Dolgozók Lapja, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-25 / 276. szám

tflIG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLJETEK! |VJVAVA*AVAV.V.V.V­W.»J%V/AW.VAV.WIV^ . OlbOSOK) ,1970. nov. 25. SZERDA AZ MSZMPf KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXV. évf. 276. sz. Ara: 80 fiLlér A realitások jegyében ! A MÉMOSZ székház kong­resszusi termében már jóval a nagy esemény megkezdése előtt jó hangulatban keztek az MSZMP X. gyüle­kong­resszusának küldöttei. Az ar­cokon a találkozás öröme, s a várakozás feszültsége. Már a Központi Bizottság melójának megkezdése beszá­előtt nyilvánvaló volt, hogy kongresszus hetében szóba ke­­­rül itt az ország életének minden fontos mozzanata, né­pünk sok-sok tennivalója baráti beszélgetések során is.­ A tanácskozás szünetében majd a beszámoló befejezté­vel ki-ki elmondta első be­nyomásait. Németh Ferenc elvtárs, a Somogy megyei pártbizottság első titkára a nyugodt, fesztelen hangulat­ról, a kongresszus szolid ün­nepélyességéről mondott el­ismerő szavakat. — Pártunk X. kongresszu­sa — mondta a Somogy me­gyei küldöttség vezetője — a felelősségteljes munka, s a kommunista szerénység je­gyében kezdte meg tanácsko­zásait. Mások is nagy elismeréssel szóltak a mértéktartó sze­rénységről, a kongresszusi te­rem szinte dísztelen egysze­rűségéről. A tanácskozás mű­vész-vendégeire is nagy ha­tást­­ tett a hangulatos, ízlé­ses, szerény berendezés. Oláh György elvtárs, a Heves megyei pártbizottság első titkára Kádár János elv­társ beszámolójával­­ kapcso­latban megjegyezte: — Gondolatébresztő, példa­adó alaphang. Nem nehéz elő­relátni, hogy ez a tanácskozás a realitások kongresszusa lesz. A Központi Bizottság beszá­molóját valóban a tények figyelembevétele, az ország gondjainak alapos ismerete, s a példamutató őszinteség jel­lemezte. Megállapításai híven tükrözik azt a küzdelmet, amelyet pártunk, dolgozó né­pünk az elmúlt négy eszten­dő során a boldogulásért, a szocialista társadalom fel­építéséért vívott. Hangot ka­pott a felelősségteljes, ke­mény harc a demokratizmus megszilárdításáért, a kritika jogáért, az új gazdaságirányí­tási rend sikeréért. Nemcsak az eredményekről esett szó a beszámolóban. Ká­dár elvtárs nagy súllyal be­szélt a hibákról, a gondokról, az építés során jelentkező ne­hézségekről is. Szóba kerültek a kétkedések, rendünk külső és belső ellenfeleinek vágy­álmai. De eredményeink sora is, amelyek lehetővé tették, hogy a dolgozó nép vágyai teljesüljenek nálunk, s ne azoké, akik gondjainkra spe­kulálnak. Egy Tolna megyei küldött­nek a beszámolón átsütő hu­manizmus, s az emberek kö­zötti újszerű kapcsolatok igé­nye tetszett. — Ez a követelés — mon­dotta — jó alap arra, hogy erkölcsileg is magasabb szin­ten építhessük tovább társa­dalmi rendünket. A mértéktartó szerénység, az erőt sugárzó őszinteség, a problémák, gondok nyílt fel­tárása általános elismerést keltett. Lesz mihez hozzászól­ni a későbbiek során, állapí­tották meg a küldöttek az el­ső napi tanácskozás végén. Részletek a Központi Bizottság beszámolója felett indult vitából Mai számunkban: 2—3. oldal Szemelvények a külföldi testvérpártok küldöttségvezetőinek üdvözlő beszédeiből 2—3. oldal Tanácskozik a pártkongresszus Hétfőn, az MSZMP X. előadói beszéde után, Brutyó­nak, a Központi Ellenőrző Bi­­a kongresszusának első napján, János elvtárs, a Központi Bi­­zottság megbízásából. Brutyó Központi Bizottság besze­­lenőrző Bizottság elnöke elvtárs referátumát rövidítve mólója, Kádár János elvtárs tett jelentést a kongresszus- közöljük. A Központi Ellenőrző Bizottság jelentése TISZTELT KONGRESSZUS! KEDVES ELVTÁRSAK! Mindenekelőtt azt szeret­ném hangsúlyozni: a Közpon­ti Ellenőrző Bizottság tapasz­talata is az, hogy pártunk eszmeileg, politikailag és szervezetileg egységes, a párt­fegyelem szilárd. A párt a lenini elvek szellemében töl­ti be hivatását. A párttagok betartják a szervezeti sza­bályzat előírásait, a kommu­nista erkölcs normáit. A párt egészét tekintve ez az általá­nosan jellemző, amely akkor is igaz, ha a párttagok között akadnak fegyelemsértőik és rendbontók. A párt nevelő erejével arra törekszünk, hogy az ilyen je­lenségek megszűnjenek. Ne­velőmunkánk fő eszköze meggyőzés, a közösség példa­ a mutatása, de amikor szüksé­ges, felelősségrevonást, büntetést is alkalmazunk, párt­pártbüntetést sem tekinthetjük A megtorlásnak, hanem elsősor­ban a nevelés eszközének. Az emberek fejlődőképességében bízva nevelünk még akkor is, ha valakit súlyosan meg kell büntetni, ki kell zárni a Párt­ból. A hatalmon lévő párt tag­jainak önkéntes és tudatos fe­gyelme "a proletárdiktatúra védelmének, a szocialista vi­szonyok erősödésének egyik fontos feltétele. Ezért a párt semmiféle engedményt sem te­het a fegyelem tekintetében. A két kongresszus között, pártszerveink a tagság 2,9 a százalékát vonták felelősségre pártfegyelem megsértése miatt. Ez az arány a párttag­ság létszámához képest cse­kély. De az már elgondolkoz­tató, hogy ez számszerűleg csaknem 20 000 párttagot je­lentett, akiket felelősségre kellett vonni. Nem is beszél­ve arról, hogy hány fegye­lemsértés maradhatott bün­tetlenül, mert nem derült ki, vagy mert szemet húnytak felette. Különösen tanulságos az a tény, hogy több mint ötezer párttagot el kellett tá­volítani sorainkból. Mindez arra int bennünket, hogy fordítsunk nagy gondot a párt fegyelmi helyzetére. Szüntelenül küzdeni kell pártfegyelem további szilárdí­­­tásáért, éberen őrizve a párt egységét, erkölcsi tisztaságát. A szocialista erkölcsi köve­telmények fogalomkörét gyak­ran helytelenül leszűkítik a családi erkölcsre, a magán­életre. A Szocialista erkölcs azonban ennél többet jelent, önzetlen odaadást követel a párt és a szocializmus ügye iránt, megköveteli a szocialis­ta haza javára végzett becsü­letes munkát: a szocialista tulajdon védelmét, gyarapítá­sát, a párt határozatainak végrehajtását. Mindemellett a kom­munis­­tákat a magánéletben is köte­lezi a párthoz való tartozás. A kommunistáknak nem kell aszkétáknak lenniük, de a párthoz való tartozás józan mértéktartásra, az emberi ösztönök és szenvedélyek ön­tudatos fékentartására, a kis­polgári felelőtlenség és gát­lástalanság tagadására, eluta­­­s­ fősérfi kötelez. Elvtársak! A mi ügyünknek ■nindenekelőtt amit a pártta­­gok ártanak, akik a párt esz­mei, politikai és cselekvési egységét gyengítik, akik frak­cióznak, pártellenes tevé­kenységet folytatnak. Ezt a legkeményebben elítéljük, és szigorú pártbüntetéssel sújt­juk azokat, akik ilyen maga­tartást tanúsítanak. Amint írásos jelentésünk­ben is beszámoltunk róla, a párt politikájával szembefor­duló párttagok száma cse­kély. Ilyen ügyben alig vala­mivel több mint 200 párttag ellen jártunk el. Maga a probléma azonban jelentős és nagy figyelmet érdemel, an­nál is inkább, pártszervezetekben mert egyes az ilyen természetű vétségeket vagy nehezen ismerik fel, vagy nem tulajdonítanak annak kellő jelentőséget. Előfordul, hogy a pártszervezetekben félreértik a pártdemokráciát, egyes párttagoknak rendsze­resen lehetőséget adnak arra, hogy a taggyűlésen, vagy a párt valamelyik testületében kifejthessék a párt politiká­jával szembenálló nézeteiket, és ezzel zavart keltsenek, kárt okozzanak. Azt, hogy valakivel meddig lehet vitatkozni és mikor szükséges felelősségre vonni, elvi szigorral kell megítélni. Ugyancsak elvi szigorral kell differenciálni abban a tekin­tetben is, hogy valaki azért magyarázza-e félre a párt po­litikáját, mert nem érti, vagy azért, mert tudatosan bom­lasztani akar. Elvtársak! A legutóbbi négy esztendőben is voltak olyan politikai események, amelyek próbára tették a kommunis­ták elvi szilárdságát, párthű­ségét, helytállását. Párttag­ságunk túlnyomó többsége ebben a tekintetben is bizo­nyított, mert minden körül­mények között kiállt a párt politikája mellett, védelmezte a párt egységét. A párt egységének és poli­tikájának védelmében a jövő­ben is két fronton harcolunk mindazokkal szemben, akik akár jobb, akár „bal”­oldal­­ról kísérlik meg a párt sorai­nak bomlasztását. A Központi Ellenőrző Bi­zottság javasolja a kongres­­­szusnak: hívja fel pártszerve­ink, pártszervezeteink, a kom­munisták figyelmét, hogy ne tűrjék el egyes párttagok jól­­értesültségének felelőtlen fi­­togtatását, fecsegését, a párt belső ügyeinek illetéktelen helyen és körökben való vi­­tatgatását, mert az ilyesmi csak zavart kelthet és a párt­ellenes tevékenységnek adhat tápot. A pártfegyelem fogalma­­ simára magában foglalj az állam­­polgári kötelességek teljesíté­sét, a törvények tiszteletét és megtartását, a rend és a külc életi tisztaság aktív­­ védelmét, a társadalmi együttélés sza­bályainak oltalmazását is. Ha a párttag megsérti nép­­köztársaságunk törvényeit, természetesen a pártfegyelem normáit is megsérti. Kedves elvtársak! A fe­gyelmi vétségek elkövetői kö­zött találunk vezető beosztású párttagokat is. Ez kedvezőt­len körülmény és nagy figyel­met érdemel. Az igaz, hogy a vezető beosztású párttagokra mindenki jobban figyel, en­nélfogva botlásaik, is hamarabb felszínre vétségeik kerül­nek. Az is előfordul, hogy egyes vezető beosztású kom­munisták kisebb hibáit, bot­lásait erősen felnagyítva tár­gyalják az emberek, sőt arra is volt példa, hogy vezető embereket megrágalmaztak. Vezető beosztásban dolgozó párttagjainkról elmondhatjuk, hogy becsületes, áldozatkész emberek, akik odaadással, fá­radhatatlanul, gyakran még egészségüket sem kímélve dolgoznak a pártért, a nép ügyéért, a szocialista rendsze­rért. A dolgozók megbecsülik ezeket az osztályukhoz és pártunkhoz hűséges funkcio­náriusokat, de rájuk is árnyék vetődik, ha közülük egyesek visszaélnek tisztségükkel, becstelenekké válnak és er­kölcstelen életmódot folytat­nak. Visszatetszést szül, mert igazságtalan, ha egyszerű párttagokat súlyos pártfe­gyelmi büntetéssel sújtanak, miközben azonos jellegű vét­ségekért, a magasabb funk­ciót betöltőkkel szemben mel­lőzik a megfelelő szigort. fegyelemsértők megbüntetésé­­­től akkor sem lehet eltekinte­ni, ha korábban szereztek az illetők.érdemeket sú Hiba, ha a vezető beosztó­párttagok pártfegyelmi felelősségre vonását állami vonalon nem követi a megfe­lelő következtetések levoná­sa. Azt az elvet sértetlenül be kell tartani, hogy a pártbün­tetés nem járhat együtt az ál­lampolgári jogok, így a mun­kához való jog megvonásával. De vannak olyan esetek, ami­kor nem helyes meghagyni az illetőt az eredeti funkció­jában, mert arra méltatlan. Előfordult, olyasmi is,­ hogy valaki a leváltása és új funk­cióba helyezése révén elő­nyösebb anyagi helyzetbe ke­rült, mint annak előtte volt. Nem ritka az olyan eset, amikor egy párttagot fegyel­mi úton felelősségre vonnak és akkor derül ki, nem is tud­ta, hogy amit elkövetett, az pártfegyelmi vétség. Ezért már a tagfelvételnél helyes meggyőződni arról, hogy a pártba lépő elvtárs ismeri-e a szervezeti szabályzatot, tud­ja-e, milyen követelmények­nek kell majd ilyenkor célszerű megfelelnie, mérlegelni azt is, vajon alkalmasnak látszik-e az illető gyelem megtartására­ a pártfő­a Nem tágíthatunk attól, hogy tagfelvételek során csak minden szempontból feddhe­tetlen emberek kerülhetnek a párt soraiba, megakadályoz­va, hogy méltatlan vagy kár­tevő elemek furakodhassanak közénk. Az utóbbi időben is előfordult, hogy olyan szemé­lyeket vettek fel a pártba, akik korábban bűncselekményeket köztörvényes követtek el, vagy a felszabadulás előtt az akkori hatalom elnyomó szerveinek tagjai voltak, má­sok pedig részesei voltak az 1956-os ellenforradalmi cse­lekményeknek. Ezeket később természetesen ki kellett zár­ni a pártból. A Központi Ellenőrző Bi­zottság, átérezve a ráháruló felelősséget, az elmúlt négy­­ év alatt arra törekedett, hogy maga munkásságával hozzájáruljon a párt politiká­js­jának megvalósításához, Központi Bizottság határoza­a­tainak végrehajtásához. Munkánk alapvető célja, hogy segítsünk tovább szilár­dítani a párttagság fegyelmét, erősítsük és védelmezzük a párt egységét, segítsük és el­lenőrizzük a párt törvényei­nek betartását. A IX. kongresszus kibőví­tette a Központi Bizottság feladatkörét Ellenőrző azzal, hogy megbízta a Központi Bi­zottság pénzgazdálkodásának ellenőrzésével is. A Központi Ellenőrző Bizottság teljesítet­te ezt a feladatot. A IX. kongresszus óta el­telt négy év alatt a párt be­vételei negyvenöt százalék­kal, a kiadások 25 százalék­kal emelkedtek. A pártmunka költségeinek fedezésére szük­séges anyagi eszközök alapve­tően két forrásból származ­nak: része a bevételek kétharmad­a tagdíjjárulékokból, egyharmad része pedig a párt­vállalatoktól folyik be. A párt kiadásai között legutóbbi négy évben számot­a tevően növekedtek azok költségek, amelyeket a párt­a iskolákra, más oktatási intéz­ményekre, általában a propa­gandamunkára és a pártszék­­házak fenntartására fordítot­tunk. adódik Ezekből a költségekből a párt kiadásainak mintegy 35 százaléka. 1970- ben a pártiskolákon kívüli propagandamunka várható költségei az 1966. évihez ké­pest mintegy három és félsze­resére emelkednek. A kiadá­sok növekedése tehát minde­nekelőtt a párt tömegmunká­jának fokozódásával függ össze. TISZTELT KONGRESSZUS! KEDVES ELVTÁRSAK! A Központi Ellenőrző Bi­zottság egyetért a Központi Bizottság beszámolójával. Ezt tolmácsolva javaslom a beszá­moló elfogadását. Kérem a kongresszust, vi­tassa meg és fogadja el írás­ban beterjesztett és szóbeli beszámolónkat a Központi El­lenőrző Bizottság IX. kong­resszus óta végzett munká­járól. Vita a Központi Bizottság beszámolója felett Kedden reggel 9 órakor Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának elnöklésével folytatódott a Magyar Szocialista Munkás­párt X. kongresszusának ta­nácskozása, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában.­ Az elnöklő Apró Antal be­jelentette, hogy a kongres­­­szushoz számos testvérpárt intézett üdvözletet. Levélben, illetve táviratban üdvözölte a kongresszust az Argentin Kommunista Párt, az Auszt­ráliai Kommunista Párt, a Brazil Kommunista Párt, a Ceyloni Kommunista Párt, a Dél-afrikai Kommunista Párt, a Görög Kommunista Párt, a Guadeloupei Kommu­nista Párt, a Guyanai Népi Haladó Párt, az Indiai Kom­munista Párt, az Kommunista Párt, az Indonéz Iraki Kommunista Párt, az Izraeli

Next