Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1955. április (10. évfolyam, 27-35. szám)

1955-04-02 / 27. szám

2 A TAGGYŰLÉSEK UTÁN Befejeződtek megyénkben azok a taggyűlések, amelyeken a kommunisták a Központi Ve­zetőség március 2—4-i határo­zatának végrehajtásával kap­csolatos feladataikat beszélték meg. Megmutatták a taggyűlések, hogy megyénk kommunistái a harcos egységben tömörülnek Központi Vezetőség köré, helyesnek tartják és elfogad­ják a határozatot és­ minden erejükkel azon lesznek, hogy azt maradék nélkül végrehajt­sák. Az oroszlányi XVII-es akna taggyűlésén Krichó elv­társ ezt így öntötte szavakba. .. Nagyon kellett már ez a határozat, mert az 1953. évi júniusi KV határozatot a jobboldali nézeteket val­ló elemek igyekeztek elfer­díteni, végrehajtását hely­telen irányba terelni. Központi Vezetőség mosta­­­ni határozata megmutatta nekünk a helyes utat, amit követnünk kell.. Különös jelentőséget még az ad ezeknek a taggyűléseknek, hogy a párttagok többsége a munkahelyén tapasztalható egyes jelenségekben felismer­te a jobboldali elhajlást, a jobboldali nézetek felbukkaná­sát. A tatabányai V/a. akna taggyűlésén a beszámoló így szólt erről: „... Az üzemvezetőség gyakran nem vette figye­lembe a pártvezetőség ja­vaslatait, például egyes vezető munkakörök betöl­tésénél. Nem egyszer a pártvezetőség határozatait is figyelmen kívül hagy­­ta...“ A bányaüzemekben legtöbb szó arról esett, hogy milyen hibák okozzák az önköltség emelkedését, a termelékenység csökkenését. „... A Hazafi-brigád fe­gyelmezetlensége következ­tében például egy előkészí­tett kis frontunk össze­ment, betemetett egy B- kaparót is, és a 22 méteres kis fron­ttal is csak kétna­pos késéssel indulhattunk“ ”— mondták az V/a. aknán. A XVII-es aknán pedig az egyik felszólaló élesen kikelt azok ellen, akik jó ácsolatfát vag­dalnak össze klecninek. Rámu­tattak a taggyűlések részvevői arra, hogy az iparosításnak, ezen belül a nehézipar fejlesz­tésének lebecsülése, mint jobb­oldali eltorzítás, az aknaüze­meknél a fegyelem lazulásá­ban, az anyaggal és munka­­­eszközzel való pazarlásban nyilvánult meg. Ezek ellen kell tehát legelsősorban teljes erő­ből felvenniük a harcot a kom­munistáknak. A termelőszövetkezetek, gép­állomások, állami gazdaságok taggyűlésein legtöbbet a me­zőgazdaságra vonatkozó anti­­marxista nézetekről, főleg a termelőszövetkezeti mozgalmat ért támadásokról folyt a szó. Falvaink kommunistái méltó választ adtak erre is azoknak, akik e nézetek kiagyalásával és terjesztésével akadályozni akarták népünk fejlődését. A pulapusztai Dózsa Termelőszö­vetkezet párttagjai például így határozták meg saját felada­tukat ezzel kapcsolatban: „... Keressük fel az egyé­nileg gazdálkodókat és ha­sonlítsuk össze a mi éle­tünket, eredményeinket, jövedelmünket az övéké­vel... Mi egész évi ser­tésbeadási kötelezettségün­­ket már 110, a baromfit 84, a tejet 100 százalékra tel­jesítettük ... Bizonyos, hogy egyetlen egyéni gaz­da sem tudja olyan kön­­­nyen teljesíteni az állam­mal szembeni kötelezett­ségét, mint mi.“ A Bikospusztai Állami Gazda­ságban a taggyűlési beszámoló így hívta harcba a kommunis­tákat a terv teljesítéséért: „... Továbbra is érvényes, hogy a mezőgazdaság elma­radottságát fel kell szá­molni és emelni kell a me­zőgazdaság árutermelését, mely alapja az életszínvo­nal emelésének. Teljesít­sük hát tejtermelésünket 115 százalékra, kenyérga­bonatermelésünket 110 szá­zalékra. Ehhez minden le­hetőségünk megvan, ha a kommunisták teljes szí­vükkel e cél elérésének szolgálatába állnak.. A helyes út megvan. A Köz­ponti Vezetőség határozata megmutatta,­ merre kell haladd­nunk, hogyan kell kijavíta­nunk a hibákat. A taggyűlések konkréttá, kommunisták helyivé tették, a részleteiben tárták fel mindezt. Most tehát az van hátra, hogy a kommu­nisták valóban teljes szívük­ből e határozat végrehajtásá­nak szolgálatába álljanak, s amit a taggyűléseken önma­guknak feladatul megszabtak, azt a pártszervezetek vezető­ségeinek irányításával végre­hajtsák. w Kom­árom megyeI DOLGOZÓK LAPJA A párt- és műszak­i vezetők feladatai Pártszervezeteink többsége még ma sem ismerte fel azo­kat a lehetőségeket, melyek ebben az eljárásban rejlenek. A tatabányai üzemek pártve­zetőségei még nem tárgyalták meg az eljárás bevezetésének lehetőségeit. Nem sokat tettek azért, hogy a műszakiak ide­genkedését legyőzzék. A mű­szaki vezetők egy része még ma is tartózkodik az úttól, fél­ve és óvatosan nyúl mindah­hoz, ami eltér a megszokottól. Nem is teljesen alaptalanul húzódoznak a műszakiak a millszekundumos robbantás bevezetésétől, ott, ahol a le­robbantott szén elszállítását ma sem tudják megoldani, mert a több szén elszállítása PILISMARÓTI FIATALOK Múlt vasárnap a DISZ megyei küldöttválasztó értekezletén a pilismaróti DISZ-titkár, Lesenszky László elvtárs arról számolt be, hogy falujukban min­den fiatal DISZ-tag. Helyesebben: minden olyan fiatal DISZ-tag, aki a szer­vezetbe való. Szakall József elvtárs, a DISZ Központi Vezetőségének titkára megkér­dezte, hogyan érték el ezt a szép eredményt. Lesenszky elvtárs szűkszavú választ adott, mely nem volt alkalmas arra, hogy az értekezlet részvevői hasznosíthassák a jó tapasztalatokat, munkamódszereket. De talán idő sem lett volna arra, hogy az eredmények elérésének hosszú sorát és módját ott elsorolja a felszólaló. Megpróbálom helyette én.. PILISMARÓT, ez a dömösi hegyek lábánál meghúzódó kis falu nem sok lelket számlál. Kevés a fiatal is, talán százan vannak. Ez azonban nem csor­bítja annak a ténynek az értékét, hogy a kultúrház esténként a fiatalok má­sodik otthona, az ő kacagásuktól han­gos; hogy a Petőfi körben van olyan foglalkozás, ahol 18—20-an vannak; hogy erejükből olyan színdarab szín­vonalas előadására is futja, mint Shakespeare ,,Ahogy tetszik“-je; hogy Lesenszky elvtárs több olyan levelet kapott már a honvédségtől, amelyben a parancsnokok pilismaróti fiatalokat és mellette a pilismaróti DISZ-t dicsé­rik; vagy hogy 1950 óta a tagdíjfizetés 100 százalékos és mindig határidőre elszámolnak a tagsági díjakkal. Ezt kutattam, mi lehet a titka az eredmények elérésének. Nem volt ne­héz felfedezni. Az eredmények a ma­­róti párt- és tanácsvezetőknek, a pe­dagógusoknak a fiatalok iránti szere­­tetéből, végtelen türelméből és a fia­talok többségének szépre, jóra való törekvéséből fakadnak. A faluban nincs külön DISZ-helyi­­ség. Ez persze hiba. De eleven az élet a kultúr­otthonban. Odaszoktak a fia­talok. Persze, nem ment ez máról hol­napra. 1950—1951-ben még ugyancsak szegényes volt a kultúrház berende­zése. — Tenni kellene valamit — dugta össze a fejét a kultúrház-igazgató és a DISZ-titkár. Számítóan terveztek, de nagyon okosan. A fiatalok szívesen táncolnak, szerepelnek. És itt vannak a kultúrversenyek. Ha jól szerepelünk — gondolták —, lesz jogunk kérni is. Sok éjszakát áldoztak rá, de a pilis­maróti kultúrcsoport évről évre jól sze­repelt a járási kultúrversenyeken. Kérniök sem kellett: mindig kaptak valamit. Hol száz széket, hol egy szép körfüggönyt. Otthonossá, barátságossá vált a kultúrotthon. Előfizettek egy sor újságra, folyóiratra. Egyet sem visznek el belőlük a díszesek. Elolvas­sák és leteszik: kell a másiknak is. EZEK VOLTAK AZ ELSŐ LÉPÉ­SEK. A DISZ-vezetőség akkor még nem ismerte, mi a tervszerű munka. A jól dolgozó parasztokat alkalomsze­rűen köszöntötték, legtöbbször akkor, ha a tanács megkérte őket erre. A bá­lokat is ötletszerűen rendezték és elő­fordult az is, hogy ha kiválasztottak egy színdarabot, egyik-másik fiatal­nak nem nagyon tetszett. Megtanulták hát, hogy előre tervezzenek. Tavaly ősz óta a kultúrigazgatóval együtt ne­gyedévi munkatervet készítenek. Elő­re megszabják a bálok időpontját, a fontosabb DISZ-gyűlések napi­en­d pontjait és azt is, mikorra készülnek színdarabbal. Most például az április 4-i műsor próbái folynak javában. A tervet taggyűlésen vitatják meg, sőt, ott döntik el azt is, hogy a tervben javasolt színdarabok közül melyiket válasszák. A kultúrotthonban van könyvtár is. Az olvasók többsége diszista. Mikszáth elbeszélései, Móricz novellái vagy „A kőszívű ember fiai“, a „Fegyvert s vi­tézt éneklek“, az „Isten malmai“ rit­kán kerülnek vissza egy napnál hos­­­szabb időre. Egymás kezéből veszik ki őket. Az ősszel, amikor a fiatalok téli programjáról beszélgettek, Erős Ist­vánná pedagógus azt kérdezte, hogy nem volna-e jó a lányok számára hor­golótanfolyamot szervezni. — Dehogy nem! — kapott rajta Lesenszky elv­társ. Nem sokat kellett biztatni a lá­nyokat. Huszonnyolcan jelentkeztek s valamennyien megtanultak horgolni. Gulyás Julika azzal ment a tanfolyam­ra, hogy ő úgy sem tud megtanulni, mert ideges. Harmadnapra már ked­ves kis piros teritöcskét horgolt. Most is járnak még vagy tizen, tizennégyen. Úgy tervezik hogy elkészült munkáik­ból április 4-én kiállítást rendeznek a kultúrotthonban. AZ ÍGY ELVETETT MAG szép gyümölcsöt hoz. A legutóbbi DISZ- taggyűlésen ott volt Csernó Imre, az Esztergomi Szerszámgépgyár DISZ- titkára is. A gyár DISZ-szervezete pat­ronálja a pilismaróti DISZ-szervezetet. Ezen a gy­űlésen Csernó elvtárs az egész DISZ-tagság előtt megdicsérte a gyárban jól dolgozó pilismaróti DISZ- tagokat: Kovács Jánost, aki 121, Kol­lár Lajost, aki 178 és Gyurkovics Já­nost, aki 217 százalékra teljesítette március első dekádjában tervét. Ugyanezen a tangyűlésen az egyik napirendi pont a Központi Vezetőség legutóbbi határozatának megbeszélése volt. Most már azt dolgozza ki a DISZ- vezetőség, hogy a fiatalok hogyan vesznek részt a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében. Vagy itt van Sik Sándor esete. Ö az ősszel vonult be katonának, s újonc létére már többször kapott szabadságot, olyan be­csülettel helytáll. AMIKOR NEHEZEBB MUNKÁRÓL VAN SZÓ, a díszesek attól sem hú­zódoznak. Tavaly télen fennakadás volt az adófizetésben. Úgy festett a helyzet, hogy a negyedévben nem tel­jesítik a gazdák az állammal szembe­ni kötelezettségüket. A tanács segít­ségül hívta a DISZ-t, összeírták az elmaradó adófizetőket, s a fiatalok — Újlaki Klára, Kosztolánszki Erzsi, Kaszner Júlia és Lesenszky László — útnak indultak. Mindenki azt az ut­cát kapta, ahol lakik, ahol legjobban ismerős. S a barnacopfos Erzsi, a ne­vetőszemű Klári agitációja nagyon ha­tásos volt. A negyedik negyedévi adó­fizetési tervet 100 százalékra teljesí­tette a falu. Mindebből egyenesen következik, hogy a legutóbbi párttaggyűlés egy­hangúan megszavazta Kaszner Júlia DISZ-tag felvételét a pártba. S Le­senszky elvtársnál már készen áll a terv, hogy a közeljövőben kiket java­sol a DISZ-vezetőség tagjelöltnek. ÍGY LEÍRVA ELÉG EGYSZERŰ­NEK LÁTSZIK ez a történet. Pedig nem az. Mint ahogy már szó volt róla, a párt vezetői, a tanács és a pedagó­gusok egyengették áldozatos munkával a fiatalok útját. Ez azonban nem ki­sebbíti Lesenszky elvtárs érdemeit. Jesenszky elvtárs 1950 óta DISZ-tit­­kár a faluban. Szeretik és megbecsü­lik a fiatalok, ő pedig egész szívét, lelkét nekik adja, nem sajnálja az es­téket nap-nap után, hogy a pilismaróti fiataloknak szebb, műveltebb, boldo­gabb élete legyen. S minden magyarázatnál többet fe­jeznek ki Varga Géza pilsmaróti DISZ-tag szavai: — Miért szeretem a DISZ-t? Szere­tem az előadásokat, szívesen tanulok és szeretek szórakozni, sportolni is. És ez itt mind megvan. VIKTOR ZOLTÁNNÉ 1955. április 2. Pártszervezeteink feladatai a mill szekundumos eljárás elterjesztésében ÍRTA: SEREGI JÁNOS, A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG TITKÁRA Az 1955. évi terv pártszervezeteinknek sikeréért sokkal nagyobb figyelmet kell fordí­­taniok a széntermelés fokozá­sára, a termelés tartalékainak feltárására. A Központi Veze­tőség 1955. március 2—4-i hatá­rozata kimondja: „A nép életszínvonalának dolgozó követ­kezetes emelése megköveteli, hogy szakadatlanul növeked­jék mind az ipari, mind a me­zőgazdasági termelés, emel­kedjék a munka termelékeny­sége, csökkenjen a termékeik önköltsége­­ Abban a munkában, amely a feladatok megoldásáért fo­lyik, mindig születnek új technikai eljárások, olyan ame­lyek a termelést emelik és gazdaságosabbá teszik. Sajnos, azt is tapasztaljuk, hogy a he­lyes módszerek feledésbe is merülnek akkor, ha nem te­remtjük meg létezésük feltéte­leit, ha nem támogatjuk meg­erősödésüket, és elterjedésü­ket. Már sok jó kezdeménye­zés halt el azért, mert nem is­mertük fel jelentőségét, vagy Az elővájás és feltárás meg­gyorsítását szolgálja a szekundumos repesztési mi­i­­eljá­rás. Tatabányán az V/a. kísér­leti üzemben Kóta elvtárs a millszekundumos robbantással egyszerre 2—3 vagon szenet is lerobbant. Ezzel a módszerrel megkettőzték az előrehaladást a XVI-os aknán. A dorogi já­rási pártbizottság előadás-so­rozatot szervezett az üzemek­ben, amelyet a millszekundu­mos eljárással foglalkozó mér­nök vezetett. Különösen nagy volt az érdeklődés a csolnoki X. és II. aknán, Annavölgyön és Mogyorósbányán. Mogyo­rósbányán, a kemény és be­­ágyazásos munkahelyen ezelőtt a dolgozóknak 1 és fél­ 2 órát kellett füstre várniok és a szélt mert azt hittük, hogy a jó módszer magától is győzedel­meskedik. így ment feledésbe — egyebek között — a Gazda­mozgalom, s a „Nevelj új bá­­nyászt‘’-mozgalom. Nem egy­szer hangoztattuk és hallottuk: új eljárások nélkül, csak a ré­gi módszerekkel — lassú a fej­lődés. Elsősorban a pártszerve­zetek támogatásától, a kom­munisták kezdeményezésétől és segítségétől függ az, hogy a korszerű módszereket a szo­cializmus építésének szolgá­latába állítsuk. Felismerni és győzelemre segíteni azt, ami haladó — kommunista tulaj­donság. A Tatabányai Szénbányásza­ti Tröszt 1955. évi terv teljesí­tésének is, de különösen a má­sodik ötéves tervre való fel­készülésnek alapvető feltétele az, hogy megteremtsük a ter­meléshez szükséges jó és nagy­teljesítményű munkahelyeket. A tröszt igazgatójának véle­ménye szerint az elővárás és feltárás sebességének meg­gyorsítása — létkérdés, minősége is rossz volt. A mill­szekundumos eljárás beveze­tésével külön robbantják mezőt és a szenet: a szén mi­n­­ősége megjavult, a füstre­ vá­rás is teljesen megszűnt. Ilyen lehetőségekkel rendel­kezik a megye bányaüzemei­nek többsége. A millszekundu­mos robbantás már 1951 óta ismert, azóta létjogosultságát bebizonyította és eredmé­nyességét, mégis szülőhazájá­ban, Tatabányán is csak né­hány aknában dolgoznak ez­zel az eljárással. Pedig a dol­gozók kedvelik, mert meg­könnyíti munkájukat, csökken­ti az egészségre ártalmas füst­képződést, megnöveli teljesít­ményüket és ezzel keresetüket is, még nagyobb gondot okoz a műszaki vezetésnek. Pártszervezeteink jóformán semmit sem tesznek az új mód­szer elterjesztéséért. Persze nincs könnyű feladatuk, mert ennek az eljárásnak a beveze­tése az első időben több mun­kát igényel mind a pártszer­­vezetektől, mind a műszakiak­tól: szervezettebb termelést, magasabb színvonalú vezetést, új műszaki megoldásokat. Az új módszer bevezetése sokrétű feladatot jelent és a különbö­ző szervek kívánja meg­ együttműködését Véleményem szerint helyte­len volna, ha úgy fognánk eh­hez a munkához — amint azt már sokszor tettük — hogy nem teremtjük meg a módszer bevezetésének dolgozókat sem feltételeit és a készítjük fel megfelelően rá. Mi szükséges a millszekun­dumos eljárás széleskörű beve­zetéséhez és elterjesztéséhez? Elsősorban az, hogy a pártszer­vezetek, a kommunista bányá­szok és a műszaki vezetők is higgyenek benne: ismerjék fel, hogy jó és hasznos módszer, s ennek tudatában fogjanak hoz­zá bevezetéséhez. A pártszer­vezetek szervezzenek kommu­nista brigádokat, s ezek ma­gyarázzák meg a dolgozóknak az eljárás fontosságát és elő­nyeit. A munkák irányításá­val és ellenőrzésével bízzanak meg kommunista műszaki ve­zetőket és menetközben szá­moltassák be őket a tapaszta­latokról. A további feladatok Mint minden új módszert, a millszekundumos eljárást is sok támadás érte és fogja érni még ezután is. Azok a tapasz­talatok, amelyeket a bányák gépesítéséért folytatott mun­kában szereztünk, arra figyel­meztetnek bennünket, hogy idejében készüljünk­ fel az el­lenséges támadások!". Az Aji­­kai Szénbányáknál a rossz gyutacsok miatt bekövetkezett gyutacsrobbantást például úgy híresztelték el az üzemben el­lenséges elemek, mint a mill­szekundumos eljárás következ­ményét. Azt bizonygatták, hogy az új eljárás gátolja a terme­lést és többletmunkát okoz. A dolgozók egy része nemcsak, hogy nem lépett fel ez ellen, megszabásához kérjék ki a bri­gádokban dolgozók vélemé­nyét. A műszaki vezetők gon­doskodjanak az eljárás meg­követelte termelési feltételek­ről, a szállítóvágatok rendbe­hozásáról, a lerobbantott szén gyors bányai elszállításáról. A tata­VII-es aknán például szállítási hiba miatt a millsze­kundumos módszerrel bontott készletet csak 36 lerab­óra alatt tudták elszállítani. A csol­noki I. és II. aknán is a szál­lítási nehézségek csökkentik az eredményeket. Ilyen felté­telek mellett természetesen a dolgozók sem lelkesednek az új módszerért. A trösztök vezetőire is nagy feladat vár. Nekik sem közöm­bös, hogy üzemeik milyen mér­tékben és milyen ütemben készülnek fel a növekvő fel­adatokra és ehhez hogyan használják fel a lehetőségeket. A műszaki és szervezési se­gítségen kívül segíthetnek ab­ban is, hogy meggyőzik a mill­szekundumos repesztés helyes­ségéről a műszaki vezetőket. Ha az eljárás életrevalóságát a termelés alsó parancsnokai nem ismerik fel, akkor nem lehet eredményes munka, mert rajtuk áll vagy bukik a beve­zetés sikere. A pártszerveze­teknek, kommunista vezetők­nek pedig el kell érniük, hogy a kommunista vájárok, a kom­munista aknászok és mező­vezetők meggyőződésből, ma­guk vállalkozzanak a millsze­kundumos eljárás bevezetésé­re, hanem maga is ugyanezt ez nótát fújta. A pártszervezetek sem léptek fel megfelelő erél­­­lyel az új ellenzői ellen. A párt­tagoknak vissza kell verniök minden támadást, amely kö­zömbösséget igyekszik kelteni és erélyesen fel kell lépniök minden olyan mesterkedés el­len, mely le akarja járatni a millszekundumos eljárást, meg akarja akadályozni az új tech­nika győzelmét. A pártszervezeteknek, a kommunistáknak kell meg­győzniük a kétkedőket, nekik kell az új technika megvalósí­tásáért csatasorba állítaniuk a dolgozókat. A dolgozók sem érhetnek el jó eredményeket elavult technikával, s a fejlett technika sem győzedelmesked­het, ha a dolgozók nem támo­gatják aktívan. A millszekundumos repesz­tési eljárás bevezetése és el­terjesztése nem könnyű, de megoldható, szép feladat. Ez természetesen sokkal jobb és körültekintőbb munkaszerve­zést követel meg, s nemcsak a műszaki vezetőkre, hanem a pártszervezetekre is nagy fel­adatot ró. Az új módszer bevezetésében lényeges szerepe van a műsza­ki feltételeken kívül — a tech­nológiai és munkafegyelemnek is. Ennek megszilárdításában, a fegyelem szigorú betartásá­ban és betartatásában kell pártszervezeteinknek és párt­tagjainknak segítséget nyúj­­taniok. , Mi Pártszervezeteink mindenn a­munkájukban eddig nem sok gondot fordítottak a tech­nika fejlesztésére. Ugyanezt mondhatjuk pártbizottságaink­ról is. Alapszervezeteink még soha nem tárgyalták meg üze­mük technikájának állapotát, vagy fejlesztésének lehetősé­geit. Pedig a termelékenység emelését és az önköltség csök­kentését csak úgy fogjuk tudni biztosítani, ha minden rendel­kezésre álló módszert és eljá­rást felhasználunk. Tatabánya és Dorog bányászainak több­sége már ismeri a millszekun­dumos eljárást és annak elő­nyeit. Legyünk mindannyian azon, hogy megyénkben, de kü­lönösen Tatabányán, a mill­szekundumos módszer hazájá­ban májusra már jelentős eredményeket érjünk el ennek segítségével. Egy új termelési eljárás előnyei Harc az új technikáért

Next