ismerjük jelöltjeinket és bízunk bennük. Mi is lakás nélkül vagyunk még, de már ígéretet kaptunk, s biztosan nemsokára lakásunk lesz. Az iskola is kevés a sok gyereknek, pedig az fontos, hogy a gyermekek jól nevelkedjenek, nekünk is segíteni kell a tanácsok munkáját. Bszélgetésünket vidám nótaszó szakította félbe. Az úttörőlányok szebbnél szebb népdalokat énekeltek a szavazóhelyiség előtt. Szabó Marika VII. osztályos, az iskola legjobb tanulója volt a karmesterük. „Meg kell a búzának érni" énekelték jókedvűen a lányok. őszi szél és a vidámság pirosította.Arcukat az Bent a szavazóhelyiségben az ő boldog jövőjükre szavaztak a szülők. Tárkányi képek a szavazásról öreg néni tipeg a II. számú szavazóhelyiség felé. Az ajtó előtt, megáll, előveszi az értesítését. — Megérkezett Kiss néni? — mosolyog rá az ajtóban álló fiú. — Csak tessék beljebb menni, ott lehet szavazni. Kiss néni odalép egy fiatalasszonyhoz. Ő nem ide tartozik, a járástól jött. — Kedvesem — szólítja meg Kiss néni — mondja csak el, hogyan kell szavazni. A fiatalasszony magyarázni kezd, hogy kihez kell mennie, melyik bizottsági tag adja oda Kiss néninek a szavazólapját. Kiss néni bólogat. — Értem... de azt magyarázza meg nekem, hogyan kell a tanácsra szavazni, mert tudja, — folytatja suttogva, rajtam a tanács segített. Elintézték, hogy kapjak öregségi segélyt. Nem nagy pénz, de mégis sokat jelent havonta. Most azért akarok rájuk szavazni. — A tanácsra szavazni annyit jelent, mint arra a jelöltre szavazni, akit a néni választókerületében jelöltek — Amikor jó — mondja megnyugodva Kiss néni és oda áll ő is a szavazásra várakozók közé.★ Vidám úttörőcsapat járja a tárkányi utcákat. — Most Horváth nénihez menjünk — csiripeli egy pirosfejkendős kislány vékony hangján. özvegy Horváth Jánosné udvarában megáll a kis csapat. — Melyik nótát énekeljük — kérdi a tanító néni. — Amit a «Megy a gőzös»re írtunk — hangzik az egyhangú kívánság. Lelkesen kezdik rá csengő hangjukon: — Sej november huszonnyolcadba van ma, Tanácsválasztásoknak az ünnepnapja pe,Leszavaz ma, Tárkány néni tanácsra, szép jövőre, a békére. A szavazásról ne tessék lemaradni. Jöjjön velünk, jöjjön velünk leszavazni. Horváth néni ajtaja már az első akkordoknál kinyílik. De a dal végén Horváth néni ismét visszament a konyhába, azért, hogy pár perc múlva felöltözve álljon meg a gyerekek előtt. — Azt gondoltam előbb még megfőzök — mondta a tanítónőnek, de ha már eljöttek elém, sietek én is. Az egész csapat gyerek elkísérte Horváth nénit a szavazóhelyre.* Szombaton délután rövid megbeszélést tartottak a tárkányi választókerületek vezetői. Abban állapodtak meg, hogy mindenki személyesen felelős a kerület szavazópolgárainak mozgósításáért. A bizottsági tagok jól dolgoztak. A község lakóinak nagy része még kora reggel leszavazott. Dél felé érkezett meg a szavazóhelyiségbe a 23-as kerület elnöke, Vida József. Reggel óta, miután maga leszavazott, a községet járta, hogy beszéljen azokkal, akik még nem jöttek el szavazni. — Hiányzik még valaki tőlem?— lépett oda a szavazatszedő bizottság egyik tagjához. Egy asszony hiányzott még. Éppen Vida elvtárs szomszédja. Vida elvtárs azonnal elszaladt. — Mi történt, szomszédasszony? — lépett be az ajtón. — Azt mondták, maguk lesznek az elsők. A fiatal asszony zavartan mentegetőzött. — A gyerek miatt nem tudok menni. Azt hittem, lesz aki vigyázzon rá. Pici, még nem vihetem magammal. — Mit tegyünk... — gondolkodott hangosan Vioa. — Kinek van nagy lánya, aki vigyázhatna rá ... Vagy várjon csak — jutott eszébe hirtelen —, majd én itt maradok vele . s öltözzön csak, aztán menjen el nyugodtan. Félóra múlva, mikor a fiatal asszony megérkezett, a kicsi nyugodtan aludt.