Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1958. október (13. évfolyam, 79-87. szám)
1958-10-22 / 85. szám
QQ^Q 0GYE| ♦ * AZ MSZMP ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA* XIII. ÉVFOLYAM, 85. SZÁM. Ara GO fill TATABÁNYA, 1958. OKTÓBER 22. WAG PD 01ETAKJAI EffIBOLXm Tiltakozó gyűlésekkel és aláírásgyűjtéssel kezdődött Tatabányán a „nemzetközi akció és szolidaritási hét*"A párt és a kormány kül A Szakszervezeti Világszövetség felhívására a béke és leszerelés követelésének jegyében rendezett „nemzetközi akció és szolidaritási hét” Tatabányán tiltakozó gyűlésekkel kezdődött. Pénteken három bányaüzemben gyűltek össze a bányászok, hogy tiltakozzanak az imperialista nagyhatalmak atom- és hidrogénbomba-kísérletei, valamint a fegyverkezési hajsza ellen. Követeléseiket aláírásukkal erősítették meg. A VIII-as aknában már mintegy 400 bányász írta alá az ívet, amelyen többek között ez áll: „Tiltakozunk a nukleáris fegyverkísérletek ellen és követeljük, hogy az imperialista nagyhatalmak fogadják el a Szovjetunió ez irányú javaslatát és kövessék példáját a kísérletek megszüntetésében.” A XI-es és a Xila aknaiak aláírása fölött ez is olvasható: ,,Mélységesen elítéljük az Egyesült Államok beavatkozását Kína belügyeibe és támogatjuk a Kínai Népköztársaság igaz harcát. A kínai nép harca a mi harcunk is.” Délután a VI-os akna dolgozói szakszervezeti taggyűlésükről küldtek táviratot a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetéhez, hogy továbbítsa tiltakozásukat az Egyesült Államok követségéhez. Tatabányán már mintegy 1500 dolgozó pecsételte meg aláírásával a háborús feszültség előidézőihez címzett tiltakozó íveket. A békéért, a szocialista országok egységéért politikája világos. Ennek a külpolitikának legfőbb célja: a béke megvédése, a nemzetközi feszültség enyhítése, a vitás kérdések tárgyalások útján történő megoldása, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének biztosítása. Ezek a célok törvényszerűen következnek a párt és a kormány általános politikájából. Ennek a politikának legfőbb törekvése a szocializmus békés építése, az általános jólét megteremtése, nagy nemzeti céljaink megvalósításához mindenekelőtt békére van szükségünk, hiszen ez alkotómunkánk legfontosabb feltétele. Ugyanakkor nálunk a hatalmat nem birtokolják olyan társadalmi osztályok, amelyeknek érdekük fűződne a fegyverkezési hajszához, nincsenek hódító törekvéseink sem. Mindebből természetszerűen adódik, hogy hazánk a béke harcosainak soraiba tartozik, s külpolitikánk mindent megtesz e magasztos cél, a béke biztosítása érdekében. Gyakran felmerül a kérdés: mit tehetünk mi — kis nép, kis ország — a békéért? Igaz, kis nemzet vagyunk. De ha összefogunk mindazokkal, akik ugyanazokért a célokért küzdenek, erőnk megsokszorozódik. Ezért vagyunk tagjai a szocialista tábornak, s ezért képezi külpolitikánk alapját a megbonthatatlan barátság e tábor országaival. Minden erőnkkel e tábor egységének további szilárdítására törekszünk, mert meg vagyunk győződve arról, hogy — mint Kádár elvtárs mondotta Angyalföldön — „ha nem volna szocialista tábor, akkor béke sem volna a világon",már a szocialista tábor országaival, s mindenekelőtt a tábor vezető erejével, a Szovjetunióval megbonthatatlan baráti szálak kapcsolnak össze bennünket. Ez a barátság nemcsak a béke megőrzésére, hanem hazánk függetlenségének megvédése szempontjából is rendkívül fontos. Az ellenforradalom tapasztalatai ismételten megtanítottak bennünket arra, hogy egyedül nem védhetjük meg szabadságunkat az imperialisták támadásaival szemben. A szocialista országokkal való együttműködésünkből ezenkívül jelntős gazdasági előny is származik. Ezek az előnyök a későbbi években az eddigiekhez képest még tovább növekednek. Ezt jelzik az 1961— 1965 közötti időszakra már megkötött vagy rövidesen aláírásra kerülő egyezmények, többek között a dunai vízienergia hasznáitásában, az új erőművek építésében kialakuló csehszlovák—magyar együttműködés. A szocialista országokkal való együttműködésnek megyénk lakossága is érzi hasznát. Ennek a gyümölcse a például a szovjet gépekkel felszerelt, szovjet szakemberek irányításával épült tatabányai turbokompresszor-telep, a timföldgyárban és az alumíniumkohóban hasznosított szovjet módszerek, a most elkészült periongyár építéséhez nyújtott német segítség. Igen hasznos mindkét fél számára az mindjobban kibontakozó tapasztalatcsere, amely megyénk és Nyitra kerület szénbányái, termelőszövetkezetei, állami gazdaságai, pedagógusai és más szakemberei között alakult ki. Természetesen nemcsak a szocialista tábor országaival kívánunk baráti viszonyban élni. •Barátai vagyunk a szabadságuk megszilárdításáért küzdő nem szocialista ázsiai és afrikai országoknak is. Fejlesztjük gazdasági és kulturális kapcsolatainkat velük, támogatjuk az imperializmus ellen folytatott harcukat. Ezért ismertük el az elsők között az Iraki Köztársaságot, ezért határoztuk el, ciai kapcsolatot hogy diplomálétesítünk vele. Egyre bővítjük gazdasági és kulturális kapcsolatainkat az Egyesült Arab Köztársasággal. Támogatjuk a a világ legfiatalabb államát, Guineai Köztársaságot, amely most nyerte el függetlenségét. Teljes mértékben rokonszenvezünk az algériai nép hősi harcával, kívánjuk, hogy minél előbb s függetlenül élhessen országában. Magyarország a békés egymás mellett élés híve, s ezért jó viszonyban kívánunk élni minden állammal, függetlenül annak társadalmi berendezkedésétől, államrendjétől. Ezen belül különösen fontosnak tartjuk, hogy jó kapcsolatok fűzzenek bennünket szomszédainkhoz. A magyar kormány őszintén kívánja, hogy normális viszony alakuljon ki Ausztria és Magyarország között. A magyar és az osztrák külügyminiszter bécsi tanácskozása is ezt a célt szolgálta. A baráti viszony óhajunk kialakítására irányuló kifejezése mellett azonban országunk vezetőinek nyíltan le kellett szögezniük azt is, hogy a viszony megjavításához véleményünk szerint elsősorban azoknak az erőknek a leküzdésére volna szükség, amelyek Ausztriában a két nép kapcsolatának megrontására törekednek. Javítani akarjuk — a fennálló ideológiai és politikai nézeteltérések ellenére — viszonyunkat déli szomszédunkkal, Jugoszláviával is. A párt és a kormány véleménye szerint kapcsolataink megjavulása teljes mértékben lehetséges. Ehhez azonban többek között arra is szükség van, hogy — mint pártunk első titkára hangsúlyozta angyalföldi beszédében — a jugoszláv vezetők megértsék: nehezen javíthatják meg viszonyukat egyes szocialista országokkal például hazánkkal, ha közben a szocialista tábor más országaira szitkokat szórnak, rágalmazzák, támadják azokat. Szeretnénk barátságban élni az Egyesült Államokkal is. Azt azonban továbbra sem engedhetjük meg, hogy az amerikaiak beavatkozzanak belügyeinkbe, továbbra sem fogjuk eltűrni a hazánk ellen irányuló kém- és diverziós akciókat. Az ilyenek ellen ezután is határozottan fellépünk, s nem tántoríthatják el ettől a pártot és a kormányt az úgynevezett ,,magyar ügy”-nek az ENSZ-közgyűlés napirendjére tűzése körüli mesterkedések sem. Ha sor kerül itt a vitára, küldöttségünk tényekkel világítja majd meg a Magyar Népköztársaság elleni külföldi imperialista aknamunkát. Ami pedig a vita hatását illeti, erre csak azzal a bizonyos, a kutyáról és a karavánról szóló válaszolhatunk. A közmondással A béke védelme és a szocialista országok egységének erősítése — ez a párt és a kormány külpolitikájának alapja. _ Csak ilyen politika szolgálhatja a magyar nép tényleges érdekeit. Megkezdődik a második tanév a táti népfőiskolán A Hazafias Népfront kezdeményezésére, a TIT segítségével a múlt évben nagy sikerrel folyt és lemorzsolódás nélkül záródott Táton a népfőiskola első évfolyama. Az oktatási évad végén a hallgatók kérték, hogy újból járhassanak majd a népfőiskolára. Ennek alapján határozta el Táton a Hazafias Népfront elnöksége, hogy ebben az évben két évfolyammal kezdik meg a népfőiskolát. Az elmúlt év megelégedett hallgatói, megértve a tanulás jelentőségét, ígéretet tettek, hogy az első évfolyam iránt érdeklődőket személyesen keresik fel, elmondják, hogy ők is milyen szívesen jártak az előadásokra és mennyit tanultak. Ezt az érdeklődést többek között bizonyítja, hogy például Ekker Mihály feleségével együtt jelent meg az órákon. Az Ekker házaspár sohasem hiányzott, pedig elég gondot okozott nekik a tanfolyamon való részvétel. Ugyanis minden esetben gyermeküket a távol lakó nagyszülőkhöz kellett vinni, mert nem lehetett a kicsit máshol elhelyezni. Az első évfolyamot 22-ten végezték el. Bessey Sándor, Hazafias Népfront tázi bizottaságának elnöke reméli, hogy az első évfolyamra ismét 20—25 hallgató jelentkezik. A tavalyi tapasztalatok alapján népfőiskolán az idén magyart, a történelmet, egészségtant, mezőgazdasági ismereteket, fizikát és művészettörténetet tanítanak. Érdemes kiemelni, hogy a művészettörténet és egészségtan órák számát a hallgatók kívánságára emelni kellett az idei tantervben. Az eddigi elgondolások szerint a népfőiskola egy-egy évfolyamának 120 órája lesz összesen. A jelentkezéseket a Hazafias Népfront tázi bizottsága október 25-ig fogadja el. Öntvénytisztítás gépi erővel Hosszú évek óta kézi erővel tisztították az öntvényeket Tatabányai Bányagépgyártó és a Javító Vállalatnál. Átlag 5—6 ember végezte ezt az egészségre ártalmas, szilikózismegbetegedéssel járó munkát. Kézi erővel kefélték, faragták az öntvényeket, közben még a legnagyobb elővigyázat mellett is belélegezték a veszélyes port és törmeléket. A dolgozók nagy örömére rövidesen ezt az egészségtelen munkát is gép végzi. Nemsokára elkészül az öntvénytisztító gép. E konstrukció, amelyet az üzem kollektívája Saját maga készít, magasnyomású ventilláción alapulva, sörét rálövéssel szabadítja meg az öntvényt a rárakódott, felesleges szennyeződéstől. A gép — számítások szerint — óránként 10 mázsa öntvényt tisztít majd meg. Műszakonként 5—6 ember munkáját végzi el. Amellett, hogy újabb, egészségre ártalmas munkától szabadít meg embereket, még az öntvény tisztítását is olcsóbbá teszi. MAI SZAmmBOL: Idegenben — és mégis otthon — (2. old. — Megalakult a megyei békebizottság katolikus í>api bizottsága (3. old.) — Elismert egyéni gazdálkodó, vagy „a termelőszövetkezet kanásza” legyek-e? (5 old.)_ Menekülés (6. old.) — Asszonyoknaklányoknak (7. old.) — Sport — Hírek (8. old.) Választási nagygyűlések A Hazafias Népfront megyei elnöksége a választásokat megelőzően nemcsak a városokban, hanem egyes községekben is választási nagygyűléseket szervez. Megyénk országgyűlési képviselőjelöltjei a jelölőgyűlések után ekkor újból találkoznak választóikkal. Az érdekelt városok és községek népfrontbizottságainek aktíváival a tömegszervezőnagy gonddal készülnek a gyűlésekre. Molnár László, az MSZMP megyei bizottságának első titkára és Knyazovics András október 26-án Dorogon; Nagy Antal, a Tatai Mezőgazdasági Technikum igazgatója Tatán, Németh Pál, az eternitgyár igazgatója Lábatlanon és Beresztóczy Miklós prépost Esztergomban október 26-án tartanak nagygyűlést. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke Kisbéren, Molnár László és Zábráczky Géza, a Tatabányai Szénbányászati Tröszt szakszervezeti bizottságának elnöke pedig Oroszlányon vesznek részt november 2-án a választói nagygyűlésen. Tatabányán Dobi István elvtárs november 9-én tartja a megye székhelyének választói nagygyűlését. Felsőfokú tanítóképző lesz Esztergomban A megyei tanács végrehajtó bizottsága 1958. október 14-én határozatot hozott — egyetértésben a Minisztériummal Művelődésügyi —, Esztergomban felsőfokú tanítóképző létesítéséről. Az intézet az 1959 szeptemberében induló tanévvel kezdi meg működését, szükséges tanerőket biztosították. A megyei tanács végrehajtó bizottsága utasította az esztergomi városi tanács végrehajtó bizottságát, hogy a szükséges nevelői lakásokról, kollégiumi helyiségekről stb. gondoskodjék. Erre a célra a MÁVAUT igazgatósági épületén kívül a Petőfi Sándor városi kultúrházat is igénybe kell venni. KÖNYV KOMÁROMRÓL A komáromi városi pártbizottság és a városi tanács közösen egy könyvet ad ki a napokban a városról. Különböző dokumentumokból és egyéb gyűjtött anyagokból összeállították Komárom város fejlődésének történetét. A régebbi kortól egészen az újkorig, napjainkig végigvezetik az olvasót a város történelmén. Beszámolnak a felszabadulás óta történt változásokról is, a város iparának fejlődéséről, az egészségügyi helyzetről, mezőgazdaságáról. Megismerheti majd az olvasó, hogy mire költi a városi tanács a községfejlesztési járulékot. A tartalmas füzet rövidesen megjelenik, és két forintos áron bárki hozzájuthat. Mező Imre elvtárs nevét vette fel a tatabányai Ifjúság Háza Hatalmas előadó- és táncterem, több kisebb klubhelyiség (egyikben televíziós készülékkel) várta szombaton a tatabányai Ifjúság Háza avatóünnepségének vendégeit. Az ünnepségre érkezett Komócsin Zoltán, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, a Politikai Bizottság póttagja és Mező Imréné is. Megtekintették az ízlésesen berendezetteket és elismeréssel helyisényilatkoztak a tatabányai fiatalok társadalmi munkájáról. A megnyitó ünnepségen a városi pártbizottság nevében Vass József első titkár adta át a tatabányai fiataloknak a pártoktatók házából átalakított épületet. — Say kommunista tanult, nevelkedett itt — mondotta. — Ez a szellem hassa át fiataljainkat most, amikor birtokukba veszik új otthonukat. Az ifjúság nevében Szunyogh László KISZ-titkár vette át az épületet, majd Helczinger László, az ünnepség elnöke nagy taps közepette javasolta, hogy az Ifjúság Házát Mező Imre elvtársról nevezzék el. Ezután következett az ünnepség legszebb és egyben legmeghatóbb része. A sokatmondó csendben Mező Imréné elvtársnő a mártír özvegye beszélt férje életéről. Hogyan nevelkedett nélkülözésekkel telt ifjúkorában és hogyan tanult tönhetetlen akarattal. Végigharcolta a spanyol polgárháborút, ahol két ízben is megsebesült. Bár nem volt erős testalkatú, a legnehezebb feladatok megoldására is vállalkozott. Beszélt férje kommunista jellemvonásáról, szerénységéről, közvetlenségéről is. Néma csendben és mélyen meghatva hallgatta mindenki, amikor az özvegy — újra átélve a fájdalmas eseményt — halk hangon az ellenforradalom véres tettét elevenítette fel. — Már napok óta alig aludt, és betegen bár, de védte a pártot. Amikor utoljára akartam vele beszélni, a telefonból már csak a lövöldözés zaja hallatszott. A Péterfy Sándor utcai Kórházban találtam rá, ott feküdt súlyosan megsebesülve. Első szavai ezek voltak: — „Vigyázz a gyermekeinkre.“ — Aztán arra kért, szóljak Kádár elvtársnak, hogy nagyon vigyázzon magára. Többet nem mondhatott a kimerültségről. És másnap már halott volt. A dolgozó népért élt és halt meg. S nekem most már csak az vigaszom, hogy a zászlót, amit a ő elejtett, a dolgozó nép viszi tovább. — Amikor most ez a ház felveszi az ő nevét, ne feledjétek el ezt a nevet becsületesen és tisztán megtartani emlékezetetekben — fejezte be szavait Mező Imréné. S amikor a tatabányai úttörők nevében az őt köszöntő kislány percekig nem jutott szóhoz a sírástól, a meghatottság és együttérzés könnyei minden jelenlevő szemében ott csillogtak. A névadó ünnepségen felszólalt Komócsin Zoltán elvtárs is. Köszönetet mondott mindazoknak, akik az Ifjúság Háza létrehozásában segítséget nyújtottak. — Ebben az épületben nemcsak a kiszisták, de KISZ-en kívüli fiatalok is otthonra találnak — hangsúlyozta. Majd arról beszélt, hogy az Ifjúság Házát Mező Imre elvtársról nevezték el. — Én őt sok más kommunistával együtt a tanítómesteremnek tekintem a hűségben, töretlen akaratban — mondotta. — Ugyanolyan ember volt ő, mint mi, munkásember, de egy fejjel magasabb nálunk. Az életét is kész volt feláldozni a népért, a pártért. Mekkora erő volt az ő beteg, megkínzott testében! És amellett érző, melegszívű ember volt, aki mások baján könnyekig meg tudott hatódni. Hiszem, hogy a tatabányai fiatalság a Imre elvtárs szívébe vési Mező nevét, és igyekszik egy kicsit olyan lenni, amilyen ő volt. Váljon ez a ház a megyében, az országban, de még a határon kívül is híressé azáltal, hogy itt kommunista módon nevelkednek, viselkednek a fiatalok. Az ünnepség véget ért és kezdetét vette a második napirendi pont: a szórakozás. A terem parkettjén először nehezen jelent meg az első táncospár — ennyi néző szem kereszttüzében nem is olyan egyszerű megnyitó párnak lenni — de aztán egyre több fiatal suhant körbe a keringő ütemére. A vendégek ezalatt az új otthon vezetőivel beszélgettek az Ifjúság Háza jövőjéről, feladatairól. — Ne úgy legyen — mondta nevetve Komócsin elvtárs —, mint a lakodalmas házban, hogy belül néhányan szórakoznak, lalkomáznak, kint meg egész tömeg nyomja az orrát az ablaküveghez. Nem is így lett. Éltélkor már — belemelegedve a hangulatba — a fiatalok százai bizonyították be, hogy lehet kommunista ifjak módjára szórakozni. A mamák és idősebb vendégek ízléses táncokban gyönyörködhettek (ha ugyan ők maguk is nem táncoltak). S a Mező Imre nevét viselő Ifjúság Háza ezt a színvonalat továbbra is tartani akarja. Ehhez sok sikert kívánunk. H. L.