Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1963. február (18. évfolyam, 11-17. szám)

1963-02-27 / 17. szám

6 Legyen több falusi olvasó! Növekedem a szakkönyvek forgalma — Egy versengés tapasztalatai — A megye könyvtárainak munkájáról A József Attila megyei könyvtár s ezzel együtt az egész könyvtár-hálózat évről évre jelentősebb helyet kap a művelődési életbben. Milyen eredmények, érdekességeik, új­donságok jellemezték a könyv­tárak munkáját az elmúlt esz­tendőben? — erre kerestünk választ a megyei könyvtár friss statisztikai adatai közt, erre kértünk feleletet a könyvtár megbízott vezetőjétől, Kóger Tamástól is. Mit mutat a statisztika ? — Ha csak a könyvtárak frissen készült statisztikáját vizsgáljuk, akkor is figyelem­re méltó előrelépésről adha­tunk számot — kezdi Kóger Tamás. — Nemcsak az olvasók száma, a könyvforgalom növe­kedett örvendetesen, de az igé­nyek változása is szembetűnő. Sok jel mutatja, hogy falusi könyvtáraink is egyre inkább a népművelés egészének szol­gálatába tudnak állni. Az olvasók száma például két­ és félezerrel növekedett egy esztendő alatt, s ez azt je­lenti, hogy a lakosság csaknem 12 százaléka már a közműve­lődési könyvtárak olvasója. Ha ehhez hozzászámítjuk a szak­szervezeti könyvtárak taglét­­i számát, akkor együttesen már a lakosság mintegy 18—20 szá­zalékáról mondhatjuk el, hogy beiratkozott tagja valamelyik könyvtárnak. Természetesen a rendszeresen olvasó ennél sok­kal több. — Az olvasók aránya is kezd megfelelően alakulni. A be­iratkozott könyvtári tagok 31 százaléka munkás, s ez mint­egy három százalékkal több, mint 1901-ben volt. A paraszt­olvasók aránya két százalék­kal növekedett az 1961 évihez viszonyítva, s így 1962-ben 11 százalék volt már. Ez azonban még mindig kevés. Gyorsabb­­ütemű előrelépésre van szük­ség hiszen 1965-re a tervek szerint 30 százalékra kell, hogy emelkedjen a paraszt­olvasók aránya A kölcsönzés is érdekesen alakult. A statisztika a szép­­irodalom bizonyos méretű visszaszorulásáról tanúskodik. S ez nem is baj, ugyanis több műszaki és mezőgazdasági könyvet kölcsönöztek az olva­sók. Az elolvasott kötetek 16 százaléka volt tudományos is­meretterjesztő mű, s ez nem­csak a növekvő technikai, tu­dományos érdeklődést bizo­nyítja, hanem azt is, hogy jól bevált az egyre terjedő mo­dern könyvtári forma, a sza­­bad-po­cos kölcsönzés. A sza­bad­polcos minta könyvtárak­ban ugyanis a téma és műfaj szerint szakosított könyvek­­ közt könnyen megtalálja az őt érdeklő művet az olvasó. Érdekességek, eredmények Már nem is különös érdekes­ség, de egyre természetesebbé váló tény, hogy a tanácsok a községfejlesztési alapból jelen­tős összeggel támogatják könyvtárak munkáját. Ugyan­a­ezt teszik a földművesszövet­kezetek is. A komáromi járás­ban például községfejlesztési alapból, a­ MÉSZÖV s egyéb szervek támogatásából 151 ezer forintot költöttek új köny­vek vásárlására. S a különbö­ző szervek támogatása tette lehetővé, hogy a megyében egy év alatt több mint 1 millió fo­rint jutott könyvtárfejlesztés­re. Az összeg nagyobbik ré­szét a falusi könyvtárak gazda­gítására fordították. Hasznosan és eredményesen zárult a pártkongresszus tisz­teletére hirdetett verseny komáromi járásban. A falusi a könyvtárosok sok új olvasót szereztek, kiállításokat rendez­tek, sőt két helyen, Kisbéren és Bakonysárkányon kataló­gus is készült. A versenyben végül is a legjobb eredményt a kisbéri könyvtáros, Horváth Ferenc érte el, második Zií­­lich Ernő mocsai könyvtáros lett, a harmadik helyen pedig a banai Kassai Pál végzett. Az eredmények, az évről év­re gyorsuló előrehaladás té­nyei azt ígérik, hogy a megyei ötéves kulturális tervekbe foglalt feladatokat nemcsak megvalósítják, de túl is szár­nyalják a megye községi és városi könyvtárai. Keskenyfilmszínházak műsora március 2-től 4-ig Ágostján: utolsó vacsora. Aka: Halászlegény frakkban. Alsógaila: Ferrara hosszú éjszakája. Acste­­szér: Csudapest. Ászár: Egy csepp méz. Bana: Rákóczi hadnagya. Bársonyos: Aki szelet vet... Ba­­konyszombathely: Candide. Ba­konysárkány: Senki nem tud sem­mit. Bajna: Keserű szerelem. Bö­köd: Pillantás a hídról. Bakony­aink: A szórakozott professzor. Bajót: Igazság a hazugságról. Ba­j: Felfelé a lejtőn. Csép: Mindenki ártatlan. Csatka: Húsz évre egy­mástól. Dunaszentmiklós: Húsz évre egymástól. Dad: Visszavár­lak. Dig: Igazság a hazugságról. Dunaalmis: Ez is szerelem. Eb­­özöny bánya: Húsz évre egymástól. Epöl: A szép amerikai. Ete: A 30. születésnap. Esztergomtábor: Iván gyermekkora. Hanta: Kétéltű em­ber. Héreg: Isten őszi csillaga. Gyermely: A nagyváros örömei. Kerékteleki: Elcserélt randevú. Kisigmánd: Elcserélt randevú. Kömlőd: A nagy olimpia. Környe­­bánya: Esős vasárnap. Koppinmo­nostor: Mai lányok. Kocs: Egy pohár víz. Környe: Hófehérke és a 7 törpe. Lábatlan—Dózsa: Adua és társnői. Leányvár: Nevessünk! Lábatlan—Rákóczi: A szórakozott professzor. Mogyorósbánya: Aki átmegy a falon. Máriahalom: Ker­tes házak utcája. Mocsa: Diákok voltunk. Naszály: Az állomáson. Neszmély: A szórakozott profes­­­szor. Oroszlány: Kertes házak ut­cája. Pilisszentlélek: Esős vasár­nap. Piliscsév: Feltámadás. Pilis­marót: A rendőr. Réve: Aki sze­let vet... Sur: Az elnök úr lá­togatása. Szomor: Kisértetkastély Spessartban. Szák: Adua és társ­női. Szend: Csudapest. Tagyos­­puszta: Fagyosszentek. Tárkány: A lelkiismeret lázadása. H. Tata­bánya-Kertváros: Kés a vízben. Tarján: Ez is szerelem. Tardosbá­­nya: Bolondos halászfalu. Ung: A megszökött falu. Vérteskethely: Mindenki gyermekei. Vértestolna: Esős vasárnap. Várgesztes: Zen­­dülő fiatalok. Vértes,omló: Min­denért fizetek. Vértesszöllös: Vi­dám történetek. Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA A NADRÁG Új magyar szatírát mutat be a­ Déryné Színház Az Állami Déryné Színház a fiatal, tehetséges humorista, Dunai Ferenc kitűnő, mai tár­gyú szatirikus vígjátékát mu­tatja be megyénkben. A darab igazi, eleven mai téma, mulat­ságos, s leleplező erejű vígjá­ték, amely a még fellelhető karrierizmust, a hivatali ön­kényeskedést és visszaélést, a hibákkal szembeni opportuniz­must, a „kéz kezet mos” elvet és gyakorlatot állítja pellen­gérre. A darab budapesti víg­­színházi bemutatóján is nagy sikert aratott, a kritika úgy üdvözölte a művet, mint igazi vérbő szatírát, amely komoly nyeresége színpadi irodal­munknak. A Déryné Színház előadása még inkább felszínre hozta A nadrág ellenállhatatlan hu­morát, s tanulságos, jó szóra­kozást nyújt a produkció. A vígjáték mulatságosan, szati­rikusan ábrázolt alakjait színház fiatal művészei keltik a életre. Az igazgató szerepében Rónaszéky András nyújt ígé­retes alakítást. A titkárnő megformálójának Várady Va­linak ez az első szerepe, s kitűnő jelentősebb humorával máris igazi vígjátéki felfede­zésnek számít. A darab ren­dezője: Kalmár Tibor. A nadrág megyei bemutató­jára február 28-án Tarjánban kerül sor. Március 1-én a To­kodi Üveggyár művelődési otthonában játssza a színház a darabot, a következő na­pokon pedig Gyermely, Réde, Bársonyos, Bana, Szőny, Esz­tergom, Kisbér, Tata, Mogyo­rósbánya színházszerető kö­zönsége számára nyújt kitűnő szórakozást az új produkció. A két főszereplő: Várady Vali és Rónaszéki András a da­rab egyik mulatságos jelenetében. Normál filmszínházak műsora Annavölgy—Petőfi: 2—3-ig A francia nő és a szerelem, 5—6-ig Halál a Cukor-szigeten. Ács—Szik­ra: 4—6-ig Aki szelet vet . .. Csá­szár—Kossuth: 5—6-ig A francia nő és a szerelem. Csolnok—Petőfi: 2— 3-ig A bosszú, 5—6-ig Ferrara hosszú éjszakája. Dorog—Otthon: 28—3-ig Pinocchio. Esztergom—Sza­badság: 2—3-ig Zsuzsanna és a fiúk. 5—6-ig Hófehérke és a 7 törpe. Kesztölc—Petőfi: 1—3-ig Hófehér­ke és a 7 törpe. Kisbér—Kossuth: 1—3-ig Csudapest: 4—S-ig Kasmír földjén. Komárom—Jókai: 28—3-ig A szórakozott professzor, 4—6-ig Pinocchio. Lábatlan—otthon: 3— 4-ig Az ezerarcú hős. Nagy­­igmánd—Petőfi: 28—1-ig Az ezer­arcú hős, 3—4-ig A szerelem és a másodpilóta. Naszály—Rákóczi: 3— 1-ig Afrikai képeskönyv: 6—7-ig Kétéltű ember. Nyergesújfalu—Al­kotmány: 2—3-ig Münchhausen bá­ró, 4—6-ig Egyiptomi történet. Oroszlány—Ady: 1—3-ig Egyiptomi történet, 4—6-ig Monte Christo grófja, 1—FT. Oroszlány—Vörös Csillag: 28—1-ig Szabad szél, 3—4-ig Megmentettem az életem. Sárisáp— Vörös Csillag: 1—3-ig Halál a Cu­kor-szigeten, S—6-ig Egyiptomi történet. Sü­ttő—Petőfi: 28—1-ig A bosszú, 3—4-ig A harmadik fiú. Szőny—Szabadság: 3—4-ig A két­éltű ember. Tata—Béke: 28—1-ig A harmadik fiú, 3—4-ig A két „N” úr. Tata—Tó: 28—3-ig Monte Chris­to grófja, I—n. 4—6-ig A szóra­kozott professzor. Tatabánya—Sza­badság: 4—6-ig Zsuzsanna és a fiúk. Tatabánya—Táncsics: 28— 3-ig Aki szelet vet, 4—6-ig Csuda­pest. Tát—Duna: 1—S-ig Egyiptom! történet, 4—6-ig Münchhausen bá­ró. Szomód: 3—4-ig Iván gyermek­kora, 6—7-ig Fekete Orfeusz. Szlovák-est a Puskinban A tatabányai Puskin Műve­lődési Otthon jól sikerült szlo­vák-estet rendezett. A már hagyományos kulturális talál­kozó nagy sikert aratott a ke­rület, a környék dolgozóinak a körében. Részt vett az esten magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára, Bielik György, s Ko­mor Kornél, a tatabányai vá­rosi tanács elnökhelyettese is. A hagyományos ünnepségen a Puskin Művelődési Ház mű­vészeti csoportjai adtak színes műsort. Az énekkar magyar és szlovák kórusművekkel, a színjátszók magyar és szlovák nyelvű vidám jelenetekkel léptek fel. Szép sikerrel sze­repeltek a táncosok is, akik nemcsak új számaikat, de új táncruháikat is bemutatták a közönségnek.­­ A ruhákat ugyanis nemrég abból az ös­­­szegből vásárolta a művelő­dési ház, amelyet a tatabányai művelődési otthonok közti verseny győzteseként kapott a városi tanácstól a Puskin kol­lektívája. 39. Sátáni varázslatba kezdett a föld méhe. Úgy tűnt a foglyait is szénné akarja változtatni. A hat bányász már nem mozdult. Éberen aludtak. Testük mér­hetetlenül megsúlyosodott az erőtlenségtől. Hátukat a szén­barlang falának vetették, ke­­zük-lábuk fittyedten hevert, mintha nem is lett volna gaz­dájuk. Egyetlen lámpa égett az üreg közepén, embermagas­ságiban, a tartódúcra akasztva. Lángja haldoklott, olyanfor­mán pislákolt, mint a nedves gyufaszál. A bányászok arcát, kezefejét zsírosfekete patina borította, szájuk lázasan pi­­roslott, félig lehunyt szemük homályon nézett a semmibe. Tekintetükben nem maradt más, csak a türelem, amely mindenképpen jó, akár szaba­duláshoz segíti, akár halálba altatja őket. Daniban elfogyott a remény is, félelem is, napokig tajtékzó lelkét kiterítette a közöny hó­dító tengere. Fejét a barlang szilánkos falának támasztotta, göndör haja tele volt szén­a­morzsával. Amíg újdonság volt veszedelem, mindahány­an gőzgéppé erősödtek, szilaj élni­­akarással rohamozták az om­­ladékot, de oly hosszan rop­pan­totta semmivé a vágatot a hegy, hogy tanácsosabbnak tartották, ha maradék erejü­ket a várható hosszú böjtre kímélik, így is fölemésztette az idő. Dani agyában fölbom­lott az a rend, amit megszo­kott állapotában észre sem vesz az em­ber. Pontosan tud­ta, hogy nem alszik, érzék­szervei messziről sóvárogtak friss levegő, hűvös víz után. Gyomrában akkora érzett, hogy az egész ürességet faluja belefért volna, de mindez a kívánság valószínűtlenül kö­dös volt már. nem is ő, hanem egy másik ember áhítozott aléltan a testébe zárt távolsá­gok legvégéről. Gondolkodott is, egészen meseszerűen. Ahogy elalvás előtt szokott. Klári diót adott neki, hogy törje meg helyette, a dióról régi ősz jutott eszé­be, amikor a nagyapja lepot­­­tyant a diófáról, s nem kelt fel többé. Aztán az apja halá­lát látta, úgy, mintha csak­ugyan látta volna, de az apja máris főzte a szüreten a birge­­paprikást, vizslatta a nyás lányokat, aztán őt putto­biz­tatta, hogy válasszon, így kószált élet és halál kö­zött. Nesztelen­ül, határtalanul úsztak az emlékek, aztán egy­szer csak rés támadt a nagy­­nagy csendességben. Tompa remegés, távoli morgás hatolt a szénbarlangba. Fölnyitotta a szemét, száját is szétnyitotta kissé, mintha ezzel is hallani akart volna. A rémület és a boldogság hátborzongató ro­konságra talált hangjában: — Hallja, Laci bácsi?!?! Megrezdültek a fejek. A te­kintetek fátyolos közönye he­lyett puskaporként lobbant a szemeken a figyelem. A szénből faragott bányász, akire Dani rákiáltott, gyen­gén, nyekergőn válaszolt: — Hallom... Valamennyien föltápász­­kodtak. Hajladozva léptek, mintha tagjaikban feloldódott volna a csont. Alvajárón ván­szorogtak a tágas üregben, erőlködve emelték tekintetü­ket a barlang komor, bágyad­tan csillámló boltozatára. A remegő morgás erősödött. Évszázadok teltek. A hegy egész súlya visszagyermek­ült vállukra nehezedett. Szakasztó erő kényszerítette őket, hogy leroskadjanak. Mégis álltak, citerázó térdeken, lángoló to­rokkal, verejtékezve. Reccsent a deszka, melyet a dúc szorított a barlang mennyezetéhez. Deszkaszilán­kok, széndarab­ok repültek, közéjük robbant a fúrófej. Dü­hödt őrjöngéssel sivított a csiga. Sokáig forgott, lassan szelídült meg. Weidinger László, a legidő­sebb bányász, ennek a fejtés­nek a fő váj­ára előhúzta zseb­kendőjét. Ágaskodott a fúró­fejért, de nem érte el. Semmit se találtak­, amire ráállhatott volna. Dani a szénporba hasalt, mellé a másik, aztán mind az öten egymás fölé. Laci bácsi halálos részegséggel támoly­­gott föl az eleven dobogóra. Zsebkendőjét a fúrócsigára kötötte. Várták, hogy a háromszáz­hetven méteren áthatoló, gyé­mén­tfej­ű szerszám tódjon a magamarta visszahó­csator­nába. Nem mozdult. Kegyet­len egykedvűséggel bámult rá­juk. Odafent gyermekek nő­hettek férfiakká, városok épül­hettek fel, mire nagysokára visszahúzódott, fogai között az öreg bányász zsebkendőjével. A következő fél óra hos­­­szabb volt, mint az előző öt nap. Az életmentő csatorna alá vonszolták magukat, itt hevertek ájultan a száraz szén­porban. Ahogy a mesében szokott történni a csoda, pontosan kö­zéjük ereszkedett a hosszú fémhenger. Három üveg kris­tályvíz, húsz tábla csokoládé, két elemlámpa, egy doboz gyufa, négy csomag Kossuth cigaretta és egy cédula volt benne. A kockás jegyzetlapon, melyet a fúrómes­ter küldött, ez állt zaklatott betűkkel: „Jószerencsét, drága testvé­reink! A családotok már tudja, hogy éltek. Megyünk értetek! Ne igyatok sok vizet, aprán­ként egyetek. Még világosiban kijöhettek.” Arccal a porba borultak, s annyi erejük még mindig volt, hogy vergődni tudjanak ... Az öreg, érdesarcú vájár maradt a legszívósabb. Egyik embertől a másikhoz csúszott, megitatta társait. Daninak is átnyújtotta a csatosüveget. — Igyál — biztatta tikkad­­tan. — Neked a legjobb. Sem­miről se tud a család. Dani mohón ivott. Kiszik­kadt testében ezer gyöngyöző forrás fakadt. Sírt örömében. Amikor visszaadta az üveget remegő ujjaival megsimogatta az öreg bányász kezefejét. Csak most hitte és hogy él. Súlytalanul, megnyílt fölötte engedelmesen a hegy. A friss szakadékot pillanatok alatt erdők lombosították be és ő megindult a völgyben ha­zafelé. (Vége következik.) 19S3. FEBRUÁR 27. SZERDA A f­üYEI BEMUTATOK Új csehszlovák filmdráma. Játssza: az ácsi Szikra mozi már­cius 2—3-ig. * Magyarul be­­­szélő NER film. Játssza: a szőnyi Szabadság Film­színház február 28-tól március 1- ig, a császári Kossuth mozi március 2—3-ig, a kesztölci Petőfi március 5—6-ig. ★ Egy fehér lány és egy néger fiú áldozatos szerel­mének eleveníti történetét új francia meg az film, melynek hősei a korlátolt előítéle­tek ellenére is kitartanak egy­más mellett. Játssza: az esztergomi Pe­tőfi február Filmszínház 28-tól március 3-ig, a dorogi Otthon mozi március 4—6-ig.★ Izgalmas olasz társadalmi drá­ma: Sylva Főszereplői: Roscina, Belinda Lee, Sergio Fantoni, Pietro Germi. Játssza: a tatabá­nyai Szabadság Filmszínház feb­ruár 28-tól már­cius 3-ig az esz­tergomi Petőfi mozi március , 4—6-ig.

Next