Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1963. május (18. évfolyam, 35-43. szám)

1963-05-29 / 43. szám

ß Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA Módszertani segítséget ad, nevel, oktat a harmadik megyei po kiállítás Immár harmadszor nyílt meg, ezúttal Esztergomban, a Dobó Katalin Gimnáziumban megyénk általános iskoláinak és gimnáziumainak politech­nikai kiállítása. Az első és a harmadik kiállítás között mindössze két év különbség van, a termeket járva mégis úgy tűnik, hosszú idő telt el. Ami még néhány éve terv, elképzelés volt, az csak ma már lombosodó fa. A fejlődés­ről, a megtett útról beszélt szombaton megnyitójában Nagy Lajos, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője is. A kiállítás három termé­ben minden a gyerekek keze munkáját, az oktatók helyes­­ irányítását dicséri. A biológiai szakkörök zöldbe borították a nagy terem előtti folyosót. A melegágyi neveléstől a ter­més beéréséig mutatják be a kertészkedés tudományát. Szeptemberben, az új tan­évben, az általános iskolák I—IV. osztályai számára új tanterv lép életbe. Az új tan­terv előírta gyakorlati órák munkáival azonban már itt megismerkedhet a pedagógus, de a tanuló is. Míg az I—II. osztályosok gyakorlati foglal­kozásain a papír- és agyag­­munkák vannak többségben, a III—IV. osztályosoknál már a technikai gondolkodás fejlesz­tése a cél. Módszertani bemu­tató ez az itteni, így kell csinálni. Az V—VI. osztályosok viszont már azt mutatják be, amit ma készítenek. A közlekedésren­dészet bizonyára örömmel üd­vözli a tatai Vaszary Általá­nos Iskolások munkáit. Az V—VI—VII. osztály kollektí­vája közlekedési táblákat ké­szített, s így a kollektív mun­ka idején megismerkedtek a közlekedés szabályaival is. Ugyanígy készítették el a volt­mérőt is, amit iskolai szemlél­tető eszközként használnak. Egyébként az egész kiállítás azt mutaja, hogy a gyerekek a gyakorlati órákon sok szem­léltető eszközt készítenek. A VII—VIII. osztályosok kémia­oktatáshoz kémcsőállványt, az esztergomi Kossuth Általános Iskola tanulói kísérleti felsze­relést, a VIII-osok generátor­hoz tartozó bemutatóeszközt. De találunk itt távírómodellt, villanymotort, kísérleti tálcát elektromos kísérletekhez. Mind az iskolai szemléltető oktatást gazdagítják. A kiállí­tás egyik alapvető vonása, hogy bemutatja a munkafogásokat s az alapanyagtól a készter­mékig vezeti a látogatót. A középiskolások munkái már összetettebbek. A tatai Eötvös Gimnázium tanulóinak modern műanyagborítású iro­dabútora a gyakorlott szak­emberek elismerését is kiér­demli. A textiltagozat a cso­mózott szőnyegszövést, a sző­nyegjavítást mutatja be. A gyönyörű kézimunkák és készruhák a fiatal lányok ügyességét példázzák. A gim­náziumi gyakorlati oktatás munkái között találjuk a ta­tabányai Árpád Gimnázium diákjai által készített autó­szerkezeti elemek metszeteit, s a Dobó Gimnáziumból Ba­logh Zsuzsa és Pirchala Ilona hordozható infrasugárjelző ké­szülékét.­Szentet gyönyörködtető kiállítás kézimunká­­s lakás­a textilrészlege. Bemutatja, ho­gyan lehet a modern lakás szépítéséhez felhasználni népművészet elemeit. Az itt a kiállított ruhákat, pizsamákat is mind a gyerekek készítet­ték. A modern mintájú lám­paernyők a kislányok eleven fantáziájának bizonyítékai. A „tervezőnőt”, a kis Zoltai Pi­roskát be is mutatják, ő ter­vezte a modern mintákat, sőt, a lámpák lábait is, Jóba Ilo­na, Szakács Emma, Preszlik Anna és a többi kislány pedig festette, faragta. Újításokról is hírt ad a ki­állítás. Ilyen újítás Berkes Ferenc pilismaróti nevelő for­gó szerszámtartója. Előnye: rend marad az asztalon, és minden gyerek felállás nélkül juthat a szerszámhoz. Újítás a huszas híd is, ez Munka Lász­lóné tatai pedagógus nevéhez fűződik. Az első tagozatú osz­tályokban a tízes számjegy átlépéséhez, az összeadás és kivonás megértéséhez ad segítséget. A politechnikai kiállítás jú­nius nyolcadikáig tart nyitva. Ez idő alatt módszertani elő­adások hangzanak el a gya­korlati oktatás időszerű kér­déseiről. A kiállítás iránti nagy érdeklődésre jellemző, hogy már az első napokban igen sokan keresték fel, töb­ben az ország más területéről is. S. Gy.-né 1963. MÁJUS 29. SZERDA Bolgár est az Esztergomi Tanítóképző Intézetben Az intézet utóbbi hónapjai­nak gazdag kulturális prog­ramjából is kiemelkedett a szláv írásbeliség 1100 éves év­fordulója alkalmából a Bolgár Intézet közreműködésével ren­dezett művészest. Itt Marin Pesev elvtárs, a budapesti Bol­gár Kultúra igazgatója a szláv írásbeliség 1100 éves évfordu­lója alkalmából ünnepi meg­emlékezést tartott. Az est má­sodik részében pedig a hazánk­ban tartózkodó háromtagú bol­gár művészküldöttség adott magas színvonalú hangver­senyt. Anton Dikov zongoraművész, a szófiai Állami Filharmónia szólistája, több nemzetközi zongoraverseny előkelő helye­zettje szólaltatta meg Lisztet és Chopint tökéletes technikai felkészültséggel, olyan magas művészi színvonalon, amilyent ritkán hallani. Nagy lelkesedéssel fogadta a­­ közönség Ida Finc, a plovdivi Narodna Opera koloratúrszop­­ránja fellépését. Megható báj­jal, frisseséggel, odaadó, mély művészi átéléssel énekelt bol­gár népdalokat, majd Rossini: Sevillai borbély című operájá­ból Rosina áriáját adta elő. Fölényes technikai tudásával, kristályosan csengő hangjával valósággal elbűvölte a közön­séget. Nikola Szmocsevszki operaénekes, a plovdivi Na­rodna Opera tagja, szintén ha­talmas sikerrel adta elő mű­sorát, amelyen bolgár népda­lok és híres baritonáriák sze­repeltek. Hangjának drámaisá­­ga, kulturált színészi játéka magas fokra emelte a produk­ciót. Az est végén kitörő lel­kesedéssel, percekig zúgó vas­tapssal ünnepelte a közönség a művészeket, és éltette a ma­gyar—bolgár barátságot. Százéves a kisbéri Erkel Ferenc énekkar JUBILEUMI DALOSTALÁLKOZÓ KISBÉREN Jelentős évforduló megün­neplésére került sor vasárnap Kisbéren. A jó­ hírű énekkar fennállása 100. évfordulójának tiszteletére dalosünnepélyt rendezett. Id. Ábrányi Kornél 1892-ben kiadott munkája érdekes me­gyei vonatkozásokat is tartal­maz. Ezt írja: „A magyar ha­lár ügy nagyobb fellendülése általában a 60-as évek elejé­re esik... A dunántúli vidé­ken Esztergom, Pozsony, Sop­ron, Győr ment jó példával elöl, s utánuk több más vá­rosban is egymás után kelet­keztek dalegyletek. Ugyancsak az 1862. évben alakultak a kisbéri, magyaróvári és szat­mári dalegyletek is”. A helyi szájhagyomány s az elég hiányosan meglevő írá­sos anyag is beszédesen idézi a „Kisbéri Dalegylet” múltját, a kórusmozgalomban elfoglalt szerepét. Marosi Gábor iskola­­igazgató a száz év méltatása során elmondta, hányszor kel­lett a lelkes énekeseknek anyagi támogatás hiánya vagy részvétlenség miatt átmeneti­leg szüneteltetni az énekkar működését. Az akarat azon­ban mindig győzedelmeske­dett! A felszabadulás után kibon­takozó kórusmozgalomban Kisbér számára is jobb körül­mények teremtődtek. Énekka­ruk mellé kis zenekart szer­veztek s egész estét betöltő hangversenyeikkel jelentős eredményeként értek el a zene megszerettetésében, a közízlés fejlesztésében. Mostani mun­kájuk a jó hagyományokra épül. Részt vesznek a község csaknem valamennyi jelentős megmozdulásán, társadalmi ünnepségeken, megyei dalos­találkozókon. Munkájukat helyben is élénk érdeklődés kíséri, a község lakói szeretik­ énekkarukat, büszkék rá. Ezt igazolja az is, hogy a jubileu­mi találkozón a megyei és já­rási vendégeken kívül több mint félezer ember hallgatta végig a szereplő hét énekkar 370 énekesének műsorát, ame­lyet Marosszéki János vb-tit­­kár megnyitója után adtak elő. Az elhangzott 32 kórusmű mind előadásában, mind mű­sorpolitikai szempontból a ha­tározott fejlődés irányát mu­tatja. Nemcsak az egyes ének­karok műsora volt kerek egész, hanem a nagyszerű ép­pen az volt, hogy ezekből ki­­teljesedett egy változatos program. A bevezető közös kórus (Novikov—Raics: Ha dalba kezdünk) és a vala­mennyi énekkar által elő­adott zárószám (Lóránd—Vas­vára: A párttal, a néppel­ ölelte át az egész műsort, melynek befejezése előtt Erős Ferenc elvtárs megköszönte a szereplők és érdeklődők rész­vételét. Majd sor került az ajándékok kölcsönös átadásá­ra, melynek során a MA­HART központi megyei szövetkezeti énekkara, a bizottság énekkara, az oroszlányi mű­velődési otthon énekkara, s a komáromi Csokonai Klub énekkara köszöntötte a jubi­láns énekkart. A megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak elismerését és jókívánsá­gait Nagy Lajos osztályvezető tolmácsolta. A jól sikerült, meleg hangulatú dalostalálko­zó közös baráti vacsorával ért véget. Mi is köszöntjük a 100 éves énekkart, s kívánjuk, hogy az eddigi hagyományokhoz mél­tóan, érjenek el további szép sikereket. Szilaj Gyula A KÖNYV Megmondom őszintén: ha könyvek közé kerülök, egy kicsit mindig elfogódott leszek és valami ünnepi han­gulat lesz úrrá rajtam, így voltam most is. Ott álltam a pavilonnál tépelődve, mint aki nem tudja mit csináljon, melyik könyv legyen az, ame­lyet megvesz. Mert aki szereti a könyvet, az tudja csak, hogy milyen nehéz ilyenkor a vá­lasztás. Másokat is szívesen figyelek ilyenkor, hogy ők hogyan vá­logatnak, miként éreznek, megfogja őket a könyv csodá­latos varázsa. Most is egy ci­gány legényre lettem figyel­mes, aki átvágott az úttesten és egyenesen arra tartott. — Csak nem? — fogott el a kíváncsiság és nem vettem le róla a szemem. A jólöltö­zött göndörhajú legény hatá­rozottan jött a gomba felé. Még nem ért oda, amikor egy borostás arcú fiú, futott utá­na. Közelebbről ismerhették egymást, erre következtethet­tem a párbeszédből, amely kö­zöttük folyt le. A borostás arcú, amikor utolérte a göndörhajút, meg­ragadta a karját és megrán­totta: — Hallod-e, Jani! Már mió­ta kiabálok utánad. A göndörhajú szembe for­dult vele. Elmosolyodott és köszönt. — Szervusz Jóska! Mi van? Csak nem könyvet akarsz ven­ni te is? — Micsodát? Könyvet? — A borostás arcú legény egy pil­lanatra meghökkent, zavartan nézett társára. Elővillantak fe­hér fogai. — Könyvet? — kér­dezte. — Talán te azt veszel? A másik ránevetett. — Azt, könyvet. — Pénzt akarsz adni ilyes­mire? — Miért ne? Hiszen azért jöttem, hogy vegyek. Nem el­ső eset, látnád, otthon már mennyi könyvem van? Amaz végre magához tért a meglepetésből. — Jani, neked elment az eszed! Ilyenre kidobni pénzt. Megrázta a fejét, mint­ha nehezen fogadná be e gon­dolatot. Aztán húzni kezdte a göndör hajat: — Gyere, in­kább igyuk meg azt a pénzt. Minden erejét beleadta, hogy Janit letérítse eredeti szándékától. De az egy rántás­sal kiszabadította a kezét. — Hagyj békét, nem iszok. És helyesebb lenne, ha te se innál, meg egyik sem. — Miért, talán ma nem iha­tunk? Dolgozunk becsületesen. Jogunk van. Nem lopjuk pénzt! Te, mafla, könyvet ve­­­szel, mi iszunk. Dolgozunk és iiszunk, ami megfogta a másik vál­lát. — Többet kell nekünk tud­nunk, nemcsak dolgozni, élni is tudnunk kell. Emberien, kultúráltan. — Hát azt hiszed, te ostoba — vágta rá a másik — ha ol­vasol, akkor már nem cigány leszel? — Az leszek, annak szü­lettem — mondta barátságo­san a göndörhajú — és nem is akarok más lenni, tagadnám meg fajtámat. Nem De meg kell tanulnunk, hogy nem élhetünk úgy ahogy apáink. Amíg nem ismertem a betűket, nem is tudtam, mit vesztettem az élet szépségéből. Nekem könyv nélkül már na­gyon szegény lenne az élet. A másik értelmetlenül tett rá, aztán felhajtotta né­gallért a kabátján, megfordult a és elment. A göndörhajú néz­te egy pillanatig, lehányta szemét, és egy sóhajtást nyo­­­mott el. Aztán elindult a könyvek felé. S azok mintha az üvegen keresztül moso­lyogtak, integettek volna ne­ki, szinte eléje ágaskodtak. És Jani vitte kezében a könyveket, csak a leg­felső címét láttam. Cooper: Az utolsó mohikán. Elgondolkoz­tam: holnap, bizonyára hol­nap „ők” is többen jönnek a könyvekért, ők is hiányát ér­zik majd ugyanúgy, mint Ja­ni. És hamarosan megjelenik majd mind és egyszer közü­lük is eljön az utolsó mohi­kán is. Mert apáink, nagyapáink sem olvastak sok könyvet, hi­szen Móricz Zsigmond mond­ta 1923 nyarán... az utóbbi években könyvkereskedésbe bemenni, kiáshatatlanul el­csüggesztő, üres boltokat lát­ni, ahol nap­hosszat el lehet tanyázni és egy lélek sem jön be. Kisújszállásra még hí­re sem jut el egy könyvnek. Babára még az a hír hogy könyv van a világon­ sem. A szegénység és a nincste­­lenség milliókat láncolt le, a tudatlanság és a babona mil­lióknak takarta be a szemét, a szegénynek nem jutott pénz könyvre. A tehetőseket pedig se a könyv, se annak írója nem érdekelte. Hogy is írta Mikszáth Kál­mán „Jókai Mór élete és ko­­rá”-ban? S­­... a művészet és költé­szet pártolása csak a szentké­pekig és az egyházi énekekig terjedt. Örökös szégyene a gazdag arisztokratáknak, hogy Petőfi Sándor költeményei csak úgy jelenhettek meg, hogy Tóth Gáspár szabómes­ter ajánlkozott a nyomtatási költségek viselésére. Pedig ez akkor volt, amikor a pazarlás valóságos orgiáit ülte, amikor két gavallér úr két uradalmat emelt el egy kártyalapon.” Letűntek ezek az időik. Ma olvasó nép vagyunk, sze­retjük a könyvet, úgy érezzük, nélküle nagyon szegényes len­ne az élet. Nagy István Normál filmszínházak műsora Annavölgy—Petőfi: 1-Q-ig Uta­zás a léggömbön, 4—5-ig Estén őszi csillaga. Ács—Szikra: 1—2-ig A hét dada. Dorog—Otthon: 30— 2- i­g Hófehérke és a 7 törpe. Dorog —Kert: 30—2-ig Folytassa, nővér! 3— 5-ig Horgász a pácban. Eszter­gom—Petőfi: 3—5-ig A különös lány. Esztergom—Petőfi Kert: 1—2 ig Revüparádé, 3—5-ig A nagyra­vágyó asszony. Kisbér—Kossuth: 31—2-ig A szív labirintusa. Komá­rom—Jókai: 31—2-ig A különös lány, 3—5-ig Huszárkisasszony. Nyergesú­jfalu—Alkotmány 1—2-ig 49 nap. Oroszlány—Ady: 3—5-ig Az ellhagyott férj. Oroszlány—Ady-Kert: 2-án Pedro a Sierrásba megy, 3—4-ig Halászlegény frakkban. Sárisájp—Vörös Csillag: 4—5-ig Csak ketten­­ játszhatták. Szőny— Szabadság: 30—31-ig Az arany­ember, 2—3-ig Kővirág. Tata- Béke: 30—31-ig Revűparádé, 2—3- ig Folytassa, admirális! Tata—Tó: 30—2-ig Huszárki­sasszon­y, Tata— Kert: 30—2-ig Horgász a pácban, 3—5-ig Mi .ketten egyedül. Tatabá­nya-Szabadság: 3—5-ig A hét dada. Tatabánya—Petőfi-Kert: 1—2- ig Kenyér, szerelem és ... 4-én Az állomáson, 5—6-ig Lázadás# Császár—Kossuth: 1—2-ig Éva aludni akar, 4—5-ig 48 nap. Cser­ nők—Petőfi: 1—2-ig Iván gyer­mekkora, 4—5-ig Aki átmegy a falon. Esztergom—Szabadság: 1— 2-ig Aki átmegy a falon. Eszter­gom—Szabadság: 1—2-ig Aki át­megy a falon, 4—5-ig Vissza­várlak. Kesztőlc—Petőfi: 1—2-ig Halászlegény frakkban, 4—5-ig Iván gyermekkora. Lábatlan­ Otthon: 30—31-ig Milliók keringő­­je, 2—3-ig Diákok voltunk. Nagy­­igmánd—Petőfi: 30—31-ig Iván gyermekkora, 2—3-ig A kápó. Naszály—Rákóczi­ úr nyaral, 5—6-ig A 2—3-ig Hulot harmadik csengetés. Oroszlány—Vörös Csil­lag: 30—31-ig A kápó, 2—3-ig A rendőr. Süttő—Petőfi: 30—31-ig Megmentettem az életem: 2—3-ig Már késő. Szömed—Béke: 2­ 3-ig A mi kis családunk, 5—6-ig Béklyók. Tatabánya—Táncsics: 1— 2-ig Az elhagyott férj, 3—5-ig Mai lányok. Tát—Duna: 31—2-ig Isten őszi csillagai 3—5-ig Francia kan­dalló mellett. Tokod—Kossuth: 31—2-ig A nercbunda, 3—5-ig Az írnok és az írógép Tokodaltáró —Bányász: 31—2-ig Francia kan­dalló mellett, 3—5-ig Milliók ke­­r­­ngője. Keskenyfilmszínházak műsora június 1-től 2-iff Agostyán: Kisértetkastély Spes­­sartban. Aka: Csudapest. Alsó­galla: Aki átmegy a falon. Acs­­teszér: Jó emberek között. Ászár: Meztelen diplomata. Bana: Sen­ki nem tud semmit. Bársonyos: Vidám történetek. Bakonyszom­­bathely: Válás olasz módra. Ba­­konysárkány: Séta a nárciszok körül. Bajna: Mindennap élünk. Bököd: Egy pohár víz. Bajót: Űzött vad I—II. Baj: Meztelen diplomata. Bakonybank: A kü­lönös lány. Csatika: Nevessünk! Csép; Pedro a Sierrába megy. Csolnok—Rákóczi telep; Rákóczi hadnagya. Dunaszentmiklós: Mi­ci néni két élete. Dad: Amikor egy lány 15 éves. Dág: Amikor egy lány 15 éves. Duna­almás: A hét dada. Dömös: Emlékek éjszakája. Epöl: Mici néni két élete. Ete: A szórakozott professzor. Eb­­szőnybánya: A sárga cipő tör­ténete. Eszter­gomtábor: Két szo­ba összkomfort. Gyermely: Vis­­­szavárlak. Hanta: Királyi gyer­mekek. Héreg: Az utolsó előtti ember. Kerékteleki: Münchhau­sen báró. Kisigmánd: Mici néni két élete Kömlöd: Mindenért fi­zetek. Környebánya: Igazság a hazugságról. Kecskéd: Apát ke­resünk. Koppánmonostor: Külö­nös lány. Kocs: Gombháború. Környc: Csodálatos vagy. Júlia! Lábatlan­ Dózsa: A nagy start előtt. Leányvár: Mai lányok. Má­­ri­ahalom: Meztelen diplomata. Mogyorósbánya: A második vá­gány. Mocsa: Félúton Naszály: A hét dada. Nagysáp­: És a te szerelmed is.. . Neszmély: A két­éltű ember. Pilisszentlélek: kalandor. Piliscsév: Kenyér, sze­­­relem, fantázia. Pilismarót: Út­közben I—II. Réde: A szórakozott professzor Sur: Csak ketten játszhatják. Szomor: A rendőr. Szák: Túl fiatal a szerelemre. Szend: Vigyázz, nagymama! Ta­­gyospuszta: Egyiptomi történet. Tornyospuszta: Meztelen igazság.­­ Tatabánya—Kertváros: Pinocchio. Tárkány: az ismeretlenség ha­tárán. Tarján: fekete nemzedék. MEGYEI BEMUTATÓK Magyar film, egy fektíva munkáskor­erkölcsi konfliktusairól. Agárdy Ilona, Koncz Gábor, Sinkovits Imre a főbb szerepek­ben. Játssza: az esztergomi Pető­fi Filmszínház má­jus 30—június 2- ig, az oroszlányi Kossuth mozi jú­nius 1—2-ig, az ácsi Szikra mozi június 4—5-ig. Művészi erejű angol film, egy konyha dolgozói­nak életéről. Játs­­­sza: az oroszlányi Ady május Filmszínház 31—június 2-ig, a dorogi Ott­hon Filmszínház június 3—5-ig. Makk Károly új filmje. A főszere­pekben: Nagy At­tila, Szegedi Eri­ka fh., Domjáni Edit, Psota Irén. Játssza: a tatabá­nyai Szabadság Filmszínház má­jus 30—június 2- ig, a tatai Tó mo­zi június 3—5-ig. Lengyel lélek­tani filmdráma. Játssza: a sárisápi Vörös Csillag mo­zi június 1—2-ig, a nyergesújfalui Alkotmány Film­színház 4—5-ig.

Next