Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1962. október (17. évfolyam, 79-87. szám)

1962-10-24 / 85. szám

9 Összehangolják az igényeket — Minőségi muzsikát aka­runk adni — jellemezte a ze­nészszakszervezet megyei bi­zottságának fő céljait Neusin­­ger Ernő zenekarvezető. — Művészi színvonalú mű­sorral kell szórakoztatnunk a közönséget — helyeselt Simon Antal, az Országos Szórakoz­tatózenei Központ megyei ki­­rendeltségének vezetője. — Ez a célunk, de még sok akadály­ba ütközünk... És sorolják a nehézségeket, s kezdve a zenészek szakmai to­vábbképzésének problémáitól, a szerződések megújításának akadályain át, egészen egyes vendéglátóüzemek „kereseti igényének Vagyis ahogy kiszolgálásáig”, maguk közt mondják: „a csapostól a pin­cérig mindenki beleszól, hogy mit játsszunk.’’ így aztán ne­héz igényes műsorpolitikát megvalósítaniuk a zenekarve­zetőknek. Mindez pedig abból a helytelen nézetből adódik, hogy: ..a vendégnek nem kell művészi muzsika, ha inni akar!”... meg „első a forga­lom Ez a helytelen vélemény ter­mészetesen nem általános, csu­pán egy-két üzlet alkalmazot­­t­tai vallják. A vendéglátóipari­­ vállalatok vezetői támogat­ják a színvonalas műsorpoliti­ka elterjesztését, de az üzletek forgalma érdekében alkalmaz­kodniuk kell a törzsközönség igényeihez. A zenészszakszervezet és az OSZK megyei vezetői egyre többet tesznek, hogy harmo­nikusan összehangolódjanak a vendéglátó vállalatok és a ze­nekarok törekvései, így töb­bek közt a szeptemberi tag­gyűlésre meghívták a tatabá­nyai vendéglátóipari vállalat munkaügyi vezetőjét, s a zené­szek számos észrevételt mond­tak el az üzletek jelenlegi hiá­nyosságairól. Javasolták, hogy a jövőben rendszeresen jöjje­nek el a taggyűlésekre a ven­­déglátóipari vezetők. S a vál­lalat képviselője is egyetértett­­ ezzel a hasznos javaslattal. — Egyetlen állás nélkül te­­­ j neszünk van — válaszol Ma­gyar József megyebizottsági­­ titkár arra a kérdésre, hogy mit tesznek a tagok érdeké­ben. — Százhúsz hivatásos zenész tartozik a szakszervezethez — szól közbe Gyurics József el­nök. — S már nincs közöttünk analfabéta... Egyszerű, száraz tények ezek, de mögöttük nem kis erőfeszítés húzódik meg. Hi­szen több tucat olyan embert kellett kivezetni a homályból, akiknek többsége még a hang­jegyeket — megélhetésük alap­jait — sem szakszervezet ismerte. Idén a a zenekarveze­tők részére háromhónapos tan­folyamot szervezett, amelyet mind a tizennégyen sikeresen el is végeztek. A tatabányai ze­neiskola tanárainak segítségé­vel biztosították zenészek szakmai a hivatásos továbbkép­zését is. — Jövőre el akarjuk érni, hogy valamennyi zenészünk hozzákezdjen az általános is­kola befejezéséhez — beszél a szakszervezet további terveiről a titkár. — De a politikai is­meretek bővítéséről és a ter­mészettudományi képzésről sem feledkeztünk meg. Havon­ta egyszer a TIT megyei elő­adói ismeretterjesztő előadá­sokat tartanak tagjaink részére.szakszervezeti Változatos és gazdag prog­ramot tűztek célul a zenész­szakszervezet és az OSZK ve­zetői. S ezeknek a terveknek fokozatos megvalósítása je­lentős változást idéz elő mind a népi zenészek, mind a tánc­zenészek életében, munkájá­ban. ttüriche­n — Csoportos áruvásárláson vettek részt a földművesszö­­­­vetkezeti ruházati boltvezetők­­ Budapesten. A cél az volt­ , hogy a vidéken élők számára­­ is divatos árukat biztosíthas­­s­sanak.* — Bútor- és lakberendezési­­ kiállítást rendez az ácsi föld­­i művesszövetkezet a helyi mű­­­­velődési otthonban, október­­ 26-tól 28-ig. I Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA Keskenyfilmszínházak műsora okóber 27-től 28-ig Agostyán: Megszállottak. Aha: Vadállatok a fedélzeten. Acste­­szér: Az elveszett paradicsom. Ászár: Az utolsó vacsora. nana: Elcserélt randevú. Bársonyos: Pi­­­­rosbetűs hétköznapok. Bakony­­­­szombathely: Bakonysárkány: Az éjszakai vonat.­­ Kísértetkastély­­ Spessartban. Sajna: Randevú Kop­­­­penhágában. Bököd: A rendőr.­­ Bajót: Suhog a pálca. Baj: Az utolsó tanú. Csatka: Folytassa, nő­­­­véri Csép: Húsz évre egymástól. Dunaszentmiklós: Pesti háztetők. Dad: Ferrara hosszú éjszakája. Dág: Pirosbetűs hétköznapok Du­­naalmás: Szombat esti tánc. As­­szonybánya: Legenda a vonaton. Epöl: A torpedó visszalő. Gyer­­mely: Hintónjáró szerelem. Csol­­nok—Rákóczi-telep: A balti ég­bolt. I. Hanta: A kilencedik kör. Béres: Elveszett paradicsom. Ke­rékteleki: Angyalok földje Kis- Íómásul: Legenda a vonaton. Kör­­nyebánya: Házasságból elégséges. Kömlöd: Fehér éjszakák. Kocs: Pirosbetűs hétköznapok. Koppán­­monostor: Aki átmegy a falon. Környe: Lopott boldogság. Lábat­lan—Dózsa: Felmegyek a minisz­terhez. Lábatlan—Rákóczi: Elve­szett paradicsom. Leányvár: Lo­pott boldogság. Mogyorósbánya: Elveszett paradicsom. Szláriahalom: Az utolsó vacsora. Mocsa: utak és gondok. Naszály—Körzeti: Ran­devú Koppenhágában. Neszmély: Angyalok földje. Nagysáp: Ami­kor a fák még nagyok voltak. Oroszlány—Kossuth: Az utolsó va­csora. Pilisszentlélek: Májusi fagy. Pilismarót: Feltámadás. I—II. Ré­tié: Két szoba összkomfort. Szo­­mor: A gyűlölet áldozata. Szák: Mindenki ártatlan? Szend: Min­­­­denki ártatlan? Sur: Lopott bol­­­­dogság. Szomód: A kétéltű em­­­­ber. Tagyospuszta: Felmegyek a­­ miniszterhez. Tárkány: Pirosbetűs­­ hétköznapok. Tatabánya—Kertvá­­­­ros: Lopott boldogság. Tatabá­­­­nya—Újváros, Jókai Kultúrotthon:­­ Szombat este és vasárnap reggel.­­ Tarján: Egy év 9 napja. Tardos­­i bánya: ördögcsapda. Ung: Szerel­­­­mi levelezés. Várgesztes: Rákóczi­­ hadnagya. Vérteskethely: Szeren­­c­es és Tóni. Vértestorna: A balti i égbolt, H. .Vértesszöllős: Darázs­fészek. ------o—— 1962. OKTÓBER 24. SZERDA. Az induló ismeretterjesztő évad elé ÉVRŐL ÉVRE SZÉLESE­DIK a felnőtt tanulók, a napi munkájuk után könyvet bújók, iskoláspadban ülők tábora. A gyorsuló fejlődés, a tudomá­nyos és technikai forradalom magával ragadja az emberek sokaságát, egyre többen kere­sik azt a formát és eszközt, melynek segítségével művel­tebbé és szakmailag képzet­tebbé válhatnak. Az élet törvényévé vált, hogy a tanulás ne korlátozód­jék immár csak a meghatáro­zott tanulmányi időre. Nincs ma olyan foglalkozás vagy munkakör, amelynek jó ellá­tása ne követelne mind több tudást, fokozottabb ismerete­ket. Az új termelési eljárások bevezetése és továbbfejleszté­se például új és szélesebb kö­rű ismereteket is követel veze­tőtől, beosztottól egyaránt. A felnőtt dolgozók egy része azonban még hiányát szenve­di a szükséges alapműveltség­nek, így tehát a munka mel­lett ma mindinkább szükség­letévé válik az embernek a ta­nulás is. JÓL TÜKRÖZIK EZT az is­kolán kívüli ismeretterjesztés növekvő méretei. Az új hely­zet itt is új művelődési for­mát teremtett: az akadémia rendszerű ismeretterjesztést. Ez ma már vonzóvá vált, mert formai és tartalmi kere­te meghatározott célt szolgál: a termelés segítését, az új tí­pusú szocialista ember kiala­kítását. Eredményes ez a for­ma, mert az adott ipari vagy mezőgazdasági üzem termelé­si, gazdálkodási, nevelési fel­adataira épül, s vonzó, mert a részvevők számára vitafóru­mot is jelent, ahol a kérdezés, vitatkozás, kísérletezés során maguk is részt vesznek a fog­lalkozások munkájában. Egyre több üzem és terme­lőszövetkezet vezetői látják ennek jelentőségét, állítják a művelődést az érdeklődés elő­terébe. Látják, hogy a tudomá­nyos ismeretek terjesztésével az akadémiák fontos feladatot tölthetnek be mind a tanítást, mind a nevelést illetően. En­­­­nek felismerése vezetett oda, hogy az ősz folyamán már 20 munkás, és 18 termelőszövet­kezeti akadémia kezdi meg foglalkozásait, melyek keretei­­ között mintegy 2000 felnőtt­­ dolgozó gyarapítja általános,­­ szakmai és politikai műveltsé­­­­gét. Népszerűvé vált az aka­­­­démiaszerű ismeretterjesztés ifjúsági, női, népi ülnöki, bel­ , kereskedelmi, vendéglátóipari, j egészségügyi formája is. A TANÍTVA nevelés el­ve az akadémiák többségénél a jó tematikában jut érvény­re. Ezeket a helyi viszonyok, adottságok, termelési felada­­­tok, meghatározott nevelési cé­­­­lok figyelembevételével készí­tették el. Különösen jó tartal­mú programot állítottak ös­­­sze Naszályon, Gyermelyen és Héregen, a timföldgyárban, a Műszeripari Művekben, az oroszlányi építőknél és a ven­déglátóiparban. Most már azon van a hangsúly, hogy a vi­­­­szonylag jól előkészített aka­­­­démiák lemorzsolódás nélkül záruljanak, s ebben az üzemi, szakszervezeti, termelőszövet­­­­kezeti vezetőségeknek nagy­­ szerepük van.. Az akadémiák­­ létrehozásával egyidejűleg ala­­­­kultak meg a társadalmi veze­­­­tőségek, amelyek a gazda sze­­­­repét töltik be és tapasztala­taik összegyűjtésével nagymér­­t­­ékben hozzájárulhatnak a fel­nőttek népművelési rendszerű oktatásának kialakításához. Az akadémiákon az előadások mellett helyt kapnak a külön­féle bemutatók, üzemlátogatá­­­sok, országjárás stb. Ugyanak­­­­kor a szakfilmek vetítése is rendszeressé válik. Az ezzel kapcsolatos igény kielégítésé­hez a jelenlegi filmállomány háromszorosa is kevésnek bi­zonyulna. Az akadémiarendszerű isme­retterjesztés mellett a kulturá­lis bizottságok — a tömegszer­vezetek igényeinek figyelem­­bevételével — elkészítették a­­ kultúrotthonok ismeretterjesz­tő programját, az időszerű elő­adások, előadássorozatok tema­tikáját. Jelentős helyet foglal­t el a dolgozók általános és szakmai műveltségének eme­lésében könyvtáraink munkája­­ is. Az előadások tematikájá­­­­nak megfelelően ajánló könyv­­i jegyzékeket, bibliográfiát ad­nak a hallgatók kezébe. A fog­lalkozásokkal egyidejűleg könyvbemutatókat, író—olvasó találkozókat, ankétokat is szer­veznek. E SZÉP ÉS NEMES FEL­ADATOK megoldásakor igen fontos a különböző társadalmi, állami és tömegszervezetek­­ céltudatos, tervszerű nevelő­munkája. Ezek végrehajtásából — a párt felhívása alapján — jelentős mértékben kér részt az értelmiség, mely mind job­ban látja közreműködésének szükségességét. Az ismeretek terjesztése a kultúra minden munkása számára lelkesítő és nagy ügy. Hiszen ezáltal kö­zelebb kerülünk ama nagy célhoz, hogy szocialista módon éljünk, dolgozzunk és gondol­kodjunk. Moharos József a TIT megyei titkára Normál filmszínházak műsora Anna­völgy—Petőfi: 27—28-ig Egy év 8 napja, 30—31-ig Nevessünk! Ács—Szikra: 27—28-ig A mylady bosszúja: 29—31-ig A kilencedik kör. Bábolna—Szabadság: 25-én Félbeszakadt dal: 28-án Szabad szél. Császár—Kossuth: 27—28-ig Pirosbetűs hétköznapok: 30—31-ig Egy házasság története. Csom­­­ofe—Petőfi: 27—28-ig Darázsfé­szek: 30—31-ig. A torpedó vissza­lő. Dorog—Otthon: 23—28-ig Lopott boldogság. Esztergom—Petőfi: 29— 31-ig A­ Földről jött ember. Esz­tergom—Szabadság: 27—28-ig Az éjszakai vonat: 30—31-ig Az eső­csináló Kesztölc—Petőfi: 28—28-ig Az esőcsináló, 30—31-ig Darázs­fészek. Kisbér—Kossuth: 26—28-ig Mai lányok: 29—31-ig A három testőr. Komárom—Jókai: 25—28-ig A mylady bosszúja: 29—31-ig Egy év 9 napja. Lábatlan—Otthon: 25— 26-ig Lopott boldogság: 28—29-ig Húsz évre egymástól. Nagyigmánd —Petőfi: 25—26-ig­ Pirosbetűs hét­köznapok: 28—29-ig Az utolsó va­csora. Naszály—Rákóczi: 28—29-ig A nagy érettségi: 31—1-ig Elveszett paradicsom. Nyergesújfalu—Alkot­mány: 26-án Az utolsó vacsora: 28— 29-ig Egy házasság története. Oroszlány—Ady: 26—28-ig A három testőr, 29—31-ig A mylady bos­­­szú.ia. Oroszlány—Vörös Csillag: 25— 26-ig Legenda a vonaton, 28— 29— ig Banditák. Sárisáp—Vörös Csillag: 26—28-ig Carmen Jones: 30— 31-ig Két szoba összkomfort. Süttő—Petőfi: 25—26-ig Elveszett paradicsom, 28—29-ig Nevessünk! Sz­őny—Szabadság: 25—26-ig marady bosszúja, 28—29-ig A bol­­­dogság országa. Tata—Béke: 25— 26- ig Nevessünk! 28—29-ig A rend­őr. Tata—Tó: 23—28-ig A Földről jött ember. Tatabánya—Szabadság: 29—31-ig Mai lányok. Tatabánya— Táncsics: 25—28-ig Az elnök úr lá­togatása, 29—31-ig Pirosbetűs hét­köznapok. Táj—Duna: 26—28-ig Fehér éjszakák: 39—31-ig Lopott boldogság. Tokodaltéró—Bányász: 26—28-ig Az írnok és az írógép: 29—31-ig Lopott boldogság. CD Az indulás óta tizenkétszer vonult végig az égen a gön­­cölszekér és most megint éj­szaka volt A hold kövér pro­filja ráérősen nézett le csillag­poros kertjéből Somoly szen­dergő dombjaira. Az erdő mé­lyén tündérek szőtték a csend nehéz bársonyát, munka köz­ben mintha halkan suttogtak volna. Kint a völgy bölcsőjén harmatot könnyezett az éjfél a másodszor nyíló margaréta, a cserfák mélabús boltozata alatt pedig hegedűhúrokat pengettek a denevérek. Tisztás szélén állt a szekér. ■ Derekát és a saroglyát búzá­val teli zsákok bélelték ki. Alig volt már néhány darab edény. A zsákokra szénát te­rítettek, ezen aludt Klári. Azazhogy aludt volna, ha az álomra édesebben gondol, mint a szerelemre. Kibontott haja összevegyült a szénával, lábát kidugta a pokróc alól,­­hogy forróságát csökkentse a jótékony éjszaka. Arca is tü­zelt, de mintha a levegő lett volna forró a bőre közelében. Csak orra hegyével és a füle cimpájával érzett egy kis hű­vöset. Karját kifektette a pok­rócra, hogy rápermetezzen 83 nógyítón a holdfény. Dani leheveredett a rétre. Nagykabátjából az otthon sza­gát érezte és a mező őszi il­lata sem volt számára isme­retlen. S ahhoz a kárhozatosan szép érzéshez is hozzászokott már, amely elgyengítette a nyakát, a derekát és remegővé tette az ujjait, mégis akkora erővel ajándékozta meg, hogy szelíd, virtusból fákat szeretett volna kicsavarni. Mindenre képes­nek érezte magát és mégis te­hetetlenül süppedt a rétbe, lányhoz kellett volna rohan­a­nia, hogy szekerestől magához ölelje, mégis elkerülte alázato­san, valami soha nem tapasz­talt borzongással. Megsúgta neki a százmillió éves sejtelem, hogy a lány az övé, de mintha a vágyak féltékenykedtek vol­na a beteljesülésre, marasztal­ták a kétségek között. A lovak fölhorkantak, ide­gesen rángatták a béklyót. Dani talpra szökkent. A tisz­tás csücskénél fekete raj osont át, aztán eltűnt az erdőben. — Pszsz ... — nyugtatta hal­kan a lovakat. Tudta, hogy portyázó vaddisznók riasztot­ták meg a lovakat. A két al­másderest gyengéden terel­gette a szekér felé. Közben meg-megállt, ha a lovak jó fűre szagoltak. Nagykabátját hanyagul vonszolta maga után a réten. Ment, s meg sem állt a sze­kérig. Csizmaszárán titkokat ígérve surrantak a vadszeder indái. Talpa alatt csigaházak roppantak. Mielőtt a szekérhez tért volna, elejtette a kabátot. Nem hajolt le érte. Rákönyökölt a saroglyára és a lány arcába nézett. Klári szeme nyitva volt. Úgy tekin­tett rá nyíltan és szerelmesen, mint aki sokszor átélte ezt a pillanatot. Már asszony volt. Daniról leomlott minden kétség, Klári nézése egy pil­lanat alatt megtanította a nagy titokra, hogy az élet milyen egyszerű, ha úgy akarja. U­jjai becézve matattak a lány ha­jában, majd remegő tenyerével a forró­ halántékot is végigsi­mította. — ölelj meg... — mondta a lány. Az erdő mélyén tovább szőtték a tündérek a csend ne­héz bársonyát, a hold pedig a völgy közepére merengett. Fé­nyétől előragyogott a pókháló finom ezüstje, amelytől álom­szerű hómezővé változott a rét. Később törékeny őzek álltak meg az ezüstragyogás­ban, szétnéztek kíváncsian, ahányan, annyi felé, aztán láb­ujjhegyen surrantak tova a re­kettyebokrok mögé. ★ Szüretre fél esztendős birgét vágott le az öreg Kustán. A zsúpfedelű présház előtt vi­haredzett cseresznyefa állt, a ennek a törzsén nyúzta meg bárányt. Ott is hagyta bőrt, kifordítva, lusta legyek a dőzsöltek az opálos irhán. Egy darázs közéjük csapódott kí­váncsian, de elijedt a fag­­­gyúszagtól és dünnyögve ve­tette magát a préskádra. Dani a prés csavarját haj­totta, tömzsi teste a rúdnak feszült, erejétől nyöszörgött a faalkotmány. A kád alján za­varosan, cukortól ragadósan csörgött a dézsába a sárga must. Megállt, vastag karját pihenésre lógatta. Fedetlen fe­jén bozontosra kuszálódott sűrű, fekete haj, csontos arcát a odatartotta a szélnek, amely Muraköz felől lengette át Pan­nóniába a déli országok lan­gyos leheletét. Innen a cse­resznyefa árnyékából túl lá­tott az országhatáron. Mozdu­latlan hullámokként redőzték a messze tájat Szlavónia lan­kái, amott pedig, a magasabb hegyek irányában Ausztria nyújtózott, sötétebb színekbe takarózva. Dani nem gondolt se a drótsövényes országhatá­rokra, se a politikára. Csak a szerelemre. Éber álmodozásá­ban nem is zavarta semmi, mindössze az erőszakos kecs­kedarázs kóválygott körülötte állhatatos vitézséggel. Jóked­vűen feléje legyintett, pofozó mozdulattal, aztán elégedetten sóhajtva nekifeküdt a prés­csavar rúdjának. A must el­­vékonyult erecskéje mindjárt bővebben patakzott. Apja a szőlősorok végében piszmogott a birgepaprikással. Szokása volt harminc esztendő óta, hogy ő főzze meg a szüreti báránypörköltet. Fontoskod­va hajlongott a fűszerillatú füstben, annyira odafigyelt a dolgára, mintha a világot ké­szült volna újrateremteni. Erős csontú, derék ember volt az öreg, széles háta alig hajlott meg, fekete bársonynadrágja legényesen feszült a combjára. Térdét is csak azért tartotta beroggyantva, mert a szolga­fáról mélyen függött alá a húszliteres bogrács. Hosszú­­nyelű fakanállal kalamolt bele a halkan rotyogó paprikásba, majd tavaszi venyigét tűzdelt a bogrács alá. Letérdelt, kér­ges ujjaival parazsat csípett a rézkupakú pipára. Mintha rajta kívül nem lenne más se égen, se földön, kihúzta magát komótosan, nagy élvezettel szopogatta a pipát és úgy te­kintett szét a tájon, mint aki­nek köteles számot adni a ter­mészet megérlelt gazdagságá­ról. (Folytatjuk.) MEGYEI­­­­ St € Wr IBEMUTATÓKI Izgalmas ame­rikai filmdráma a felvilágosodás és a sötétség ellenfe­leinek összecsapá­sáról. Főszerepben Spencer Tracy. Játssza: a tatabá­nyai Szabadság Filmszínház 25— 28-ig, a tatai Béke Filmszínház 29— 31-ig, a bakony­­bánki és a dömösi mozi 21—28-ig. film Olasz—francia Arthur Mil­ler nagy sikerű színdarabjából, Raf Vallone szereplésével. fő­játssza: az eszter­gomi Petőfi Film­színház 25—28-ig, a dorogi Otthon mozi 29—31-ig. Francia—jugo­szláv film egy ná­ci tábor koncentrációs életéről, foglyainak küzdel­meiről, az ember­ség és az emberte­lenség játssza a harcáról. tokodi mozi 27—28-ig. Érdekfeszítő bol­gár film az ellen­állás időszakából. Játssza a somlói mozi vértes­27— 28-ig. j

Next