Dolgozók Lapja, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-14 / 238. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK» VOJMÖKia, 1969. okt. 14. KEDD AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. évf. 238. sz. Ára: 80 fillér Szovjet űrh­­aj­ó­ raj kering a kozmoszban 1969. október 13-án, magyar idő szerint 11.29 órakor állt pályára a Szojuz—8 űrhajó, kabinjában Satalovval és Je­­liszejevel, akik ez év január­jában mindketten részt vettek a Szojuz—4 és 5 küldetésé­ben. Hrunoval együtt ekkor hajtotta végre Jeliszejev a világ első páros űrsétáját, autonóm, az űrhajó rendsze­reitől függetlenül az élet va­lamennyi feltételét biztosító űrruhában. az Most első ízben for­dul elő űrkutatás történetében, hogy három űrhajó tartózko­dik egyidejűleg a világűrben. A felbocsátás körülményei — az egyik űrhajó akkor követ­te a másikat a sorozatban, amikor az mintegy kétszáz kilométer magasságban startállomás felé közeledett — a eleve közel azonos pályát biz­tosítottak számukra. Ez új és érdekes kísérletekre ad lehe­tőséget A Szojuz—7 és —8 között például randevú, majd ezt követően tartós összekap­csolás jöhet létre, hiszen a hi­vatalos közleményeik csak a Szojuz—6-ról szerint bizo­nyos, hogy nem rendelkezik csatlakozásra alkalmas beren­dezéssel. Ilyen körülmények között­­ a Szojuz—6 személyzetére érde­kes feladatok, összessége vár­hat. Például az egymást meg­közelítő, majd összekapcsolódó űrhajók közelében repülve pontos értékelési lehetősége­ket biztosító filmfelvétel-soro­­zatot készíthet a manőverről. Az eseményeket kívülről szemlélő űrhajó pilótái a fe­délzeti navigációs rendszerek adataira és mére­támasz­kodva segíthetik a Szojuz—7 és —8 találkozásának lebo­nyolítását A csatolás létrejöt­te után az űrhajósok kiszáll­hatnak a Szojuz—6 kabinjá­ból, és összehegeszthetik a másik két űrhajót. Első pillanatra úgy tűnhet, hogy ez a művelet nem kívá­natos. Felmerül ugyanis a kérdés: hogy tér vissza az összehegesztett két űrhajó személyzete a Földre? Ez nem okoz problémát, tekintettel arra, hogy a Szojuz-űrhajók felépítése nem zárja ki a visszatérést, még egy olyan szilárd mechanikus kapcsolat létesítését követően sem, ami­lyen az összehegesztés Szojuz-rendszerek ugyanis ké­­­nyelmes orbitális fülkét tar­talmaznak, amely a világűr­ben végzendő tevékenységhez szükséges berendezéseket és feltételeket biztosítja Ettől függetlenül magukkal visznek egy úgynevezett fel- és le­szálló fülkét. Az űrutasok mind a start, mind a vissza­térés során ebben a fülkében foglalnak helyet. Mivel a fel­es leszálló fülke leválasztható az orbitális fülkéről, és hozzá kapcsolt műszaki egy­­­ségről, az űrhajósok az orbi­tális fülkék összehegesztése után is visszatérhetnek Földre, a leszálló fülke segít­­­ségével A start alkalmával a fel- és leszálló fülke a szerelvény csúcsán helyezkedik el, így ez a fülke egyúttal a mentőbe­­rendezés szerepét is betölti a start során. Ha ugyanis a hor­dozórakéta a felbocsátás során valamilyen oknál fogva rend­ellenesen viselkedik, az űr­hajósok fülkéjét le kell vá­lasztani és azt biztonságosan el lehet távolítani a hordozó­­rakétától. A folyamatban levő ,,több­lépcsős” űrkísérlet jelentős továbblépés a korábbiakhoz képest A fedélzeten számos tudományos mérőberendezés nyert elhelyezést, amelyek lehetővé teszik, hogy a sze­mélyzet az égitestek olyan su­gárzásait figyelje meg, ame­lyek a légköri elnyelődés kö­vetkeztében nem jutnak el a Föld felszínére. A kísérlet során az ember sokoldalú tevékenységét pró­bálják ki kozmikus körülmé­nyek között. A Szojuz-prog­­ram jelentős lépés azon az úton, amelynek során az em­ber egyre aktívabbá válik a világűrben, s mind több olyan feladat végrehajtására képes, amelyek növelik a kozmosz­ban végzett kutatások haté­konyságát és értékét Korai volna még értékelést adni, hiszen a teljes program lebonyolításának feltételei most teremtődtek meg, a harmadik Szojuz-űrhajó fel­bocsátásával. A tevékenység valóban érdekes és értékes, a jövő szempontjából előrevivő és hasznos része, a jelek sze­rint, még csak ezután veszi kezdetét... sinka József lágerben, hiszen Vlagyimir Satalov ezredes, a Szovjetunió Hőse és munkatársa, Alekszej Jeliszejev mérnök, a műsza­ki tudományok kandidátusa, ugyancsak a Szovjetunió Hő­se, „veterán” űrrepülők. A program keretében min­denekelőtt tovább folytatódik a csoportos repülés. Ezt jog­gal nevezik a szovjet főváros tudományos köreiben „a ma­tematikai pontosság demonst­rációjának”, amely azt a célt szolgálja, hogy megoldják az ember­ vezette űrberendezé­sek egész rendszere kialakítá­sának problematikus kérdése­it és időben közelebb hozzák a hatalmas orbitális, illetve kozmikus űrállomások megal­kotását. A Szovjetunió nagyszabású új kozmikus kísérlete áll a világsajtó figyelmének hom­lokterében. A bécsi rádió hét­fő délutáni adásában felmér­hetetlen jelentőségűnek minő­sítette a Szojuz–8 fellövésé­vel előállott helyzetet a világ­űrben. Először tartózkodik három űrhajó és hét űrhajós egyszerre a Föld légkörén kí­vül, s áll kapcsolatban egy­mással. Most derül ki, hogy milyen naivak és rövidlátóak azok az emberek, akik az ame­rikai űrhajósok ugyancsak vi­lágtörténelmi jelentőségű, de voltaképpen rendkívül kocká­zatos Hold-leszállásakor le­kicsinylően arról beszéltek, hogy a Szovjetunió lemarad az űrversenyben — mondotta a bécsi rádió kommentátora. A francia sajtó és a rádió ugyancsak a nagyszabású kí­sérletnek szenteli a fő figyel­met. A Combat különösen ki­emeli a világűrben való he­gesztés fontosságát, e kísérlet óriási érdeklődést kelt a „föl­di emberek” körében, mivel következményei igen fontosak az egész ipar szempontjából, — írja a Combat. A Corriere della Sera című milánói lap azt emeli ki, hogy az új szovjet űrkísérlet fon­tos lépés olyan kozmikus or­­bitáló állomás megteremtésé­hez, amely leszálló­helyül szolgál majd az embernek a Holdra, a Marsra és a Vénusz­ra való űrrepüléseinél. A vasárnap felbocsátott Szojuz–7 űrhajó legénysége (bal­ról—jobbra): Vlagyiszlav Volkov, Anatolij Filipcsenko (pa­rancsnok), és Viktor Gorbatko. Jelentés a kötelék repülésről A Szojuz—6, a Szojuz—7 és a Szojuz—8 kötelék repülésé­nek első napján ellenőrizték a módszereket és kidolgozták a három űrhajó egyidejű irá­nyításának technikáját. Ugyancsak kidolgozták az űr­repülést irányító központ együttműködését a földi meg­figyelő állomásokkal, a hír­közlést biztosító állomásokkal és az űrhajókkal. Feldolgoznak minden infor­mációt, amely az űrhajókról érkezik a koordinációs számí­tóközpontba. A kapott adatok alátámasztják az alkalmazott irányítási módszer magasfokú hatékonyságát. Az űrhajók személyzete ál­landó kapcsolatot tart egymással és a Földdel. fenn tudományos-műszaki és orvos­i biológiai kutatási programot teljesítették. A Szojuz—6 sze­mélyzete egyebek között or­­vosbiológiai kutatásokat vég­zett, a Szojuz—7 személyzete megfigyelte és fényképezte az égitesteket, a horizontot Föld árnyékos és megvilágí­a­tott oldaláról. A Szojuz—8 személyzete különleges mű­szerek segítségével megfigyel­te az atmoszféra által vissza­vert napfény polarizációját. Satalov ezredes, a kötelék parancsnoka és az űrhajók pa­rancsnokai jelentették, hogy a kozmonauták közérzete jó. Vacsora után az űrhajósok pihenni térnek A szovjet televízió hétfőn képfelvéteről sugárzott közve­títést adott a világűrből. A nézők láthatták a Szojuz–7 űrhajót, amint repülés közben Vlagyiszlav Volkov mérnök különféle csillagászati navigá­ciós méréseket végez. Később a tévé a Szojuz—8- ról­­ is adott közvetítést. Itt Jeliszejev mérnök jelent meg a képernyőn, aki nyilatkoza­tában elmondta, hogy nagy­jából azokat a feladatokat látja el most is, mint január­ban a Szojuz—5 fedélzetén. Vlagyimir Satalovot is lát­hatták a nézők, akik éppen a korábban végzett kísérletek eredményeit ellenőrizte. Nagy öröm Moszkvában A szédületes ütemet diktáló szovjet űrprogram szenzáció­sorozata nagy örömmel tölti el a moszkvaiakat. A szovjet emberek nagy sze­retettel veszik körül az „űr­­szeptet” minden tagját, bár teljesen érthető módon a fi­gyelem most az új jövevé­nyek felé fordul, akik egyéb­ként korántsem újak a vi­ A szombaton felbocsátott Szojuz–6 űrhajó legénysége bal­ról: Valerij Kubászov, jobbra: Georgij Sonyin parancsnok. Mi fljság a készülő ú­j cserépgyárban? Közel másfél évvel ezelőtt kezdték meg az új cserép­­gyár építését Tatán. Az építkezés első szakaszában elké­szült a 24 millió forint értékű nagycsarnok. A kazánház, valamint a kémény építése folyamatban van. Elkészült a bekötő út alapozása is, már csak a szilárd burkolat kikép­zése van hátra. Folyamatban van a kommunális épület sze­relése is. Az úgynevezett UNIVÁZ-ból összeszerelt épület már áll, csak a belső szerelőmunkák vannak hátra. Az épí­tők mindent megtesznek annak érdekében, hogy jövő év végére elkészüljön a 146 millió forintos beruházás. A vasbetonszerelők az agyagtároló vasvázát szerelik Készül a 65 méter magas kémény Terebélyesedik a mozgalom 7­V-készülék átadási ünnepségek A pusztamaróti egytanter­­mes iskola homlokzatán nem­zetiszínű lobogót lengetett szét, ünnepet ültek. A dorogi a anyagellátó üzem dolgozóinak ajándéka, az új tv-készülék olyan ismereteket hoz elsajá­títható közelségbe, melynek a hófútta, esőáztatta utak szab­nak határt. Erre még az au­tóbusz is csak hetenként két­szer jár. Az egytantermes is­kolában 32 gyerek tanul az elsőstől a nyolcadikosig, egyet­len pedagógus, Ménes László nevel­­őket. Ménes László hu­szonnégy éve tanít e tanyai iskolában. Akkor erdei fából összetákolt táblára írta az el­ső krétasorokat, s a tanítvá­­nyok arcára az öröm sugara ült, mert olyasmibe ízleltek, ami felnőtté érleli a fiatalt. Az itteni lehetőségek emberi akaratot, szorgalmat egyaránt nagy próbára tesznek, és pe­dagógustól, tanítványtól egy­formán sokat követelnek el­lenértékül a tudásért. Ilyen helyen a televízió rendkívül nagy szolgálatot tesz. Nem­csak az iskola-televízió ada­­gondolunk, amikor ezt állítjuk, hanem szinte minden adás percére. Október 11-e ünnepnap volt a pusztamaróti iskola és nö­vendékei számára, de az volt az anyaellátó üzem dolgozói­nak is. Az elsők között csat­lakoztak e nemes mozgalom­hoz a dorogi járás üzemei kö­zül, s nyújtottak önzetlen tá­mogatást az egyik leginkább rászoruló iskolának. Kapcsola­tuk csak most kezdődött. Az üzem három női szocialista brigádja a jövőben a szem­léltető eszközök gyarapításá­hoz is rendszeres segítséget nyújt. A szentgyörgypusztai Dó­­zsa, a vértesszől­ősi Jószeren­csét, és az ercsi Béke Terme­lőszövetkezet önálló közös építőipari vállalatának­­50 dolgozója, két óra munkájának értékéből többlet­­nagy­­képernyős, Viktória televízió készüléket ajándékozott szentgyörgypusztai alsótagoz­­a­tos iskolának. Az ünnepélyes átadásra szombaton került sor, amely alkalomra az aján­dékozók meghívták az alapí­tó termelőszövetkezetek veze­tőit, a járási felügyeleti szer­veket, a két község tanácsel­nökét és még néhány vendé­gek Csillogó szemű kisiskolások érdeklődésétől kísérve, meg­hatott köszönő szavakkal vet­te át a gyönyörű készüléket­ Máthé Endréné vezető taní­tónő Rép István és Kiss Ist­ván villanyszerelőtől, a TOVÁSZ dolgozóitól. — Jólesik ez a gondoskodás, s nagy segítségére lesz a gye­rekeknek a tanulásban. Hi­szen a pusztai gyerekek szá­mára­­ sokkal nehezebb a fo­­galomalkotás, a tárgyak el­képzelése, mert távol vannak a városoktól, sok dolgot nem ismernek, soha nem láttak. A televízió meg fogja könnyí­teni tanulásukat, értelmük fejlődését — mondotta Máthé Endréné. A gyerekek iránti figyel­messég, a róluk való áldozat­kész gondoskodás jólesett a szülőknek is. Számos tanuló édesanyja is részt vett a rö­vid kis ünnepségen. A szü­lői munkaközösség vezetője, a vöröskereszt és a nőtanács helyi megbízottjai sőt még egy nagymama is kedves szavakkal köszönte meg a TÖVÁLZ dolgozóinak értékes ajándékát.

Next