Dolgozók Lapja, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-14 / 242. szám

1971. október M. csütörtök / Tóth Jánosné 1927-1971 Az MSZMP megyei és dorogi járási bizottsága ,a’<* mély fájdalommal tudatja, aki hogy Tóth Jánosné, a járási pártbizottság tagja, pártnyugdíjas, hosszú szenvedés után elhunyt. Tóth Jánosné elvtársnőt a megyei és a dorogi járási pártbizottság saját halottjának tekinti. Temetése 1971. október 15-én 15 órakor lesz az esztergomi belvárosi temetőben. MSZMP Komárom megyei és dorogi járási bizottsága. Tóth Jánosné 5 gyermekes bányászszülők gyermeke volt. A kenyérkereset rögös útját már gyerekfejjel meg kellett kezdenie. Előbb háztartási alkalmazottként, majd kereskedelmi kiszolgálóként dolgozott. Tizennyolc éves korától tagja a pártnak, szervezője a nők és gyermekek szociális ellátásának. Egész életében szorgos mozgatója volt a dolgozók anyagi és szellemi felemelkedésének. Volt asszonyköri vezető, könyvtáros, személyzeti vezető, a pártapparátusban oktatási felelős és volt országgyűlési képviselő. Hogy megbízatásait a lehető legjobban teljesíthesse, rendszeresen tanult, fejlesztette szakmai és elméleti tudását. A sok éven át végzett megfeszített munkát azonban megszakította a súlyos betegség. A hosszú hónapokon át türelemmel viselt kór végül erősebbnek bizonyult, s nagy fájdalmunkra elvitte őt közülünk. flŰNxaki hónap a KOMÉF-nél A műszaki és munkavédelmi hónap keretében a korszerű építési módokról, új technológiák alkalmazásáról, előadássorozat kezdődött a Komárom megyei Állami Építőipari Vállalatnál. A vállalat klubhelyiségében ez alkalomból műszaki könyvkiállítást és könyvvásárt is rendeztek. Dr. Botond Bolics György „Tudományos újdonságok és műszaki érdekességek iparunk körében” címmel tartotta meg az első előadást. Október 14-én „Újdonságok a szakipari munkákról, s a könnyűszerkezetes építési mód szakipari problémáiról” hangzik előadás, október 19-én újítási ankétra kerül sor, előadást könnyűszerkezetes tartanak a építési módról majd, s a munkavédelem időszerű kérdéseiről. Mezőgazdasági balesetvédelem A mezőgazdaságban előforduló, üzemi és közúti balesetek megelőzése érdekében, a budapesti Szemléltető Eszközt Gyártó Vállalat 9 tablóból álló sorozat gyártását kezdte meg. A tablók a közúti közlekedés legfontosabb szabályait mutatják be színes szemléltető grafika segítségével. Az anyag alkalmas arra, hogy megkönnyítse a traktorosok, és vontatóvezetők továbbképzését, oktatását. A készítő vállalat megbízottja a közeljövőben keresi fel megyénk termelőszövetkezeteit, érdekelt állami gazdaságait. OetGolftk LAPJÄ Az Állami Biztosítónál hallottuk Gyorsabb az ügyintézés, ha időben jelentik a káreseményt Minden káreset kellemetlenül érinti az embert, hiszen alig van olyan, amelyiknél ne jelentkezne kisebb vagy nagyobb anyagi kiadás. Éppen ezért kevés olyan gépjárművezető van, akinek ne verne gyorsabban a szíve, amikor útja során összenyomott, behorpadt, sérült gépjárművetlát. Mi van mégis valami vigasztaló, valami fájdalmat enyhítő ezekben az esetekben? Az, hogy a kötelező biztosítás alapján, az Állami Biztosító a kárt okozó helyett — ha nincs kizáró ok — kifizeti, kár összegét a károsultnak, illetve az anyagi kárt megtéríti. A biztosítás igazi értékét ezekben a szomorú, nemegyszer tragikus helyzetekben érzi az ember. Az Állami Biztosító Komárom megyei Igazgatósága, 1970 első kilenc hónapjában 460, ez év megfelelő hónapjaiban pedig több mint ezer esetben fizetett ki felelősségbiztosítás alapján, a kárt okozók helyett jelentős összegeket. Megkönnyíti a kárkifizetés munkáját, ha a káreseményt a legrövidebb időn belül, lehetőleg már a baleset másnapján, a szükséges igazolással jelentik az érdekeltek, s azt, hogy ki a felelős a baleset bekövetkezéséért Megnehezíti, lassítja a kárösszeg kifizetését, ha nincs tisztázva, ha a helyszínen csak szóban történik megállapodás. Mert ha valaamire érvényes a közmondás, akkor* ide igen. A szó elröppen, az írás megmarad, így járt többek között F. István is, aki gépkocsijával Siófoknál a benzinkúttól szabálytalanul kihajtó autónak szaladt, ötezer forint kár keletkezett a gépkocsijában. „Én vagyok a hibás” — mondta a szabálytalanul az úttestre kihajtó F. Istvánnak — és hogy az időt ne vesztegessék, átnyújtott F. Istvánnak még egy betétlapot is. Ebben az esetben elég lett volna ha a kárt okozó aláírásával is igazolja szóbeli elismerését. Annál is inkább, mert napokkal később, a gépjárműbaleset-kár jelentésben nem hogy elismerte volna, hogy ő okozta a balesetet, de éppenséggel F. Istvánt hibáztatta annak bekövetkeztéért, így megnehezítette az igazság tisztázását, s vele a kárösszeg kifizetését. Okulásként: a balesetnél már a helyszínen tisztázni kell, ki a felelős és ezt írásban is, a betétlap hátulján aláírással rögzíteni kell. Hiszen helyette úgyis a biztosító fizeti az okozott kárt. Kótyavetye— régen és ma kevesen tudnak az esetről, de talán nem is fontos, ám ha kótyavetyéről beszélünk, jó rá példákat hozni: könnyebben érthető, miért kótyavetyéltek el örökölt vagy szerzett vagyonokat emberek rövid időn belül, rövid úton. Mert a kótyavetyére szánt értékek rövid úton kerültek a tulajdonoshoz. „Könnyen jött, könnyen ment” — vigasztalódunk. 1630-ban 23 tatai huszár, három tatai hajdú és kilenc komáromi vitéz elhatározta: portyára indulnak. Tavasz volt, szép meleg esték és hajnalok. Bizonyára az a tavasz még mást is hozott a vitézeknek, a hajdúnak és a többékevésbé rablóknak számító huszároknak. (A huszár szó csak jóval később jelentett lovaskatonát a magyarnál, eladdig zsiványt, rablót értett rajta a magyar, a török, német és az olasz kereskedő.) Tavasszal kezdődtek a portyák s a vele járó mulatozások. Márpedig mulatni csak pénzért lehetett — hiszen a bort nem adták ingyen. A tatai és komáromi vitézek összebeszéltek és elindultak... Török katonák kereskedőket kísértek. Harcra került sor. Tizenegy török élete bánta a kikapást — a magyarok haszna a zsákmány és a dicsőség. A korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy ez portya kardonként(egy emaber értendő alatta) 8 tallér készpénzt jelentett és három főlovat is. A kótyavetyére Ács mellett, egy kies völgyben került sor. Ide sereglettek mindazok, akik szép mentét, jó acélból készült kardot, ötvösmunkát, üvegárut, szerszámvasat akartak szerezni — olcsón. Mert hisz a kótyavetye tulajdonképpeni értelme : áron alul eladni vagy venni valamit. A három főló (azaz: vezérelt lova) sorsa az lett, amire mi már nem is gondolunk : elajándékozták! Azoknak, akiknek kötelességük lett volna felelősségre vonniuk a 23 tatai huszárt, a három hajdút és a 9 komáromi vitézt. Mert béke volt akkor, s harc és a cselvetés büntetendő cselekvésnek számított, így aztán a három szép ló Baráti István írása szerint ő vezette a jegyzőkönyvet kótyavetyén, mert a magyar a még a bűneit is jegyzőkönyvbe foglalja olykor) Sibrik Pál vicekapitányé és a tatai, illetve a komáromi főkapitányé lett. A vadelőny (a protekciót nevezték hajdanában így) lett a vitézek veszte. A tilos kótyavetyésük kitudódott és megindult ellenük a büntető eljárás. Komárom, Esztergom, Tata vidékén (a mai Komárom megye) divat volt a cselvetés és a tilos kótyavetye. 1612-ben Gázy vezír Haszán basa (érdemes és jó beosztású török volt) írja panaszosan, hogy Tata környékén egy magyar csata annyira kifosztotta, hogy „egy imegben s egy gátjában’’ hagyták őt a hidegben. Gondolni is didergető: ingben és gatyában hagytak egy vezírt, aki egészen a basaságig vitte... De a törökökkel az ilyen eset ritkán fordult elő és akkor is találtak rá vigaszt — a barátkozásban. Nagy András híres kapitányról feljegyezték (éppen az évben, amikor a basa smegben és gátjában didergett), hogy a debreceni nagy kótyavetye után 12 hordó bort indított Túrra, és a törökkel együtt ittak a jó zsákmány örömére. A német katonákat viszont nem tűrte a magyar. Pedig fegyverbarátok voltak. Kótyavetye után borral, étellel meg nem kínálta, s ha kötekedett, akkor kardlappal mondott nemet. De a német kereskedők sem jártak jobban. 1605-ben Kakaton és Párkányon a magyarok éjszaka megmászták a a várfalakat és a kalmárokat, s vendégeskedő németeket fölverték. Hogy aztán a kótyavetyén szerzett pénznek hamar a fenekére vertek? Istenem — legyintett a derék magyar vitéz, vagy hajdú, majd jön még német kalmár, elvesszük tőlük. Mindezek arról jutottak eszembe, hogy olvasom, meg hallom: megyénkben olykor felelevenedik ez a kótyavetye divat. A kótyavetye és a lesvetés. Hogy honnan e szokás? Régről, kérem, nyugtatom magam. S mi annyira szeretjük és okulunk a históriánkból, hogy a régi régi kótyavetyéket is átmentjük e korra. Természetesen ki-ki a maga hasznára ...! Baráth Lajos TANÁCSKOZÁS ELŐTT Megbeszélést tartottak szerdán délelőtt Tatabányán KPVDSZ-hez tartozó vállalaatok szakszervezeti bizottsági titkárok. A szocialista brigádok tanácskozását készítették elő. Szocialista családi ünnepek A szocialista családi és társadalmi ünnepek mindinkább elterjednek a dorogi szénmedencében. Egyre színvonalasabb a KISZ-esküvők, névadó ünnepségek rendezvénye. Különösen eredményesen munkálkodtak ennek érdekében a Dorogi Szénbányák hivatali, a dorogi bányaüzem, a sárisápi XIX-es akna, a dorogi bányagépgyár és az annavölgyi KISZ-szervezetek fiataljai. A további fejlődés feltétele az anyagiakban rejlik. Ennek megteremtése érdekében a KISZ szorosabb együttműködésre törekszik a szakszervezettel. 9 Jó munkához jó légkört! Könnyű "S»"!'84*: 1 " v— mondani, leírni. Nehéz megvalósítani. Nehéz, mert bonyolult. Ahogy a szőttes sokszínű szálból készül, úgy határozza meg sokféle tényező a légkört, egy-egy munkahelyen. Ami nem kétséges: a jó légkör elengedhetetlen feltétele a tisztességgel végzett munka. Vagy más szemszögből nézve: jó munkát tartósan csakis jó légkörben lehet végezni, s a jó légkör a még eredményesebb munka serkentője. Kölcsönhatások szövevénye — nem ritkán kuszasága — rejlik amögött, amikor valaki kijelenti: nálunk jó a légkör. Esetleg az ellenkezőjét Rossz a légkör, idegesek az emberek, mindennapos vendég a vádaskodás, az intrika, a szakmai féltékenykedés. Mitől jó, vagy rossz egy-egy munkahelyi közösség légköre? Ott jó, ahol mindent megértő vezetők vannak, s ott rossz, ahol szigorúak, kemények? Közelebb jutunk a felelethez, ha rögtön tisztázzuk: légkör és hangulat nem tévesztendő össze. Jó légkörű kollektívában is megtörténik, hogy rövid időre megromlik a hangulat. A gyors, nagy erőfeszítési figyelmet követelő munka a „most rajtatok a Vár szeme” helyzet ami nem ritka — teremthet átmeneti idegességet, ideig óráig tartó feszültséget. Ez azonban egészséges légkör közepette gyorsan elmúlik, nem igényel beavatkozást. Ha megfelelő határok között marad, a munka természetes kísérője. Más a helyzet a közösség tevékenységét, közérzetét hosszú távon jellemző és befolyásoló légkörrel. Ennek változásai már nem tünetszerűek, s nem váratlanul mennek végbe. Napjainkban, a vállalati önállóság előtérbe kerülésével, a munkahelyek légkörének szerepe is fontosabbá lesz. Amíg „valahol fent” meghozott döntéseket kellett végrehajtani, nem volt különösebb jelentősége annak, hogy a légkör milyen. Most azonban a legtöbb dolog — a termékfejlesztés iránya, a műszaki haladás útja, a piacok bővítése, a fölosztható nyereség csoportosítása, s így tovább — helyben dől el, s hatásuk, eredményük vagy eredménytelenségük, légkört javít, légkört ront. A légkör milyensége erőteljesen befolyásolja a munkát magát, s ezért visszahat az eredményességre. Azaz: szüntelen körforgás alakul ki, ahol mindennek és mindenkinek szerepe, tehát jelentősége van. A minden újtól, a legkisebb kockázattól is óvakodó vezetés először csak konstruktőrök, s a gyártmány a fejlesztésben dolgozók kedvét szegi. A fejlesztés egyhelyben topogása kínos helyzetbe hozza a kereskedelmi osztály embereit, hiszen mind nehezebb eladni a termékeiket. Az értékesítés gondjai leállásokat, átcsoportosításokat, kényszerszabadságolásokat majd árázásokat eredményeznek túltermelő részlegekben... Csökken a a kereset, egész brigádok veszik ki a munkakönyvüket... pénzügyi nehézségek támadnak, a késve elhatározott fejlesztési feladatoknak nincs meg az anyagi fedezete... s így tovább, körbe-körbe. Tehát a vezetésen múlik, jó-e, rossz-e a légkör? A vezetésnek meghatározó szerepe van benne, de az egyéb tényezők sem másodrendűek. Ahogy tégla simul téglára, s alkot falat, úgy épül fel a légkör is az egészen kis közösségektől — a brigádoktól, az egy műszakban dolgozóktól — a nagyig. Hiába dolgozik egy műhelyben sok rendes, becsülettel igyekvő ember, ha néhány ügyeskedő a hangadó, akik kicsúfolják a tisztességet, s úton-útfélen hangoztatják: „ezért a pénzért"... Ahogy hiába az is, ha húsz nyílt, egyenes ember hallgatagon szemléli az egyetlen bajkeverőt, intrikust. A légkör soha nem magától való, az egész közösség passzivitása vagy aktivitása határozza meg. Ott, ahol a kommunisták mindent a nevén neveznek, ahol a termelési értekezleten a szakszervezet határozottsággal kéri számon a mulasztásokat, s követel intézkedéseket a panaszok orvoslására, a jó légkör legfőbb forrása nyílik meg. E legfőbb forrás ugyanis a kollektivitás. Mindenki mindenki érdekében. Vezetők és vezetettek, társadalmi szervezetek, kisebb és nagyobb közösségek sokféle módon kapcsolódnak egymáshoz, s e kapcsolatok éppúgy meghatározói a munka eredményének, mint a légkörnek. A munka ritmusának, szervezettségének, a vélemények igénylésének és figyelembevételének, az alkotókedv bíztatásának ugyanúgy szerepe van a légkör alakulásában, mint a bírálat lehetőségének és foganatjának, az egymással szembeni igényességnek és az önbecsülésnek! A jó munkás nem hajlandó silányul végezni dolgát, ne tűrje hát a rossz légkört sem! Viszont a jó légkör, a inzum, az egyénnek =======k és közösségnek minél jobb harmóniáját megvalósító munkahely fölér egy főnyereménnyel. Igaz. Sőt, talán többel is, mert megfizethetetlen. Ezreket, tízezreket köt szorosan éveken, évtizedeken át munkahelyükhöz az, hogy jól érzik magukat, s örömet lelnek dolguk végzésében. Éppen az ő példájuk bíztat azzal: másutt is mód van a telitalálatra. S ha tippeket hozzá az egész kollektíva adja, a nyeremény is az egész közösségé lesz. M. O, Bélyeggyűjtés A világ legnagyobb hobbyja a bélyeggyűjtés, száznegyvenmillió szervezett gyűjtőt tartanak nyilván. Számuk Magyarországon 600—SOiO ezerre tehető A népszerűség oka: a filatélia modern irányzata, a motívumgyűjtés, vagyis amikor valaki olyan ábrájú bélyeget gyűjt, amely megfelel érdeklődési körének és azokat bizonyos rendszerezéssel helyezi el albumában. Ezzel a filatéliában rejlő — kitüntetéssel értékes jelenséggel foglalkozik Hajdú Endre Bélyeggyűjtés című, most megjelent könyve, amely szórakoztató formában, derűs történetekkel mondja el, mit hogyan gyűjtsünk. A 380 oldalas, több mint kétezer fotóval illusztrált munkához dr. Jánossy Lajos akadémikus, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének elnöke írt előszót. A könyvet a most lezajlott nemzetközi bélyegkiállításon kitüntetéssel díjazták. f jlök a buszon, és hirtelen rossz érzés fog el. Nincs ebben semmi misztikum, hamar rá is jövök a dolog nyitjára. Átsiklott ugyanis a tekintetem egy kis plakáton, amely szerzője szinte rámkiálltott: „Szállj ki, és szaladj!’’ Te atyaisten, ha én most a robogó buszból kiszállok. .. és egyáltalán merre fussak, és miért? Mi bűnt követtem én el? Mondom, először csak suhogva érintette agyamat ez a felszólítás, s csak a nyomában támadt rossz érzést követően kezdtem keresni az okát. Nem értem! A rajz szerint egy család kiszáll a személygépkocsiból, s lendületbe jön. (Tisztázódott: nem a buszajtót szétfeszítve kell útilaput kötnöm.) További kommentár: Fuss naponta 10 percet, 10 évvel tovább élsz! Az első ijedelem után most már alaposabban végiggondolom a dolgot. Először is: ha az ember él Fusson, ki rekezletre rohan kocsival, ne szálljon ki 10 percre, mert elkésik az értekezletről. Vagy pihenjen le félórára valami csendesebb parkban, ebbe belefér a 10 perc lótás-fután is, s aztán az unalmas értekezlet végére megvizezett, akarom mondani verejtékező homlokkal, lihegve beállít, elnézést kér, defektet javított. Másodszor: az emberek egy jelentős hányadának hazánkban még nem kell kiszállnia a nem létező kocsijából. De azt nem tehetem meg itt, hogy a gyalogos létformát dicsérem az ügy érdekében, mondván, hogy bőségesen teljesítik a kötelező napi penzumot a buszmegálló felé futók, az üzemből a bölcsődébe zuhanók, stb., s hogy ez a fentiek szerint mennyivel meghosszabbítja az életet merre lát! — nem tehetem, mert tudománytalan tételt állítanék fel, másrészt az érintettek feltehetőleg — s jogos indulattal — utánam is futnának, kezükben bottal, kődarabbal. Harmadszor: az ábrázolt kiránduló család, ha már ezt kocsival megteheti és meg is teszi, bizonyos, hogy nem marad benn a kocsiban, hanem kiszáll, hogy elmerevedett tagjait kinyújtóztassa, továbbá ha egy dombot, csak úgy megmászik — nem futva! —, az elég az izmok megmozgatásáhhoz, a szívek megdobogtatásához. Továbbá: eddig csak kocogni illetve, ha most szaladni, futni kezdünk (ami szintén csak egészséges), akkor két esztendő múlva rohanó mozgalmat indítunk, majd kimerítve az a mozgásformában rejlő összes lehetőségeket, valamikor vízre szállunk, télen átússzuk a Dunát (áradó Jangcse folyónk nem lévén), körbeússzuk a Balatont, a Mátra csúcsáról kézenálllásban leereszkedünk, stb. Tévedés ne essék: híve vagyok a testedzésnek, egyszerűbb keretek között is, és mélyen, őszintén sajnálom magam, hogy alig élek ezekkel a kézenfekvő lehetőségekkel. z említett plakát felszólító módja irritált. Mindennek ellenére szívesen venném, ha egy ilyen kis plakátom nekem is lenne. Kiragasztanám kocsimban, a jogtalan használók, (azaz tolvajok) intelmére: „Szállj ki, és szalad!” S mellé rajzolnék egy Sherlock Holmes-t, valamint egy urimat-kutyát. Vagy így sem lenne foganatja a plakátnak? (is)