Dolgozók Lapja, 1978. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-25 / 21. szám

I G­rozni­ji képek Elizarov Komisszarov fotó­­riporter testvérlapunknak, a „Grozniji Munkás”-nak munkatársa. Képei nyomán ki­a tárulkozik előttünk a sok­arcú város. Komisszarov mű­vészete éppen abban rejlik, hogy megtalálja a szépet min­denben, ami az emberrel, az ember életével és a szülő­földdel kapcsolatos. Számára a munka és a hősök emléke a legkedvesebb téma, hiszen e kettő az a véglet, amely kö­zött az ember egész élete el­telik. Alábbi fotóiban a vá­rost Ingus mutatjuk be a Csecsen- ASZSZK fővárosát, Groznijt — egy munkás hét­köznapon. A Lenin-emlékmű a róla elnevezett tárcn háttérben a terü­leti pártbizottság székháza A grozniji olajkutató központban,­­ szilárd -s folyékony pa­­rafinok termelésével kapcsolatos kutatáson dolgoznak: Tat­jana Borodzkaja tudományos munkatárs és Dzsuletta Po­goszjan laboráns A „Novos Troznyen­zk'l' köo’a -M«lg«»<5 üzem egyike a köz­társaság legnagyobb kőolajfeldolgozóinak A ném­»t f-i'sz'ák egyik légi<-s»n-dá«a során •’elgyűjtott vá­rosrészt oltotta-mentette az a katonai osztag amelynek tag­jai — bár sok városlakót kimentettek a tűzből — valamen­­­nyien­ ott pusztultak. Emléküket őrzi a város e csodálatosan szép emlékműve! DOLGOZÓK tAHA « 5 éves a Magyar Kultúra Háza Berlinben vel 1973. január 25-én — 5 év­ezelőtt — nyitotta meg kapuját Berlinben a Magyar Kultúra Háza. ség A „magyar házat” a közön­megkedvelte. Berlinben és a fővároson kívül évi 450-500 rendezvényt szervez­nek, s öt év alatt e rendezvé­nyeknek több mint kétmillió látogatójuk volt. Igen nagy forgalmat bonyolít le a ház keretében működő magyar üz­let is. Az évforduló hetének prog­ramja jól tükrözi a ház tevé­kenységének gazdagságát: szerdán a hónap vendégeként Szakonyi b­ irodalmi Károly mutatkozik esten, az évfor­duló napján előadás hangzik el „Könyv és olvasóközönség Magyarországon” címmel csü­törtökön pedig bemutatkozik a budapesti Rundschau és megnyílik öt magyar képző­művész kiállítása. Február ki­emelkedő programpontja az 1978-as magyar játékfilm­szemle lesz, amelynek ven­dége az NDK-ban is nagy népszerűségnek örvendő Fáb­­ri Zoltán. 1978. januárßS., szerks. A szolgáltatások szerepe a fogyasztásban A Magyar Közgazdasági Tár­saság Komárom megyei Szer­vezetének Statisztikai Szak­osztálya 1978. január 20-án ülést tartott, amelyen dr. Ará­nyi Emil, a Központi Statisz­tikai Hivatal osztályvezetője tartott előadást „A szolgálta­tások megyei adatainak fel­­használása, az ellátottság elem­zésének lehetőségei” címmel. A nemzeti jövedelem növe­kedése a fogyasztás szerkeze­tét hosszú távon olyanformán befolyásolja, hogy növekszik a szolgáltatások szerepe, rész­aránya, más szóval növeked­nek a lakosság szolgálta­tás­ igényei. — Állapítja meg az elemzés. A szolgáltatások ará­nya a lakosság fogyasztásában már hosszú évek óta 21-22 % körül mozog, ami az adott ha­zai jövedelmi viszonyok és ál­talános fogyasztási színvonal mellett nem pozitív jelenség, ui. a fogyasztás szerkezetének el kellene tolódnia a szolgál­tatások javára. Egyre többen igénylik háztartási munka egy részé­n­­ek (mosás, takarítás stb.) szolgáltatással való helyettesí­tését, de a szabad idő növe­kedésével is egyre inkább ke­ressük a kényelmet, kulturált időtöltést biztosító szolgáltatá­sokat E szolgáltatások azon­ban nem nőttek olyan ütem­ben, mint amilyent a lakosság igényei szükségessé tettek vol­na. Miért maradt el a fejlődés­től a javító-karbantartó, sze­mélyi- és hasonló napi szol­gáltatások fejlődése? A szocia­lista állam gazdaságpolitikája előtérbe helyezte az elmúlt év­tizedekben a termelőerők fej­lesztését és a szolgáltatások közül elsősorban az ingyene­sen vagy jelentős kedvezmén­­nyel nyújtott szociális és egészségügyi szolgáltatások fejlesztését tűzte napirendre. Az 1968-ban megjelent kor­mányhatározat és az azt kö­vető intézkedések, amelyek magas színtű párt- és kor­mányhatározatokban, tervtör­vényben és a gazdasági sza­bályozás rendszerében láttak napvilágot, egyértelműen szolgáltatások gyors ütemű fej­­­lesztését kívánták megvalósí­tani. Az új gazdaságirányí­tási rendszer feltételei azon­ban nem kedveztek a szolgál­tatási hálózat kiépítésének és a szolgáltatások gyors ütemű fejlesztésének, mivel az ehhez szükséges eszközöket a válla­latok saját erőforrásaikból nem voltak képesek biztosítani. A szolgáltatásokat végző vállalatoknak igen szűk köre a speciálisan szolgáltatási cél­ra alakult vállalat, többségük mellékprofilként végzi a szol­gáltató tevékenységet, így vállalatok nagy számának cse­­­kély érdekeltsége fűződik szolgáltatások végzéséhez. To­­­vábbi hátrányt jelent, hogy a szolgáltatási munka nehezen szervezhető, igen munkaigé­nyes, gyakran nem rentábilis, ami ismét azt eredményezi, hogy a vállalatok egy része nem szívesen végzi ezt a te­vékenységet. A szolgáltatás elemzésénél általában az ellátottságot vizs­gáljuk. — mondotta az elő­adó. Az ellátottság két alap­mutatója: a szolgáltatások teljesítményértéke és a háló­zat. A területi színtű összeha­sonlítások elvégzéséhez ezek­ből a mutatókból egy új mu­­­tatószámot célszerű számítania az egy lakosra jutó teljesít­ményérték mutatóját, illetve 10 ezer lakosra jutó felvevő­helyek száma, valamint a szol­gáltatást végzők száma szol­gáltatás-csoportonként Az el­látottság vizsgálatát megyén belül differenciáltan kell vé­gezni. Ezt a differenciálást több szempont szerint hajthat­juk végre. Tapasztalataink szerint igen jellegzetes ellá­tottsági különbségek mutat­koznak a megye székhelye és a többi városok, a járásszék­hely funkciót betöltő és az egyéb nagyközségek, valamint a többi községek között. A településeket szerepkörük szerint rendezve is vizsgálhat­juk. Az ellátottsági mutatók általában arányosak a lakos­ságszám nagyságával. Ennek bemutatására hasznos a megye településeit lakosságszám sze­rint csoportosítani. Jelentős előrelépést jelent a szolgáltatások vizsgálata szem­pontjából a most folyó orszá­gos hálózati felmérés, amely szolgáltatás csoportonkénti, te­lepülésenkénti és más vonat­kozású szempontok szerinti vizsgálatokat tesz lehetővé Az elhangzottak megvitatása mellett, a szakmai szak­osztály tagjai magánember­ként is elmondták tapasztala­­taikat. Ezek között legjelentő­sebb az a megállapítás volt, hogy a vizsgálatokat nemcsak egy település egészére, hanem azon belül, városrészenként is célszerű elvégezni, hogy fel­­tárják különösen az új lakó­telepek nem megfelelő ellá­tottságát. Dr. Monostori Imréné KSH Komárom megyei Igazgatósága Kormányaink életrajza A memoár-irodalom világ­szerte egyre népszerűbb, a leg­patinásabb kiadók egyre-más­ra publikálják a híres embe­rek élettörténetét, életregényét Újabban ismert irodalmi nagy­ságok állítják tollukat a kö­zönség új ízlésének szolgálatá­ba. Kormányok „életrajzá­nak” megírásáról azonban ed­dig nem szólt a fáma. Ezért sajátos és egyedülálló Bölöny József vállalkozása, aki egészen regényes születési anyakönyvi módon — tok, keresztelőlevelek, kivona­halotti bizonyítványok, sőt olykor sír­kövek — segítségével állította össze munkáját: Magyarország kormányainak 1848-tól 1975-ig terjedő történetét. A hama­rosan megjelenő kötet tudós pontossággal közli a magyar miniszterek, kormányfők, kor­mányok névsorát, hivatalba lépését, átszervezését, s le­mondásának elfogadását is. Hiteles és megbízható képet nyújt a magyar kormányok működésének személyi és idő­beli adottságairól. Az összeállítás hallatlanul érdekes adattár, forrás mind­azok számára, akiket történel­münk utóbbi egy és negyed évszázada különösen vonz. Az 1848. évi III. törvénycikkel ki­­nevezett első független magyar felelős minisztérium hivatal­ba lépésétől, 1848. III. 17-től a hazánkat ma is irányító, 1975. V. 15-én hivatalba lépett Lá­zár-kormányig — nem számít­va az ellenforradalmi kabi­neteket és az országnak csak egy kis részén, rövid működő minisztertanácsot ideig 55 kormánya volt hazánknak.— A kormányok életrajzából kitűnik például, hogy mely ka­binetek vezették leghosszabb időn át az országot. Tisza Kál­máné 1875­. október 20. — 1890. március 15-ig „országok­’'. Bethlen István kabinetje 1921. március 14. — 1931. augusztus 24-ig döntött az ország sorsá­ról, a Fock Jenő által vezetett Minisztertanács pedig 1967. áp­rilis 14. — 1975. május 15-ig irányította az országépítő mun­kát. Bölöny József felsorolja az 55 kormány tagjait és tárcave­zetőit: 480 kormánytagról kö­zöl személyi adatokat. Közülük 47-en kormányelnökök voltak. 386-an miniszterként tevé­kenykedtek, 35-en népbiztos­ként szolgáltak. A 47 kor­mányelnök közül, egyébként Wekerle Sándor vol­t az, aki 1916-ig három ízben is kapott megbízást kormányalakítás­ra, öten pedig — köztük Ká­dár János — két-két ízben áll­tak kinevezett kormány élén. Lehet egy kérdéssel több? Úgy látszik lehet, hiszen több diák is jelentkezik válasz­adásra. Képünk az oroszlányi készült vájártanulók egyik óráján (Fotó: Rimár Tibor) Minősítés — leminősítés Titokzatos mosollyal hajol felém a kereskedő — export­ból visszamaradt, ezt vegye meg uram! —, mondja s vár­ja hálámat. Természetesen azért, mert jóvoltából most minden bizonnyal olyan áru­cikk birtokába jutok, amely jobb, elegánsabb az egyszerű tucatárunál. Bólintok és fize­tek. Érdemes hallgatni a szak­emberre, aki bizonyára ülő tiszteletdíj ellenében az átla­gosnál szebb cipőt kínál. Tanulságos eset, mégha hét­köznapi is. Az ám! Napirend­re is térhetnék fölötte, ha újabban nem találkoznék ve­le túlságosan is gyakran, és mind szélesebb körben. A ke­reskedelem tenne ki magáért, ennyire jó a rá­beszél­őkéje? Meglehet. Az alkalmi áruhá­zak zsúfoltsága, a vegyes kon­fekció sorok és polcok aligha -sak a kereskedelem dicsére­téről árulkodnak. Mitagadás, ezt nem vizsgálja a vásárló — örül annak, ha pénzéért kü­lönbet talál. Hiszen, az ex­portból visszamaradt jelzőhöz esetenként valóban jobb mi­nőség, különb forma társul Ezért is örül az ember, ha ös­­­szehozza vele szerencséje. De valójában szerencsés ez a körülmény mindannyiunk­nak? Előnyös az, ha a hatá­rt!« tó!» szánt záráséi: végül nem jut el a címzetthez? Ha azt vesszük, hogy idehaza vá­laszték bővülhet, tulajdonkép­pen kedvezőnek vélhetnénk Csakhogy ez az ügy aligha ke­reskedelmi kérdés elsősorban Sokkal inkább termelési, pon­tosabban gazdasági, amely, hogy úgymond lám, azonnal más optikában láttatja e hely­­zetet Olyannyira, hogy inkább érdemes így írni: „előnyö­ket”. Mert kétségtelen, az export­ból visszamaradt címke nem minőségi rangjelzés, hanem az illető árucikk leminősítése. Ar­ról tanúskodik, hogy a ter­mék nem érte el a megrende­lő által szabott színvonalat: nem jutott túl a hazai, ros­­­szabb esetben a vevő rostáján Vagyis, ne ker­eljünk, bukott áruról van szó. Igaz, eseten­ként előfordulhat, hogy a kül­földi vásárló azért nem vette át a terméket, mert — hasz­nálati értékét sem csökkentő — eltérések mutatkoznak ben­­ne az ottani szabványtól (és ettől azért lehet még jó), de az esetek túlnyomó többségében nem ez a baj. Mint már szó esett róla, sajnos olyan prob­lémák gátolják az átvételt, mint a rossz alapanyag, vagy a nem megfelelő feldolgozás m­iatt tapasztalható hiba. S cw missdenképpen szeniorűs hi­szen exportunk nem valósul meg; nagy része az ország nem jut hozzá ahhoz az ex­portbevételhez, amit beterve­zett, s amitől más, fontos ter­mékek behozatala függ. Meg­szakad tehát a gazdasági lán­colat,­ aminek révén nyereség­re, bevételre kellene szert ten­ni Szerencsés esetben csak az elmaradt hasznot kell elköny­velni, ám nem ritkán a kár­térítést a kamatot is fizet­hetjük a valutában. (Hogy ez összességében m­­ lt nyom latban arra némiképp követ­­­keztethetünk külkereskedelmi mérlegünkből is, amelyben ki­mutatható hiánnyal egyenlő a rossz minőségű munka, a mi­nőségi kifogások, visszaküldőd szállítmányok következménye az exportból visszamaradt áru nem szívesen látott vendég itthon.) Persze, a dolgoknak ez az egyik oldala. Hiszen az is megfontolást érdemel, hogy a külföldi követelmények vizs­gáján megbukott termék csak­ugyan magasabb minőségi színvonalat testesít meg. Az igazság kedvéért érde­mes azonban leszögezni: ál­talában nem a munkánk mi­nőségének látványos vissza­­esésére van sajá­tasé*« erről, hogy adott helyen hazai gyár­tóink nem képesek lépést tar­tani a minőségi igények nö­vekedésével, hogy még min­dig lassú az előrehaladás. Eb­­ben nagyrészt közrejátszik az a szemlélet: kizárólag a „Made in Hungary” feliratú termé­kekre kell gondot fordítani Pedig tévedés azt hinni, hogy fenntartható valamiféle kü­lönbség a hazai és az expód­­ra szánt termékek termelésé­ben. A minőség megbecsülés­ét a hazai vásárló is előnyben részesíti vagy előnyben fogja részesíteni. Másrészt, nehezen képzelhető el, hogy kettős ér­tékrenddel, kettős mércével boldogulhatunk. Ahhoz, hogy minél kevesebb exportból visszamaradt terméket kínál­hasson az eladó — a szemlé­letet, a minőséggel kapcsola­tos fölfogást kell sürgősen és alaposan megváltoztatni, ami még talán ennél is fon­­­­tosabb: elérni hogy azonosan magas követelmények szerint dolgozzon a gazdaság, a vál­lalat — külföldre — belföld­re egyaránt Ha majd eltűnnek boltokban legtöbbször a hazai kény­szerből forgalomba hozott ex­portból visszamaradt áruk — eltűnik a megkülönböztető ejő­­zés, elveszt­ furcsa rangja* 03 export ból visszamaradt jelző is. Amit cserébe kapunk érte — mindenképpen többet ér, Maths Istvétí

Next