Dolgozók Lapja, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-04 / 155. szám

1972. július 4. kedd Gondolkodásunk gyermekközpontúvá válik Több segítséget a kismamáknak! Az élelmiszeripari dolgo­zók szakszervezetének megye­bizottsága legutóbbi ülésén jelentést fogadott el, mely a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő kismamák hely­zetét, s a gyermeküket oda­haza gondozó nők problémáit taglalta. A megye élelmiszeripari üzemeiben dolgozó nőknek 6—8 százaléka szült az el­múlt esztendőben, s majdnem mindnyájan igénybe vették a gyermekgondozási segélyt. Je­lenleg körülbelül 210 kisma­ma tartózkodik odahaza a 3 évre szóló „szabadságon”. Az iparág sajátosságaiból és a nagy bölcsődehiányból adó­dik, hogy a dolgozó nők a szü­lési szabadság letelte után nem mennek vissza munka­helyükre. Elsősorban azért, mert a kisgyermekes anyák­nak nem kedvező az élelmi­­szeriparban alkalmazott mun­kaidő-beosztás, a két és há­rom műszak. Vannak olyanok is — jó anyagi helyzetben lé­vők —, akik gyermeküket há­rom esztendőn át maguk akar­ják nevelni, gondozni. A gyermek testi- és személyi­ségfejlődésének első idősza­kában ez volna a legideáli­sabb, a legkívánatosabb. Az alacsony jövedelmű csa­ládban az anya nem engedné meg magának ezt a „luxust”, ám a legtöbb esetben nem te­het másként, mert a szűkös be­fogadóképesség miatt bölcső­dében nem tudja elhelyezni csecsemőjét. E körülmények miatt a kis­gyermekes anyák az élelmi­szeriparban nagyon kevesen szakítják félbe a 3 éves gon­dozási időt. Ez viszont egyál­talán nem azt jelenti, hogy a jelenleginek a sokszorosa nem tenné, ha tehetné. A megyebizottsági ülésen elhangzott az a kismamáktól származó jogos észrevétel is, hogy miért nem egészítik ki — az ármozgásoknak megfe­lelően — a 600 forintban meg­állapított gyermekgondozási segélyt, amikor a nyugdíjakat is évente 2 százalékkal eme­lik? Szóba kerültek az elég­gé magas zöldség-, gyümölcs- és gyermekruházati cikk­árak is, amelyek elsősorban a gon­dozási segélyt élvezőket sújt­ják. Nagyon örvendetes az a je­lenség, amely az élelmiszer­­ipari dolgozók megyebizottsá­gi ülésén is, de egyre több fó­rumon válik közös akarattá. Az egyre szélesedő gyermek­központú gondolkodás és cse­lekvés nyújt segédkezet, nagy gondot, de egyben örö­­­met is vállaló szülő nőknek. Joggal hihetjük azt, hogy akik ma, a sokszor bizony lemon­dást követelő gyermekáldást választják — s ez társadal­munk jövője szempontjából sem lehet közömbös, — na­gyobb anyagi támogatás mel­lett örömest vállalnának több gyermeket is. A társadalom eddiginél na­gyobb támogatását azoknak kell élvezniük, akik a társa­dalom elöregedése ellen — bár nem ezért — gyermeket nevelnek. Sok minden egyéb is elhangzott a megyebizott­sági ülésen, de felesleges len­ne felsorolni, hiszen minden egyes gondolat, jó ötlet a dol­gozó nőből kismamává lettek érdekében, helyzetük javítá­sa érdekében fogalmazódott meg. Kár lenne felsorolni azért is, mert minden üzem­ben, minden gazdasági egy­ségben más és más lehetősé­geket lehet találni, hogy a 3 éves gyermekgondozási se­gélyt igénybe vevők kevesebb gond és nehézség mellett lát­hassák el az egyik legfonto­sabb feladatukat: a gyermek­­nevelést. — bognár — DOLGOZOK LAPJA Groteszk Talált tárgy: egy személygépkocsi Üres személygépkocsi állt az út szélén Nagyigmánd közelé­ben. Helyzete nem sértette KRESZ előírásait. Más kivet­­­ni valót sem lehetett találni benne. A maszek kocsit annyi ideig hagyhatja ilyen helyzet­ben az út szélén tulajdonosa, ameddig ez neki tetszik. Az arra járóknak a „többe­dik” napon mégis szemet szúrt a nyitott ajtókkal veszteglő jármű. S vajon ki intézked­jék? Az autó még a barkoch­­ba szabályai szerint is tárgy. Ha valaki elhagyja, akkor hatóság szempontjából­ talált a tárgy. S a tanács ennek megfelelő­en járt el. A gépkocsit a volt gépállomás udvarára vitték. Felvették az előírásos jegyző­könyvet. S az így megindult eljárás során kiderítették, hogy a CL 21—21 rendszámú Moszkvics gyártmányú gép­kocsit Láng Sándor csépi la­kos „vesztette” el. Az eset nem most játszódott le, de a napokban került nyil­vánosságra, amikor Nagyig­mánd közös tanácsú nagyköz­ség szakigazgatási szerve szá­molt be tevékenységéről. S a talált tárggyá vált sze­mélygépkocsi ügyével kapcso­latban el lehet mondani: ugyan mi nem tartozik a ta­nács hatáskörébe?!... — de TÖBB AZ ALKATRÉSZ Az aratásban munkálkodó mezőgazdasági intézmények örömmel vették tudomásul a megyei AGROKER tájékozta­tóját, amely szerint: az ara­tás idején a múlt évi alkat­részmennyiség másfélszerese­ áll rendelkezésre. A mintegy 12 ezer féle alkatrész — re­méljük — elegendő lesz ah­hoz, többen hogy a következő­re­minden alkatrész­igényt kielégítsenek az AG­­ROKER-nél. „Kombájnoknak való” Szántai ferenc iskolája A Szántai-féle több mint öteze iskola zöl­dön terül el. Különös iskola ez, egyetlen tanárral. Ám ha jobban meggondolom­, csak az benne a különös, hogy itt nincsenek iskolapadok, sem iskolai tábla, sem kréta. Akik a keze alá kerültek, már mind elvégezték az iskolát és nagyon sok mindent megta­nultak. Elsősorban a fegyel­met, a munka szeretetét és a munka megbecsülését. Ezen kívül nagyon sok szakmai fo­gást, az új, a hasznos mód­szerek szüntelen kutatását. Szántai Ferenc, a Komáro­mi Állami Gazdaság perjés­pusztai kerületének vezetője 82 éve szaktekintély a több m­int ötezer holdas birtokon. Szigoráról, munkaszereteté­ről és hozzáértéséről szinte áhítattal beszélnek mindazok, akik ismerik. A „tanár”, aki igazgatókat, felelős beosztású embereket nevelt, most nyug­díjba készül. Június közepén a perjés­pusztai kerület vezetőjét Mezőgazdasági és Élelmezés­­­­ ügyi Minisztériumba hivat­ták. Feri bácsi — mindenki így szólítja — reggel fél nyolckor megjelent Gergely István­ miniszterhelyettesnél. fetvette a kormányki­tüntetést És fél tizenegykor már újra a­ területét járta, ellenőrizte a snunkét. Úgy rohant haza a fővárosból, mintha kergették volna. Még a gépkocsivezető­nek sem mondta el miért hi­vatták a minisztériumba. A közvetlen munkatársai sem tudták, hogy a Munka Ér­demrend ezüstfokozatával tün­tették ki. Azt mondják zárkózott, pu­ritán ember. Ha egy idegen beszélni akar vele, ugyancsak járhat utána, amíg megtalál­ja. Az óriási határban hol itt, hol ott tűnik fel, szinte egy­szerre van mindenütt. Elcsíp­ni úgy tudtam, hogy megvár­tam Komáromban, a központ­­ban széles a körzetvezetői megbe­végét. Az ajtó előtt strázsáltam, nehogy megszök­jön. Jött. Miután kölcsönöse­n bemutatkoztunk. — A Feri bácsival szeret­nék beszélgetni. — Lehet, de csak keveset, mert sietek. — Semmivel sem tőül mint amennyit kell. Tehát?. — Boldogasszon­y DUSztán hercegprímási birtokon kezd­­­tem, 1939-ben. — Találkozott-e akkor a gazdájával? — Egyszer sem, csak Mesz­­lér­yi Zoltán püspökkel, a jó­­szágkormányzóval. De nem is ez a lényeg. A felszabadulás után két évvel jöttem haza a fogságból, s a földosztáskor kaptam öt holdat. Béreltem hozzá még ötöt. Mindjárt az első évben jó eredményt ér­tem dicsérő el a beszolgáltatásban, oklevelet is kaptam, de itt sem ez a lényeges. 1949-ben megalakultak az ál­lami gazdaságok, azóta­­ dolgozom, Perjéspusztán. Fél évig szakalkalmazott voltam, azután segédagronóm­s, utá­na növénytermesztési agro­­nómus, majd 1953-ban kine­veztek főagronómusnak. Két év múlva igazgató lettem, három évig csináltam, majd újra főagronómusként dol­goztam 1962-ig. Ezután a gaz­daságok összevonása óta ke­rületvezető vagyok. Ennyi lenne az egész. — Feri bácsi sem szereti a félmunkát... — Na jó­ van, mit mond­jak még? Azt, hogy négy­szer lett élüzem Perjés, és egyszer megkaptuk a SZOT és a Minisztertanács vörös vándorzászlaját? Még talán annyit, hogy nagyon sok fia­talt neveltem jó szakember­ré. Hozzám került gyakor­noknak a mostani igazgatóm is. Szabados Ferenc, az igaz­gatóhelyettes, Tóth László, kerületvezetők, állattenyész­tők dolgoztak nálam. Azt mondták: Periá-o­­szta az is­kola. Akik nálam megfelel­tek, azok később is jól vizs­gáztak. Akik­ben odábbléptek, nem, rövide­n — Mi volt a legfontosabb tantárgy Feri bácsinál? — A fegyelem. Ez az alap­ja mindennek. — Talán, ha egy kis törté­netet is elmesélne... — Az igazgatómnak még mindig eszébe jut, amikor le­teremtettem. Csépléshez ké­szülődtünk, akkor még keresz­tekben állt a gabona és előző nap esett az eső. Megyek csépléshez, az emberek a ke­­­resztek tövében hevernek. — Mi van, Feri? — kérdeztem tőle. — Nedvesek a kévék — mondta. — Nedvesek ám a... Nagyon csúnyát mondtam és szörnyen leteremtettem. Sze­rencsére senki sem hallotta. — Le kell venni a felső ké­véket, és mehet a munka. In­dulni! — adtam ki a paran­csot. Szabados elvtárs múltkor is mondta: — Hej, Feri bácsi, soha sem fogom elfelejteni azt a cséplést. De nem bá­nom, mert amit kellett, azt megtanultam. A­zt mondják, évek tel­nek el, amíg Feri bá­csiból ennyi mindent ki lehet húzni. Nekem úgy látszik szerencsém volt, mert még azt is elmesélte, hogyan búcsúzott tőle a miniszterhe­lyettes. — Azt kívánom, Feri bá­csi, hogy harminc év múlva az aranyfokozatot is átad­hassam, ugyanitt — mondta a miniszterhelyettes. Ennél jobbat mi sem kí­vánhatunk Szántai Ferenc­nek, — bognár —: k I 8 Lépések a vállalati belső mechanizmus korszerűsítésére, az üzem- és munkaszervezés fejlesztésére A Labor MIM tapasztalataiból Süli György a Labor Műszer- 1­­. ........................... Ipari Mű­vek nagyvállalati pártbizottsá­gának titkára, a legutóbbi vá­lasztáskor került a pártbizott­ság élére. Fiatal, tele van aka­rattal, a vállalat új törekvései, lelkes támogatóra találnak benne. Ezt azért teszem hoz­zá, mert beszélgetésünk témá­ja az üzem- és munkaszerve­zés szükséges korszerűsítése, amelyben szerepel a pártszer­vezetek feladata is. A Közpon­ti Bizottság 1971. december 1. határozata erről szólva ugyan­is kimondja: „ .. .az üzem- és mun­kaszervezési tevékenység minél szélesebb körű kibonta­koztatása érdekében a területi és termelőhelyi pártszerveze­tek fokozzák politikai aktivitá­sukat, határozott és konkrét követelményeket támasszanak a gazdasági vezetőkkel szem­ben”. — Először 1970-ben foglal­koztunk vállalatunk belső me­chanizmusának korszerűsítésé­vel — mondta a pártbizottság titkára. — Majd a múlt év má­jusában a feladatok végrehaj­tására konkrét határozatot hoztunk. Nagy tervek készül­tek, folyamatos munka indult el, amelyet Lów Károly vezér­igazgató-helyettes fog össze. A vállalati belső mechanizmus korszerűsítését, az üzem- és munkaszervezés fejlesztését az tette szükségessé, hogy gyárt­mányaink műszaki színvonala és bonyolultsága nőtt, ugyan­akkor a termelés műszaki elő­készítése, rendszere, gazdasági megalapozottsága, elmaradt a követelményektől. Gyáraink — a fejlődés ellenére — magukon viselik még a korábbi működé­si szintjüknek megfelelő szer­vezés nyomait. Következmé­nyét a harmadik ötéves terv­ben megéreztük. A nagy ter­melésfelfutás ellenére sem mű­ködtünk eléggé gazdaságosan, vállalatunk nyeresége nem ala­kult akkor a kívánalmak sze­rint. — Mindezeken változtatni kíván a vállalat vezetősége. A múlt évi pártbizottsági ülésen elfogadott határozat alapján, a munka felmérésére öt brigádot hozott létre a vállalat vezető­sége, amelyek mindegyike egy meghatározott területen nézi meg azt is, hogy a jelenlegi szervezeti rendszer hol nem al­kalmas az új követelmények megvalósítására. Gazdálkodási metodikákat dolgoznak ki a magasabb szakmai követelmé­ geinkat. Kiderült, hogy egy­­nyeket teljesíteni tudó szervek egy döntésen mást értenek a zetek létrehozására. A felmérő gyárakban, a munkapadoknál a munka első fázisa befejezés a vállalatnál, s megint mást előtt áll, s a brigádok július­ más területen. Hiányosak a ban leteszik tapasztalataikat, döntések véghezvitelének lánc­javaslataikat az asztalra, szemet, s így egy-egy te­rületen szükségtelenül agyon- Megkerestük a munkabrigá- szervezik a munkát. Úgy lát­­dokat, hogy megkérdezzük, mi- juk, hogy az időt húsz száz i­­lyen tapasztalatokat szereztek sokkal rövidíthetnék a tervezés­­t felmérő munka során. Lik­től a sorozatgyártás megkezdé- László gazdasági nyettes, a vállalati igazgató-hő­­séig. Ez nem pénzen múlik. Jó­­gazdasági vaslataink egy része már most ügyvitel korszerűsítésével fog­ megvalósítható, másik része falkotó brigád vezetője, a szá- lassúbb folyamat De, ha mást mrtástechnikán alapuló ügyet­ nem tennénk, csak a jelenlegi téllel foglalkozik. Munkájukról irányítási rendszer hézagait ezt mondja: szüntetnénk meg, már nagy A.. , „ „ .... . .. eredményeket érnénk eL siker első feltétele a J ° vezetői hozzáál­­lot_r­ól C,.czffl­ v a válla­lás, a második a 1 m"rUdK. wUSZiav lat mű­­szaki szakemberek száma és tudása. ------- ■ ------ — Nos, nálunk az elsővel nincsen tanácsadója, a termelésszer­­különösebb probléma. Kiala­­vezéssel foglalkozó brigád ve­­kult a vezetőkben az a szemlé­­zető je­­let, hogy terveikhez megnyer­jék az embereket. A második­ — A termelésszervezést nak is megteremtjük a félté- termékösszetétel széles skálája a felét. Két hét múlva előadás­ miatt elég nehéz áttekinteni — sorozatokat indítunk — a ta- mondja. Brigádunk négy télta­­pasztalatok alapján — a veze- körben folytatja vizsgálatát. Az tok számára, hogy megköny­­e^lő a termelés folyamata. Az nyítsük az ügyvitel korszerűsí- eddigi egy év helyett áttérünk tésével kapcsolatos tennivalók a kétéves termelési ciklusra, végrehajtását. Az első előadó- ebbő egy év az előkészítésé, sok a vállalati komplex tér- a másik pedig a termelésé. Er­­vezéssel foglalkoznak. Célünk­­kel kapcsolatban a részfelada­­az, hogy a vezetők jól infor­­ták tartalmi részét is megvizs­­gálódjanak, megfelelő terve­ váltuk­­két készítsenek. Az adatokat a _ Megnéztük az átfutási számítástechnikai főosztály idők nagyságát az új termékek, több variáció kidolgozásával de a visszatérők esetében is­ adja vissza a gyáraknak. Ezek­ Vizsgáltuk az egyenlő arányos hől azt valósítják meg, ami a teherviselést, az irányítók kö­­regkedvezőbb a számukra. Eh­ ZÜ1 kire, milyen, mekkora fel­hez viszont mindenkiben meg adat hárul, s hogy mindenkit kell rögződnie, hogy a számoi­ beosztásának megfelelően lét­tel bázisa az információknak “*-* el “unkával. Tapaszta­­, , , _ ... .’ latunk az, hogy nem a pénzhez, a íthatnak rá. De fordítva is hanem a feladatokhoz kell ne­van az információkra. Fogjal- vélni az embereket. Vizsgáltuk köztunk a vállalati érdekek­- a produktív és improduktív­ségi rendszer korszerűsítésével, dolgozók arányát, végezetül a igaz, a számvitelnek szüksége termelés ügyvitelét. Vállala­­tó azzal is, hogy lehet-e és mi­ tunk gyáregységei egy műszak­­lyen módon, erős ellenőrzést ban dolgoznak, így eszköz- és gyakorolni indirekt irányítás- gépkihasználtságunk alacsony.­­ Növelésére megtesszük javas­latainkat ... Pálmai László a főmérnök, gyárt­­mány­­üzemfejlesz-Azt mondják a Labor MIM vezetői, hogy a munka első ré- gyártásfejlesztés üzemfejles­­­sze befejezés előtt áll. Most de­­téssel foglalkozó munkabizott- vül ki, hogy még milyen sok ság vezetője. Tapasztalataikat a tennivalójuk. Valamennyi így összegezni: brigád tapasztalatait össze kell­­ Mi abból indultunk ki gyúrni’javaslataikból egy nap hogy új elképzelést, a jelenlegi ***** alkotni’ s vizsg lataikat alapos ismerete nélkül nem le- kiterjeszteni a gazdálkodás­hoz megvalósítani. Ezért a egész területére, meghatározni gyártmány megszületésétől, a a döntési jogköröket, stb. Meg­­kivitelezés megkezdéséig szm­- kérdeztem Süli Györgytől, a te feltérképeztük a területet, pártbizottság titkárától, abban a szervezetlenséget oko-­vár a brigádok munkájától,mit zo hézagokat, s megszünteté­sükre javaslatokat dolgoztunk — Nagyon sokat — felelte­­m ki. A gyártmány- és gyártás- Jelentésük összefoglalója fejlesztés a feladat kitűzésétől augusztusban kerül a pártba­­az első sorozat legyártásáig zottság napirendjére. Addig a hetvenöt műveletet foglal ma- vállalat vezetése dolgozik raj­­­gába. A korszerű gyártmány­­ra. Akkor meghatározzuk azt fejlesztésnek, megfelelő tech- is, mit mikor vezetünk be, i­­­iológiával és kellő üzemszer­­letre valósítunk meg. A bei­­vezéssel kell párosulnia, így gátlolt munkája ezzel nem jő­­például, a várható sorozatgyár­­jeződik be. A munka- és üzem­­tás függvényében azt is meg­szervezés fejlesztése állandó kell nézni, hogy mit kell eh­ folyamat. Ebben nincs megál­­hez a technológiához módosíta­­lás, mert változik, mint ahogy ni, az üzemszervezésen változ- változnak, korszerűsödnek tar­­tatni. Ez eddig nem így ter­­mékeink is. A brigádokat egye­­tért. A munkafolyamat nem lőve 1975-ig bízta meg a vál­­mozgott kötött pályán, követ- falat vezetése feladataikkal. A kezésképpen hosszú volt az át- munka felülről indul el. A gya­­fuzási idő. korláti végrehajtásban azon­­­­­ban már a társadalmi szervek­— Három gyárunk nem egy- ne­k is meg lesz a maguk fel­form­a hatékonysággal dolgo- ad­ata, hogy mindenki megér­zik. úgy látjuk, a döntések fogadja az intézkedé­minősége és eredményessége mellet azon is múlik, hogy milyen in­formáción alapszik. Vállala­­t I „I „ Műszeripari Művek tunknál az információ egysí- ' LdUUl termékeit harminc­kúsága nincs biztosítva, külön- ________ kilenc országban is­böző utakon áramlik és külön- mérik. Ebben az esztendőben böző helyekre. Ez olykor­ra- hatvan millióval nagyobb ter­várt szül, nem éri el a kívánt melési értéket hoznak létre az hatást. Az lat egyöntetű Információ-áram­ egy év előttinél, s terveik szó­­biztosításának v;n(- 1975-ig, csaknem elérik az logikáját is kidolgoztuk. Ha­ egy milliárdot. Termékeik iránt rom nagy információs csator­­na az érdeklődés. Céljuk ezt mát állítottunk fel: az elsőbe ébren tartani, haladni a köve­­tartozik a belföldi információ termények fejlődésével. Eszkö­sokasága: a másodikba a kül­földi, a harmadikba pedig vállalati ze ennek a belső mechanizmmu korszerűsítése. A Labor MIM* ben tehát a KB határozata I — Tapasztalatainkat röviden végrehajtás sínén mozog előre összefoglalva azt mondhatom: nem ismerjük kellően dól­. Kovács Klár*

Next