Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1962. december (17. évfolyam, 96-104. szám)

1962-12-12 / 99. szám

ft Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA A könyvbarátmozgalom aktuális tennivalóiról Alig egy esztendeje, hogy a Hazafias Népfront, a Nőtanács és a Szövetkezetek Országos Szövetsége elhatározta a könyvbarát-mozgalom életre­­hívását, feladatul jelölve meg, hogy az egész társadalom ér­deklődését az olvasás, a könyvtárügy szolgálatába ál­lítsa. S bár az utóbbi eszten­dők könyvterjesztői és könyv­tári statisztikáit vizsgálva, megállapíthatjuk, hogy a könyv hazánkban valóban közkinccsé vált — sok még a tennivaló. A könyvbarát­ mozgalomnak éppen az a feladata, hogy ezt a fejlődést segítse még széle­sebb Ezért körben kibontakoztatni, különösen falun vár nagy munka a mozgalomra. A nagy gazdasági és a kultu­rális feladatok megoldásához a könyvtárak állományának gyarapításával még több olva­sási lehetőséget kell teremteni s ezzel együtt a lakosság új tömegeit kell rendszeres olva­sóvá nevelni. Mindez nem le­het csupán a könyvtáros dol­ga. Szükség van a népfront, a nőtanács és a földművesszö­­vetkezet aktíváinak segítségé­re is. A mozgalom eredményessége éppen sikere, attól függ, hogy mennyire sikerül a cél érdekében mozgósítani három tömegszervezet széles , aktívahálózatát. Megyénk könyvtári terve világosan kijelöli ötéves azo­kat a feladatokat, amelyek megvalósításában sokat tud segíteni a mozgalom. Az el­múlt év végén megyénk la­kosságának 10,4 százaléka volt a tanácsi könyvtárak beiratko­zott olvasója. Ezt az arányt 1965-ig 15 százalékra kell emelni, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi mintegy­ harminc­­ezres olvasólétszámot több mint 40 ezer főrte kell emel­ni. Hasonlóan kell gyarapodnia a könyvállománynak is. A most egy éve könyvbarát­ mozgalom elindult eddigi útjára visszatekintve a vártnál kevesebb eredményről adha­tunk számot. Néhány helyi kezdeményezéstől eltekintve, falun a mozgalom ma még csak lehetőség, ígéret a kultú­ra terjesztőinek jövőbeni mun­kájához. Az elmúlt időszakban sokat ígérő tervek születtek, de megvalósításukat fékezte az öncélú adminisztráció és he­­­lyenként az a szemlélet, amely mozgalmat kizárólag a „könyvesek” ügyének tekin­tette. A tanácsok, tömegszer­vezetek egy része leszűkítette feladatát a könyvtáros, könyvterjesztéssel foglalkozók a időnkénti beszámoltatására. Pedig a könyvbarát­ mozga­lom csak­­ széles társadalmi összefogással tudja betölteni szerepét, s nagy szüksége van a tömegszervezetek aktíváinak lendületes, alkotó támogatásá­ra. A hosszú téli esték, az egyre inkább otthonias hangulatot sugárzó falusi klubok a moz­galom kibontakoztatásának ezernyi lehetőségét rejtik ma­gukban.­ Már eddig is kiala­kult néhány olyan amely bárhol sikerrel módszer, alkal­mazható. Ilyenek a Könyvba­rát vasárnapok egésznapos programmal, könyvárusítás házról házra. író-olvasó talál­kozók, „legyen minden házból (családból) olvasó”­mozgalom és sorolhatnánk tovább. Alig pár éve még nyitott kérdés volt, milyen legyen könyvtárak és a könyvterjesz­­­tés kapcsolata. A mozgalom számtalan jó példát szolgálta­tott már arra, hogy a két szerv együttműködésére az olvasók érdekében szükség van. Nem jelentenek egymás számára konkurrenciát, hanem kölcsö­nösen szolgálják az igények kielégítését. A legtöbb régi könyvtárlátogató például rendszeres könyvvásárlóvá lett, s fordítva, igen sok rend­szeres könyvvásárló viszont beiratkozott a könyvtárba, mi­vel megnövekedett igényét csak ilyen módon tudta kielé­gíteni. Mindezt statisztikák is iga­zolják. Az emelkedő olvasó­­létszámmal párhuzamosan emelkedik a falusi könyvvá­sárlók száma. Megyénkben je­lenleg több mint 700 olyan pa­rasztcsalád van, amelyik előfi­zet valamelyik népszerű könyvsorozatra. Különösen azért érdemelnek figyelmet e könyvsorozatot vásárló pa­rasztcsaládok, mert világosan felismerhető saját könyvtár­alapítási igényük. Ez év első felében csaknem félmillió forint értékben vásároltak könyvet megyénk falvaiban. E hatal­mas összeg azonban jelzi azt is, hogy a könyvterjesztés dolgozói nem csupán kereske­delmi feladatnak tekintik a könyvárusítást, hanem egyre inkább a könyvbarát­ moz­galom szellemében tevékeny­kednek. Nemrég készült el a mozga­lom megyei akcióbizottságának további programja. A tervek jó útmutatást, sok érdekes kezdeményezést tartalmaznak. Eredményük azonban csak akkor lesz, ha a legkisebb köz­ségben is társadalmi összefo­gással, közös erővel munkál­kodnak a tervek megvalósítá­sán. Kóger Tamás, a megyei könyvtár munka­társa ^~tanuljoitok együtt vetem,... Egy pedagógiai sorozat tanulságai Még az év elején történt, hogy az új kisiskolások, az el­sősök számukra még más szövegű röplapot rejtel­vittek haza szüleiknek. A lapon ez állt: Kedves Szüleim! Mostan­tól kezdve iskolába járok. Uj előttem minden, tanuljatok együtt velem! Vegyetek részt a Tudományos Ismeretterjesz­­tő Társulat és a bányászszak­szervezet pedagógiai előadás­­sorozatán. A kis felhívás kézbesítése óta már öt iskolában rendezte meg az első osztályosok szülei számára előadássorozatát a TIT pedagógiai szakosztálya. A kísérleti jellegű sorozat ér­dekes eredménnyel zárult. Minden iskolában nagy volt az érdeklődés az elhangzott témák iránt, hiszen azok va­lóban érdekelték az elsősök szüleit, segítettek megalapozni nevelési munkájukat. Foglal­koztak például a hat éves gyermek életkori sajátosságai­val, érdeklődésével, áttekintést adtak az elsős tananyag jelle­géről, követelményeiről, s ar­ról, miként lehet felhasználni a játékot, a játékos módszere­ket a tanuláshoz. A kísérlet jól sikerült, s néhány szervezeti és tematikai módosítással a jövő tanév elején még több iskolában rendezik majd meg a szülőket az iskolai életre fel­készítő sorozatot. Normál filmszínházak műsora Annavölgy-Petőfi: 15—16-ig An­gyalok földje, 18—19-ig A fekete Orfeusz. Acs-Szikra: 15—16-ig Da­rázsfészek, 17—19-ig Keresztesek J —II. Császár-K­ossuth: 15—16-ig Nevessünk, 18—19-ig Darázsfészek. Csolnok-Petőfi: 15—16-ig A rendőr, 18—19-ig Áprilisi riadó. Esztergom- Szabadság: 15—16-ig Esős vasár­nap, 18—19-ig Egy asszony, meg a lánya. Kesztölc-Petőfi: 14—16-ig Az énekesnő hazatér, 18—19-ig Egy év 9 napja. Kisbér-Kossuth: 14—16-ig Egy év 9 napja, 17—19-ig Aki át­megy a falon. Komárom-Jókai: 14 —16-ig Keresztesek I—II, 17—19-ig Fehér éjszakák. Lábatlan-Otthon: 13—14-ig A fekete Orfeusz. Nagy­­igmánd-Petőfi: 13—14-ig Egy as­­­szony, meg a lánya, 16—17-ig Hin­ton járó szerelem. — Naszály-Rákó­­czi: 12—13-ig Esős vasárnap, 16— 17-ig A fekete Orfeusz. Nyergesúj­falu-Alkotmány: 17—19-ig Amikor a fák még nagyok voltak. Oroszlány- Ady: 14—16-ig Aki átmegy a fa­lon, 17—19-ig Revüparádé. Orosz­lány-Vörös Csillag: 13—14-ig Amíg h­olnap lesz, 16—17-ig A gyűlölet ál­dozata. Sárisáp-Vörös Csillag: 14# 16- ig Amikor a fák még na­gyok voltak. Süttő-Petőfi: 16— 17- ig Egy asszony, meg a­nya. Szőny-Szabadság: 13_­14-ig Esőslá­vasárnap, 16—17-ig Házasodni aka­runk. Tata—Béke: 16—17-ig vasárnap. Tata-Tó: 13—15-ig Esős El­mentem a Nap után, 16—19-ig Az éjszaka szépei. Tatabánya-Szabad­ság: 16—19-ig Csak ketten játsz­hatták. Tatabánya-Táncsics: 13—16- ig Az írnok és az írógép, 17—19-ig Elcserélt randevú. Tát-Duna: 14— 16-ig A világ minden aranya, 17— 19-ig Angyalok földje. A Déryné Színház életéből Több zenés vígjátékot, ope­rettet mutatott be, s játszott sikerrel az ősz folyamán me­gyénkben az Állami Déryné Színház. A Szerelem nem váló­ok című zenés darabot novem­ber első felében játszották a színház művészei, a Valahol délen című operett turnéja de­cember elején fejeződött be Nyolcadikéat pedig Dibovics­­nij szovjet szerző Nászutazás című zenés vígjátékénak tap­solhat a közönség. A darabot tizenhét helyen mutatja be ez alkalommal a színház. Ez a sorozat már a második me­gyei turnéját jelenti a nagy közönségsikert aratott vígjá­téknak. 1962. DECEMBER 12. SZERDA. Keskeny filmszínházak műsora december 15-től 17-ig nap. Bajna: A kétéltű ember. Bö­köd: Fagyosszentek. Bakonybánk: A 30. születésnap. Bajót: ördög­csapda. Baj: Aki átmegy a falon. Baja: Lopott boldogság. Bárso­nyos: Az utolsó tanú. Csatka: A balti égbolt I. Csép: Lopott bol­dogság. Cső­rnok-Rákóczi telep: Le­genda a vonaton. Dunaszentmik­­l­lós: Piros betűs hétköznapok. Dad: A nagy start előtt. Dág: Esős va­sárnap. Dömös: Az elnök úr láto­gatása. Dunaalmás: Esős vasárnap. Esztergom tábor: Túl fiatal a sze­relemre. Ebszőnybánya: boldogság. — Epöl: Mindenki Lopott ár­tatlan. Ete: Az énekesnő hazatér. Gyermely: A nagy olimpia. Han­ta: Lopott boldogság. Héreg: Senki nem tud semmit. Környebánya: Julius Caesar. Kerékteleki: Egy év 9 napja. Kisigmánd: A két „N”­­úr. Komlód: Pirosbetűs hétközna­pok. Kecskéd: Randevú Koppen­hágában. Kocs: Ldliomfi. Koppán­­monostor: Egy házasság története. Környe: Csak ketten játszhatják. Környe: Fagyosszentek. Lábatlan- Rákóczi: Aki szelet vet . . . Lábat­­lan-Dózsa: Elveszett paradicsom. Leányvár: Halászlegény frakkban. Mogyorósbánya: A viharok boly­gója. Máriahalom: Feltámadás I —n. Mocsa: Iván Nagysáp: Eszmélés­ gyermekkora. Naszály-Kör­­zeti: A világ minden aranya. Neszmély: Amikor a fák még na­gyok voltak. Oroszlány-Kossuth: A rendőr. Pilisszentlélek: A világ minden aranya. Piliscsév: Két szo­ba összkomfort. Pilismarót: An­gyalok földje. Réde: Meglepetés a cirkuszban. Súr: Két élet I—II. Szomor: Súlyos döntés. Szák: A szép amerikai. Szend: A szerelem és a másodpilóta. Szomód: Lopott boldogság. Tarján: Esős vasárnap. Tardosbánya: Candide — avagy a XX. század optimizmusa. Tokod: Királyi gyermekek. Tagyospuszta: A balti égbolt. II. Tárkány: Kísér­­tetkastély Spessartban. Tatabánya- Kertváros: Nevessünk! Jókai-Kul­­túrotthon: A balti égbolt­­. Ung: Mágnás Miska. Vértes­som­ló: Csak ketten játszhatják. Vértesszőllős: Elcserélt randevú. Vértestolna: A gyűlölet ál­dozata. Ágostyán: A torpedó visszalő. Aka: Vigyázz, nagymama! Alsó­­galla: Húsz évre egymástól. Acs­­teszér: Békét az érkezőnek. Ászár: Túl fiatal a szerelemre. Bakonyszombathely: A két „N”­úr. Bakonysárkány: Esős vásár­ A faluban híre szaladt, hogy az öreg Kustán megbolondult. Vasárnap estére bizonyosságot nyert a kóválygó mendemon­da. Az ötablakos, fehér falú ház, amely hetek óta a harag bizalmatlan csendjébe burko­lózott, egyszerre a bomlott ri­csaj tanyája lett. Meghökken­tő fények ragyogtak az udva­ron, a karbidlámpák hideg tü­ze úgy vakított, ahogy a bo­szorkányok és ördögök tivor­nyái szoktak megjelenni a ba­­bonás vének képzeletében. Idős Kustán Dániel az ezüst­lakodalmát tartotta. Mogorva, hallgatag bánata hirtelenül po­gány duhajságba csapott, mi­helyt eltávozott Dani a falu­ból. Sokat járt az utcán, han­gosan beszélt és minden sem­miségre nagyokat nevetett. Harsány legénykedéssel hívta barátait a lakodalomra, mond­ván, hogy kötelessége megtar­tani, hiszen úgyis kiszaladtak az időből, mivel negyvenhat­ban, a valódi évfordulón egyéb gondjai voltak minden becsü­letes magyar embernek. A varázsló sem intézkedhe­tett volna gyorsabban. Tegnap még semmi, ma meg patkóvá sorakoztak az asztalok a tisz­taszobában, a hófényű da­­masztabroszokon a borosüve­gek aranykörtéi sorakoztak, süteménykazlak magasodtak az oszlopos tálaikon, fodros köté­­nyű lányok hordták be men­­­nyegzői ünnepélyességgel a csigalevest. Kiborotválkozott, pödrött bajuszú parasztok ül­ték végig az asztalok hosszát, talpig feketében. Középütt a házigazda feszített vállas alak­jával, bozontos fejével. Jobb­ján a felesége kuporgott sötét­kék tafota ruhában. A ropogós kelmén úgy derengtek a szö­vött minták, mint a halotti ko­szorúk selymén az elmosódott felirat ezüstje. Maga is halott­ra hasonlított, arca fakósárga volt, akárcsak az árpaszalma színe, dermedt vonásai a ko­porsóban sem lehettek volna közönyösebbek. Mellette annál vidorabban nézelődött Karcagi úr, a jegy­ző. Bordó csokornyakkendője, középütt elválasztott haja bo­­hémes külsővel ruházta fel, úgy festett, mintha réges-régi vándorkomédiások felejtették volna itt. Szomszédságában a plébános ünnepélyesk­ed­ett, ha­talmas orrán pirosan fénylet­tek a borvirágok. Kustán Dániel balján a ke­nyerespajtás, a jóban-rosszban osztozó barát, Kulcsár Berta­lan foglalt helyet. Ünneplő ruháját kihízta, gyolcsinge gömbbé formálódva feszült po­cakjára. Kékespiros arca elé­gedettségről tanúskodott. San­da tekintetével végig-végig­­pásztázta a vendégsereget és barátját dicsérő gondolatok­kal illette, hogy az öreg Kus­tán nem hívott meg akárkit: egytől egyig az elsorvasztott Kisgazda Párt hívei vannak jelen. A sarokban­ Szűz Mária koronás, kékpalástos képe alatt cigányok szelídítették hangszereiket. Kustán intett nekik megvető tekintetével, hogy kezdjék. Erre megigazí­tották vásott nyakkendőjük zsíros csomóját, egymásra néztek átszellemülten és vi­gyázzállásba merevültek, így várták, hogy a vendégsereg fölemelkedjen helyéről. Ami­kor teljes lett a csend és csak a csigaleves kontyos gőze go­­molygott a mennyezet felé, hamis melódiával, de annál nagyobb szívvel játszani kezd­ték a Himnuszt, idős Kusitán neki fohászkodott rekedtes hangján: — ... a magyart, jó kedv­vel, bőséggel. .. A siránkozó ének bátortala­nul terjedt, mire a jegyző eré­lyesebben zendített rá. Méla­bús zümmögéssel fejezték be a Himnuszt, utána még talpon maradtak néhány pillanatig, és miután leültek, nem tudták, hogy mihez kezdjenek maguk­kal. Érezték, hogy valami nincsen rendjén. A híreszte­lésre gondoltak, miszerint idős Kustán Dániel meghabarodott, s kissé félni kezdtek, hogy hátha mégis igaz a pusmogás. Kulcsár Bertalan észrevette a titkolt bizonytalanságot. Föl­állt, pocakját az asztal szélé­hez nyomta és beszélni kez­dett. — Kedves házigazdánk, ked­ves mindnyájunk! Sokat vol­tunk mi már együtt, hol így, hol úgy. Akár vngadoztunk, akár szomorkodtunk­, Kustán Dánielre mindig úgy néztünk föl, mint a falu legjelesebb gazdálkodójára. Senkit sem akarok megbántani, magamat se csepülöm le azzal, ha az én drága jó barátomat példakép­nek nézem. Ilyen embernek sokáig kell élni. Melléje kell állni. Hadd érezze, hogy nin­csen egyedül Igyunk hát az egészségére. Tisztelendő atyám, áldja meg ezt a szep­lőtelen házaspárt, mi meg kí­vánjuk tiszta szívből, hogy az aran­yl­akodalomról egyikünk se hiányozzon, sőt, inkább az is legyen itt, aki most a leg­jobban hiányzik. — Éljen, éljen! — kurjan­tottak néhányan, mások óva­tosan helyeseltek. — Igazi költői beszéd! — rikkantotta a jegyző és nagy elismeréssel bólogatott a pap felé. A plébános nem fogadta el a bizalmaskodást, inkább fél­refordította húsos fejét. Mél­tóságteljesen felállt, szemét lehunyta, kezét imához illesz­tette, de úgy, hogy ujjai rá­csosan szétálltak. — Krisztus békéjét kérem a ház lakóira! — fohászkodott éneklőn. — Atyánk, a min­denható Isten szeretteit vá­lasztja ki a szenvedésre, hogy azután annál hálásabb szív­vel örvendjünk az örök bol­dogságnak. Ránk a megpróbál­tatás napjait osztotta. Legyen a hitünk páncél, vigasz a meggyőzés, bástyánk a közös­ség, őrizzük meg testvéri ös­­szefogásunkat és akkor a pok­lok kapui sem vesznek raj­tunk erőt. Szűzanyám, te, aki végigjártad az anyai gyötrel­mek tövises útját, könyörögj érettünk. Ül közöttünk egy asszony, aki megismerte a te fájdalmaidat. Csak egyetlen izgalmas pillantást vess rá, hogy csillapulhassanak szívé­nek kínjai... Sírt mindenki. A cigányok gyászos pofával, suta mozdu­lattal tartották a hegedűt. A jegyző csak mímelte a meg­­hatódásit, bamba pofával egyenesedett az asztal fölé, és vékony tyúknyakán szorosnak érezte a csokonnyakkendőt. Lomha, bizonytalan csend volt, mindössze a szék rec­­­csent, amikor leült a pap. A borongó belezuhant várakozás közepébe Kustán Dániel nagy ökle. — Égesse meg a tűz az el­lenségeimet! — kiáltotta dö­rögve. Ősz, zordon fejét úgy tartotta, mint az ítélő Isten. Szeméből kegyetlen villámok nyilaltak. Utána meg úgy rob­bant ki belőle a váratlan ne­vetés, hogy a vendégek bele­­borzongtak. Asszonya idegenül csodálko­zott rá, a kendő sötét eresze mögött az eltávozók szürke döbbenete húzódott arcára. Nem sírt. Múló eszméletében csak annyit érzett, hogy sem­mi köze senkihez, se az em­beréhez, se a lakodalomhoz. Feje lehanyatlott, teste a jegyzőre zuhant.könnyű Mire magához tért, üresen és bután tétlenkedtek a szé­kek a szobában, egyetlen lám­pa égett, a szomszédasszony vizesruhát tartott homlokán. Ismerkedőn, bátortalanul tá­molyogott a tekintete, mint aki ezer esztendő messzeségéből­­ érkezett vissza. . (Folytatjuk) o MILYEI­­ tCwv-BEMUTATOK XJj magyar film­ ? Főszerepeit Agár­­dy­i Gábor, Sallay Tibor, Blaha Már­ta, Bessenyei Fe­renc, Tolnay Klá­ri, Tőkés Anna, Komlós Juci, Me­­zey Mária játs­­­szák. Révész Rendezője György. Játssza: a süttői­­ Petőfi Filmszín­ház december 13- tól 14-ig, a nyer­gesújfalui Alkot­mány mozi de­cember 15-től 16- ig, a sárisápi Vö­rös Csillag decem­ber 18—19-ig. Mulatságos NDK-vígjáték. Játssza: a tatabá­nyai Szabadság Filmszínház de­cember 13—15-ig, az esztergomi Pe­tőfi mozi decem­ber 17—19-ig. Nyugatnémet filmszatíra. Játs­­­sza: az esztergomi Petőfi mozi de­­­cember 13—16-ig, dorogi Otthon mozi december 17 -19-ig. Egy fiatalas­­­­­szony két házassá­gának története. Játssza: a tatai Béke Filmszínház december 13—Iá­ig, a lábatlan­ Otthon mozi de­cember 16—17-ig.

Next