Dolgozók Lapja, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-22 / 94. szám
4 DOLGOZOK LAPJA Böhönye Kétszer láttam Oroszlányban Thury Levente keramikusművész kiállítását, s a második megtekintés alatt nehezen tudtam eldönteni, hogy az alkotások, vagy a látogatókra gyakorolt hatásuk jelentette-e a nagyobb élményt és tanulságot számomra. Első ízben magam is furcsálló mosollyal merültem el a szemlélődésben, s ez a furcsálkodás a „végre valami...” jóleső öröme volt. Mert Thury Levente sokféle formát alkot. A hagyományos műfaji kereteken belül is fantáziadús a formateremtése, szépek tárgyai, a tisztán funkcionális és sajátos élményt adnak ezek stilizált figurákkal való „mókás” díszítései. Thury Levente szemlélete azonnal megragadott, bár rossz szokásomhoz híven, tudálékoskodni kezdtem magamban, mihez is rokonítsam műfajfelfogását. Kereshetem a hasonlóságot a művészet és az ókori mindennapok találkozásából ránk maradt terrakotta szobrocskákkal, agyagépítményekkel, játékokkal ? Majd azon morfondíroztam, hogy a groteszknek, mint esztétikai kategóriának melyik ága-boga testesül meg a Böhönyében. De a kaskák célszerű játékossága elfeledtette velem az egész okoskodást, s még egy pillantást vetve a harcosan pöffeszkedő Böhönyére, mosolyogva ballagtam le az utcára. Thury szemléletének igazságáról a második látogatásom győzött meg igazán. Pontosabban fogalmazva a kiállítás látogatói. Főként gyermekeik voltak, a legkisebbektől a nagyobbakig, s kirítt közülük az az egy-két felnőtt, akik összeráncolt szemöldökkel, mérgelődtek a Böhönye „semmire se valósságán. Nem így a gyerekeik, akik komoly „műértői” voltak a kiállításnak. Az általános iskolás lányokat a „Bigyótartók” bűvölték el, a kicsik az óvodai faliképeket és a gyáva oroszlánt élvezték sokáig. A gyerekek körében aratott egyértelmű sikerről tanúskodnak az ilyen vendégkönyvi bejegyzések is: „Minden nagyon tetszett, pláne a Böhönye.” „Akik ezen a kiállításon nem mosolyodnak el egy kicsit sem, azoknak felesleges idejönniük” — összegezte az én benyomásaimat is a kiállítás őre, aki úgy látszik nagyon megszerette a művészt és az alkotásokat, mert ahogy odafüleltem, a rögtönzött tárlat vezetését nagy érdeklődéssel hallgató nagyobbacska lányoknak még a kerámiakészítés folyamatát és a kiállításrendezés nehézségeit is elmesélte. „Egyáltalán, mi az a Böhönye?” tette fel okos kérdését diadalmasan az egyik felnőtt látogató, majd a teremőr értő magyarázata után a Böhönyepáncélos lovag alakja kissé mentegetődzve, „gyerekművészet”-nek minősítette az alkotásokat. S azt hiszem jó irányba tévedett. Legalább is ez a tévedés megfelelő . kiindulópont lehet számára Thury művészetének befogadásához. Mert nem „gyermekművészet” ez, nagyon is komoly „felnőtt művészet” amit Thury Levente csinál. A művész valami olyat őrzött meg alkotásaiban számunkra, és a befogadás által olyat őriztet meg velünk is, amire nagyon nagy szükségünk van. S erre gondoltam fentebb, amikor szemléletének igazságáról írtam. A magamé helyett befejezésül szavai kívánkoznak ide:Weöres „Mert nézni csak [gyerekszemmel lehet. Látni, sehogyan sem lehet. Nem tudják ezt a szemüveges emberek. Azért olyan komolyak és dühösek” Győry Csaba Részlet a kiállításról a Domanovszky-freskót Több, mint 40 ezer forintos költséggel restauráltatja az Oroszlányi Szénbányáik, Domanovszky Endre, Kossuth díjas festő Táncoló lányok című, 1959-ben készült freskóját. A nagyméretű kép, amely az oroszlányi Ady filmszínház előterét díszíti, az évek során a füsttől erősen megszürkült. Felvétel az Állami Balett Intézetbe Az Állami Balett Intézet az 1971/72-es tanévre felvételt hirdet 10—12 éves leány és 10 —14 éves fiúgyermekek részére, akik kedvet éreznek tánchoz és elvégezték az áltaalános iskola első négy osztályát. Az Intézet keretében általános és középiskola működik, amelynek elvégzése után a tanulók érettségi vizsgát tesznek. Az Állami Balett Intézet szakmailag sokoldalúan képzett, hivatásos táncművészeket nevelt A felvételi vizsgára jelentkezés ideje: május 3—15-ig. A vidékiek szülői hozzájárulással, válaszbélyeggel írásban, a budapestiek ellátva, melyesen jelentkezzenek seaz Állami Balett Intézetnél (Bp. IV. Népköztársaság útja 25.) A felvételi vizsgára jelentkezők budapesti elhelyezéséről a szülőknek kell gondoskodni. Az újonnan felvett növendékek számára az intézet diákotthoni elhelyezést csak korlátozott számban tud biztosítani. A jelentkezőket a felvételi vizsga időpontjáról értesítik. RÁDIÓ- ÉS TELEVÍZIÓ-MŰSOR KOSSUTH RADIO PETŐFI RADIO 8,15: Keringők. Korszakov: Mese 8,24: Rimszkij- Szallán cárról. Négyfelvonásos opera — előjátékkal. 11,19: Az élő sejt titkai (Ism.) 11,44: Ipolymenti népzene II. rész (Ism.) 12,30: Melódiakoktél. 13,40: Csak műhiba? A Válaszolunk hallgatóinknak különkiadása. 14,00: Matuz István fuvolázik. 14,29: A MAGYAR NYELV HETE. 14,34: öt penny. Részletek Stevens zenés játékából. 15,10: A mi környékünk... 16,05: Népdalcsokor. 16,40: Gorkij: Leninről. 17,15: Operacsillagok-operaslágerek. 17,45: T. Választó. A nők és a közélet. 18,13: Magnósok, figyelem! (Ism.) 19,25: A MAGYAR NYELV HETE. 19,35: A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának hangversenye. Közben: Kb. 20,25: Láttuk, hallottuk. Kb. 20,45: A hangversenyközvetítés folytatása. Kb. 21,30: László Annie, Jákó Vera és Bojtor Imre nótákat énekel. 22,20: Beszélgessünk zenéről. 22,40: A hazai társadalomkutatás tapasztalataiból. 23,00: Gigliona Cinquetti és Szécsi Pál énekel, Al Hirt trombitál. 23,15: Mendelssohn műveiből. 0,10: Hanthy Hanna és Baksay Árpád énekek 8,05: Tatjana Nyikolajeva Sosztakovics-prelúdiumokat és fugákat zongorázik. 8,33: Deák Tamás táncdalaiból. 8,43: Külpolitikai figyelő (Ism.) 8,58: Nevetni — nem kívánatos? (Ism.) 11,50: Magánvélemény közügyekben. 12,00: Könnyűzenei híradó (Ism.) 12,33: András Béla feldolg.: XVIII. századi magyar dalok. 12,45: Miskolci stúdiónk jelentkezik. 13,03: Zenekari muzsika. 14,00: Ifjúsági randevú kettőtől—hatig... 18,10: Írtam mérgemben... Vidám műsor Gádor Béla írásaiból. (Ism.) 18,50: Kodály-kórusok. 19,00: Új könyvek (Ism.) 19,03: Énekóra. Vidám kisopera (Ism.) 19,34: Vendégségben: Dr. Beresztóczy Miklós címzetes prépostnál. 20,23: Könnyűzene Horváth Jenő szerzeményeiből. 20,40: Zalka Máté születésének 75. évfordulóján. 21,30: Ravel: Vaises nobles et sentimentales. 21,45: Művelődéspolitikai műsor. 22,00: Nóták. 22,40: Operafelvételek a század első feléből. 23,15: Szimfonikus könnyűzene. TELEVÍZIÓ 8,10: Iskola-tv. Magyar irodalom (Alt. isk. 0. oszt.) 9,00: Olvasás (Alt isk. 4. oszt.) 9,55: Magyar nyelvtan (Alt. isk. 5. oszt.) 11,05: Kémia (Alt. isk. 8. oszt.) 13,10: Magyar Irodalom (Ism.) 14,00: Olvasás (Ism.) 14,55: Magyar nyelvtan (Ism.) 15,50: Kémia (Ism.) 17,33: Hírek. 17,40: Óvodások filmműsora. 18,00: Péntektől hétfőig. Riportműsor. 18,40: Én vagyok a legboldogabb anya a világon. Dokumentumfilm. 19,15: Esti mese. 19,30: Tv-hiradó. 20,00: Minden kilométerkőnél. 3. rész: A zenélő óra. 21,15: Költők Leninről. 21,35: Sanzonról-sanzonra... 21,55: Tvhíradó . 2. kiadás. BRATISLAVA TV 16,30: Hírek. 16,35: Fizika. 17,00: Nemzetközi tudományos és műszaki magazin. 17,30: Publicisztikai riportműsor. 18,25: Vásári pillanatok. 18,40: öt perc önmagunknak. 19,00: Tv-híradó. 19,25: Tv-híradó melléklete. 19,30: Helyszíni közvetítés a lipniki Polygrafia üzemből. 20,00: Lenini album. Tv-dokumentumfilm. 20,30: Kockázat. Lengyel tv-sorozat 9. rész. 21,25: Tv-híradó. 21,45: A jégkorongozás hírei. Lehet valamivel jobban? A művelődésügy valamennyi lelkes munkása nap mint nap felteszi önmagának ezt a kérdést. Nem mindig rajtuk múlik, ha mégsem mennek a dolgok „valamivel jobban”. Nemcsak arról van tehát szó, hogy — mint azt gyakran hallani — jobban kell építeni a helyi lehetőségekre. Itt van például Oroszlány. Az egyik tényező, ami miatt minden lelkes igyekezet inkább csak valamiféle előkészítő jellegű tevékenységbe torkollik ,pedig tényleges, sokszor igen dicséretes eredményekről van szó: nincsen a városnak megfelelő művelődési intézménye. Nem úgy panaszkodnak erről a művelődésügy városi illetve szakszervezeti dolgozói, hogy ezen áll vagy bukik egész tevékenységük. Sikertelenség okát ebben gyakori beszélgetéseink során sosem keresték. Mégis: ma, amikor a „kiváló” címet a megfelelő objektum és tárgyi feltételek léte alapján adományozzák, a témát nem kerülhetem meg. A most felnövő város néhány esztendő múltán majd joggal dicsekszik új művelődési központjával. Ma viszont úgy kell dolgozni, hogy az emberekben a kultúra iránti „étvágy” megmaradjon, sőt erősödjön. A helyiséghiány jegyei: a Petőfi Művelődési Központ nagytermében két alkalommal a fúvószenekar, 1—1 nap a balettegyüttes, a szalontánccsoport illetve a kamarazenekar próbál. A dolgozók általános iskolája, az ismeretterjesztő előadások, brigádösszejövetelek, értekezletek mellett a képzőművészeti szakkör tagjai csak kis helyiségben dolgozhatnak, éppúgy, mint a fotósok. A barkácsolóknak az MHSZ helyiségében jut szoba, az énekkar és az irodalmi színpad a gimnáziumban próbál. Teljességre a felsorolásban nem törekedhetek. Ebből is kitetszik azonban a nehézségek mellett valami más: ezek a művészeti csoportok, szakkörök, együttesek dolgoznak, próbálnak, szereplésre készülnek... Ilyen ellentmondásos helyzetben ugyan milyen jól jönne, ha az idő korlátait átugorva, már 1973- ban, az új művelődési intézmény falai közt tekintenénk körül! A probléma exponálása természetszerű. A Petőfi Művelődési Központ idei munkatervében olvasom: „Művelődési központunk az Oroszlányi Szénbányák Vállalata szakszervezeti bizottsága irányításával működik, ugyanakkor Oroszlány város művelődési központjának funkcióit is be kell töltenie.” A napi gondok ilyen meghatározóival is találkozunk: a szénbányák dolgozóinak 60 százaléka nem végezte el az általános iskola nyolcadik osztályát, pedig a nyolcezer dolgozóból majdnem hatezer 16—40 év közötti. A város összlakosságának is több mint fele nem rendelkezik az általános iskola elvégzéséről szóló bizonyítvánnyal. A művészeti ízlésformálás, az ismeretterjesztés általános teendői s hasonló tennivalók mellett ilyen nagyon vaskos, kézzelfogható problémákkal is szembe kell nézni ebben a városban. Ezért is dicséretes, hogy sok szép eredményt tudhatnak már magukénak a tevékenységben. közművelődési Különösen annak fényében, hogy — mint azt joggal mondják — „minden szakmai képzés alapja az általános műveltség”. Egyfelől ez — a másik oldalon pedig élénkülő szakköri, művészeti, zenei élet, koncertekkel, kiállításokkal, eredményes köri munkával, érthető, ha valamiféle, igazában alig tapintható szellemi feszültség forrása. Különösképpen az a józanság tetszik, ahogy ebben a városban, s ebben a művelődési intézményben helyükre teszik a problémákat. Készülnek a Vértesi Napok lassan már hírnevet szerző rendezvényeire, ugyanakkor nem sodorja el őket a látványos események felszíni hangulata. A filmmúzeum előadássorozata s a Lyra elnevezésű irodalmi-művészeti bérletsorozat előadásai, egyként pozitív hatással érvényesülnek majd az évad értékelésében, a foglalkozások befejeztével ez már ma tisztán látszik. Sorolhatnánk még persze, a lényegre így is utalhatunk. Ellentmondásos, mint mindenütt és mindig, a közművelődés helyzetéről, akár hacsak a Petőfi Művelődési Központ szemszögéből, rajzolható körkép. A napi kérdést azonban felteszik maguknak az oroszlányiak: lehet valamivel jobban is végezni az adott körülmények között a népművelést? A választ is a hétköznapi gyakorlatban adják meg. Nem csillogással, hivalkodással, de elismerést érdemlő igyekezettel. (jenkei) Kürti András: &sokat: Senate (7.) Ugyan, minek áltatom magam, hisz igazából nem is ezek a dolgok érdekelnek engem. Reggeli, taxi, riport... fütyülök rájuk! Renatét kellene valahogy felkutatnom, hátha mégis itt van Aarlesben, csak nem kapta meg a táviratomat, vagy valamilyen más okból nem jelentkezett eddig. Ki a kádból, gyors zuhanyozás, öltözés. Kár minden percért. Már kezemben a kilincs, amikor tekintetem a lila körre esik. Miért nem kérdezhetném meg azt a rokonszenves éjszakai fickót, hogyan jutok el legkönnyebben a Jespersen utca héthez? Miért bóklásszam körül a várost, miért állítsak meg fontoskodó rendőröket, vadidegen járókelőket?! Belépek a lila körbe. — Látom, és hallom önt — szólal meg egy fiatalos női hang ■ a falról, németül. Miben lehetünk szolgálatára?— — Kezicsókolom, — hajolok meg az apró kamera felé. — Magyar újságíró vagyok, tegnap érkeztem és TM — Ismerjük önt — mondja a doboz. — A neve Kopra Tibor. Tegnap éjjel huszonhárom óra két perckor szállítási és szállásbiztosítási ügyben álltunk a rendelkezésére. Most mit óhajt? — Hát... hát először is köszönetet szeretnék mondani az éjjeli ügyeletes kollégájának a gyors és tökéletes intézkedésért. Príma ez a kis szoba. Most meg külön hálás vagyok neki azért, hogy szolgálata lejártával kegyedet is informálta rólam. Megható ez a figyelmesség. Ezúttal egyébként csak egy kis kérdésem volna. Nem tudni véletlenül, hogyan tetszik jutok el leggyorsabban a Jespersen utcába? — Hányas szám? — Hét. Jespersen utca hét. Talán ötmásodpercnyi csend. Aztán egy férfihang szólal meg, az, amelyik a hajóállomáson beszélt. Ez biztos, a hangokra jobban emlékszem, mint az arcokra, vagy a járásra. — A Jespersen utca — mondja — a hatos körzetben fekszik, a tenger felőli városrészben. A főútról nyílik, Martin térnél végződik, kéta száztizenhét méter hosszú. Szélessége hat méter nyolcvan centiméter. Három utca keresztezi, a Kraaten, a Piter és a Steffensen. Számozása a főúttól kezdődik. A hetes számú ház baloldalt a negyedik. Johan Lins professzor és családja lakik benne. A Folketing Szállótól gyalogosan tíz-tizenkét percnyire van. Jobbra, a kilencedik mellékutca, a túloldalon. Gépkocsival történő megközelítése esetén felhívjuk a figyelmet, hogy egyirányú az utca forgalmi rendje, és nappal hat órától tizenkilenc óráig parkolni csak a város számozású házak előtt lehet. Végül tájékoztatnom kell önt, hogy a Lins család tegnap kéthetes nyaralásra Svédországba utazott. — Bocsánat — tapogatom meg a homlokomat —, azt már értem, hogyan juthatnék el a keresett címre, de azt nem tudom felfogni, hogy ezt önök hogyan csinálják?! — Mit, kérem? — érdeklődik most ismét a női hang. — Hát, hát mindent. A villámgyors intézkedést az azonnali és ijesztően részletes adatszolgáltatást? Kegyed hogyan emlékezett rögtön a nevemre, honnan hogy németül beszélhet tudta, velem? És nem csak a keresett utcát ismerik, hanem a házat, a tulajdonost is! Mindent tudnak! A szokásos sünet izgatottan várom a választ. — Aarlesben — hallok most egy eddig ismeretlen basszust — a tájékoztató, szervező, ügyintéző szolgáltatások az Omnisap kiberne-automatájának hatáskörébe tartoznak. Az aarlesi Omnisap vállalat gyártmányai precízek, gyorsak, megbízhatóak. Vásárolja ön is az Omnisap kibernetikus lerendezéseit, automatáit. Előnyös árak, tízéves garancia. Kis térfogat, maximális teljesítmény. Műszaki ismertetőket árjegyzékkel kívánságára azonnal küldünk. Kiszédelgek Ilyet még nem körből. pipáltam! Nem emberekkel társalogtam, hanem egy kiberné-automata magnószalagaival! Az igazat megvallva, csak halványan sejtem, hogy mi az a kibernetika. Ami az automatákat illeti, bennem ez a fogalom lényegében azokkal a pléhszekrényekkel azonosult, amelyek az EMKE aluljáróban, az Astoriánál, és egyebütt kétszer két forint bedobása után vagy adnak valamit, vagy nem. Persze, találkoztam én már gyárakban is automata magyar géppel, automata vezérlésű, gépsorral, filmen is láttam, könyvekben is olvastam ilyenfajta készülékekről, sőt sakkozó, műfordító automatákról is, de személyes kapcsolatom eddig csak a cigaretta-, csokoládé-, valamint a telefonautomatákra korlátozódott, és ma egyre, a Nyugati Pályaudvaron, amelyik egyszer forró vízbe áztatott téglaport adott kakaó címén. Dehát lehet azokat a primitív és nem is mindig tisztességes masinákat akárcsak össze is hasonlítani ezzel mindentudó micsodával?! Hisz a ez a tudomány és a technika ragyogó vívmánya! (Folytatjuk) 1971. április 22. csütörtök A DOROGI SZÉNBÁNYÁK gépkocsi részlege általános gépjárműszerelők és lemezlakatosok részére elvételt hirdet Bérezés kollektív szerződés szerint. Juttatások: hűségpénz, prémium, nyereségrészesedés, illetményszén, étkeztetés, munkásszállás Jelentkezni lehet: Dorog Rákóczi út 67. JARMC ES ALKATRÉSZ KTSZ Tata L, Fazekas u. 74. alá (elvesz: hegesztőket, lakatosokat, segédmunkásokat Fizetés megegyezés szerint