Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1962. március (17. évfolyam, 18-26. szám)

1962-03-21 / 23. szám

£ fla partján... Éltem, tanultam vétkeink, hibánk tapintom most is fájó sebeinket, amint a vonat hazámból kiránt s túl két határon búsan visszaintek. Az Elba partján visz az út tovább. Ez hát a föld, egy másik Németország! — kiáltanám, de fájdalom fog át, s nagy sírhatnékok haragomat oltják; haragot, múltunk bajvívásait, mely messze vitt a vérben és halálban, gáz-sírba lógott Európa itt, s valahol én is már a szélén álltam. Ez hát a föld, mit népeit tengere ölel körül nagy eszmélések árán, s hittel, hogy szív és elme azt tegye: ne támadhasson soha föl a sátán! Soha már, soha! Elba, szólj velem, s minden rögöddel Németország, másik, új nép, te mából szült történelem, hiszek benned a végső robbanésig. f­íttem, hogy leszünk egyszer oly közel, soha még földön ember emberebben — tárulkozó nagy hitem átölel, békülve békés néppel a szívemben, (Schandau) Lődi Ferenc Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA Technikum vagy gimnázium ? Az utóbbi hetekben sok szó esik az általános iskola VIII. osztályát végző gyermekek pályaválasztásáról. Érthető ez, hiszen valamilyen formában — szakmát választva, vagy középiskolában — az általános iskolások jelentős része to­vábbtanul. Nagy az érdeklő­dés a középiskolák iránt, s a tapasztalatok azt mutatják,­­jelenleg a szaktechnikumok jelentik a nagyobb vonzóerőt S­ bár a középiskolai férőhe­lyek száma évről évre növe­kedik, mégis az előző tanév­ben a jelentkezetteknek mind­össze kétharmada nyert felvé­telt a középfokú oktatási in­tézményekben. Különösen nagyarányú a jelentkezés a szaktechnikumokba, s így az érdeklődők jelentős százaléka az utóbbi esztendőkben nem nyert felvételt még akkor sem, ha tanulmányi eredmé­nye megfelelő volt. Kétségtelen, hogy míg a gimnáziumok első­sorban veltség az általános mű­terén nyújtanak többet, addig a techniku­mok szalu­át adnak a ta­nulók kezébe. Ezért a szülők többsége első­sorban technikumban szeretné gyermekét elhelyezni, mert itt véli biztosítottnak jövőjét A statisztika évről évre fi­gyelemmel kíséri a középisko­lát végzett fiatalok helyzetét Az adatok birtokában szeret­nénk néhány téves nézetet el­oszlatni, s megnyugtatni a szü­leiket; gyermekeik az általános gimnázium elvégzése után is megtalálják helyüket társa­dalmunkban. Ha megvizsgáljuk például az egyetemen továbbtanulók arányszámát, érdekes össze­hasonlítást tehetünk. A gim­náziumokban tavaly érettsé­gizetteknek 28,5 százaléka ta­nul tovább valamilyen felső­­oktatási intézményben. Míg a gimnáziumban vég­zettek nagy százaléka került egyetemre, főiskoláb­a, addig a technikumban érettségizettek 7,5 százaléka végez egyetemi, főiskolai tanulmányokat, döntő többség pedig többé-s ke­­­­vésbé végzettségének megfe­lelően helyezkedett el. Az adatok tehát azt szemléltetik, hogy a technikumokban vég­zettek nagyobb aránya áll alkalmazásban, a gimná­ziumokban érettségizettek közül viszont többen nyer­tek felvételt felsőoktatási intézményekbe. Az összehasonlításon túlme­nően azonban a tények azt is mutatják: a fiatalok jövője biz­tosított. Nyitva áll számukra a továbbtanulás sok útja, lehe­tősége, s megfelelő munkát ta­lálnak az üzemekben, intézmé­nyekben — bármelyik iskola­típusban fejezik is be tanul­mányaikat. Szemety József Keskeny filmszính­ázak műsora március 84—25-ig. Agostyin: Puskák és galam­bok. Aka: A macska kinyújtja karmait.­ Alsógalla: Kenyér és rózsáik. Acsteszér: A bíró Ászár: Délibáb minden mennyiségben. Bana: A balti égbolt II. Bárso­nyos: Tiszta égbolt. Bakony­szombathely: Az esőcsináló. Ba­­konysárkány: Jó utat, autóbusz! Bajna: Új barázdát szánt az eke 1. Bököd: Jó utat autóbusz! Ba­­konybánk: Szombat este és va­sárnap reggel. Bajót: Mamlock professzor. Baj: Vadállatok a fe­délzeten. Csatka: Puskák és ga­lambok. Csép: öz, a csodák cso­dája. Csolnok-Rákóczi-telep: Lám­paláz. Dunaszentmiklós: Szilvesz­teri puncs. Dad: Folyt­ass­a, nő­vér! Dág: Két félidő a pokolban. Dömös: Túléltem­ a halálom. Du­­naalmás: Adua és társnői. Eb­­szőnybánya: Ellopták a hango­mat. Epöl: A csinos férj. Ete: Felfelé a lejtőn. Esztergom tábor: Szabad szél. Gyermely: Ember a Holdban. Hánta: Az utolsó és az első nap. Héreg: Én és a tábor­nok. Kerékteleki: Megöltek egy leányt. Kisigmánd: A balti ég­bolt I. Kömlőd: Napfény a jégen. Környebánya: Diplomácia oh! Kecskéd: Szurkolók lesen. Kocs: Újra egyedül. Koppánmonostor: Házasságból elégséges. Környe: Májusi fagy. Lábatlan-Dózsa: A kutyás hölgy. Lábatlan-Rákóczi: Felmegyek a miniszterhez. Leány­vár: Napfény a jégen. Máriaha­­lom: Délibáb minden mennyiség­ben. Mocsa: Mogyorósbánya: A kilencedik kör. Szurkolók le­sen. Naszály: Julius Caesar. Neszmély: Új barázdát szánt az eke III. Nagysáp: Julius Caesar. Oroszlány-Kossuth: Holnap fel­nőtt leszek. Piliscsév: A kobra akció. Pilisszentlélek: Holnap fel­nőtt lessek Egy klasszikus ngjáték sikeres előadásairól A tatabányai bányászegyüt­­tes színjátszói már több ízben s­ikerrel mutatták be a város peremkerületében Goldoni: Csetepaté című háromfel­va­­rtásos vígjátékot. Az érett pro­dukció művészi és közönség­sikere egyaránt megérdemli a méltatást, s a figyelmet. Az olasz drámaíró ezzel az 1762- ben írt művével a szín-ház dráma történetében egyaránt menőben újat és eredetit al­kotott Az irodalmi vígjáték minden eddigi útjáról letért, s hosszú ideig követő nélkül is maradt. A műben Goldoni az egyszerű adriai halászem­berek mindennapi életének mozzanatait vitte színre, nagy drámai feszültséggel, s kitűnő jellem- és környezetrajza, hi­teles korfestése a XIX. szá­zadi nagy realisták művésze­tével vetekszik. A bányász színjátszók elő­adásának erőssége a jól át­gondolt, sok-sok ötletet felvo­nultató és valamennyi sze­replő számára világos helyze­tet teremtő rendezés, amely Dévényi Róbert munkája. A szereplők értékelésénél nehéz a rangsorolás, valamennyi te­­­hetsége legjavát adja, s így a közönség jól összekovácsolt együttes produkciójának tap­solhat. Örvendetes a fiatal színjátszók fejlődése. Ez az alapja annak, hogy a koráb­ban bemutatott vígjátékokkal — a „Csendháborító”, a „Bol­­dosá­gfelelős” — ellentéttben, az együttes valamennyi tagja jó humorérzékkel, komédiázó kedvvel játssza szerepét, al­kalmazkodva a darab dik­tálta tempóhoz. Kár, hogy a vonzó művészi egész értékeiből elvesz egy keveset a helyen­ként előforduló gyengébb szö­vegtudás, mert akadályozza az előadás pergő ritmusát. He­lyes és megoldható lenne, ha az egyes képek közötti — a díszletezés mia­tt kissé hos­­­szúra nyúló — szüneteket odaillő, korabeli muzsikával töltenék ki. Ez elősegítené a közönség számára a mű mara­déktalan élvezetét. A kifejező, a darab hangulatához jól al­kalmazkodó díszleteket és korhű jelmezeket Bognár Jó­zsef­né tervezte és készítette. A bányászegyüttes színját­szóit nemcsak Tatabányán kedvelik és szeretik, de sokat­­ szerepeltek már a megye más­­ községeiben és városaiban is.­­ A tatabányai előadássorozat­­ után bizonyára alkalom nyí­­l­iak arra, hogy ez a fesnyoma­­­­tas produkció eljusson a me­­­­gye más helységeibe is. Normál filmszínházak műsora Annavölgy-Petőfi: 24—25-ig Bambi: 27—26 ig Therese Ra­­qu­ m. Acs-Szikra: 24 —25-­!g­­ Álla­mi­­ Áruház: 27 —28-ig A góllövő zenész. Csolnok-Petőfi: 24 — 25-ig Háború ás béke I —II, 27 — 28-ig Két félidő a pokolban. Dorog-Ott­­hon: 22 —25-ig Pesti háztetők: 26—28­ ig A balti égbolt II. Esz­­tergomn-Petőfi: 24—25-ig A gól­­lövő zenész, 26 — 28-ig A bos­­­szú. Esztergom-Szabadság: 24 — 25- ig Alvajáró Bonifác, 27 — 28-ig Duvad. Kesztölc-Petőfi: 23—25-ig A kalandor, 27—28-ig Bambi. Kisbér-Kossuth: 23—25-ig A a balti égbolt II, 26 — 28-ig­ Matróz rakétában. Komárom-Jókai: 26— 28-ig A vád tanúja. Lábat­lan-Otthon: 25—26-ig Therese Ra­­quin: 29—30-ig Nem ér a ne­vem. Nagyigmánd-Petőf­i: 26-ig Messzi utca: 29— 30-ig 25— A halálhajó. Nyergesujfalu — Alkot­mány: 24—25-ig Az áruló bank* jegy: 27—26-ig a kapó. Grosz­­tány-Ady: 26- 28 g A bahi ég­bőjt II: 24—25-ig Oroszlány-Vörös Csillag: Matróz a rakétában, 27—28-ig Ál­omrevű. Sárisáp-Vö­­rös Csillag: 23—25-ig A vád ta­núja: 27—28-ig Ludas Matyi. Süttő-Petőfi: 25—26-ig Álomrevű, 29 —30-ig Ludas Matyi. Szőny- Szabadság: 22—23-ig Matróz a rakétában, 25—26-ig Az Írnok és az írógép. Tata-Béke: 22 — 23-ig Atomrevü. Tata-Tó: 22—23-ig Al­vajáró Bonifác: 24—25-ig Afrikai képeskönyv. Tatabánya-Szabad­­ság: 22—25-ig Keresztesek I„ II. Tatabánya-Táncsics: 22—25-ig Délibáb minden mennyiségben. 26—28-ig Éva aludni akar. Ta­­tabánya-Petőfi: 26—28-ig Keresz­tesek I.. II. • I A „körzetesítés“ tapaszt­alat A komáromi járásban sok a meglehetősen zárt és félreeső település, község, puszta. Ezért a járási tanács művelődésügyi osztálya a népművelési tanács­adóval közösen kidolgozta a ...körzetesítés” tervét. Ennek lényege,, hogy a járás jó Jsult ...turál­is adottságokkal rendel­kező községei, mint Bársonyos, Nagyigmánd, Réde, Ács, Kis­bér kulturális körzeti köz­­pontok­ká léptek elő. Felada­­­­tuk, hogy tevékenységükkel példát és útmutatást adjanak a környező községek népmű­velési munkájához, másrészt konkrét gyakorlati segítséget is nyújtsanak a szomszédos falvak művelődési otthonai­nak. A körzeti központok e fel­adatuknak eddig csak több­kevesebb eredménnyel tudtak megfelelni. Ennek oka, hogy egyrészt a rövid idő alatt még nem alakultak ki a segítség­­nyújtás jó módszerei, másrészt magaiknak sincs elegendő és megfelelő kultúrmunkás káde­rük. Ugyanakkor a népműve­lési tanácsadótól sem kaptak még megfelelő módszertani segítséget e merőben új tevé­kenységükhöz. E kérdés fon­tosságát látva, a járási tanács művelődési osztálya hozzákez­dett a körzeti központok tevé­kenységének erősítéséhez. El­sősorban a helyes és igényes öntevékeny kialakítására művészeti munka fordítanak gon­dot. A színjátszó tevékenység kibontakoztatásához a Déryné Színház művészetnek, rende­zőinek szakértő segítségét is kérik. előadói A művelődési osztály emellett vállalták, hogy patronáló munkájukkal külön is segítik a körzeti köz­pontokat. XV. Horváth szólni akart, de a lány megelőzte. — Miért nem veszed le a szemüveged? Nem tetszel így nekem. Megijedek tőled ... Nem tudta, hogy nevessen, vagy ráüssön a részeg lányra, kétségbeesett pillantást kül­dött a volt zászlóshoz, az rá­kacsintott, s az asztal alatt megsimogatta a vörös hajú combját. — Helga vagyok — mondta a lány és töltött magának —, de jobban szeretem, ha rövi­den csak Helinek szólítanak. — Tetszem neked? A bor és a pezsgő összeke­veredett benne. Megfogta a ka­cér lány kezét, az asztal alatt összeért a térdük, a ruhán át is érezte Helga perzselő bő­rét. Az agyába szökött a vére. A lány ujjai ideges, kéjes vá­gyakozással kapaszkodtak az övébe, hozzábújt, érezte alko­holos leheletét. — Te is ... tetszel nekem. Kísérj fel a szobámba. — Van itt szobád? — Hogyne volna, te butus. Menjünk... ne törődj vele, a barátod majd fizet, tudnak sok pénze van.A hará­Botorkálva, részegen kö­vette a lányt. Amikor a lépcsőfordulót el­hagyták, a folyosó végén, ma­gas, szőke nő tűnt fel. Egy szemlátomásnyi ideig tartott az egész, homályban, máris eltűnt a fél­sebesen, majd­hogynem a falhoz lapulva sza­ladt és befordult a legelső ka­nyarodónál. Horváth megtorpant, hirte­len forróság öntötte el és mel­lében olyasféle ütést érzett, mintha villamosáram járta volna át. A nő alakja és a já­rása Elzára hasonlított. A nő nem nézett hátra, s hiába hallgatódzott, nem hallott se­honnan ajtócsapódást. Talán más emeleten lakik? — Láttad? — kérdezte és megragadta Helga kezét. — Ki volt az a nő? Ismered? — Ugyan, kedvesem! — omlott rá a lány és maga után vonszolta a férfit. — Mit ér­dekel? Itt van a szobám! Jól jegyezd meg: balra a lépcső­ház mellett, hogy máskor is ide találj ... Kinyitotta az ajtót, előresza­ladt és felkattintotta a vil­lanyt. Ez a szoba is olyan vá­lasztékosan berendezett volt, mint az ő lakosztálya a har­madik emeleten. — Tetszik nálam? — kér­dezte Helga és hirtelen szá­­joncsókolta —, igyunk egy po­hár konyakot. Igyunk meg egy egész üveggel. A kanapéra vetette magát, játékosan lerúgta a cipőt, ma­gasan felrakta a lábát, kihívó mozdulattal combját muto­gatta. Horváth még mindig moz­dulatlanul állt az ajtóban és kifelé hallgatódzott. „Ki lehetett az a nő? De ügyetlen voltam! Miért nem szaladtam utána! Meg kellett volna állítanom, neki” — gondolkodott kiáltani — Hát nem jössz közelebb? — kérdezte kacéran Helga és még feljebb rakta formás lá­bait. A bárszekrényben min­denféle italt találsz. Horváth ránézett, s elborult a szeme. Még jobban megré­­szegült a lány rózsaszín bőré­től, felkorbácsolt szenvedél­lyel kívánta a nőt. Állatias ösztön duzzasztotta minden porcikáját, hevesen zihált a­­ melle, valósággal felforrt vére. Megjött a pillanat, ami­n a kor kíváncsi lett a nő ízére: szerelmi emberevés pilla­nata volt ez, amikor egymás­nak esik két ember és kézzel, szemmel, szájjal, minden ér­zékével azon iparkodik, hogy felfalja a másikat és ölelése­ken, csókokon keresztül eljus­son a boldog kielégülésig. Va­lósággal a lányra vetette ma­gát. Helga alig bírt kibontakozni a karjaiból. — Te, te, te! Be sincs zárva az ajtó!... Boldog órák múltak el Amikor ernyedten, fárad­tan, száján a csókok ízével visszatért, Gyarmathy az asz­talra borulva aludt. Mellette összetört pezsgősüveg marad­ványai hevertek, előtte is üres üvegek sorakoztak. A nevető­szemű vörös hajú nő már nem volt sehol. Horváth gyengéden az alvó ember vállára tette a kezét, Gyarmathy felkapta a fejét. Álmos, véres szemekkel né­zett rá, alig ismerte meg az orvost. Feltápászkodott, ar­rébb rúgta az üvegcserepeket. —• Harminc ezer ... Érted? Harminc ezret kapott! — is­mételgette részegen és bele­karolt a szemüveges ember­be. — Te is megkaphatod. Még többet is. Megkaphatsz min­den nőt... a vörös hajút is. Én már nem tudok velük mit kezdeni. Beteg vagyok ... ér­ted? Te orvos vagy, tudnál rajtam segíteni? Egymásba­­ kapaszkodva mentek ki, Horváth alig bírta a részeg zászlóst támogatni. Italgőzös agyában ott zakatol­tak Helga szavai. — Várlak... gyere máskor is. Ne felejtsd el: a lépcsőház­nál balra. Nem gondolt Elzára, nem gondolt senkire. Bement a szo­bájába, magára zárta az ajtót. Azonnal észrevette a bank­­jegyköteget, amelyet délután Gyarmathy dobott az asztalra. Szinte rávetette magát, kölő kézzel markolta fel.resz­— Pénz, pénz! Enyém lehet a többi is. Helga jutott eszébe. Az Ítélet Elza mintha megsejtette volna, hogy milyen közel jár az orvoshoz. Hallotta maga mögött a lépéseket és megállt a folyosókanyarban. Hallga­tódzott, követik-e? Nem mert hátrafordulni. Attól félt, felis­merik. Ha M. Roger és Kör­ner utána jöttek, magára te­relheti a gyanút, így sem vi­gyázott eléggé. Nem lett volna szabad úgy rájuk rontani. Látta a két férfi arcán, hogy elgondolkodtak azon, amit hirtelenségében mondott. Meg­gondolatlan lépés volt ez, de hát... ami megtörtént, nem lehet meg nem történtté ten­ni! Fokozott óvatosságra van szükség. Csend volt, nem követte senki. (Folytatjuk.) 1962. MÁRCIUS 21. SZERDA /HEGYES BEMUTATÓK Solohov híres re­gényéből készült filmtrilógia III. ré­sze. Játssza: az esz­tergomi Petőfi film­színház, március 22 —23-ig, a komá­romi Jókai-mozi, március 24 —25-ig. Alberto Moravia Római történetek című könyvének filmváltozata. Játs­­­sza: az oroszlányi Ady-filmszínház, március 23 — 25-ig, a tatai Tó-mozi, március 26 —28-ig. Új magyart film Töröcsik Mari és Bodrogi Gyula fő­szereplésével. Játs­­­sza: a tatabányai Petőfi március filmszínház, 23 —25-ig, a tatabányai Sza­badság, március 26 -28-ig. Olasz filmdráma. Játssza: a süttői Pe­tőfi március filmszínház, 22 —23-ig, a tatai Béke-mozi, március 25—26-ig. Színes olasz film. Játssza: a lábat­­lani Otthon film­színház, március 22 —23-ig, a szőnyi Szabadság-mozi, március 25 —26-ig.

Next