Dolgozók Lapja, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-14 / 11. szám

1972. január 14. péntek Dr. A Martin Niemöler 80 éves Dr. Martin Niemöller, a béke-világmozgalom kiemel­kedő személyisége, január 14- én ünnepli 80. születésnap­ját. A nyugatnémet lelkipász­nyomban fellép a nác­i­ el­len: nyíltan támadja törvény­­sértéseiket, jogtipró eljárása­ikat. 1931-ben koncentrációs táborba hurcolják. Sachsen­hausen és Dachau sem képes megtörni dr. Martin Niemöl­­lert, aki szabadulása — hitleri állam bukása — után­a a Lessen-Nassau-i egyházke­rület elnöke, az evangélikus egyház külügyi vezetője, s a német evangélikusok testületének tagja lesz.vezető utat keres — és talál — a béke-világmozg­alomhoz, amelyben a zászlóbontástól napjainkig tántoríthatatlan lelkesedéssel, korát is meg­hazudtoló lendülettel részt vesz, mint a Béke-világta­nács elnökségének „Építsenek iskolákat a tagja, lak­tanyák helyett!” — mondja 1961-ben egy hannoveri gyű­lésen. Az egykori harcos antifa­siszta lelkész bátran fellép a nyugatnémet fegyverkezés, az újjáépülő nácizmus, az Ade­nauer idején nyíltan hangoz­tatott revansizmus ellen. Bejárta Európát, az ötve­nes és a hatvanas években többször megfordul hazánk­ban is, s 75 évesen — 1967-ben — egy küldöttség élén a Vietnami Demokratikus Köz­társaságba is eljut. Látogatá­sa után nyilatkozatot ad a nemzetközi sajtónak élmé­nyeiről, mindenekelőtt a Ho Si Minh elnökkel folytatott eszmecseréjéről. Milyen idő­szerű ma is Ho Si Minh megállapítása, amit Niemöl­ler tolmácsolt a nemzetközi közvéleménynek: ha az ame­rikaiak elhagyják Vietnamot, minden egyszerűvé válik! Érdemei elismeréséül a nyugatnémet békemozgalom kiemelkedő személyiségét 1967-ben tüntetik ki. A Lenin-békedíjjal Béke-világta­­nács 75. születésnapján a Jo­­y Hot Cubie emlékérmet ♦ mányozza neki. Nemrég ado­at ♦ Arams­i.—----magas részesí­ti fis yi tanácsotoi a sir l állami kitüntetésben Nem gyanúsíthatnak túlzott | l tettet a 80 esztendős dr. Martin lokálpatriotizmussal ha azt ál- * Niemöller születésnapja ál­lítom , hogy megyénkben olyant kalmából a világ haladó gon­­jelentős kezdeményezés szüle­» dolkodású milliói — köztük a tett a sokgyermekes csaliklok J magyar társadalom is — megsegítésére, ami szűkebb­ szívből kíván további jó hazánk határain túl is sok­ egészséget nemes tekintetben példaként említhet­­nnk gyakorlásához, hivatásá­­t”. A megyei tanács végrehajtói bizottsága meghatározta, hogy» melyik szakosztály milyen fels* adat elvégzésével járuljon» hozzá a sokgyermekes­­ csalá­­­dok szociális, kulturális, egész­­­ségügyi körülményeinek meg­­­javításához.­­ A határozatot széles körű­ Az ember mindig vágyott felmérés révén szerzett isme­t olyan bűvös megoldásokra. Gyapay Dénes tér, a Hessen-Nassau-i evan­gélikus egyházkerület elnöke, a hidegháború éveiben követ­kezetes és bátor szószólója volt a Kelet és Nyugat békés együttélése gondolatának, fel­lépett a német újrafelfegy­­verzés és revanspolitika el­len, egyik kezdeményezője a két német állam kapcsolatai rendezésének, s elévülhetet­len érdemeket szerzett a nyugatnémet erősítésében, a békemozgalom mozgalom nemes béke-világ­céljainak megvalósításában. Martin Niemöller 18 éves korában a haditengerészet kötelékébe lép. Mint tenger­alattjáró-parancsnok harcol az I. világháborúban. Jóval az I. világháború vége után az egykori tengeralattjáró­parancsnok hivatást váltot­ta, és a teológiának szenteli magát. 1931-ben Berlin-Dah­­lembe nevezik ki evangéli­kus lelkésznek. Hitler uralomra jutása után retek alapján hozták meg. Nyilvánvaló, hogy a tenniva­lók nem egyedül a megyeszék­­helyen, vagy csak egy,egy más településen jelentkeztek, ha­nem jut belőlük csaknem minden községnek, városnak. A megyei tanács kezdeménye­zése akkor válik hatásos tét­ DOLGOZÓK LAPJA „Genezis-bab” Zöld üveghez hasonló anya­got fedeztek fel az amerikaiak és a Szovjetunió által a Föld­re hozott holdkőzetdarabok között. — Igen valószínű, hogy ez az ősanyag, amelyből a Hold kialakult — közölték szerdán a houstoni űrközpont­ban. Egy különösen szemreva­­ló, bab-alakú zöld üveget — utalással a múltjára — „ge­­nézis-babnak” neveztek el. I­iff ICD. Possk­-F­ilf A varsói személygépkocsi­­gyárban elkészült a 100 000 ,,Polski FIAT” személyautó. A vállalat kollektívája így rö­vid néhány héten belül három jelentős eseményről emlékezett meg: nemrég ünnepelték ugyanis a gyár megalapításá­nak 20. évfordulóját, s a fenn­állás óta az 500 000 jármű le­gyártását. Ui metróvonalak a Szovjetunióban A kilencedik ötéves terv első évében jelentős mértékben bővültek a szovjet metróvona­lak. Bakuban egy, Tbilisziben pedig két új állomást avattak. A közelmúltban az ukrán fő­város, Kijev lakói vették bir­tokukba a négy kilométer hosszú új szakaszt, amelynek egyetemi kerületében építet­ték fel. A kijevi metró mindössze tizenegy éves. Felavatása óta több mint 900 millió utast szállított. Eleinte három kocsi­ból álló szerelvények közlel­kedtek, 1971-ben áttértek négy kocsis vonatok közleked­­­tetésére. A metró távlati tér­három állomását — „Oktyábr­­ve a kijevi földalatti vasútvo­­szkaja”. ..Nyivki” és „Szvja-­nalak további bővítését tűzte tosino” — a város ipari és célul. A kijevi metró „Oktyábrszkaja” nevű állomása A kedvenc: a Henning-ven­3i‘ — Nem mindennapi tartal­­­mú levelek érkeztek gyá­runkba az elmúlt év végén, de személyesen is megkeres­tek a szülők és fiatalok — meséli Országh László, az Alföldi Cipőgyár tatai egy­ségének igazgatója. — Nem a reklamáló levelekről akarok beszélni, bár az is akad, ha­nem arról az osztatlan si­kerről, amit a fiatalok kö­zött arattunk a Henting­­velúr anyagból készített láb­beliekkel. A levelek és ké­rések tartalma röviden az, hogy miért nem gyártunk többet, nagyobb választékban és miért csak az arra kije­lölt cipőboltokban árusítjuk. A fiatalok és különösen a szülők arra kérnek bennün­ket — így írják: nyaggatják őket a gyerekek —, hogy utánvéttel adott címükre küldjük a meg­a Henting- velúr cipőkből, csizmákból. —­ mosolyog az igazgató, és kiemel néhányat a mintada­rabokból. — Tessék, ez kedvenc, — mutatja a sötét­a barna, puhaszárú lábbeliket. — Sajnos hazai gyártásra kevés megrendelést kaptunk ezekből 1971-ben. Valóban szemre is csinos, kivitelezésében kifogásta­lannak látszó a holmi. Bő vá­laszték is. Boka, fülhoss­zú és magasszárú, bélelt és gu­mitalpú, fűzős, és is akad; egyszóval zippzáras minden adottságában könnyű, fiatalos sportos. Ám a „legérdeke­sebb” rajta: a félhosszú csiz­máknak a szára kis zsebet kapott, patentgombokkal... — Nem tudni, hogy a zseb, a sportos szabása teszi oly igen kedveltté, — mutat­ja Országh László — de tény az, hogy először külföldi megrendelésre készítettünk, főleg Svájcba, azután a ki­sebb, rejtett hibával legyár­­tottakból küldtünk — 20 szá­zalékos árengedménnyel — a leértékelt boltokba. Ezekre a cipőkre még egy reklamációt sem kaptunk, de annál több kérést a sorozat bővítésére. A gyáregység­­ üzemrészé­ben Vénusz Imre művezető mutatja a készülő Henting-velúrból a kedvenc szalagon futó félkész árukat. — Az utolsó hónapban 15 ezer párat gyártottunk ezek­ből. Nekem is tetszik. Prakti­kus száraz, hűvös időben. Jó túrára is... de esőben nem ajánlom a viselését. — Óránként 50 párat ké­szítünk belőlük — tájékoztat Takács Andreásné, az üzem egyik fiatal dolgozója. — Nekem ugyan nem tetszik, a férjemen sem szívesen látom. De ő azt mondja, könnyű vi­selet és kényelmes benne járás. Jól szellőzik a lába, ha a egész nap hordja is. — Divatos, jól öltözött. A vászon és kord farmert a szájába lehet gyömöszölni, mégsem töri a lábat, mert puha. Megértem a fiatalokat, ha kedvelik, mert nem sze­retjük mi sem, ha öltözetünk túl ünnepélyes, de legyen az rendes és a nap bármely szakában elfogadható — így vélekedik Kapitány Éva pré­selő. — Jó erős anyagból ké­szítjük, az sem baj, ha meg­­kérgesedik a szára. Erős ke­fével tisztítható, újból meg­puhul és ami a legfontosabb olcsó. — A szakemberek vélemé­nye tehát igazolja a kérések jogosságát. — Valóban, egyik legjobb piackutatásnak tekinthetjük az érkezett levelek és kérések alapján a termék iránt meg­mutatkozó érdeklődést — vá­laszolja az igazgató.­­S­retnénk azonban ezen a Sze­té­ren tovább lépni, és felmérni a további igényeket is, úgy, hogy a cipőboltokban időn­­kint kiállítást rendeznénk a termékeink mintadarabjai­ból. Közvetlenül meghallgat­nánk az eladók, a közönség igényét, és reklamációit — mert beszéljünk csak a gon­dokról is — javasolta Or­szágh László. — Géppar­kunk több mint harminc éves. Felújításukra aligha ter­vezhetünk, inkább javításo­kat említenék. Szombathely­ről vásároltunk két gépet, ez azonban csak a tatai dolgo­zóknak új, mert vásárolhattuk meg­ használtan Köztu­dott, hogy a tatai gyáregy­ség gazdaságilag nem igen tervezhet. önállóan Dolgo­zóink fizikai megterhelése az elavult gépek mellett erős. A nálunk gyártott ára 200—300 forint lábbelik vásárolható a boltokban.között Az idén is nagy erőfeszíté­seket tesznek a tatai gyár­egység dolgozói a minőség megtartásáért, a kedvezőt­len technológiai és műszaki adottságaik mellett. A hazai igények teljesítése kötelező, de tatai cipőben járnak nyolc nyugati államban is a polgá­rok. Legnagyobb megrendelő­jük a Szovjetunió és Mongó­lia. Nagyon jó volna, ha keresett velúr cipőkből több a kerülne a hazai boltokba is. A kereskedelem talán tehet­ne valamit en­nek érdekében. (Kálmány) A mechanizmus lelke gondosságban. Két szóval: szocialista brigádok. Idestova közel másfélmillió ember vesz részt a szocialista brigádmozgalomban, immár két évvel ezelőtt meghaladta a bűvös százezret a brigádok száma. Ha ezt a hatalmas szervezeti erőt állandóan ele­venen tartjuk, az egész gaz­dasági mechanizmus olajozot­­tabban, kiegyenlítettebben működhet? Nem lehetne ezt állandósí­tani? Úgy, hogy mindig eleve­nen tartsuk az emberek ér­deklődését és érdekeltségét a vállalati gépezet működésé­ben? Hogy ne maradjon ki­használatlanul az a gazdasági szorgalmát adja a munkája- erőforrás, amivel rendelke­­zik. S gyakran éppen a me­­zünk, hogy a legtöbb hasznot chanizmus lelkéről, a tehetség hajtsák a gépek, mindent ki­ás szorgalom forrásáról, emberről feledkezünk meg! az hozzunk az anyagokból, és ha feladatokat, hanem a brigádok már munkában vagyunk, ne érdekeltségére, alkotó képes- Ha az üzemben simán men- hiába teljen az idő. De hű­­ségére támaszkodva, velük nők a dolgok, a vállalat ho­­gyan érjük ezt el? Mindenütt megbeszélve és javaslataikat tetése nem jelez hibát, a­műt- a folyamatos munka lehetőség megfontolva. Továbbá a vil­yével, a szorgalommal, az lakossági szakkifejezéssel él­ Mi kell ehhez? Ma min­denekelőtt az, hogy a „közbül­ső fogaskerekek”, azok az em­berek, akik a vállalatvezetés és a brigádok között a munkát középszinten vagy közvetle­nül irányítják, vegyék észre ezt a nagy erőforrást, mechanikusan közvetítsék Ne a ve — ne csak egyirányú ve­zetők legyenek, hanem kétirá­­nyúak, a brigádok közvetítői is a felsőbb vezetés felé. Je­lentős mértékben múlik raj­tuk az, hogy a százezret jó­val meghaladó — és több mint egy és negyed millió em­bert akkumuláló i— brigád­kollektívákat állandóan be­kapcsolva elevenebb áramkör alakuljon ki a vállalatok, általában a gazdaság cseppet s­­em mechanikus mechanizmu­sában, amelyek fáradság nélkül gond­talanná teszik az életét. Úgy tetszik, kényelemszerete­tünk ma is hajlamos azt vár­ni az új megoldásoktól, hogy ujjunk mozdítása nélkül bol­dogítanak bennünket, így a­datot adni, de hiszen mennek a dolgok, minek úgyis a külön erőfeszítés, ha nem szükséges... Bezzeg, ha szorítani kezd a cipő, ha kiderül, hogy a vál­lalati nyereség elmarad a ter­vezettől, ha reklamálnak minőség miatt, ha a termelé­­­kenység romlik, akkor nem­gazdaság reformját, amit új gazdasági mechanizmusnak is csak beszélünk a brigádokról, tökké, ha a községi tanácsok,­ nevezünk, sokan amolyan örök­ az emberekről, hanem hozzá­­a maguk önkormányzat adta­­ mozgó mechanizmusnak szeret­­jük is fordulunk, lehetőségei révén, gazdagítják­ nék látni. Pedig a gazdaság szer­ Nem lehetne ezt a megyei elgondolást, ha helyi­ kezetének új vonásait éppen ezők vállakoznak a náluk ie-s azzal a céllal alakították ki,­lentkező sajátos helyzetek, hogy az ember ne gépiesen megoldásáva­ s szolgálja ki ezt a gépezetet. A megyei tanács végrehajtói hanem érdekeitől sarkallva tehetségét, találékonyságát, bizottsága legutóbbi ülésén 100 000 forintot szavazott meg sokgyermekes családok VII. és VIII. osztályba járó fiai­nak, leányainak segélyezésére. A havi összegek átvételére a jó tanulók jogosultak. A me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága a helyi tanácsokra, illet­­­ve az iskolák igazgatóidka t vezető gépiesen beírja a lét­szülői munkaközösségre bíz­ó számot, kiadja a munkát, tor­ta az összegek szétosztását és­ málisan eleget tesz feladata­­helyes felhasználását A me-i nak. A raktáros norma szerint gyei tanács végrehajtó bízott­­ megrendeli a szükséges anya­sága a határozat valóra válté­­ gokat, alkatrészeket. A mun­­kaként megtett eteő zenc-se1­ kás maga, ha egy kis hibával példát k­íván mutatni ár­ szb.} kapja a munkadarabot, vállat remnék elérni, hogy a jövő évi von. nem adja vissza, hanem te már a helyi tanácsok biz'<">_} elvégzi a maga műveletét. És srtanak megfelelő összegeve*{ így tovább, sorolhatnánk költség*vetés”-ben és még ha­­t példákat a gépies munkavég- a fásncpb'->'n J-a snt-­­ zésre. A vállalat gazdasági és gyerm^voc 'h -um' 1 .—n.-rr-T''* t';sná:.in’i vezetői tiavnn anyagok okos felhasználásá­val, a gondos, minőségi mun­kával, és ezer ötlettel, ami ezeken javíthat. Persze, nincs az a vállalatvezető, aki min­den emberének képességét is­merheti, javaslatát láthatja, a feladatokat meghall­vele megbeszélheti. Erre kis közös­ségek alkalmasak. Olyan bri­gádok, amelyekben nemcsak egymás mellett dolgoznak az emberek, hanem közösen meg­vitatják helyzetüket, feladatai. tehetséges VII. és VIII. osz-t mondják, hogy törődni kell (ályos tanulókat,­­ az emberekkel, a brigádokkal, hát, támogatják és serkentik — de ! kikérni véleményüket, félt- egymást a találékonyságban.. . Németh Ferenc » IHiliös fartWtk — Gyere már fiam! Keres­sük meg a húzató láncot, ál­lásban még a fa is lassan nő, nemhogy a teljesítmény... Zömök, izmos ember köze­ledett a csoportban álló faki­­termelők felé. Lesújtó pillan­tással végignézett a pihenő­kön, nem szólt a lábhoz állí­tott fejsze miatt, de sister­­gett belőle a düh. Szíves kér­­lelés sem állította meg tár­sainál, csak úgy menü­ben dobta vissza a szót. — Nem mindegy az maguk­nak, hogy mi a nevem? Meg aztán nem is sokáig maradok itt. Nektek is azt ajánlom, hallgassatok — óvta a nyi­latkozattól társait, aztán mint aki talált valamit a deres avaron, megállt. Onnan füs­­tölgött tovább. — Nem... kár elmondani milyen a munkánk, meg hogy mit fizet az erdő­­gazdaság. Maguk sem fizet­nek az állásért, meg a szóért, épp úgy, mint az, akinek dolgozunk... ebből ugyan nem élünk meg! Akinek jól megy dolga, az ráér beszélgetni, én ugyan nem... — Jancsi megmondja az igazat... dünnyögött Szalay Győző, s amíg írtam a nevét megjegyezte — ipszilonnal a végén... Keserves hangula­tukban jót nevettek a többiek is Szalay pontosságán: Skuba István, Kopócsik János és Láng Károly kedvét nem be­ vítette a sovány boríték, ami­ben a fizetésük lapult. — Havazás is volt, néhány munkanap kiesést jelentett a ködös, esős idő, ez nem ked­vez a fakitermelőknek. Meg aztán ilyen körülmények kö­zött, ahogy mi dolgozunk — mutat a lovas kordé felé Láng Károly — sehogy sem haladós a munka. Nekünk nem a kitermelt fa után je­lent jó keresetet az igyekezet, még ha az egész erdőt kiirt­­juk is, hanem ami fát az er­­dő útja mellé kihúzatunk. Köbméterre számolunk, aztán ha közbe esni kezd a hó és nincs szállítva a fa, betakar tás kérdéseket, mindent a fehérség, mi meg várunk és állunk... várhatjuk az elszámolást, de az akkor már nem keveset. — Vui, vui — törte meg a dühös csendet a motorfűrész. Pattant a galagonyabokor ge­rince és ezer karú ággal ta­karta be azt, aki megszakí­totta göcsörtös életét. Az em­­­ber hadakozott egy darabig a rugalmas hálóban. Tüske szúrta, karmolta arcát és te­nyerét törte a fűrész. Birkóz­ni kellett vele. A fűrésszel tört utat magának Skuba Ist­ván, hogy szót értsen velünk. — Ács és Komárom között a Vértesi Állami Erdőgazda­ságban tart most a kiterme­lés — magyarázta. — Eddig rendben lenne, mert közeli a lakóhelyem. Bábolnára már 11 kilométert kerékpározunk, ez pedig télen kutyadolog, ígérte ugyan a vezetőség mikrobuszt, de elegem van az a ígéretekből. Védőétel... ma­ leg tea ... ugyan kérem — legyintett — legalább meleg ruha lenne elegendő. Ilyen he­lyen hamarabb elrongyolódik a kesztyű is. Veszek magam­nak a bizományiban. Mit le­het tenni? Nagyobb bajom az, hogy tavaly kezdtem építkez­­ni és nem jutottam többre az alapoknál. A kislakásépítést a gazdaság — úgy látszik nem szorgalmazza, mert nem kaptam segítséget, pedig há­rom családom van. Nem va­gyok szakmunkás, de igye­keztem megtanulni a motor­fűrész kezelését, reméltem a több keresetet. De csak dü­höngök miatta, mert éjjelen, kint görcs áll a kezembe, s a markom sem telik meg pénzzel. Keserűség dőlt a fakiterme­lőkből. Négy dühös ember egybehangzóan méltatlanko­dott. A múlt év márciusában megtartott termelési értekez­let bizakodó hangulata­­ bi­zony messze jár. Időszerű lenne ismét megnyugtatni kedélyeket, a kollektív szer­­­ződés alapján tisztázni a vi­ (K—aj)

Next