Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1959. június (14. évfolyam, 44-51. szám)

1959-06-03 / 44. szám

2 NEMZETKÖZI SZEMLE Nyugati gazdasági problémák és a békés egymás mellett élés A genfi tárgyalások néhány napos szünet után ismét megindultak. A nyugati külügyminiszterek talán felhasználták az alkalmat, hogy Dulles ravatalánál magukba mélyedve, elgondolkozzanak azokon a tanulságokon, melyeket Dulles életének utolsó időszakában bizonyos határozók között már felismert, így elsősorban azon, hogy szocialista tábor léte és erenje olyan tényező, melyet nyugati politika vitelében nem a lehet büntetlenül figyelmen kívül hagyni. Egy háború — biztos pusztulás Ennek a felismerésnek és a nyugati politika bizonyos átértékelésének kétségtelen jeleivel már találkozhattunk az utóbbi időben. Ha nagyon leegyszerűsítve akarnék megfogalmazni a helyzetet, akkor talán így fejezhetnénk ki a nyugati politikusok fő problémáit: a Szovjetunió és a szocialista tábor nagyon erős és a háború kirobbantása a biztos pusztulással egyenértékű. Ha viszont nem lehet háborút kezdeni, akkor előtérbe lépnek a békés egymás mellett élés problémái annak összes velejáróival. Egyik oldalon a fenyegető gazdasági válsággal, a másik oldalon a szocialista rendszer megerősödésének és gazdasági győzelmének a lehetőségével. A gazdasági válságot elodázhatja a kereskedelem és gazdasági együttműködés a szocialista tábor országaival, ugyanakkor azonban ez az együttműködés kétségkívül hasznot jelent a szocialista építésre nézve is. A válság és a háború azonban gyors pusztulást jelent, míg a szocialista gazdasági rendszer végső győzelme távolabbi perspektíva. Tehát kereskedni kell, sőt, aki legkorábban megkezdi, annak van a legnagyobb reménye a széleskörű megrendelésekre és a leggyümölcsözőbb kapcsolatok kialakítására. így hangzik a kérdés a végsőkig leegyszerűsítve. Persze a maga gyakorlatában már sokkal komplikáltabban, sokrétűbben, valamennyi ellentétével összefonódva jelentkezik. Az angol politikai vonalvezetés például igen messzire jutott ezeknek a tényeknek a felismerésében. S most ne is időzzünk annál a megállapításnál, hogy milyen sebezhető pont az angol szigetország egy hidrogénbombás rakétaháborúban, hanem vizsgáljuk meg azt, hogy milyen gazdasági meggondolások késztetik az angolokat a szocialista országokkal és köztük elsősorban a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésére. A napokban megkötött szovjet—angol kereskedelmi szerződés jó alkalmat nyújt arra, hogyha elnagyolva is, de főbb vonásaiban ismertetve, körvonalazzunk néhány alapvető gazdasági problémát. A kérdést talán így kellene feltenni: mi készteti Angliát arra, hogy igyekezzék elmélyíteni kereskedelmi és gazdasági kapcsolatait a Szovjetunióval, ugyanakkor mi az akadálya annak, hogy ezeket a kapcsolatokat oly szintre emelje, amely jóval magasabb az eddiginél, sőt, a most elértnél is és amely Angliának is érdekében állana? A „közös piac" A kérdés kiindulópontja ismét ott van, ahogy leegyszerűsítve egyszer már bemutattuk. Ha huzamos békés együttélésre kell számítani, akkor rövid időn belül fellép — túl a belső munkanélküliség ezzel összefüggő problémáján — az angol áruk elhelyezési lehetőségének, azaz az angol áruk piacának a kérdése. Az angol kereskedelemnek olyan piac után kell kutatnia, mely képes lesz huzamosabb időn keresztül nagyobb mennyiségben felvenni az angol ipar termékeit. Ezt a piacot pedig elsősorban csak a szocialista államok alkothatják, mert Anglia fő tőkés ellentámaszai, az USA és a Német Szövetségi Köztársaság, nem csekély sikerrel munkálkodnak azon, hogy konkurrensüket hagyományos piacairól kiszorítsák, s új térhódításait lehetetlenné tegyék. Anglia vonakodott belépni a nyugat-európai országok — a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia — által létrehozott közös piacba. Ezek az országokba terv szerint az elkövetkező években az egymás közötti forgalomban fokozatosan megszüntetik a vámokat, azonban más országokkal szemben ezek a védővámok érvényben maradnak. Ezt jelenti tehát az ún. fogalma. Ha a terv közös piac sikerül, akkor néhány év múlva a közös piacon kívülrekedt országok — így Anglia is — csak nagy hátránnyal, védővámokkal terhelten, tehát a piacon elhelyezett többi árucikknél sokkal drágábban tudják áruba bocsátani portékáikat ezen a „közös”, az ő számukra természetesen idegen piacon. Felvetődik a kérdés, hogy miért vonakodott Anglia bekapcsolódni az „európai közös piac’’ országainak sorába. Anglia az ún. font-sterling övezeten keresztül még ma is jelentős hatalmat tud magának biztosítani. A fontsterling övezetben Anglia gazdasága vezető szerepet visz. Ez az övezet még ma is 670 millió embert ölel fel — a világ összlakosságának 25 százalékát. A font-sterling övezetben bányásszák a világ aranytermelésének 64 százalékát, mangántermelésének 48 százalékát, 78 százalékát, teatermelésének gyapjútermelésének 61 százalékát, kakaótermelésének 45 százalékát stb. Ehhez az övezethez a brit impérium országain kívül főleg gazdaságilag fejletlenebb országok, mint pl. Írország, Izland, Burma, Jordánia stb. tartoznak, azonban gazdasági jelentősége és fontossága az övezetnek elvitathatatlan. Világos tehát, hogy Anglia nem volt hajlandó a font-sterling övezettel bekapcsolódni ez európai közös piacba, és így lemondani önálló gazdasági befolyásáról. Inkább vállalja a konkurrencia-harcot a fontsterling övezetet állandóan ostromló USA monopóliumokkal szemben és felveszi a küzdelmét a Német Szövetségi Köztársaság mind világosabb vezető szerepét tükröző „európai közös piac” megszorító intézkedéseivel szemben is. Keserű pirula A felsorolt piaci problémák megoldásában jelentős segítséget nyújtanak a szocialista tábor országaival létesített gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok. És hogy ezt Anglia ma még nem fejlesztette ki olyan mértékben, mint ahogy ez az országnak érdekében állt volna, abban jelentős szerepe van annak is, hogy az amerikai monopóliumok komoly befolyással rendelkeznek. Az angol gazdasági életben gazdasági intézkedéseikkel komoly kellemetlenségeket zúdíthatnak a teljesen eladósodott angolok nyakába. Közrejátszik természetesen az is, hogy a békés gazdasági verseny keserű piruláját végső fokon nem szívesen nyelik le az angol tőkések sem. Azt azonban vitathatatlanul meg lehet állapítani, hogy az angol—szovjet kereskedelmi szerződés megkötése, mely az eddiginél jóval nagyobb és sokrétűbb áruforgalmat ír elő a két ország között, nemcsak ebben a vonatkozásban, hanem abban is, hogy áttörve a kelet—nyugati gazdasági együttműködés nyugatról mesterségesen emelt íslait. előhírnökeivé válhat a békés , egymás mellett élést gyakorlatban érvényre juttató további szerződéseknek és megállapodásoknak. Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA A SVEMET AGRESSZIÓ TÖRTÉNETE A német politika Magyarországon is. A magyar fasizmus külpolitikája a harmincas évek elejéig bizonyos mértékben alkalmazkodott az olasz fasizmus célkitűzéseihez. E külpolitika törekvése oda irányult, hogy az irredentizmus bizonyos részét megvalósíthassák. Az olasz imperialista körök azonban nem találtak túl sok fantáziát atekintetben, hogy a magyar fasizmusnak ezirányú ténykedéseit támogassák. A magyar külpolitika egyhelyben topogott, és mivel a belső feszültséget semmivel sem tudták levezetni, a tömegek felé, mint megoldási lehetőséget, az irredentizmust hangoztatták. A nácizmus hatalomra kerülése után a német fasiszták, miután 1938-ban elfoglalták Ausztriát, Magyarországra tekintettek. Az ország anyagi adottságaival és fontos geográfiai helyzetével a németek számára a Kelet felé való előretörésükben kulcspozíciót jelentett. Miután katonai terveik sikerültek és sorozatosan elfoglalták az európai államok nagy részét, Magyarországot olyan állammá akarták változtatni, amely, bár látszólagos függetlensége megmarad, mindenképpen a náci Németország politikai és gazdasági érdekeit mozdítja elő. Céljaik elérésére két irányban kezdtek működni. Először külpolitikailag, másodszor belpolitikailag. Az 1938-as egyezménnyel Csehszlovákia magyarlakta területeiből néhány ezer kilométert juttattak Magyarországnak, majd 1940-ben Észak-Erdélyt juttatták Magyarországnak. A magyar uralkodó osztályokat nem elégítette ki ez a konc, nagyobb darabot követeltek, viszont a náci fasizmus ezirányú követeléseiket nem teljesítette, sőt a németek benyújtották a számlát és azt követelték, hogy Magyarország körülbelül egymillió főből álló hadsereget bocsásson rendelkezéseire a Szovjet-Oroszország megsemmisítésére irányuló, küszöbön álló támadás céljára. A németek nagyon jól tudták, hogy a magyarok jó katonák, és ezért nagy súlyt helyeztek Magyarország katonai segítségére. Hivatkoztak arra, hogy a 14 millió főnyi lakosság mellett nem jelent túl nagy terhet Magyarország számára egymillió katona kiállítsa Emellett a németek rámutattak Románia figyelemre méltó erőfeszítéseire, amelyeket a közös bolsevik ellenség elleni harcban már kifejtett. • A látszólagos német katonai sikerek egyrészt az uralkodó osztályt, másrészt, az országban levő német nemzetiségi kisebbséget erősen fellelkesítette. A nácik propagandája minden eszközzel oda irányult, hogy a nemzetiséget saját céljuk szolgálatába állítsák. Propagandamunkájuk sikerrel is járt, mert megalakult a Volksbund, amelynek nyíltan bevallott célja volt a náci ideológia tűzzel-vassal való megvalósítása Magyarországon. A Volksbund minden állami és más szervben valóságos hálózatot épített ki, úgy, hogy a németeknek a minisztériumoktól kezdve a legkisebb hivatalban megvolt a bizalmi emberük. A Szovjetunióval való háborús események miatt az ország gazdasági ellátottsága, mivel a németek minden számottevő anyagra igényt tartottak, erősen megromlott. A sztálingrádi csata és a magyar hadseregnek földön elszenvedett a szovjet veresége után már az uralkodó osztályok is reménytelennek találták a németekkel való szövetséget és még kilátástalanabbnak a háború győzelmes befejezését. A magyar uralkodó osztály egy része, amelyet megfertőzött a náci szellem és ideológia, még mindig bízott, a német győzelemben, de az arisztokrácia és a katonai körök valamilyen módon el szerették volna kerülni bukásukat, és puhatolódzó kísérleteket tettek a szövetséges hatalmak felé. A németek kémszolgálata azonban mindenről értesült és több ízben kifejezte megbízottai útján bizalmatlanságát a magyar, úgynevezett hintapolitika szánalmas vergődéséről. A Szovjetunió hadseregének hatalmas sikerei nagy változásokat idéztek elő mind Németországban, mind a csatlós országokban. A megszállott országokban a kommunisták által vezetett hazafias csoportok állandóan nyugtalanították a németek front mögötti hadtápterületeit, számos szabotázs-akciót hajtottak végre, a náci gépezet nem teljesíthette már azokat a funkciókat, amelyek Németország számára a győzelmet biztosíthatták volna. A csatlós országokban mind nagyobb és nagyobb elégedetlenség volt tapasztalható. Miután a németek végső erőfeszítést tettek, hogy katonailag helyt tudjanak állni a frontokon, gazdaságilag és politikailag a függésben levő országokon még jobban és többet csavartak. A nácik Horthyék politikáját keresztezni akarták, régi bevált módszerükkel megszállták az országot és egy őket kiszolgáló politikai rendszert valósítottak meg. 1944. március 19. a magyar történelem egyik legsötétebb korszakának kezdőpontja. A nácik az összes munkásszervezeteket elfoglalták, vagyonukat felosztották, a haladó szellemű és gondolkodású egyéneket letartóztatták, Németországba szállították. A sajtószabadság megszűnt és a hivatalokba, intézményekbe olyan embereket helyeztek, akik az ő politikai elképzeléseiknek hívei voltak. A zsidókérdést radikálisan ,,megoldották”, körülbelül 500 000 magyar zsidót deportáltak Auschwitzba és más megsemmisítő lágerekbe. Közben a Vörös Hadsereg erős ütemben nyomult előre, és mivel Horthy, ez a korlátolt katona is belátta, hogy nincs több remény a menekvésre, fegyverszünetet kért. A nácik azonban ezt már soknak találták és egyik legfanatikusabb hívüket, Szálasit ültették hatalomra. Ha 1944. március 19. sötét nap a magyar történelemben, úgy október 15. talán a legsötétebb. Az utána való néhány hónap a nyilas csőcselék terror uralma volt, amely annak a szörnyű, ikertestvére gyilkosságokban és embertelenségekben kiteljesedett náci őrületnek, amely 1933 óta rettegésben tartotta a világ népeit, amely szörnyűséget a dicsőséges Vörös Hadsereg és a szövetséges hadseregek vállvetve tudtak leküzdeni. Új erőművek és gázművek Lengyelországban Lengyelország északi részén, Warmiában és a Mazur vidékén új erőművek és gázművek épülnek. A közeljövőben kibővítik az olsztyn-i és ketrzyn-i gázművet és teljesen újjáépítik a górocilawicki gyárat. Braniew községben felépül a vidék első vizierőműve. Kapacitása akkora lesz hogy a szomszédos elblongi járás szükségleteit is kielégíti. További vízierőművek épülnek Lynában és Kielynában. Korszerűsítik és csinosítják a román tengerpartot A Fekete-tenger romániai szakaszán most a fontos építkezések mellett egyéb korszerűsítési és csinosítási munkálatok is folynak. Eforiában az utcákon neonvilágitást szerelnek fel, ugyancsak neonfényárban úszik majd Mamarit és Constanta város• néhány főbb útvonala. Constanta jobb villanyellátása érdekében három új transzformátortelepet létesítenek. Ezzel párhuzamosan Constantában és a tengerparti üdülők környékén körülbelül hat kilométerrel bővítik a vízvezetékhálózatot. A tengerparton ebben az évben 30 000 négyzetméterrel bővítik a zöldövezetet; rengeteg facsemetét és virágot ültetnek. így kezdődött a „Csensima-brigádok" mozgalma Nemrégiben a kanszeni acélöntőde Din In Von brigádja gyűlést tartott. A brigád mindössze 11 tagból áll, a gyűlésen mégis több mint ezer ember vett részt. Mi a magyarázata e szokatlan jelenségnek? A választ maga a brigádvezető adta meg beszámolójában: — A párt szavára mi is harcba indultunk az újítómozgalom fejlesztése, az új módszerek terjesztése és szakadatlan előrehaladás érdekében. Mindez megköveteli, hogy kommunistákhoz méltóan éljünk és győzelemre vigyük a műszaki és a kulturális forradalmat. Ezért elhatároztuk, hogy megindítjuk a „Csanlima-brigád”-mozgalmat. Din In Von és társai a szavak után most már eredményeikkel mutatnak példát a többieknek. Idén mindenképpen befejezik ötéves tervüket, s Csökkentik a csapolások idejét , anélkül, hogy ez a minőségi rovására menne. A „Csensima-brigád” tagjai a paripa száguldásához méltóan akarják fejleszteni tudésukat is. Vállalásuk érdekes: valamennyien nagyon megszerzi:,, a középiskolai végzettséget, ezt követően pedig 4—5 év múlva elvégzik a technikumot, vagy a főiskolát. Műszaki ismereteiket a gyakorlatban is hasznosítják és évente sze rta: L SZÉN HO mélyenként legalább két észszerűsítési javaslatot dolgoznak ki. Nem feledkeznek meg arról sem, hogy emberi magatartásukat is sok ezer szem vigyázza meg. Céljukat így fogalmazták legyünk forradalmárok, éljünk, tanuljunk és dolgozzunk úgy, ahogy egy párttaghoz illik. A brigád kezdeményezése, a „ Csenlima-brigádok” mozgalma rendkívül elterjedt egész Koreában és a népgazdaság fejlesztésének egyik mozgatórugója lett. Kim I. Szán elvtárs megírogatja a kanszenn accoentcc'dt, ahonnan a „Csensima-brigádok” mozgalma elindult 1959. JÚNIUS 9. Repülőgéppel a munkába A kujbisevi sztyeppe felett reggel és este egymást követik a repülőgépek. A kis utasszállító gépek reggelente a városok és munkástelepek határában szállnak fel és este ugyanoda érkeznek vissza. Munkába szállítják a dolgozókat. A kujbisevi népgazdasági tanács csak nemrégen szervezte meg, hogy a dolgozókat a Volga-vidék végtelen térségein elszórt olajtelepekre repülőgépek szállítják. Idán eddig már több mint 30 000 ember vette igénybe ezt a korszerű közlekedési eszközt. Hamarosan több rendszeres és állandó légi járat közlekedik majd a városok és a távoli olajmezők között. Távirányítású hajó Leningrádi mérnökök elkészítették annak a tartályhajónak a tervét, amelyet 13 000 lóerős gázturbinával fognak meghajtani. A tartályhajót a legkorszerűbb műszaki berendezésekkel látják el. A különböző szivattyúkat, csapokat és vezetékeket távirányítással vezérlik.