Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1962. január (17. évfolyam, 2-9. szám)

1962-01-24 / 7. szám

Barangolás a könyvek birodalmában A könyvek birodalmában, a könyvesboltokban is elkészült a tavalyi év mérlege. Merre lendül a mérleg nyelve? Mi­lyen eredményt mutat? Men­­nyi könyvet vásároltak egy esztendő alatt az emberek? Sok érdekes kérdés, amelyre választ kerestünk. Sikeres esztendő A tatai könyvesbolt vezető­je még soha ilyen szívesen nem nyilatkozott, íme a mér­leg: — 125 százalékra teljesítet­tük utolsó negyedévi tervün­ket. Csaknem egymillió fo­­rint értékű könyv fogyott el a városban. Ez már csak azért is érdekes, mert a könyvek hetven százalékát a könyves­boltokban vásárolták meg az olvasók, s a kisebbik rész kelt el a könyvbizományosok útján. Ez a magyarázata ta­lán, hogy állandóan nagy a forgalom a boltban. Harminckét bizományosa is van a könyvesboltnak a kü­lönböző üzemekben, intézmé­nyeknél. Ezek jól dolgoznak, s szép forgalmat bonyolítanak­­ le. Különösen a cipőgyárban és a szőnyeggyárban vásárol­nak sok könyvet a dolgozók. Új bolt kellene Külsőre barátságos, tetszetős az esztergomi Toldi Könyves­bolt. — Ez csak a látszat — vi­lágosít fel Nagy Sándor bolt­vezető. S kézzelfogható bizo­nyítékokkal szolgál. A raktár rendkívül szűkös, a helyiség falai nyirkosak, maga a bolt is kicsi, zsúfolt. — Pedig van pénzünk a kor­szerűsítésre. Szebb, vonzóbb kirakatot szeretnénk, s új, mo­dern berendezést, hogy még otthonosabbá váljon a bolt a vásárlók számára. Erre az épületre azonban nem érdemes költeni. A ta­nács már régóta ígéri, hogy nagyobb helyiséget kapnak — sajnos, eddig még nem vál­totta ígéretét valóra. Pedig a szép üzlet vonzza csak igazán az olvasókat. A könyvesbolt dolgozói még­sem panaszkodhatnak. Egy­millió hatszázezer forint érté­kű könyvet vásároltak Műi­ben az esztergomiak, s így mintegy 17—18 százalékkal emelkedett a forgalom az elő­ző évhez viszonyítva. Érdekesség, hogy a bolt vá­sárlóira rámosolygott a sze­rencse is. A decemberi könyv­sorsjátékra 30 ezer forint ér­tékű sorsjegy fogyott el. Az egyik szerencsés esztergomi könyvbarát magnetofont nyert. Több műszaki könyvet! A dorogi könyvesbolt helyi­sége kisebb, mint társaié, ha­tósugara azonban jóval na­gyobb. A járás területén is árusít könyveket bizományosai útján. Itt is jók a múlt év tapasz­talatai. Másfél millió forint értékű könyv fogyott el 1961- ben. Kiemelkedő könyvsiker nem volt, de az jellemezte a múlt évet, hogy az esztendő minden szakában lehetett jó, érdekes könyveket kapni. Nem panaszkodhattak az olvasók. Sikere sok könyvnek volt. Gyorsan elfogyott Ilf—Petrov Tizenkét szék című szatirikus regénye, Boccaccio nagyon szép kiadásban megjelent kö­tete. Sokan vásárolták a Vi­lágatlaszt, a Művészettörténeti ABC-t. A magyar irodalom alkotásai közül Krúdy Szind­­bádja, Németh László Sajkadi esték című kötetét fogadták különleges érdeklődéssel. Talán csak a műszaki ér­deklődésű olvasók panaszkod­hattak az elmúlt évben. Ke­vés volt a jó, magas vonalú műszála kiadvány, szín­i könyvesboltok, s az olvasók is azt várják, hogy a kiadók az idén ezen segítsenek minél előbb... Hosszúsíneket raknak le Almásfüzitő és Komárom között Tata és Almásfüzitő közt 1961-ben fejezték be a „hos­­­szúsínesítést”. Ezen a vonalon hézagmentes a sín, rázkódás nélkül, simán futnak a szerel­vények. A hosszúsínesítést az idén folytatják. Ez alkalommal Almásfüzitő és Komárom kö­zött mintegy 12 kilométer hos­­­szan építik át a jobboldali vas­úti vágányt. Tavasszal átadták rendeltetésének az Almásfüzi­­tő-Felső állomáson elkészült teherállomást. Ezt az állomást több vágánnyal bővítették, korszerű, elektromos jelző és biztosító berendezéseket s­­zed­­tek fel. A Szőnyi Kőolajipari Vállalat számára érkező nyers­­olajvonatok közvetlenül erre a teherállomásra érkeznek, s így Almásfüzitő állomás zsú­foltsága csökken. I Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA £ Elvalunk,­­Gere^ely Új műsorral szerepel megyénkben az ORI A közönség körében nagy népszerűségnek örvend a rá­dióból ismert Gergely bácsi és Mari néni története. Az El­válunk, Gergely című kétré­szes zenés komédia a két hős új históriájával ismerteti meg a nézőt. Az egymást szerető házaspár közt az összetűzés élesebb, mint valaha, s a tör­ténet nemcsak mulatságos, ha­nem izgalmas is. Azért tör ki az új perpatvar, mert Mari né­ni nemcsak otthon, hanem a közösben is átvenné a vezény­lést Gergely bácsitól. Úgy tű­nik, alighanem két pártra sza­kadnak a férfiak és a nők, ám­de Mari néni és segítőtársai végül­­ is­ bebizonyítják, kinek van igaza. Pedig Gergely bácsi ezúttal nemcsak passzív hős, szenvedő alany, aki „jókat mond”, hanem cselekvőbb, mint valaha Számtalan for­télyt eszel ki a maga igazának bizonyítására, sőt, még attól sem riad vissza, hogy maga süssön-főzzön odahaza, a falu­beliek nem kis mulatságára. — Elválunk, Gergely — mondja ki Mari néni —s hogy végül is miért nem válnak el, erről szól voltaképpen a történet. S midőn már minden elrende­ződne, akkor merül fel az új kérdés egy szavazás kapcsán: ki a nap hőse, Gergely bácsi vagy Mari néni? De ennek a csalafinta kérdésnek megoldá­sába már a közönség is bele­szól ... A zenés komédia írói: Kár­­páthy Gyula, Orbók Endre, Si­mon István. A főszerepeket Orsolya Erzsi és Balázs János játsszák. A darabot január 27-én dél­után Esztergomban mutatják be első ízben megyénkben. Es­te Tokodon lép fel az együttes. 28-án délután Dorogon, este Sárisápon, 29-én pedig Almás­füzitőn vendégszerepel az ORI. Február közepén, a turné má­sodik részében még nyolc he­lyen mutatják be az Elválunk, Gergely című produkciót. Megyei keskenyfilmszínházak műsora január 27-től 28-ig Agostyán: A halálhajó. Aka: Jövő tavaszig. Alsógalla: Külde­tés Bahcsiszerájba. Ac?teszér: Négyen az árban. Ászár: Békét az érkezőnek. Baj: Az ifjúság ke­resztútjai. Bajna: Megszállottak. Bajót: Az ítélet. Bakonybánk: Megszállottak. Bakony.sárkány: Egy katona, meg egy fél. Ba­­konyszombathely: Az Ígéret föld­je. Bana: A szerelem és a má­sodpilóta. Bársonyos: Két félidő a pokolban. Bököd: Túléltem a halálom. Csatka: öt töltény­hü­vely. Császár: Az ifjúság kereszt­útjai. Csép: a kalandor. Dad: A macska kinyújtja karmait. Dág: A ..hármasok’ ’ szövetsége. Dömös: Pedro kapitány vidám hadjárata. Dunaalmás: Szerencsés Tóni. Dunaszentmiklós: Ludas Matyi. Ebsző­ny leánya: Soha töb­bé. Epöl: Megöltek egy leányt. Ete: Puskák és galambok. Eszter­­gomtábor; Fatima: Gyermely: Messzi utca. Hánta: A csinos férj. Héreg: Nem ér a nevem. Kecs­kéd: Ugyefogyott Romeo. Kerék­teleki: Matróz a rakétában. Kis­­igmánd: Puskák és galambok. Kocs: Adua és társnői. Koppán­­monostor: Jó utat, autóbusz! Komlód: Négyen az árban. Kör­­nye: Mamlock professzor. Kör­nyebánya: Ember a Holdon. Lá­ba­tlan—Dózsa: Hüvelyk Matyi. Lá­batlan—Rákóczi: A szultán fogsá­gában. Leányvár: Lámpaláz. Mária­halom: A vak muzsikus. Mocsa: A megszökött falu. Mogyorósbánya: Katonazene. Nagysáp: Is­kol­atársak voltunk. Naszály: Én és a tábornok. Neszmély: Kenyér és rózsák. Oroszlány—Kossuth: A hármasok szövetsége. Pilismarót: Szombat este és vasárnap reggel. Piliscsév: Dúvad. Pilisszentlélek: Ludas Matyi. Réde: A szép Lorette. Sur: Két félidő a pokolban. Szák: Nap­fény a jégen. Szend: Fehér éj­szakák. Szomód: Különös házas­ság. Szomor: Holnap felnőtt le­szek. Tagyospu­szta: Ellopták a hangomat. Tardosbánya: Szabad szél. Tarján: Hazatérés. Tárkány: Esterina. Tokod: Délibáb minden mennyiségben. Ung: Szurkolók le­sen. Vérteskethely: Óz, a csodák csodája. Vértessomló: A balti ég­bolt. IT. Vértesszőllős: a kobra akció. Vértestolna: Az ismeretlen férfi. Várgesztes: Horgász a pác­ban. KISSÉ MEGKÉSETT NEKROLÓG Móricz Zsigmond tanárjáról Több mint egy hete már, életének 93. évében meg­halt Barla Szabó Jenő gimná­ziumi tanár, Móricz Zsigmond utolsó élő tanára, ő volt Csa­­podi tanár úr — a Forr a bor című Móricz-regényben, akit a Nyilas Misi (Móricz) vezette diák tisztikar olyan izgalmas körülmények között „buktatott ki” az ifjúsági segélyező egye­sület vezérkarából. Csaknem tíz esztendeje, hogy először találkoztam vele. Kéziratot hozott a szerkesztő­ségbe, ahol dolgoztam. — Ked­­v­es öcsém, Barla Szabó Jenő vagyok, Móricz Zsiga egyetlen, még élő tanára — mutatkozott be. — Kisújszállásról jöttem. Tudod, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy­ sok regény alakját személyesen is­mertem, még talán arra is vis­­­szaemlékszem, hogy ez vagy az a család vagy személy mi úton-módon jutott be az iro­dalomba, kérlek szépen. — S ezzel egy precízen akta alakra hajtott gépírásos papírt vett elő. Reszketett a keze, míg át­nyújtotta. — Tudod, kérlek, el­határoztam, hogy egy soroza­tot dolgozok fel Móricz Zsig­mond diákköri szerelmeiről. Ez lenne az első — mutatott a cikk címére: „Jászai Blanka — Móricz Zsigmond szerelme." Én csak ültem, bámultam meghatottan a 84 éves aggastyánt, aki jóval túlélte halhatatlanná vált tanítvá­nyát, aki ismerte Móriczot, a kis- és nagydiákot, akiről nem a leghízelgőbb portré maradt a Főtt a borban. Röviden el­magyarázta cikke tartalmát. — Jászai Ármin szorgalmas ügyvéd volt — a regényben Kondor néven találod —, s a kislányukhoz, Blankához Mó­ricz Zsigát fogadták fel inst­ruktornak 1897-ben, mikor a lánykát polgáriba íratták — Szolnokra, mert Kisújszálláson még nem volt polgári leányis­kola. Zsiga készítette őt fel a magánvizsgákra ... így fejlő­dött ki Móricz — Nyilas Misi és Jászai Blanka — Kondor Irénke szerelme. Nos, erről ír­tam. Figyeld csak! — olvasott fel cikkéből a tanár úr, s ahol jobban alá akarta támasztani a leírtak hitelét, a kéziratban gondosan megjelölte, hogy a re­gény hányadik oldalán nézhe­tünk utána. Amikor felengedett dottságom, kezdtem elfogó­fo­galmazni az első és legfonto­sabb, ugyanakkor primitívnek tűnő kérdést. — Tessék mon­dani, tanár úr, milyen diák volt Móricz Zsigmond? Nem emlékezik valami jellemző epizódra?... Ezt a kérdést fo­galmaztam meg csökönyösen több változatban, és követke­zetesen mindig ilyen választ kaptam. A Zsiga szorgalmas, szolid tanuló volt, meg egy kicsit nyakas, mondhatnám, makacs. Ennél bővebb jellemzést nem voltam képes kicsiholni az öregből. De megírta Móricz kisújszállási „szerelmeit”. Nagy korát meghazudtoló szí­vóssággal dolgozott Móriczra vonatkozó emlékei megírásán. Munkájában támogatta őt a minisztérium és az Akadémia is. Azon az első beszélgetésen egy titkos terv kezdett érle­lődni bennem. Mint ifjú újság­író, elhatároztam, hogy róla írom szenzációs fő művemet, el­beszélést vagy kisregényt, mellyel átlépek az „íróság” bi­rodalmába. „Megfejtem” a hal­hatatlan író egykori tanárát, aki úgy élte túl tanítványát, hogy róla, mint irodalomtörté­neti nagyságról is taníthatott Ritkán találkoztunk, s nagy „mű” egyre késett . Ez valahogy hagyományos új­ságírósors is. Utoljára 1957 tavaszán jártam Barla Szabó Jenő kisújszállási otthonában. Töpörödöttebb volt, mint az­előtt és apró házi sapkájával a feje búbján még tüsténtkedett, mint fürgébben régebben. — Közlöm veled, kedves öcsém, hogy a miniszter is fel­ Icarolta munkásságom ügyét. Legutóbb 500 forintot utalta­tott ki, csakhogy nagyobb ked­vem legyen befejezni. Ha rá­érsz, jövő héten gyere fel ve­lem Pestre. Menjünk együtt a kiadóhoz. Egyet-mást sikerült még Zsigáról visszaidéznem — pillogott rám kicsit zavartan és a halántékát kocogtatta mu­tatóujja hegyével. Az újságírót azonban néha másfelé veti az élet, mint ahol a „mű” anyagát megtalálhat­ná. S most már soha többé nem találkozunk az öreg tanár úrral. Tóth István BÁLLA ÖDÖN ÉS BAKTAI FERENC riportregénye A HAJÓ SÜLLYED (16.) Odalent pedig végleg felborult a maradék rend is. A vödörlánc is szakadozik már, de néha még önvédelemből egy-egy asszony beáll a sorba. Hanem az a néhány tüzér... Az a néhány tüzér megtalál­ta az italraktár ajtaját. A Hotel Budapest italraktá­ráét. Amelyet most csak egyetlen ember véd. Feri londiner. att.Nem a­ nyilaskarszalag mi­A vég iránti hűségből. A cég — örök, gondolja Feri, akinek az apja is itt volt, szegény, liftes, szegény, félkarú hadi­rokkant. — Ide nem lehet bemenni — mondja kétségbeesett buzga­lommal. — Takarodj innen — üvöl­ti egy csapzott hajú, az oltás­tól fülig kormos tizedes —, azt akarod, hogy inkább égjen? Kinek érzed, mi? Félrelökik Ferit, mintha ott sem volna. És letörik a lakat. És egy negyedóra múlva ko­nyak, gin és badacsonyi illata lengi be a sárga-sötét, nyava­lyás villanyfényben vergődő pincét. Isznak, & esznek is, mert a raktár tele volt elsőosztályú konzerv­­csemegékkel, a dobozos sonká­tól a libamájpástétomokig. — Jól éltek itt — mondja szakértő csettintéssel a tizedes. A katona, akihez szavait in­tézi, nem felel, mert nagyon elfoglalja egy rekeszes láda ci­­pelése. Húsz üveg Törley-pezs­gő. Törley-reserve. . Hadd folyjon! A lépcsőn egy csupa­ szakáll kiskatona ül, és rohamkésével szakavatott módon bont fel egy teknősbékaleves-konzer­­vet. — Elég vacak — mondja kö­zönyösen, az első korty után. Mások más konzervet bon­togatnak. Csak az valamivel nagyobb. A safe. A „széf”, a portásfülke eddig zöld füg­gönnyel diszkréten eltakart ..Szezámja”. De a Szezám nem nyílik. Hát neki a géppisztol­lyal. Kik bontogatják? Ott áll Padlizsán, ott áll Arany Dénes, ott tördeli a ke­zét Radocsay és Winkler (ő csak azt akarja, hogy kinyis­sák, de sosem fogott még fegy­vert semmiért. Még a saját aranyáért sem). És pattognak a sorozatok. Odafent, az égen, suhannak a vadászgépek, és gépágyúik tüzével szórják be a partot. Idefen­t felelge­t a géppisz­toly. Makacsul. Következetes kattogással. — Nem bírtok vele? — kér­di egy gúnyos hang a füstben, pokoli pernyében. Mintha ennek a kis helyi pokolnak a főördöge rebbent volna elő valamelyik mélye­désből: senki sem tudja, hon­nan, váratlanul ismét itt van — részegen és fegyverrel — Petneházy. Miért jött? Pénzért, pénzért. Közben elfeledkezik arról, hogy pálinkagőzös agyában az imént még Marika képe köd­­lött fel (megmenteni vagy ki­nyírni!) , mert csak a pán­célszekrény marad az ideál, a mentenivaló, a szerelem. És az ő géppisztolya is beáll a többi közé. Magasan, a téli ég szürkesé­gétől élesen elütő, széles, feke­te szárnyakon szállnak a re­pülők. A hidakon pattognak a gép­puskagolyók. Nyilaskarszalagos rohannak a hidak felé,utóvédek Pestről menekül a régi Ma­gyarország. A hidakon csattogó bakancs- és csizmatalpak valaminek a végét jelzik riadt morzejeleik­kel. S — O — S... Süllye­dünk ... Pattognak a csizmaszögek, és hullák nyúlnak el a Lánc­híd kövein — csattogó zászló­val üldözi őket a halál. De maradtak még az innen­ső parton is. Maradtak, és igyekeznek mindent magukkal vinni. Min­dent és minden áron. (Folytatjuk.) 1962. JANUÁR 24. SZERDA Normál filmszínházak műsora Anna völgy—Petőfi: 27—28-ig Em­ber a Holdon, 30—31-ig Amerika egy francia szemével. Ács—Szik­ra: 26—28-ig Amerika egy fran­cia szemével, 30—31-ig Ember a Holdon. Csolnok—Petőfi: 27—28-ig Megöltek egy leányt, 30—31-ig Szombat este és vasárnap reggel. Dorog—Otthon: 25—28-ig Jó utat, autóbusz! 29—31-ig Békét az ér­kezőnek. Esztergom—Petőfi: 25— 28-ig Jó utat, autóbusz! Eszter­gom—Szabadság: 27—28-ig Hintón­­jaro szerelem: 30—31-ig Két félidő a pokolban. Kesztük­—Petőfi: 27— 28-ig Messzi utca: 30—31-ig Iskola­­társak voltunk. Kisbér—Kossuth: 26—28-ig Mamlock professzor: 29— 31-ig Nem ér a nevem. Komárom— Jókai: 26—28-ig Áprilisi riadó: 29— 31-ig Mamlock professzor. Lábat­lan­ Otthon: 23—26-ig Megöltek egy leányt, 28—29-ig A góllövő ze­nész. Nagyigmánd—Petőfi: 25— 26-ig A góllövő zenész, 28—29-ig A balti égbolt, I. Nyergesújfalu— Alkotmány: 30—31-ig Jó utat, autóbusz! Oroszlány—Ady: 26— 28-ig Mamlock professzor, 29—31-ig Emberek a hídon. Oroszlány— Vörös Csillag: 27—28-ig Iskolatár­­­sak voltunk, 30—31-ig Napfény a jégen. Sárisáp—Vörös Csillag: 26— 28- ig Tiszta égbolt, 30—31-ig Foly­tassa, nővér. Süttő—Petőfi: 25— 26-ig Szombat este és vasárnap reggel, 28—29-ig Tizenkilencen. Szőny—Szabadság: 23—26-ig Nap­fény a jégen, 28—29-ig Szombat este és vasárnap reggel. Tata- Béke: 25—26-ig Iskolatársak vol­tunk, 28—29-i­g Napfény a jégen. Tata—Tó: 25—29-ig Folytassa, nő­vér: 30—31-ig Különös házasság. Tatabánya—Petőfi: 29—31-ig Két félidő a pokolban. Tatabánya—Sza­badság: 25—28-ig Délibáb minden mennyiségben. Tatabánya—Tán­csics: 26—28-ig Nem ér a nevem, 29— 31-ig Különös kirándulás. Tát— Duna: 26—29-ig Két félidő a po­kolban, 28—31-ig Tiszta égbolt. /HEGYES IREMOTRICKI Új magyar film, a barátságról, hi­vatástudatról, sze­relemről. Játssza: a tatabányai Sza­badság Filmszín­ház január 25— 28- ig, az esztergo­mi Petőfi január 29— 31-ig. * Szovjet film. Játssza: a nyer­gesújfalui Alkot­mány január 27— 28- ig, a tatabányai Szabadság január 29— 31-ig. * Szovjet filmdrá­ma. Játssza: a ta­tabányai Petőfi Filmszínház janu­ár 26—28-ig, a do­rogi Otthon Mozi január 29—31-ig. #• Szovjet film. Játssza: az orosz­lányi Ady Film­színház január 29 -31-ig.

Next