Dolgozók Lapja, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-20 / 17. szám

DOLGOZÓK LAPJA C­SALÁD—OTTHON Reuma — Reumás láz —Izületi gyulladás Ttth­om nincs még egy an­­­nyira zavaros fogalom a köz­­tudatban, mint a reuma. Oka nyilván az, hogy az orvostu­domány fejlődésében is an­­­nyiszor változott e szó jelen­tése. Maga a szó mintegy két, és félezer éves, a görög foly­ni, mozogni igéből * ered. Gyűj­tőfogalommá lett, amelybe be­­tüllik az inak, az izmok, a csontok, d­e még az idegek fájdalommal járó megbetege­dése is. Fiatalok reumája A tulajdonképpeni reuma, 3 reumás láz, helyesebben sokk izületi gyulladás, éppen­­hogy a gyermek- és fiatalkor betegsége. 25 éves kor felett ritka, alatta elég gyakori, ízületről ízületre terjedő ván­dorló fájdalom, biros, meleg duzzanat, magas láz jellemzi. A köztudat „reumájának” ez a legsúlyosabb esete, bejelen­tési kötelezettség alá esik, gyógyításra legmellel­őbb környezet a kórház. Oka még ma sem egyértel­mű: egyesek­nél­ öröklött hajlam tételez­hető fel, és bizonyos gáz a tűzi­­fertőzésre jön­ létre. A gyul­ladás nemcsak az ízületekre, hanem a szívizomra, is.­.kitér­ted. A hatékony gyógyszerek­nek hála, ma már szén ered­ményeket érnek­­ el gyógyítá­sában, de a betegség­en át­esetteknek ajánlatos időnkén­t az orvosi ellenőrzés, sőt még a pályavá’a«ztá« pro’-­1 -ím­ájá­nak­ az orvossá’ való meg­tárgyalása is. Reumás VnelfeV „Szintén ..reuma”, a 20-40 évesek betegsége. A kéz uj­jasnak az utolsó percein kez­dődik duzzanattal, fáida’om- ■ ma­ merevséggel A kínzó­, fájdalom miatti kimé’és kö­­vet­k­eztében az izületek­ meg­merevednek, a rátapadó iz­mok elsorv’sdnak. E­­őfordul hogy az izület ek elgörbülnek az útiak .ikihegyeződne­k. Jel­­legzetes­ ki-tartás alakul ki Néha­­ a folyamat megáll, máskon sainok a vagy‘ izü’e­ í­tekre­ is átterjed. Ezt a be­­­­tegséget, nevezzük reumatoid ^ vagy reumaszerű izületi gyul­ladásnak. Oka még ma sem ismeretes, kezelése terén azonban szép sikerek érhetők el, részben gyógyszeres, rész­ben fürdő- és tornakezelés­sel. Sajnos sokszor évtizede­kig tart a gondozás, de csak­is ez vezethet végül ered­ményre. Öregkori reume Az előző két teljesen különbözik betegségtől a végta­gok és a gerincizületek elfa­­julásos, úgynevezett artrózi­­sos elváltozása. Ez az ízüle­tek porcállományában zajlik le. Idősebb korban a porcok fokozatosan megvékonyodnak és csökken rugalmasságuk is. Ha túlterhelés, elhízás, fog­lalkozási ártalom vagy egyéb ok miatt elfajul az idős kor­ban már egyébként is gyen­gébb porc, gyulladás, fájda­lom, ropogás, kisebb-nagyobb mozgásképtelenség léphet fel. A vele járó fájdalommal együtt sok idős ember életét megkeserítette már. Szovjet gyártmányú fizikoterápiás készülék alacsony feszültségű egyene­lmet vezet — a víz közvetítésével — a beteg testrészbe Az ill­eíszesről Tulajdonképpen a kozmetikai „műveletek”'-hez tartozik, de való­jában több ennél, mert bizonyos mértékben még öltözködésünket kiegészíti az illetszerek haszná­lata. Nélkülük a nő megjelenésé­ből hiányzik „valami”« 8> ez valami olyan dolog, hogy ha he­­­lyesen akarjuk alkalmazni, na­­gyon kell vigyáznunk« ILLATSZER ÉS TISZTASÁG A nők ősidők óta illatosítják magukat .« Az ókori görögöknél és rómaiaknál szagos kenőcsökkel kenték testüket, s a kenőcsöket akkor is virágokból és növények­ből állították elő. Később, amikor a testi higiénia igen leromlott, s a nők keveset törődtek a tiszta­sággal, nagyobb mennyiségű pú­derral, festékkel igyekeztek testük és szagosítóval tisztátalanságát palástolni. Szerencsére ez régen elmúlt, s azóta az illatszerek ere­deti rendeltetésüket töltik be: a tiszta női test mérsékelten illa­tossá tételét, ILLAT ÉS ALKAT Egyesek ugyan fölöslegesnek tartják, azzal érvelve; a víz a legjobb szakosító. A tiszta víz üdítő szagához nem fér kétség, mégis, az illatszerekkel jellegze­tességet adunk egyéniségünknek. Ehhez persze a jó választás is szükséges, s ez bizony nem kön­­­nyű feladat. Segítségképpen csak annyit, hogy a nagytermetű, ener­gikus nők ne használjanak édes­kés, a törékeny, kisteremtűek pe­dig erős illatszereket. Sötét ha­jaiknak jobban megfelel a nehéz, szőkéknek pedig a könnyű, üdí­tő illat-Egy bizonyos illatszert ajánlani lehetetlen, mert a kiválasztásnál az egyéniség és ízlés mellett az illető bőrének szaga is szerepet játszik. Ez azt jelenti, hogy ugyanazon illatszer különböző testen különbözően hat. A különb­ség nem túl nagy, de azért figye­lembe kell venni. ^ KÖLNI ÉS PARKOM Eddig általában széltünk: ismeretes, illatszerről be­hogy két cso­portba oszthatók: kölnivízre és parfőmre. A kettő között lénye­ges a különbség. A kölnivíz — amint a nevében foglalt „víz” is elárulja — sokkal gyengébb illa­tú, mint a parfőm. Haszn*­atuk is különböző. A kölni nappalra való; keveset a tenyerünkre öntve, be­kentük vele hónapunkat, nya­kunkat, esetleg a fülcimpánkat. A par­főmből elég egy-két csepp — nyakra, vagy fülre — ,semmi­esetre sem szabad a tenyérre ön­teni? A kölni vizet­ használjuk minden nap, ne csak kivételes alkalomra — arra a parfőm való. Nem hiba persze, ha narfőmöt egyáltalán nem használunk — fiatal lánynknak nem is való — hanem például este, ha valahová megviiok, a m­ock­ás után — fris­sen bekölnizzük magunkat. EGYÉNI ELLÁT Ha sikerült egy jó kölnit kivá­lasztanunk, maradjunk meg mel­lette, ne változtassuk mindunta­lan. Idővel az illat ruháinkba is beszívódik, s egyénl«***rüok egyik apró jellegzetességévé válik. Sít egyszer egy mókuska, a magas fenyő legfelső üregé­ben. A fenyő alatt pedig egy hófehér nyulacskának volt ruha fészke. Ha jó idő volt, hosszan beszélgettek. Egyszóval békés szomszédok, sőt jóbarátok voltak. Január elején hatalmas hóvihar tört ki. Süvített a szél, csavarta a fákat, ka­varta a vastag hótakarót. A fák ágai közt megbújtak a madrak. A szörnyű éjszaká­ban nem tudtak aludni az erdő lakói. Nem aludt a magas fenyő legfelső­nek lakója, a mókuska üregé­sem Kt-kidugta­­ fejét és félt. Egyszerre csak mi történt? Ahogy kikandikált, házacská­idból­ érezte, hog­y zuhan le­felé. Az eséstől még a lé­legzete is elállt, a szíve torkában dobogott. S egy pil­­­lanat múlva, a feje búbjá­ig a hóba süppedt. Alig tu­dot a ledőlt fenyőfa odúid­ba visszamászni. Barátság Reggelre elült a vihar. A­­ mókuska nem ismert az er­dőre. Ahol eddig a magas fenyő állt, most csak egy csonk maradt. — Hát veled mi történt­. — kiáltott rá a nyulacska. ~ Itt a tél, és nekem nincs otthonom. Meg jó hogy neked megmaradt a lakásod. De nézd az enyémet. Hová zuhant szegény! Jaj, jaj, mi lesz velem! A nyulacska nagyot kiál­tott. —­ Remek ötletem van! — Mondd, A­­ nyulacska gyorsan­ azonban szót sem szólva eltűnt. A mókuska mancsait dör­gölte. — De hideg van! Leg­alább valami rágcsálni való akadna! Felfutott e közeli fám, és onnan tovább ugrott egyik ágról a­ másikra. Messzire távolodott a nyu­lacska otthonától, de semmi harapni­­ ’ H nem talált. Amikor ■­­szaért, elállt a lélegzete a csodálkozástól. A l, fenyő csonkja mellett tollal, levelekkel grrkoloa, hófehér nyulacs­kák álltak. — Gyere, segítsél, csiná­lunk új lakást! is ...Akár nem, rövid idő hiszitek, alatt elké­szült a meleg fészek, a nyu­lacska szomszédságában. — Milyen jó úgy élni, ha barátja van az embernek _ hálálkodott a mókuska. Azt is mesélik, hogy a mókuska azóta is, ahol kell segít az erdő többi lakójá­nak, mert tudja, milyen jó érzés, ha segítenek valaki­nek. Kazimíra Poljakova 1967. január 20. péntek Növények •• föld nélkül Mindinkább kedveltté vá­lik dísznövényeink gondozá­sának legújjabb eljárása föld nélküli, úgynevezett víz­ a kultúrás nevelés. A vízkultúrás neveléshez egy speciális — bármely ve­­tőmag boltban beszerezhető _ vázára van szükség, amely amellett, hogy dísze ottho­nunknak, egyúttal növényeink „lakása” is. Ez a váza nem egy hanem két darabból áll: egy és egr belső edényből. külső Nö­vényünket a belső edénybe ültetjük, de nem a szokásos termőföldbe, hanem gondosan megmosott, megtisztított ka­vicsok közé. A kavics persze a egymagában nem helyettesíti földet, hiszen a semmiféle tápanyagot növény nem szívhat fel belőle. A tápanya­gokat — vízben feloldva — a külső edényben helye­zi­k el. Ha összerakjuk e vázát, növényünk állandóan tápsó­­adatban van. A külső edény­ből ugyanis az oldat — a közlekedő edények alapján — a belső agyagváza alján lévő lyukakon át behatol a kavicsok közé. Növényünk gyökerei annyi tápsót szívnak fel, amennyire a növénynek szüksége van, a mindennapi öntözés tehát feleslegessé vá­lik. Persze a tápoldatnak pon­tosan azokat az anyagokat kell tartalmaznia, amelyek a növény fejlődéséhez förhetetlenek. Kísérleti nélkü­vizs­gálatok alapján összeállított és ma már minden vetőmag­boltban kapható tápsókeve­­rékből — a mellékelt utasítást követve bizonyos mennyisé­get kell adagolni a vízhez. A ,,­Vopil” nevű tápsóból egy mokkáskanálnyit kell egy li­ter vízben feloldani, s ezt öntjük vázánk külső edényé­be. Az elpárolgó oldatot az­után a cserép nagyságához mérten két-három hét múlva vízzel pótoljuk. A pótlást újabb két hét elteltével táp­oldattal végezzük el. Nyolc hét múlva pedig a cserép tel­jes tápoldat tartalmát ki kell cserélni, ezután a feltöltöge­­tés az előbbiek alapján kezd­jük élőről. A vízkultúrában növényeink szépen fejlődnek, s egyáltalán nem hiányzik számukra a megszokott föld, ha biztosítottuk többi életfel­tételeit is: a világosságot, a megfelelő hőmérsékletet és a levegő páratartalmát. De vajon eddig földben nevelt növényeinket egytől egyig átültessük-e az új cse­repekbe? Ezt nem ajánljuk.­­ A szép, nagy gyökérzetű, idő­­sebb növények megsínylenék, ha kivennénk őket megszo­kott környezetükből. E­gy-egy dús gyökerű növényt nagyon­ nehéz áthelyezni a kavicsba a gyökérzet megsértése nél­kül. Ezért kockázat nélkül csak fiatal, kevés gyökerű növényeket ültethetünk át. A kavicsba való áthelyezés előtt a gyökerekről langyos vízzel gondosan mossuk le a földet. Ugyancsak másként kell elbí­rálni a finom gyökerű növé­nyeket. Ez utóbbiak, még ha nagyobbak is, gyorsabban al­kalmazkodnak új környeze­tükhöz. A vízkultúrás növényter­mesztésnek igazi gyakorlati jelentősége ott van, ahol vagy kevés, vagy nagyon silány a termőföld Ezeken a helyeken (terméketlen sivatagokban, hegyekben, a sarkvidék köze­lében­­ már néhány kísérleteznek a föld évtizede nélküli növénytermesztéssel: üveghá­zakat építenek, bennük óriási edényekben nevelnek zöld­­ségféléket és dísznövényeket — föld nélkül. A kísérletek­nek még csak kezdeti erdmé­­nyei vannak, de a munka je­­­­­lentős, hiszen nem kisebb haszna van, mint növény­termesztésünknek a termé­szettől való függetlenítése és a meglévő földterületek mes­terséges gyarapítása. A legújabb szobadísz összeállítás előtt. A belső cserépben a kavicsba ültetett fiatal növény. Az összeállított cserép, amely­­be ezután csak a tápoldatot kell adagolni a külső váza levegő­­nyílásáig.

Next