Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1955. március (10. évfolyam, 18-26. szám)

1955-03-02 / 18. szám

IKOMÁROM MEGYEI DOLGOZOK LAPJA MDP KOMÁROM M­EGYE­I VÉG­RE­HAJTÓ B­I­ZOTTS­ÁGÁN­AK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM. Ára 50 fiLlér 1955. MÁRCIUS 2. „Erősek vagyunk, igaz ügyünk, a béke ügye győzni fog!“ Megtartotta tanácskozásait a IV. magyar békekongresszus Kétezer ember ül együtt a hatalmas teremben. Sztahano­visták, tudós akadémikusok, dolgozó parasztok, papok, orvosok, iparosok, háziasszonyok, a magyar békeharcosok legkiválóbb­­jai. S ott ülnek közöttük a külföldi békeharcosok küldöttei is. Kínai és német, török és csehszlovák, koreai és görög emberek, a béke megingathatatlan hívei, akik eljöttek, hogy szolidari­tásuk nyilvánításával, népeik üdvözletének tolmácsolásával erősítsék békekongresszusunk munkáját s a mi kongresszu­sunk erejéből, lelkesedéséből maguk is újabb erőt nyerjenek a béke ügyéért folytatott küzdelemben. Két óra. Felcsendülnek a Himnusz hangjai. Aztán Szőczei Sándor Kossuth-díjas kovács lép ez elnöki emelvényre és ja­vaslatot tesz a IV. magyar békekongresszus elnökségére. Mi, Komárom megyeiek is büszkén tekintünk az elnöki emelvény felé, a megválasztott elnökség tagjai között ott ül Mészáros József Kossuth-díjas tatabányai bányász is. A kongresszus tanácskozását Kisfaludi Stróbl Zsigmond Kossuth-díjas kiváló művész nyitotta meg s javaslatára a kongresszus a következő napirendet fogadta el: 1. Beszámoló a nemzetközi békemozgalom helyzetéről. A magyar békemoz­galom a HI. békekongresszus óta. Előadó: Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, a Béke-Világtanács tagja, az Or­szágos Béketanács elnöke. 2. Az Országos Béketanács újjává­­lasztása. Andics Erzsébet emelkedett szólásra, hogy megtartsa beszá­molóját. Andics Erzsébet beszéde A békemozgalom hatalmas térhódításáról szólótt beveze­tőben Andics Erzsébet, annak a nagy világmozgalomnak győ­zelmeiről, mely az ellentétek békés tárgyalások útján való rendezését tűzte ki céljául. En­nek­ az eszmének a győzelme volt a koreai béke és a genfi tár­gyalások sikere. Ugyanakkor ismertette azt is, milyen csel­szövésekkel igyekeztek fokoz­ni az amerikai imperialisták az elmúlt években a háborús feszültséget, milyen merényle­teket követtek el a béke ellen. — A felelet erre nem páni rémület, nem tehetetlen két­ségbeesés volt, hanem hatal­mas tiltakozás a világ minden részében — mondotta Andics elvtársnő. Elmondotta ezután, a hí­gy Nyugat-Németország felfegy­verzésének és az atomháború előkészítésének tervei világ­szerte a dolgozók elszánt el­lenállásába ütköztek. A világ minden táján erősödő tiltako­zó mozgalmak megmutatják, hogy — mint Andics elvtársnő mondotta — Andics elvtársnő méltatta a Szovjetunió ezután veze­tőinek legutóbbi nyilatkoza­tait, rámutatott, hogy a szov­jet vezetők szavai mögött ott van a béke és a szocializmus országainak hatalmas tábora, Ázsia, Afrika, Dél-Amerika elnyomott népeinek szabadság­­vágya, az egész emberiség ra­gaszkodása az élethez. Hatalmas taps fogadta An­dics elvtársnő következő sza­vait: — Volt-e valaha is ilyen erő a történelemben? Nem! Az ön­tudatra ébredt népek ereje ez! Ezen az erőn valóban a „pok­lok kapui sem tudnak erőt venni’’. — A Szovjetunió és a kö­réje csoportosuló európai és ázsiai népi demokra­tikus országok szilárd őr­ként állnak a béke ügye mellett — mondotta Andics Erzsébet, majd rátért a magyarországi békemozgalom eredményeinek és feladatainak ismertetésére. — Békénk megőrzése haté­kony védelmi erőt és belső egységet követel — mondotta — az agresszív imperialista hatalmak anyagi, technikai erejük teljes latbavetésével igyekeznek leigázni a többi né­peket. Nem kétséges, hogy gazdaságunk és mindenek­előtt nehéziparunk céltu­datos fejlesztése békénk megvédésének döntő esz­köze, mindenekfeletti szent hazafiúi kötelességünk, amelyről megfeledkeznünk — félgyarmati múltunk keserves tapasztalatain okulva — egy pillanatra sem szabad! Andics elvtársnő kifejtette, hogy a béke ügyét elsősorban tettekkel kell védenünk, de ugyanakkor nem szabad elha­nyagolni a felvilágosító szó, a tudás, a tisztánlátás és biztos tájékozódás hatalmas szellemi fegyvereit. Részletesen beszá­molt a békemozgalom sokrétű tevékenységéről, agitációs és kulturális munkájáról. 3 746 600 aláírás Ezután arról szólott, hogy népünk egyöntetű lelkesedés­sel fogadta a Béke-Világtanács Irodájának világméretű alá­írásgyűjtési mozgalmát. (Folytatás a 2. oldalon.) Korunk nem az imperialis­ta rablók és népelnyomók érvényesülésének és dia­dalának, hanem a népaka­rat érvényesülésének és diadalának kora. — Az emberiségnek élnie kell és élni fog — mondotta. — Azok fognak elpusztulni, akik ezzel nem számolnak, akik esztelenül, dőrén útjába akarnak állni az életnek. A Szovjetunió és a népi demok­ratikus országok a béke szilárd őrei Néhány órával a kongresszus előtt...­ ­A megye küldöttein keresztül az egész megye hangja szólal meg a kong­resszuson, önöknek kell számot adni arról, hogy megyénk népe miként véle­kedik a világpolitikai fáról, hogyan támogatja helyzet alakul a­bék­epolitikáját, egyetért a kormányunk békemozga­lom célkitűzéseivel, s hogyan harcol a német militarizmus feltámasztása, az atomkalandorok tervei ellen.’“ REGGEL NYOLC ÓRA MÚLT, a kül­döttek megilletődött csendben hallgat­ják Nárai János elvtársn­ak, a Komá­rom megyei tanács búcsúztató szavait, elnökhelyettesének Komárom megye dolgozó népének nevében indítja útnak a küldötteket. Nincsen senki a megyei tanács klubszobájában, aki ne érezné át: a nép választott küldöttei azért in­dulnak ma el, hogy a nép igénye, aka­rata, a nép vágya szerint formálják a történelmet. Két napon keresztül arról fognak tanácskozni, arról fognak hatá­rozatokat hozni, aminek nevét ma vi­lágszerte féltő aggodalommal ejtik ki az emberek százmilliói: a békéről. Csak­ két napon keresztül? Nárai elv­társ erre is megadja a választ: „Megbí­zatásuk a kongresszussal nem ér véget! Továbbra is a békemozgalom legjobb munkásai között van a helyük, ezt kí­vánják önöktől választóik, erre köte­lezi önöket megyénk népének bizalma és a béke iránti felelősség. Már a kong­resszuson­ gondolkozzanak — az ott el­hangzottak alapján — mit akarnak, mit fognak tenni, ha hazajönnek, a béke további megerősítése érdekében.“’ Néhány percig még együtt üldögélnek a küldöttek és a búcsúztatáson megje­lentek. Csésze tea mellett folyik a be­szélgetés. Cs. Horváth Jánosné, a kis­béri községi bé­kebizottság titkára viszi a szót. Elmondja, hogy nem töltötték tétlenül a kongresszus előtti napokat sem: még szerdán is tartottak békegyű­lést. Csupán a legutolsó napokban ki­lenc új békebizottság alakult. Most Kolosy Ernő mérnök veszi át tttle a beszéd fonalát. Arról beszél, ami már régóta a legjobban érdekli: az atomenergiáról. Áthevül, áttüzesedik szava, mikor arról szól, hogy a jólét­nek, a bőségnek milyen csodálatos kor­szakába érhetne el az emberiség, ha az atomenergiát mindenütt a béke, az épí­tés, alkotás szolgálatába állítanák. Ha... Igen, ez a „ha’“ szócska, ami békeharcossá tette a tudomány elszánt embe­rét. Mert jól tudja, hogy a „ha“’ mögött a lelkiismeretlen háborús kalandorok, az imperialista atomlovagok, húzódnak meg. Kolosy elvtárs bízik benne: a vi­lágot átfogó békemozgalom vissza fogja szorítani az emberiség ellenségeit, az atom nem a pusztulás hanem az emberi boldogság jel­képe lesz. KILENC ÓRA. A vasútállomás feldí­szítve, ünnepi köntösben várja megyénk küldötteit. Itt már kevés szó esik , iz­galom­ tölt el mindenkit: néhány perc és elindul a vonat, hogy harcba vigye azo­kat, akik ma és holnap az egész világ tudomására hozzák Tatabánya és Dorog, Kesztölc és Környe, Esztergom és Tata, egész Komárom megye népének tánto­ríthatatlan békeakaratát. S miikor megérkezik a vonat, öröm és meglepetés várja küldötteinket: a Győr- Sopron megyei küldöttekkel utaznak együtt. Öt perc sem telik el, még Tatabánya­ felső állomásra sem ért vonat, s már új barátságok szövődnek, a egymás közé vegyülnek a két megye békeküldöttei. Közben kis megkapó jelenet: amint a vonat az erőmű és a szénelosztó mellett halad el, egyik küldöttünk, Lamach elv­társ szélsebesen ugrik ki a folyosóra. Csodálkozva nézzük. Egy pillanat múl­va már megkapjuk a magyarázatot: szaktársai gyűltek össze az üzem előtt, hogy mégegyszer búcsút inthessenek an­nak, aki békeüzenetüket viszi a fővá­rosba. A beszélgetések alig néhány perce megeredt keskeny erei már széles cser­melyként csörgedeznek tovább. Sokan veszik körül szeretettel a legidősebb küldöttet, Szakasits Istvánnét. Az utol­só percig bizony veszélyben forgott Sza­kasits néni utazása. Lázas beteg volt, férje aggódva marasztalta is. De Szaka­sits Istvánnét nem olyan fából farag­ták, hogy távol tudna maradni onnan, ahová dolgozótársai küldték. Ahogyan a gyárban sem marad el soha a terme­lési tervtől , most felgyógyulási tervét teljesítette percnyi pontossággal a kitű­zött határidőre, a kongresszus napjá­nak reggelére. Ott ül közelében megyénk legfiata­labb küldötte is: Kiss András, a gyer­­meki gépállomás traktorosa. Kiváló munkájával érdemelte ki dolgozótársai­nak bizalmát. Kiss András szilárdan megfogadta: nemcsak a kongresszuson lesz méltó a bizalomra, de ha visszatér, még jobb munkaeredményekkel szilár­dítja a béke ügyét. A küldöttek egymás béketarisznyáit nézegetik. Szebbnél-szebb hímzések, né­pi díszítések. De ami a tarisznyában van, az sem lebecsülendő! Komárom megyei dolgozók aláírásának ezrei, — tanúságtétel amellett, hogy a nép bé­keakaratán meg kell törnie a háborús uszítók mesterkedéseinek. ELŐKERÜLNEK AZ AJÁNDÉKOK IS, melyeket a megye dolgozói külde­nek a kongresszusra. A legszebb í köztük talán az a bány­ász-szobor, melyet a ta­tabányai bányászok küldtek. Azaz­hogy nem: van ennél szebb is! Díszes album jár kézről-kézre. Első oldalán két szó: Békét alkarunk! Az utolsón csak egy: Öértük! S a két felírás kö­zött gyermekek arcképeinek száza buksifejű, szőke és barna, k­omoly mosolygó fiúk és lányok képei, általa és nős iskolásoké, dolgozó népünk re­ménységeié. Nem egy küldöttnek — még férfi is akad közöttük! — nyék jelennek meg a szemében.­­hány Nem szól senki, nem hangzanak el nagy szavak, egymás lelkéből olvassuk gondolatot, nem engedjük ... Mintha csak percek teltek volna el vonat indulása óta, de az óra már ne­gyedtizenegyet mutat. Komárom megye­i küldöttei megér­keztek Pestre, magukkal hozva — mint ahogyan­ azt a búcsúztatás alkalmával hangoztatták — falujuk, városuk, járá­suk, az egész megye lakosainak minden kívánságát, örömét és gondját. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! MAI SZAMBAN: A süttői pártszervezetről. (2. old.) — A szégyenletes kari­ul­ei per. (2 old.) — A dorogiak behozták a le­maradást. (3. old.) — Leányvár község hívei. (3. o­­d.) — Tatabánya szabadságáért. (4. old.) — Szakmai tanács­adó. (5. old.) — Úttörőknek. (5. old.) — A szerkesztő­ség postájából. (6. old.) — Mi újság az országban. (6. old.) A IV. magyar békekongresszus­­ elhívása a magyar néphez Még nincs egy évtizede, hogy a világ népei ünnepelték a német fasizmus feletti győzelmet. S ma, az amerikai háborús gyújtogatók újra feltámasztják Nyugat-Németországban a né­met militarizmust. A háborús bűnös hitlerista tábornokok ma újra fasiszta hadseregeket szerveznek. A német fasizmus a világtörténelem eddig legnagyobb katasztrófáját zúdította az emberiségre. De az amerikai háborús gyújtogatók még ször­nyűbb pusztítást szánnak Európa és a világ népeinek: új világ­háborút készítenek elő, törvényesíteni akarják az atompusztí­tást, eltökélték magukat, hogy a náci gyilkosok kezébe adják az atomfegyvert. Tiltakozunk! Nem felejtettük el a második világháború 50 millió halottját, nem felejtettük el annak a félmillió ma­gyarnak az emlékét, akik a fasiszták érdekeinek estek áldoza­tul. Nem felejtettük el a Japánra ledobott atombombák iszonyú pusztítását, nem felejtettük el azt a mérhetetlen szenvedést, amit a német elnyomók évszázadokon át népünkre zúdítottak. Nem felejtettünk és nem felejtünk el semmit! Mindenre emlék­szünk, s azt kiáltjuk: nem engedjük! Minden erőnk megfeszí­tésével azon leszünk, hogy meghiúsítsuk az imperialisták elve­temült terveit. népei Hatalmas tömegmozgalom bontakozik ki, Nyugat-Európa politikai tömegsztrájkokkal adják tudtára a háborús gyújtogatóknak: rosszul számítanak, ha azt hiszik, hogy a hátuk mögött, ellenük kirobbantják a háborút. Ebben az egész Európára kiterjedő harci mozgalomban ott van a mi el­szántságunk, a mi kiállásunk is. Közös ügy, közös cél forraszt össze mindnyájunkat, az, hogy meghiúsítsuk az agresszív német katonai gépezet feltámadását, megakadályozzuk az atomháború előkészítését. Ügyünk győzelmét biztosítja, hogy békeharcunk a Szovjetunió vezette 900 milliós béketábor egyesített katonai erejére, erkölcsi fölényére és megingathatatlan egységére tá­maszkodik. A Szovjetunió bölcs külpolitikája megmutatta a béke biztos útját. Szerte a világon ugyanezt vallják a néptöme­gek: Németországot békés úton egyesíteni kell, az atomfegy­vert törvényen kívül kell helyezni. Sokszínű, sokszívű, ,.e .,;.t­ettért l.Ü­ d.­í .m­ozgalmunk e követelésekben összeforrva válik minden eddiginél szélesebbé, hatalmasabbá. E nagy, háborúellenes áramlat sodrában nő, árad, erősödik a mi hazai békemozgalmunk is. Kongresszusunk az atomháború és a német militarizmus ellen egységesen fellépő magyar nép harci seregszemléjévé vált. Bebizonyosodott: egyre többen ismerik fel hazánkban is, hogy minden nemzetközi vitás kérdés minket is érint — akár Nyugat-Németországról, akár az atomháborúról, akár Tajvanról van szó. Megmutat­kozott, milyen őszinte, igaz vágy él az emberek többségében, hogy mindennapi munkájuk jó elvégzésével, helytállással pe­csételjék meg aláírásukat, béke- és hazaszeretetüket. Békebizottságok, a béke ügyéért tenni kész magyar béke­harcosok, békeküldöttek! Menjetek szét az országba, s vigyé­tek el kongresszusunk­ békeüzenetét. Váltsatok szót az emberek­kel. Mondjátok el, hogy nagy küzdelmünkben minden egyes emberre szükség van. Értessétek meg, hogy a milliók összefo­gása az a soha nem ismert hatalmas erő, amelytől megriad és visszahúzódik a háború fenevadja. Magyarázzátok meg, hogy a háborús veszély eleven valóság. De magyarázzátok meg azt is, hogy a veszély elhárítása tőlünk függ, a mi munkánktól, helytállásunktól, erőnktől. Egyedül a békeszerető emberek egye­sített ereje tudja meghátrálásra kényszeríteni a gonosztevőt! Minden igaz hazafi tudja, hogy hazánk, függetlenségünk, szabadságunk védelme és békénk védelme egymástól el nem választható. Békeharcosok, békeküldöttek, nagy ünnepünkre, hazánk felszabadításának, szabad életünk születésének tizedik évfor­dulójára készülve fogadjuk meg, hogy megálljuk helyünket munkában, fegyelemben, józanságban, becsületben. Erősítjük hazánkat, növeljük hazánk gazdasági és honvédelmi erejét, hogy biztosabbá tegyük a békét. Egységesek leszünk a béke védelmében, készek vagyunk megvédeni hazánk határait, füg­getlenségét, szabadságát, népünk békés alkotómunkáját. Igyek­szünk minél több embert megnyerni; felvilágosító szóval min­den ajtón bekopogtatunk, s megtaláljuk az utat a békéért már aggódó, de tettre még nem dobbanó szívekhez is. Pártunk és kormányunk békepolitikájának erősítésére felsorakoztatunk minden becsületes embert. Támogatjuk a Szovjetunió nagy tör­ténelmi harcát, amelyet az emberiség békés életének, jövőjének megvédéséért folytat. Adjon lendületet tanácskozásunk az aláírásgyűjtésnek. Amikor nevünket leírjuk, tegyünk mindnyájan fogadalmat önnön lelkiismeretünknek, hogy jó munkával, helytállással já­rulunk hozzá a béke seregének győzelméhez. Ha népünk küldöttei május 22-én megjelennek majd Hel­sinkiben, a nagy béke-világtalálkozón, vigyék el ezeket az alá­írásokat. A magyar nevek milliói adják tudtára az egész világnak: nem nyugszunk bele soha-soha, hogy hazánk békéjét, Európa békéjét még egyszer feldúlja a német hódító; követeljük, hogy semmisítsék meg az atomfegyver-készle­teket és haladéktalanul szüntessék be a tömegpusztító fegyve­rek előállítását. A népek összefogásával, népünk minden hű fiának össze­fogásával megvédjük a békét! Erősek vagyunk, igaz ügyünk, a béke ügye győzni fog. IV. MAGYAR BÉKEKONGRESSZUS

Next