Dolgozók Lapja, 1973. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-23 / 18. szám

1 DOLGOZÓK LAPJA Kertvárosi körkép A tatabánya-kertvárosi mű­velődési otthont a bányász­­kerület lakóinak létesítették, ma is a Szénbányák Vállalat szakszervezeti bizottságának kezelésében működik. Az in­tézménynek eddig mindig tiszteletdíjas vezetője volt, októbertől azonban függetle­nített igazgató irányítja. Kő­vári Lászlóné a múlt évben végzett a szombathelyi tanító­képzőben, népművelő-könyv­táros szakon, s mivel szerző­dése volt a vállalattal, ide jött dolgozni. Mint mondja,­­ jobban szeretett volna kezdet­ben „valaki”. tapasztaltabb igazgató mellett tevékenyked­ni, hiszen egyből igazgatóként dolgozni, nagy felelősség. De a bizalom megnyilvánulása is. Arra voltam kíváncsi, ho­gyan elégítik ki a városrész lakóinak (mely már nem csak bányászokból tevődik össze) kulturális igényeit, tudnak-e r­inden korosztálynak olyat nyújtani, amit azok elvárnak. — Amikor idekerültem, rögtön kaptam a tröszttől 25 ezer forintot felújításra (meg­ígérték, hogy idén is megkap­ja az otthon ezt — a fenntar­tás közel 200 ezer forintos összegén felül). Kellett is a pénz, hiszen a függönyök annyira elhasználódtak, hogy darabokban csüngtek. Az ab­lakokra, s a színpadra is új függönyt varrattunk, a főbe­járatra szintén. Vettünk rá­diót, játékokat az ifjúsági klubnak, meg magnószalago­kat, s el is fogyott a pénz. Jö­vőre a székeket cseréljük ki (elég ócskák már), s a tv-szo­­bában is kicseréljük a fotelo­kat. Sajnos, nincs raktárhelyi­ségünk, s a nagyteremből csak a folyosóra hordhatjuk ki székeket-asztalokat, ha táncos a rendezvényt tartunk. Az ifjú­sági klub olyan kicsi, mint az igazgatói­ iroda. A büfének sincs megfelelő helyisége, az előcsarnokban üzemel, s bi­zony nem valami kellemes látvány azoknak, akik először látogatnak ide. vetkező években Talán, a ki­bővíthetjük az otthont, szó volt már erről „illetékes helyen” is... Az új igazgató első dolga az volt, hogy felmérte a lehető­ségeket, s meghatározta a ten­nivalókat. Az otthon eddig in­kább a fiataloknak nyújtott szórakozási, művelődési lehe­tőséget, s ma is az ifjúsági klubnak van a legjobb híre, ez itt a legnépesebb csoport. Pénteken tartják a klubeste­ket, a kötött programmal, de minden este ott vannak a fia­talok az otthonban, játszanak, olvasgatnak, szórakoznak. Ta­valy nyáron felbomlott a klub, s csak ősszel indult újra. Az­óta viszont tartalmas progra­mot alakítottak ki. A klubes­tekre meghívják a Tatabá­nyán élő képzőművészeket egy-egy beszélgetésre, s egy­idejűleg klubtárlaton ismer­kednek meg műveikkel. Rend­szeresen vendégül látják Bányász Művészegyüttes cso­­­portjait, s tervezik a megyé­ben élő írók-költők meghívá­sát is. A VI. kerületi KISZ- szel közösen politikai vitakört indítanak 90 százaléka (a klub tagjainak KISZ-tag). A nyilvános klubestekre (mint például decemberben­ a Kuka­búvárok előadása, s az orosz­szovjet költészet estje volt) meghívják az általános isko­lák 7—8-os tanulóit is. Rend­szeresen szerveznek budapesti színházlátogatást (legutóbb Vígszínházban voltak), s azo­­­kat érdekes kirándulásokkal kötik egybe, (ellátogatnak az állatkertbe, a Nemzeti Múze­umba stb.). Jó kapcsolatot te­­­rremtettek a többi tatabányai ifjúsági klubbal (a Puskin és a Zsdanov művelődési ház klubjaival), közös klubesteket is szerveznek. Vasárnaponként az ÉS zenekar, (a volt Ram­ses) közreműködésével tánces­tet tartanak. Mik a klub tervei? — kér­deztük a fiataloktól. — A Zsdanov művelődési ház ifjúsági klubjával közö­sen magnós kört szervezünk. Hétköznapjaink hősei címmel mozgalmat indítunk, melynek célja, hogy az idősebb gene­ráció (a munka hősei, veterá­nok) életét, harcát rögzítsük és bemutassuk a mai fiata­loknak. Szeretnénk több lányt is bevonni a k­lub munkájába, mivel most csak 3—4-en jár­nak el estjeinkre. És persze szeretnénk minél előbb gyobb klubszobát kapni...na­A művelődési otthonnak je­lenleg két szakköre van: a kézimunka és a galambász. A kézimunka kört, mely általá­nos iskolásokból áll (alsósok­­ból-felsősökből) zsefelé nyugdíjas Bognár fó­pedagógus vezeti már több éve, s nagyon szép munkák kerülnek ki az ügyes gyerekek keze alól: ka­locsai, buzsáki, és más tájjel­legű hímzéssel díszített térí­tők, kendők. A 25 kis szakkö­ri tag gyönyörű munkáiból (mert igazán szépen, precízen dolgoznak) évente kiállítást rendeznek. városban­ sok Tatabánya-kert­ezeket fogja össze a galambász, a másik szakkör, mely szintén megren­dezi évenkénti kiállítását (más körökkel közösen). Jó lenne, ha a galambászoknak szakmai előadássorozatot is szervezne az intézmény. S mi az, ami a felnőtteket is ide vonzza? — kérdeztük az igazgatónőtől. — Január 13-án indult a Színházi esték című soroza­tunk, melyben a Bányász Együttes csoportjai adnak műsort, ez hat előadásból áll, az elsőt már megtartotta tánccsoport — sikerrel. 120-an a voltak jel­en. Ez bérletes so­rozat. Mi főleg a Népház mű­vészegyütteseire támaszko­dunk, mivel nem lenne értel­me például a Déryné más színház előadását itt vagy­is megszervezni (akit érdekel, elmegy a Népházba). Próbál­koztunk könnyűzenei est szer­vezésével is, szerencsére még a kudarc előtt lemondtuk. Február elsején indul egy színházi előadássorozat az általános iskolásoknak. Nem­rég alakult meg a Kertbarátok köre, melynek 28 tagja van, s egy-egy foglalkozást előadás­sal kötnek össze. Indítunk szabás-varrás tanfolyamot is, mert van rá­ igény. Az ifjúsá­gi klubon belül szeretnénk kialakítani az irodalmi kört, azzal a céllal, hogy később irodalmi színpaddá fejlesszük (tiszteletdíjat is biztosítunk a vezetőnek). Gondolunk arra is, hogy később, az ifjúsági klub­­utánpótlás-biztosítására meg­alakítjuk a nyolcadikosok klubját. —­ S ha már terveinkről szóltam, megemlítem még, hogy az igényeknek megfele­lően év közben is indítunk tanfolyamokat (például egész­ségügyit, filmvetítéssel, elő­adásokkal). Januárban nyílt meg az otthonban az öregek napközije. Raj­tuk­ keresztül a nyugdíjasok tömegeit szeret­nénk bevonni munkánkba. Célunk az, hogy az elkövetke­ző években a felnőtt lakossá­got, a munkástömegeket is, ideszoktassuk, az ő művelődé­süket, szórakozásukat is bizto­sítsuk. Tudom, nem könnyű, de annál fontosabb feladat ez számunkra. Gyürke Zoltán Radio­és tv-műsor KOSSUTH RADIO 8.20: Kedvelt régi melódiák. 9.90: Harsan a kürtszó! 9.35: Az MET énekkarának felvételeiből. 10.05: Iskolarádió. 10.30: Az arany meg az asszony. Egyfelvonásos­ opera. 11.41: Starker János gor­­donkázik, Sebők György zongo­rázik. 12.20: Ki nyer ma? 12.35: Melódiákoktól. 14.00: Hidas Frigyes—Raics István: Az utak énekelnek — kantáta. 14.13: Fegy­­ka Bogdán, A. Kotovcsikova el­beszélése. 14.49: Éneklő Ifjúság Budapesten. 13.10: Rádióiskola. 16.00: A világgazdaság hírei. 16.05: Kerületről — kerületre. .. Rákos­palota. 16.25: Csajkovszkij II. szimfónia. 17.05: Fiatalok stúdió­ja. Egy fiú, egy lány, meg egy kerítés. 17.25: Schirmer: Szólista­­parádé. 17.35: Belépés nemcsak diplomával. 18.90: Könnyűzenei Híradó. 18.30: A Szabó-család. . . 19.25: Népdalest. no.12: Kilátó. A Rádió kulturális világhíradója. 21.15: Új magyar zene a rádió­ban — a közönség és a kritiku­sok 1972. évi díjáért. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Verbunko­sok, nóták. 23.15: Zenekari muzsi­ka. 0.10: Pat Joey: Részletek Rod­­gene filmzenéjéből. PETŐFI RADIO 8.05: Fúvószene táncritmusban. 8.13: Hallgassuk együtt! Kroó György műsora. 9.03: Félbema­radt ezermester. Népdaljáték. 9.4«: Pethő Zsolt szerzeményeiből. 10.00: A zene hullámhosszán. 11.53: Könyvek, tájak emberek. 12.00: Zenekari muzsika. 12.40: Egy pá­lya vonzásában .. Beszélgetés Vajth­a Lászlóval. 13.03: Törvény­­könyv. 13.20: Schubert-művek. 14.00: Kettőtől-hatig. . . A Petőfi Rádió zenés délutánja 18.10: Az ősember eseménynaptára. III. rész. 18.35: Ravel, Daphnis és Chole II. szvit. 18.51: Együttesek Verdi-operáiból. 19.24: A XX. szá­zadban éltem. II. rész. 19.54: Jó estét, gyerekek! 20.25: TJj köny­vek. 20.28: Énekegyüttesek műso­rából. 21.10: nitka Ákos emléke­zete. 22.00: Bábái Gyula népi ze­nekara játszik. 22.20: Mesterek , mesterművek. Ambrus Tibor mű­sora Koszta József festőművész­ről. 22.35: Két triószonáta. 23.15: Miljutyin operettjeiből. URH 18.19: Angel társalgás középha­ladóknak. 6. lecke. (Ism.) 18.30: Magnósok, figyelem! 19.15: Kül­földi tudósoké a szó. 19.30: Mon­teverdi: Vespro della beata Ver­gate. 21.13: A dzsessz kedvelőinek: A Garay-trió játszik. 21.30: Bemu­tatjuk a Magyar Hanglemezgyár­tó Vállalat új lemezét. 22.26: Ga­lina Visnyevszkaja és Leonard Warren énekel. BUDAPESTI TV 8.05: Iskola-tv. 17.28: Hírek. 17.35: Telizsák. Négy testvér egymást kergeti. 18.10: Harmónia a művé­szetben. HI. rész; A tánc. 19.10: Reklámműsor. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-hiradó 20.00: Németh László: Győzelem. Színmű két részben. 22.10: Tv-híradó — 2. kia­dás. KÍSÉRLETI (2.) MOSOK MÉG EGYSZER! Ismétlés decem­beri műsorokból. 20.00: Bevezető. 20.05: Róka, rege, róka. Verses, zenés műsor gyerekeknek. 20.20: Valentyin Katajev: Kések. Kb. 20.40: Tv-híradó — 1. kiadás. Kb. 21.10: Goffredo Parisé: A főnök. Tv-játék. Kb. 22.20: Ajtó. Részlet a ,.XX. század balettje” című mű­sorból. POZSONY 16.30: Hírek. 16.35: Sportered­­mények visszhangja. 17.05: Esti ta­lálkozó. 18.00: Esti mese. 18.10: A hármas jegyében. Vetélkedő-soro­­­zat. 19.00: Tv-híradó. 19.30: Együtt­működés határok nélkül. 20.00: Vörös bor. 2. rész. Tv-film. 21.20: Tv-híradó. 21.40: A­­ nézők levelei fölött. n. műsor 18.30: Hírek. 19.00: Telesport. 19.30: Két nemzedék beszélgetései. 19.45: Néprajzi műsor. 20.35: Vá­ratlan látogatás. Mikrokomédia. 21.15: Hírek. BECS lísta: Walter és Connie. Angol nyelvlecke. 18.25: Jó éjszakát gye­rekek. 13.30: Ez az én világom. 19.30: Tv-híradó és Kulturális ak­tualitások. 20.06: Sporthírek. 20.15: Könyvek világa. 21.05: Szórakozta­tó show-műsor. 21.55: Tv-híradó, II. PROGRAM 18.30: Iskolatelevízió. 19.30: Tv­­híradó. 20.06: Sporthírek. 20.09: Aktuális események képekben. 21.00: Angyal kalandjai. Filmsoro­zat­, 21.45: Osztrák képek. 22.05: Tudományos aktualitások. 22.30: Tv-hiradó, / 1973. január 23. kedd Fájdalmas soraiban is diadalmasan... Százötven éve, 1823 január­jában írta a Himnuszt Köl­csey Ferenc szűkeb­b hazájá­ban, a Szatmár- megyei Cse­­kén. Hét év múlva jelent meg nyomtatásban az Auróra című folyóiratban, s újabb tizenöt esztendő telt el, amikor — már — Magyarország nemzeti him­nuszává vált. Azóta generá­ciók sora szinte már a böl­csőből kinőve megtanulja, s felemelő-megrendítő élmény­ként őrzi egész életében. Ez a vers — dal, mondjuk inkább, ragaszkodva az egy­kori műfaji megjelöléshez — a magyar hazafias költészet egyik legnagyobb remeke. Ha­tásának, sugárzásának értéséhez egy pillantást meg­kell vetnünk a korra, amelyben keletkezett, s felidézni a költő alakját. A nemzeti himnusz ugyanis nem egy „révült óra” terméke, mint a polgári iro­dalomtörténetírás gyakran, ál­lította, hanem egy nagy költő politikailag mélyen átgondolt, művészi tekintetben fegyel­­m­ezett és tudatos alkotása. Kölcsey Ferenc életműve tulajdonképpen két nagy for­radalmi korszakot kapcsolt össze; híd volt Batsányi és Petőfi között. A Himnusz Pe­tőfi Sándor születésének hó­napjában keletkezett. Ma írói nemzedékében A ma­egye­dül tartozott ahhoz a művész­típushoz, amely a nép szol­gálatában egységbe kívánta elrasztani a politikai cselek­vést és a költészetet. Kölcsey egész élete ezt a törekvést példázza. Utódja a magyar jakobinusoknak, elődje 1843 népi költőinek, plebejus mű­vészeinek. Hazájának elmara­dott állapota mélyen megindí­totta ; a szolgálatába nép­­ felemelésének állította tehetségét, minden erejét, egész A szabadságharcot érlelő re­formkor eszméit ő fogalmazta meg talán a legtömörebben, a leghatásosabban, amikor köve­teléseiről ezt írta: „Röviden mondva valamennyit magá­ban foglalja ez a három­­ szó: Haza és haladás és tulajdon a jobbágyok számára.” Harminchárom éves korá­ban, túl az első irodalmi él­ményeken és szerény sikere­ken, ifjúi éveiben megszerzett óriási tudásanyag birtokában Kölcsey Ferenc hazájának egyik legnagyobb gondolkodó­ja és költője volt. A nemesi mozgalmak eszmekörén mes­­­sze túllátott, levonta a tanul­ságokat a francia forradalom­ból ; egy pillanatra sem volt kétséges számára, hogy az abszolutizmus tombolását alulról jövő népi mozgalom­nak kell felváltania. Az 1820- as évek eleje a törvénytelen újoncozások, jogtalan adósze­dések ideje volt — elégedet­lenkedett, forrongott az or­szág, s a­­ költő felfogta e han­gokat. Ekkor írta meg a Him­nuszt, amely érett férfikorá­nak egyik legnagy­obb alko­tása. Megrázó történelmi kép­sor a haza szenvedéseiről. A múlt tragikus vétségeinek számbavétele, nemzeti önvizs­gálat. Még a vallási elemek is művészi eszközként szolgál­nak a kezében. Végigviharzik benne a történelem; ritmusá­ban, rímeiben az elnyomott nép szenvedése árad. Szinte természetes, hogy a reform­mozgalom kibontako­zásának idején a hatalmas költemény tragikus alapérzé­se, férfias lírája óriási vissz­hangot keltett. Újra és újra olvasták, csaknem valamenyi akkori lap közölte, némelyik többször is egymás után. Er­kel Ferenc komponálta meg a zenéjét. Bemutatója a Nem­zeti Színházban volt, 1844. július 2-án. Kölcsey Ferenc 1838-ban halt meg. Életművét gyűjte­ményes kötetekben, eszméit, gondolatait a magyar szellem legértékesebb megnyilatkozá­sai között tartjuk számon, munkássága gazdag öröksé­günk. De a nevéről mégis el­sősorban minden magyar em­bernek a Himnusz jut eszébe, amely százötven éve született, s amelyet bár méltatlan kor is ajkára vett — kiváltképpen hazugul a két háború között, — népünk hajdani sorsát, tör­ténelmünk legjobbjainak küz­delmét zengi, fájdalmas so­raiban is diadalmasan T. I. A film Homérosza A rigaiak­ nem annyira épí­tészeti értékei, mint inkább személyes vonatkozásai miatt mutatják meg az érdeklődők­nek azt a házsort, amelyet Michail Eisenstein mérnök tervezett. Szabvány városi há­zak ezek, a múlt század vé­gének a stílusában, s a figye­lem valóban csak a fia miatt terelődhetett mérnök rájuk is. Ez a fiú hetvenöt évvel ezelőtt, január 23-án született, s vonult be im­már kitörölhe­tetlenül a művészetek törté­netébe: Szergej Eisenstein, őt is mérnöknek szánták, s valószínűleg tanulóéveinek emlékeként vonzódott mindig a képzőművészethez, minde­nekelőtt a rajzhoz, a festészet­hez. Nem vált kárára a termé­szettudományokon logika, a matematika iskolázott szabá­lyainak tisztelete sem; ezeket a hajlamait is művész-egyéni­sége alkotóelemeivé tette. Mégsem az építőművészet, nem a grafika, a festészet, nem a díszlettervezés, s nem is a színházi rendezés várt rá, hanem a legfiatalabb mű­vészet, a század művészete, hogy új Homéroszként nyissa és megszabja a meg­nagykorúvá fejlődésének film­út­jait. Megjelenése előtt negyedszázad telt el, hogy alig nevezetes párizsi kávéházban a lezajlót­, az első nyilvános ve­títés. Sokféle próbálkozás, részsiker és kudarc jellemez­te e negyedszázados Egy francia „varázsló”, pályát. Me­lles már lordszalag kiaknázta a cella­és a felvevőgép minden trükkjének nézőt hök­kentő csodáját. Griffith ame­rikai rendező az irodalom példáján a film-elbeszélés tit­kait fedezte fel. Vertov, Eisenstein későbbi barátja, pályatársa, nagy találmányá­val, a különböző helyeken fel­vett jelenetek egymás helyezésével, a vágással, mellé „montázzsal” rájött a filmmű­­­vészet egyik sajátosságára. Eisenstein azonban nemcsak a különböző eszközök szinté­zisét teremtette meg. Egy hal­latlan dinamizmussal fejlődő, forradalmi állam minden len­dületét, eszméinek nagyszerű­ségét egyesítette a filmművé­szet legújabb eszközeivel. így született a Sztrájk, a Pa­­tyomkin páncélos, az Október, a Régi és új, a Jégmezők lo­vagja, a Rettegett Iván. Mindössze hat befejezett film, néhány kísérlet és befejezet­len próbálkozás. Azt is mond­hatnánk : mindössze ennyi maradt utána. Ez a ,,mind­össze” azonban nemcsak egy életmű teljessége, hanem egy műfaj születésének és első igazi kiteljesedésének kor­szaka is. Eisenstein életműve nyomán megtanulta a világ, hogy a filmmel másképpen kell számolni, mint korábban, a mozivászon már, mint addig.mást jelentett Most, a 75. születésnap jó .Utalom lehet annak elemzé­sére, mit jelentett valójában a világ filmművészete számára Eisenstein. De nem lehet úgy emlékezni rá, mint valaki­re, aki már nincs. Életművé­nek folytatásával szinte na­ponta találkozhatunk a szov­jet és az egész világ haladó filmművészetében. S ez min­den ünnepi megemlékezésnél többet jelent. Bernáth László (2.) Szerencsére semmi. El­lököm magam a kerítéstől, hogy mégis behatoljak a sö­tétbe. — Állj fel, pajtás! Hátralépek, de semmi. Pe­­dig ilyenkor már a lélegzet is hallik. Azok ott, akik a me­lósokkal lelkiznek a gyárban, azt mondják, hogy a sötét és a csend együtt a legrosszabb. Akkor érzi , úgy az hogy valahol lármáznak.ember. . . Gyere elő, pajtás! Ezt már inkább magamnak mondom. Ami azt jelenti, hogy jobb lesz, ha kilépek sötétből, annál inkább, mert a a kerítés mellett mégis de­­­reng valami. Zsebben a ke­zem, aztán csak úgy teszek, mintha sétálnék. Téglahalom. Ezen a helyen lebontották a kerítést, mert valami szenny­vízcsövet akarnak kivezetni a gyárudvarból. Hiába ma­gyaráztam a főmérnöknek, hogy ilyet nem lehet csinálni. A szennyvíz ki, a tolvaj Valósággal kaput nyitnak be­ az éjszakai rablóknak, rajtam a gyári rodan.Nevettek — Máj rés maga, Gáspár!... — mondtak. Ajánlották, men­jek át a rendészetre. Ennyi pénzért, amit nekem fizetnek, akármikor kapnak éjjeliőrt. Csak azért vannak, hogy ne­hezítsék a sorsom. Megállók a sarkon, ahol el­fordul a kerítés. Fütyörészek. Eddig megúsztam. Csak az a baj, hogy ezt az utat­ még két­szer meg kell tennem az éj­szaka. Most már mégis jobb a helyzet, először­ is, mert nincs több rés a kerítésfalon, így aztán egyenesben vagyok, azon a csapáson, ami a hos­­szú utcának visz. Már idelát­szanak a fények. — Állj! A sötétben ember görnyed, háttal nekem, fejére húzva az esőköpeny. — Ne­­ marháskodj, Gáspár. Nem látod, én vagyok. — Lát az anyád! Közelebb jön, de nem egye­dül. A köpeny alatt két fej, letakarva. A targoncás Vince. A Perecz Vince. Meg egy mucus a gyárból. — Röstellném magam — mondom a mucusnak —, még ilyen őszidőben is­­ ki­jársz ! Vihog. Elől hiányzik egy foga. A foghíjas nők mindig­­ többet mernek. — Te, Vince — mondom — Röhög. Fejet még inkább az nem ti jártatok ott a nyílás körül? Röhi esőkabát alá vágja. A nadrág­zsebből kiveszi a paklit, Kos­­suthja van. Rászippantok. — Jól van, na... csak azt akarom mondani, nem ti jár­tatok ott a másik oldalon? — Mi aztán nem­­— mondja a mucus —, én a saroktól egy lépést se mozdulok... — Az ilyen lakáshelyzetben — mondom neki. — De itt legalább házhely van. .. Jól odarittyentett nekem. A fél esőkabát alatt is rázza a farát, ahogy vonul, mintha most húzták volna ujjára a karikagyűrűt. Még tart a Kossuthból, sa­vóm. Megvárom, míg kiérnek az útig, aztán én is elindulok. Mire az aszfaltos úthoz eres, már elhúz az expressz a hos­­­szú ház előtti töltésen. Úgy tűnik, hogy az egész hosszú házsor, a kivilágított ablakok­kal elfutott, egy másik ház­sor ittragadt. De nem azért, hogy örökre ittragadjon. Majd eljön az idő, amikor ezek­­ a házak is elindulnak és elfut­nak az expressz után. Az éjjeliőrnek estétől napig, kétszer körül kell haj­rál­­ni a gyárat. Ha fáradt, leül a portásfülkébe, eloltja a vil­lanyt, így jobban látja, mi történik éjszaka a világban. A szélső ablaksoron most kial­szik a fény. Fent öregek lak­nak, alattuk fiatal házasok. A tévé után ők térnek leghama­rabb nyugovóra. A talponálló ajtaján gőz csapódik ki, az ajtóban megjelenik Lipták úr, vasúti zubbonyban, térdnad­rágban, lóden-kabát lóg a vállán. Meg-megáll, valamit hangosan magyaráz valaki­nek, fenyegeti az ujjával, vállára csap. Egy egész jele­n­­etet ad elő. Persze, az égvi­lágon nincs ott senki. Lipták úr úgy imbolyog a járdán, mintha egy lövészárok vona­lát követné. Aztán én is el­indulok a gyárkapu felé, , az utca végén motor fordul be, a postás Laci igyekszik ilyen­kor hazafelé. Lassít, mert Slezákné a mellékutcából ilyenkor tart hazafelé. De az asszony most felvágja a fejét, és úgy vonul el a motor mel­lett, mintha bundában érkez­ne az Operából. (Folytatjuk^ \

Next