Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1958. szeptember (13. évfolyam, 71-78. szám)
1958-09-27 / 78. szám
9 Halló itt bányászrádió! Naponta többször is felcsendülnek e szavak. Figyelmesek leszünk rá az utcán, besurran a szobába és megüti fülünket az autóbuszban. Sietős a dolgunk? — Álljunk meg egy percre a hangszóró alatt. Érdekes az olvasmány? — Tartsunk egy rövid szünetet. Figyeljük csak! Kezdődik az adás. A bemondó a mikrofon fölé hajol, s a következő pillanatban mi, tatabányai, oroszlányi és dorogi lakók, névtelen járókelők vagy átutazó idegenek már halljuk is a hangját. A bányászrádió beszél. Tréfáin felderülünk, tanulságos riportjain elgondolkozunk, zenés összeállításain pedig szórakozunk. Halló, itt bányászrádió! — száguldanak a hanghullámok, s valljuk be azt is, hogy nem mindig örülünk neki. Van úgy, hogy legszívesebben elzárnánk, ha lehetne. De azért nem haragszunk rá. Hiszen rólunk, nekünk beszél. Dalt küld, hogy vidámabban rakjuk a csillét, munkára serkent, hogy több legyen a borítékban, tanácsot ad, hogy boldogabban éljünk. Kedves hallgatóink. „Bányászoknak — bányászokról” című műsorunkat hallják — hangzik a város különböző pontjain elhelyezett hangszórókon. Dorogon 34, Tatabányán 3ß, Oroszlányban pedig 6 hangszóró szólal meg ilyenkor. Még néhány perc és vége a riportnak. Vajon, hányan hallották? Vajon elérte-e a célját? Ez az, amit nem lehet tudni, csak legfeljebb sejteni. Pedig jól volnának ezek az ismeretek. Hiszen a hasznosság adja meg a munka értelmét. Persze nem mindig van így. A bírálat hatása például ellenőrizhető. Ha a szóvátett rendellenesség megszűnt, a rádió munkatársa örül, nem volt hiábavaló.Fáradozása Amikor megjelenünk, a bányászrádiók munkatársai riportalanyokká válnak. Ezúttal ők a kérdezettek. Úgy látszik, ebben a szerepben is megállják helyüket. Az újságírónak bőven akad jegyezni valója, s bizony nehéz kiválasztania a legfontosabbat. Naponta három-négy órát szólnak a bányászrádiók. Persze nem egyfolytában. gan kettő, Oroszlányban sorohat, Tatabányán nyolc adás van. A tatabányai febb. 1950-ben rádió a legidekezdte munkáját. A dorogi 1953, meg az oroszlányi pedig 1955 óta működik. A rádiók személyzete az előbbi sorrendben öt-öt, illetve négy fő. (Vezető, riporterbemondó — és két technikus.) A három rádió közül a tatabányai fejlődött a legtöbbet, amely két stúdióval, vezénylő teremmel, gépteremmel, váróteremmel és két irodahelyiséggel rendelkezik. Technikai felszerelés dolgában Dorog és Tatabánya jól áll, Oroszlány viszont elhanyagolt. Tapasztalatunk szerint a dorogi elvtársak dolgozzák ki legjobban a műsorra anyagot. A tatabányai kerülő rádió műsorát változatosság, ötletesség jellemzi, de az adások sokszor nem elég igényesek. Az oroszlányi rádiót meglehetősen szürkének tartjuk. Itt nemcsak a kidolgozással, hanem a változatossággal is baj van. Az igazság kedvéért ehhez még hozzá kell tennünk, hogy, amíg Dorogon öt fő végzi ezt a munkát, és havi 3000 forint honoráriumból 10 —12 külső tudósítót tudnak díjazni, addig Oroszlányban az utóbbi időben hárman voltak, honorárium-keret nélkül. Honorárium-alap a tatabányai rádiónak sem áll rendelkezésére. Bizonyára nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy megyénk bányászrádiói többé-kevésbé elmaradtak az igényektől. Kevesebbet, de jobbat kellene adniuk. A rádiók munkatársaiban persze megvan a törekvés arra, hogy tartalmas, színvonalas műsort adjanak. Az, hogy törekvéseik nem valósulhatnak meg, nemcsak rajtuk múlik. Számos olyan problémával küzdenek, amelyek megoldásához, a helyi szervek együttérzése, a felsőbb szervek törődése, segítő gondoskodása kellene. Hogy mik ezek? Vegyük először azokat, amelyek mindhárom rádiónál azonosak. A rádiók munkatársai panaszolják, hogy a Nehézipari Minisztériumban alig törődnek velük. Nincs egy felsőbb fóruma, amely összefogna, ellenőrizné, irányítaná munkájukat, s amelyet felkereshetnének gondjaikkal. Nincs rögzítve a bányászrádiók munkatársainak fizetése. A trösztök a maguk módján szabják meg a fizetéseket. Az elvtársaknak az a kérésük, hogy vegyék be őket a bányász kollektív szerződésbe. Ez egyszer s mindenkorra véget vetne az e téren mutatkozó zavaros állapotnak. Nincs biztosítva szakmai továbbképzésük. A politikai irányítást ugyan megkapják helyi pártbizottságoktól, de ez a nem elég. Gondot okoz számukra a közlekedési eszköz hiánya. Autóbuszon és gyalog keresik fel a távoli üzemeket és aknákat, s emiatt egyetlen riportra sokszor egész napjuk rámegy. A dorogiak például egy oldalkocsis motorkerékpárt szeretnének. A tatabányaiak viszont azt kérik, hogy heti két napon, néhány órára egy gépkocsit bocsássanak rendelkezésükre. Ebben az esetben ugyanis egész heti riportanyagukat el tudnák készíteni. A három rádió közül az oroszlányi a legelhanyagoltabb, itt a helyi szervek sem igen törődnek a rádió helyzetével. A vezetékek már hosszú ideje rosszak. Szabálytalanul vannak felszerelve. A rádió technikusa csak nehezen tudja rábírni az Vállalat helyi Áramszolgáltató kirendeltségét, hogy vonalaikat ne vagdalják le az oszlopokról. Fejleszteni kellene a hálózatot. Csupán hat hangszóró működik a városban. A tröszt költségvetésében ugyan az áll, hogy 1958- ban 120 000 forintot kap a rádió beruházásokra, de ebből még egy fillért se kaptak. — Gong. — Itt bányászrádió, Tatabánya, Oroszlány, Dorog — szólalnak meg ismét a hangszórók, egyszerre hetvenkettő. Naponta egy alkalommal, több mint hatezer lakásban is hallható a helyi rádió műsora. Nem mindegy tehát, hogy illetékes szerveink szívükön viselik-e a bányászrádiók fejlődését, ellátottságát, vagy nem. Nem mindegy a közönségnek, de nem mindegy a rádiók munkatársainak sem. A viszonthallásra — búcsúzik ismét a bemondó. A viszontlátásra — búcsúzik az újságíró abban a reményben, hogy az itt szóvátett problémáik nem maradnak orvosolatlanul. Bucholz József Műsort közvetít a tatabányai rádió két munkatársa. NEHÁNY SORBAN Ünnepségre készül a filmszakma A magyar filmszakma államosításának 10. évfordulója alkalmából országszerte ünnepségeket rendeznek. Vidéken október 2-től magyar filmhetekre készülnek a filmszínházak. A megyeszékhelyeken egyegy új magyar filmet mutatnak be és újra műsorra tűzik az elmúlt tíz év közel ötven magyar alkotását, közöttük több olyan nagysikerű filmet, mint az Állami Áruház, Rákóczi hadnagya, Erkel Déryné. Mind a normál, mind a keskeny filmszínházakban ünnepi előadásokkal emlékeznek meg a magyar film tíz év alatt elért fejlődéséről. A Színház- és Filmtudományi Intézet érdekes kiállítást rendez az Uránia-moziban, amely bemutatja az államosított magyar filmszakma tíz évének eredményeit. A magyar film ünnepi hetében nemzeti filmgyártásunk több alkotója találkozik majd az előadásokon a közönséggel. Komárom megyében október 9—15 között kerül sor az ünnepi filmhétre. Bemutatásra kerül a Sóbálvány, Micsoda éjszaka, Fekete szem éjszakája című új, valamint az elmúlt tíz esztendő legsikerültebb magyar filmjei. Az ünnepi filmhét alkalmából a tatabányai Szabadság- és Petőfi-mozikban ünnepséget, október 13-án Tatán pedig értelmiségi ankétot rendez a MOKÉP a Sóbálvány című filmről. MAGYAR FILMEK SIKERE KÜLFÖLDÖN A velencei filmfesztiválon versenyen kívül bemutatott Ház a sziklák alatt című magyar filmről írják: „Makk Károly rendezése ma a legmodernebb a népi demokratikus országok filmjei között. Görbe János alakítása remek. Bara Margit szép és játéka érzelmes" — írja a Les Lettres Franciaises. A Film Echo című lap szerint az ugyancsak versenyen kívül bemutatott Éjfélkor az utóbbi évek egyik legszebb szerelmi története. A kritikus kiemeli Ruttkai Éva kitűnő és közvetlen játékát, valamint azt, hogy a film tárgyilagos és becsületes hangú. A filmet valóságos élménynek tartják. Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA Tatán is megnyílt a szélesvásznú filmszínház A tatabányai Szabadság és Petőfi mozik után most újabb szélesvásznú filmszínház nyílt megyénkben. A tatai Tó mozit alakították át körülbelül 200 000 forintos költséggel. Az új vetítővászon területe 4x9 méter. Az átalakított filmszínház felavatására 25-én, csütörtökön a „Fekete szem éjszakája“ című film bemutatásával került sor. Filmklub alakult Tatabányán Bányavidékeinken a bányászok szórakoztatására filmklubot alakítanak. A dorogi után most Tatabányán, a szénbányászati tröszt filmszínházában alakítanak klubot. Nagy az érdeklődés a bányászok között. Máris több százan kérték felvételüket. Minden hónapban két régi magyar és külföldi filmet vetítenek majd a tagoknak, s ugyanakkor rövid előadásokat tartanak a film keletkezéséről, érdekességeiről. KÖNYVESPOLC A hét dönterei Dallos: Aranyecset, Daudet: A biliárdjátszma, Forster: A kolonoszi út, Hegel: Előadások a filozófia történetéből, Jemnitz: Mendelssohn, Kardos László: Művek és mesterek, Maupassant: Jules bácsi, Műszaki értelmező szótár 2 kötet, Pogány Ö. Gábor: Magyar festészet, Rolland: Ludwig van Beethoven, Vedres József: Spekulánsok, Wie sagt man das Ungarisch? Alain: A rózsák és a csalogányok országa, Czanik Sándor: A fekete ribizke termesztése, Dezséri: Olvasni jó, Fábián: A marabuk földjén, Flaubert: Bovariné, Kästner: A két Lotti, Kroó György: Schuman, S. Lewis: Dodsworth, Pest megye műemlékei, Piwowarczyik: Királynő, Pocket atlasz, Sólyom György: Joseph Haydn, Szénási Géza: A törvényesség őrhelyén, Trevor: A vihar ereje, Venesz József: A magyaros konyha. A templomi hegység, Turistakalauz. SZERKESZTŐI ÜZENET „Tavasz” jeligének. Mivel nem foglalkozunk ifjú verselőink bírálatával, írásairól nem áll módunkban kritikát küldeni. Nemsokára megalakul megyénkben az irodalmi kör. Javasoljuk, hogy kérésével forduljon majd annak idején a kör vezetőségéhez. ESZTERGOM KÖRNYÉKÉT IS HOZZÁCSATOLTÁK A DUNAKANYAR INTÉZŐBIZOTTSÁG TÁJVÉDELMI TERÜLETÉHEZ Több mint egy évvel ezelőtt Pest megye Tanácsának kezdeményezésére hatalmas tervet dolgoztak ki a visegrádi Dunakanyar környékének üdülő tájjá való fejlesztésére. Gyönyörű beltengerünk, a Balaton messze esik országunk egyetlen nagyvárosától, ahovatovább kétmilliós Nagy-Budapesttől s mind erőteljesebb az igény: Budapest közelebbi környékén teremtsük meg a főváros dolgozóinak hétvégi üdülőtelepeit. Pest megye Tanácsának kezdeményezése a közelmúltban — több kormányhatóság együttes terve alapján került megvitatásra s ennek során a Dunakanyar területi meghatározása is megtörtént. A végleges megállapítás szerint a Dunakanyar tájvédelmi térképe egyesíti a Börzsöny és a Pilis kettős tájegységét s e terület magába foglalja Esztergomot is, a dorogi járás pilisi falvaival együtt (Dömös, Pilismarót, Tokodaltárótelep, Pilisszentlélek, Kesztölc, Dorog, Piliscsév.) A Dunakanyar Intéző Bizottság szakbizottságai előkészítő munkájuk során felmérik a Dunakanyar területének természeti és történeti szempontból jelentős helyeit, megvizsgálják a közlekedés, az üdültetés összes kérdéseit. Nyári sátortáborok helyeit jelölik ki, mind a hegyvidékeken, mind pedig a Duna mellett. A felméréseket — egészségügyi, erdészeti szakértők bevonásával — elsősorban építésügyi szakemberek végzik el, hogy 1960-ra, már pontos ütemterv szerint megindulhassanak a beruházások, építések. Megyénket, a dorogi járás nyolc községével és Esztergom városával igen előnyösen érintik a Dunakanyar Intéző Bizottság tervei. Hiszen Esztergomot 1958 eddigi nyolc hónapjában mintegy hetvenezer bélés külföldi látogató kereste fel s a látogatottságnak ez a foka az ország egyik legkedveltebb kirándulóhelyévé avatja megyénk e szép, nagy történelmi hagyományú városát. A Dunakanyar Intéző Bizottság építésügyi és műemlékvédelmi szakbizottsága — egy a Pilis—Börzsöny-táj történetét és műemlékeit ismertető könyv és film mellett — régészeti emlékeink feltárását, romterületeinek romparkokká alakítását is céljául tűzte. Ennek során szó van az ókori dunai Limesz római kori erődsorának feltárásáról, az esztergomi Várhegy még feltáratlan középkori maradványainak kiváltásáról s számos más kallódó romterületünk feltárásáról. A megyénket illető előzetes felmérés és tervezés végrehajtásával a Dunakanyar Intéző Bizottság Horler Miklóst, Budapest Fővárosi Tanács fő mérnökét, dr. Temesváry Lászlót, az Építésügyi Minisztérium főelőadóját és dr. Zolnay László esztergomi múzeumigazgatót bízta meg. Munkájuk során felkeresik megyénk említett kilenc helységét, hogy a helyszíni szemle során alakítsák ki javaslataikat: miképpen tehetnénk — a Dunakanyar nagyobb tájegységén belül — e magyar „Nemzeti Park” egyik legszebb gyöngyszemévé megyénk pilisi szegletét. Nyaralási zsebpénz — és a szülők felelőssége A legény zsebre dugott kézzel áll szülei előtt és kekk vigyorral követelődzik: — Nekem ma estére adjatok legalább egy százast, mert nagyon akarok mulatni... Ne szúrjátok ki a szemem egy ócska húszassal... — És hangjában nincs egy csepp tisztelet sem. A szülők elképedve néznek össze. Ez lenne az ő fiacskájuk, akinek mindig mindent megadtak, amit csak a szeme-szája kívánt? És ráadásul még csak erkölcsi alapja sincs a követelésre, hiszen nem dolgozik, csak téblábol a nagyvilágban... Hova jut, ha így folytatja? Pedig milyen rendes kisfiú volt... ... Ez a kép ötlött fel bennem, amikor egy taggyűlésen először hallottam egy elvtársnőtől a panaszt: — A kéthetes nyári üdülésre utazó kisiskolás gyermek közül nem egynek 400—500 forint zsebpénzt adtak a szülők... Azóta több ízben elhangzott már a megyében, taggyűlésen, szülői értekezleteken ugyanez, jogos felháborodással. Akik mondták — egyszerű munkásasszonyok — bizonyára szűkebben porciózták csemetéiknek a fagyira valót. Hiszen két hétre maximum 50 forint is megteszi egy 8—10 éves gyermeknél. Vagy nem? És tapsoljunk annak, hogy életszínvonalunk ma már lehetővé teszi egy dolgozó családnak, hogy csak úgy egyszerűen 400—500 forintot odanyomjon gyermekének a kéthetes balatoni vakációra. Hát ne tapsoljunk. Az életszínvonal és a szülők e meggondolatlansága egymástól merőben különböző két dolog. A félvállról vett gyermeknevelésből, úrias elkényeztetésből és kisgyermekek nagyfiúskodásából nem alakulhat ki semmi jó. A felületes gyermeknevelés, az elkényeztetés előbbutóbb visszaüt. Mert ugyan mit is eredményezhet a gyermeknél — és persze kibővítve annál az üdülőcsoportnál — ez a szülői bőkezűség? Vegyük sorra. Először is: helyes-e, ha az egyik gyermek — szerényebb családi körülményeinek megfelelően — kisebb útravalóval, a másik pedig ilyen jelentős összegű zsebpénzzel vakációzik? Erre aligha kell választ keresgélnünk. Semmi szükség arra, hogy az egyik gyerek egész nap nyalánkságokkal tömje magát, másik pedig nézze. Ne tápláljuk az új nemzedékben a hiúságot, a „felvágást” — és az irigységet (ami a kicsinyeknél ilyen dolgokból adódik). A dzsentrivilág nevelte így gyermekeit és állította eleve a szembe a szegénysorsúakkal. De egyáltalán, mire költhet ennyi pénzt egy 10 éves gyermek? Amikor az üdülőben tökéletesen gondoskodnak róluk és az étrendjük nemcsak kifogástalan, hanem szakszerű, orvosilag meghatározott és a fejlődő gyermek étvágyához mért... Elfogyaszthat mellette naponta esetleg néhány forintért fagylaltot, vehet édességet (ha belefér), de hova költi a többi pénzt? — Talán esténként ő is mulatni megy és a cigány vonójába fűz egy százast? Kirúg hámból és másnap hazaír, hogy „Anyukám, küldj még néhány ficcset, mert a tokaji csúszik, a pénz úszik...? Bár több bőkezű szülő kérés nélkül is küldött ráadást, nehogy „nélkülözzön” a kicsike. — Elképesztő! Huszonháromezer forint fölös zsebpénzt vettek számba a nevelők egy üdülőcsoportnál. És végül a figyelmeztető tanulság: hova jut az ily módon elkényeztetett gyermek? Tudja-e majd értékelni a munkával szerzett pénzt a bőség ilyen szaruja után? És még csak okolni sem lehet őt, ha könnyen veri-szórja a keresetét (és azt a pénzt is talán, ami a keze ügyébe kerül), hiszen megszokta, rászoktatták a szülei, és fogalma sincs arról, milyen íze van az eredményes munka reális ellenértékének. Hogy a kenyér akkor jó, ha fáradság ízesítette. Túlzás talán a bevezető kép , hiszen az új társadalom nevelőereje részben egyensúlyozza néhány szülő meggondolatlanságát, s az itt leírt jelenséget is. Mindenesetre érdemes elgondolkozni ezen — elsősorban az érdekelt szülőknek. H. L. 1958. SZEPTEMBER 2T Paul Robeson Angliában szándékozik letelepedni Paul Robeson, a világhírű néger énekes vasárnap este az angliai Blackpoolban bejelentette, hogy Angliában szándékozik jövőbeni otthonát megteremteni New Yorkba csak hangversenyekre tér majd vissza — mondotta. Filmszínházak műsora Anna völgy Petőfi: 27—28-ig Átkelés Párizson. 30—1-ig A 420-as urak I., II. Ács-Kultúr: 27 — 28-ig Feeste: 30—1-ig Római vakáció. Esztergom-Petőfi: 25—28-ig Fő utca, 29—1-ig Világ teremtése. Kesztölc-Petőfi: 27 — 28-ig A Sipkasaprcs hősei: 30— 1-ig Huszárok. Kisbér-Kossuth: 27— 28-ig A tett színhelye Berlin: 30—1-ig Bigámista. Komárom-Jókai: 26 —28-ig Római vakáció: 29—1-ig Főutca. Lábatlan- Otthon: 25—27-ig A 420-as urak I., II., 28—29-ig Patkányfogó. Nyergesújfalu-Alkotmány: 27— 28- ig Vágyakozás: 30—1-ig A tett színhelye Berlin. Oroszlány-Vörös Csillag: 26 — 28-ig Svejk a derék katona II.: 29—1-ig Csendes Don I. Sárisáp-Kultúr: 27 — 28-ig Éjszaka szépei: 30— 1-ig Koldusdiék. Süttő-Petőfi: 25— 26-ig Feleség: 28 — 29-ig. Fekete dcesié. Szőny-Szabadság: 25— 26-ig Bűn 28 — 29-ig Bigámista. Tata-Tó: 25—1-ig éjszakára. Tata-Béke: Fekete szem 25—26-ig Vágyakozás: 28—29-ig A 420-as urak I., II. Tatabánya-Szabadság: 25 — 28-ig Csendes Don I.: 29— 1-ig Átkelés Párizson. Tatabánya- Táncsics: 25—28-ig Makrancos feleség 29—1-ig Don Quijote. Tát-Duna: 26— 28-ig A világ teremtése, 29—1-ig Svejk a derék katona II. Keskeny filmszínházak műsora Agostyán: A negyvenegyedik. Aka: A két Lotti. Alsógatla: Halló itt Gabriella. Acsteszér: Csinytevő. Ászár: Vihar Itália felett. Baj: Fájdalom nélkül. Bajna: Szökevények. Bajót: A 101-es sas. Bakonybánk: özönvíz előtt. Bakonysárkány: Vörös kocsma. Bakonyszombathely: Vasvirág. Bana: Graciela. Bársonyos: A tettes ismeretlen. Bököd: Svejk a derék katona I. Csatka: Dani. Császár: Királylány a feleségem. Csáp: Csendes otthon. Csolnok: Apák és fiúk. Dad: Berlin Schönhauser sorok. Dág: Égi madár. Dömös: Római vakáció. Durvaszentmiklós: A negyvenegyedik. Dunaalmás: Svejk a derék katona. Ebszőnybánya: Nevetés a paradicsomban. Epöl: Oké Néró. Esztergom-Szentgyörgymező: Ruma katona. Esztergomtábor: Patkányfogó. Ete: Isten és ember előtt. Hánta: Bomba. Héreg: Lissy. Kerékteleki: Koldusdiák. Kisigmánd: Rendőrök és tolvajok. Kocs: Gyermekkori szerelem. Koppánymonostor: Az én lányom. Kömlőd: Nehéz kesztyűk. Környe: Tizenkettedik órában. Környebánya: Szibériai rapszódia. Lábatlan: A 420-as urak I.. II. Leányvár: Nyomok a hóban. Máriahalom: Nehéz kesztyűk. Mocsa: Ne várd a májust. Mogyorósbánya: Svejk a derék katona I. Nagyigmánd: Ötlábú birka. Nagysáp: Angyalai a hegyekben. Naszály: Bűn. Oroszlány: A tett színhelye Berlin. Piliscsév: Elbeszélés az első szerelemről. Pilismarót: Egy halálraítélt megszökött. Pilisszentlélek: A 45-ös körzet nem válaszol. Réde: Benderábi eset. Sur: Dani. Szák: Scuderi kisasszony. Szend: Béke völgye. Szentgyörgypuszta: szer_lini románc. Szomód: Éjfélkor. Szomor: Kuruzsló Tagyospuszta: A 306-os számú ügy. Tardosbánya: Gyermekkori szerelem. Tarján: Don Quijote. Tatabánya-Bányász: Bakaruhában. Tárkány! Királyasszony lovagja. Tokod: Éjszaka szépei. Uny: A negyvenegyedik. Vérteskethely: Csendes otthon. Vértesszöllős: Az én lányom. Tatabánya-MSZMP: rancos feleség. Vértestolna: Makkét anya. Vértessomló: Az élet külszöbén.