Dolgozók Lapja, 1978. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-25 / 21. szám
I Grozniji képek Elizarov Komisszarov fotóriporter testvérlapunknak, a „Grozniji Munkás”-nak munkatársa. Képei nyomán kia tárulkozik előttünk a sokarcú város. Komisszarov művészete éppen abban rejlik, hogy megtalálja a szépet mindenben, ami az emberrel, az ember életével és a szülőfölddel kapcsolatos. Számára a munka és a hősök emléke a legkedvesebb téma, hiszen e kettő az a véglet, amely között az ember egész élete eltelik. Alábbi fotóiban a várost Ingus mutatjuk be a Csecsen- ASZSZK fővárosát, Groznijt — egy munkás hétköznapon. A Lenin-emlékmű a róla elnevezett tárcn háttérben a területi pártbizottság székháza A grozniji olajkutató központban, szilárd -s folyékony parafinok termelésével kapcsolatos kutatáson dolgoznak: Tatjana Borodzkaja tudományos munkatárs és Dzsuletta Pogoszjan laboráns A „Novos Troznyenzk'l' köo’a -M«lg«»<5 üzem egyike a köztársaság legnagyobb kőolajfeldolgozóinak A ném»t f-i'sz'ák egyik légi<-s»n-dá«a során •’elgyűjtott városrészt oltotta-mentette az a katonai osztag amelynek tagjai — bár sok városlakót kimentettek a tűzből — valamennyien ott pusztultak. Emléküket őrzi a város e csodálatosan szép emlékműve! DOLGOZÓK tAHA « 5 éves a Magyar Kultúra Háza Berlinben vel 1973. január 25-én — 5 évezelőtt — nyitotta meg kapuját Berlinben a Magyar Kultúra Háza. ség A „magyar házat” a közönmegkedvelte. Berlinben és a fővároson kívül évi 450-500 rendezvényt szerveznek, s öt év alatt e rendezvényeknek több mint kétmillió látogatójuk volt. Igen nagy forgalmat bonyolít le a ház keretében működő magyar üzlet is. Az évforduló hetének programja jól tükrözi a ház tevékenységének gazdagságát: szerdán a hónap vendégeként Szakonyi b irodalmi Károly mutatkozik esten, az évforduló napján előadás hangzik el „Könyv és olvasóközönség Magyarországon” címmel csütörtökön pedig bemutatkozik a budapesti Rundschau és megnyílik öt magyar képzőművész kiállítása. Február kiemelkedő programpontja az 1978-as magyar játékfilmszemle lesz, amelynek vendége az NDK-ban is nagy népszerűségnek örvendő Fábri Zoltán. 1978. januárßS., szerks. A szolgáltatások szerepe a fogyasztásban A Magyar Közgazdasági Társaság Komárom megyei Szervezetének Statisztikai Szakosztálya 1978. január 20-án ülést tartott, amelyen dr. Arányi Emil, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője tartott előadást „A szolgáltatások megyei adatainak felhasználása, az ellátottság elemzésének lehetőségei” címmel. A nemzeti jövedelem növekedése a fogyasztás szerkezetét hosszú távon olyanformán befolyásolja, hogy növekszik a szolgáltatások szerepe, részaránya, más szóval növekednek a lakosság szolgáltatás igényei. — Állapítja meg az elemzés. A szolgáltatások aránya a lakosság fogyasztásában már hosszú évek óta 21-22 % körül mozog, ami az adott hazai jövedelmi viszonyok és általános fogyasztási színvonal mellett nem pozitív jelenség, ui. a fogyasztás szerkezetének el kellene tolódnia a szolgáltatások javára. Egyre többen igénylik háztartási munka egy részének (mosás, takarítás stb.) szolgáltatással való helyettesítését, de a szabad idő növekedésével is egyre inkább keressük a kényelmet, kulturált időtöltést biztosító szolgáltatásokat E szolgáltatások azonban nem nőttek olyan ütemben, mint amilyent a lakosság igényei szükségessé tettek volna. Miért maradt el a fejlődéstől a javító-karbantartó, személyi- és hasonló napi szolgáltatások fejlődése? A szocialista állam gazdaságpolitikája előtérbe helyezte az elmúlt évtizedekben a termelőerők fejlesztését és a szolgáltatások közül elsősorban az ingyenesen vagy jelentős kedvezménnyel nyújtott szociális és egészségügyi szolgáltatások fejlesztését tűzte napirendre. Az 1968-ban megjelent kormányhatározat és az azt követő intézkedések, amelyek magas színtű párt- és kormányhatározatokban, tervtörvényben és a gazdasági szabályozás rendszerében láttak napvilágot, egyértelműen szolgáltatások gyors ütemű fejlesztését kívánták megvalósítani. Az új gazdaságirányítási rendszer feltételei azonban nem kedveztek a szolgáltatási hálózat kiépítésének és a szolgáltatások gyors ütemű fejlesztésének, mivel az ehhez szükséges eszközöket a vállalatok saját erőforrásaikból nem voltak képesek biztosítani. A szolgáltatásokat végző vállalatoknak igen szűk köre a speciálisan szolgáltatási célra alakult vállalat, többségük mellékprofilként végzi a szolgáltató tevékenységet, így vállalatok nagy számának csekély érdekeltsége fűződik szolgáltatások végzéséhez. További hátrányt jelent, hogy a szolgáltatási munka nehezen szervezhető, igen munkaigényes, gyakran nem rentábilis, ami ismét azt eredményezi, hogy a vállalatok egy része nem szívesen végzi ezt a tevékenységet. A szolgáltatás elemzésénél általában az ellátottságot vizsgáljuk. — mondotta az előadó. Az ellátottság két alapmutatója: a szolgáltatások teljesítményértéke és a hálózat. A területi színtű összehasonlítások elvégzéséhez ezekből a mutatókból egy új mutatószámot célszerű számítania az egy lakosra jutó teljesítményérték mutatóját, illetve 10 ezer lakosra jutó felvevőhelyek száma, valamint a szolgáltatást végzők száma szolgáltatás-csoportonként Az ellátottság vizsgálatát megyén belül differenciáltan kell végezni. Ezt a differenciálást több szempont szerint hajthatjuk végre. Tapasztalataink szerint igen jellegzetes ellátottsági különbségek mutatkoznak a megye székhelye és a többi városok, a járásszékhely funkciót betöltő és az egyéb nagyközségek, valamint a többi községek között. A településeket szerepkörük szerint rendezve is vizsgálhatjuk. Az ellátottsági mutatók általában arányosak a lakosságszám nagyságával. Ennek bemutatására hasznos a megye településeit lakosságszám szerint csoportosítani. Jelentős előrelépést jelent a szolgáltatások vizsgálata szempontjából a most folyó országos hálózati felmérés, amely szolgáltatás csoportonkénti, településenkénti és más vonatkozású szempontok szerinti vizsgálatokat tesz lehetővé Az elhangzottak megvitatása mellett, a szakmai szakosztály tagjai magánemberként is elmondták tapasztalataikat. Ezek között legjelentősebb az a megállapítás volt, hogy a vizsgálatokat nemcsak egy település egészére, hanem azon belül, városrészenként is célszerű elvégezni, hogy feltárják különösen az új lakótelepek nem megfelelő ellátottságát. Dr. Monostori Imréné KSH Komárom megyei Igazgatósága Kormányaink életrajza A memoár-irodalom világszerte egyre népszerűbb, a legpatinásabb kiadók egyre-másra publikálják a híres emberek élettörténetét, életregényét Újabban ismert irodalmi nagyságok állítják tollukat a közönség új ízlésének szolgálatába. Kormányok „életrajzának” megírásáról azonban eddig nem szólt a fáma. Ezért sajátos és egyedülálló Bölöny József vállalkozása, aki egészen regényes születési anyakönyvi módon — tok, keresztelőlevelek, kivonahalotti bizonyítványok, sőt olykor sírkövek — segítségével állította össze munkáját: Magyarország kormányainak 1848-tól 1975-ig terjedő történetét. A hamarosan megjelenő kötet tudós pontossággal közli a magyar miniszterek, kormányfők, kormányok névsorát, hivatalba lépését, átszervezését, s lemondásának elfogadását is. Hiteles és megbízható képet nyújt a magyar kormányok működésének személyi és időbeli adottságairól. Az összeállítás hallatlanul érdekes adattár, forrás mindazok számára, akiket történelmünk utóbbi egy és negyed évszázada különösen vonz. Az 1848. évi III. törvénycikkel kinevezett első független magyar felelős minisztérium hivatalba lépésétől, 1848. III. 17-től a hazánkat ma is irányító, 1975. V. 15-én hivatalba lépett Lázár-kormányig — nem számítva az ellenforradalmi kabineteket és az országnak csak egy kis részén, rövid működő minisztertanácsot ideig 55 kormánya volt hazánknak.— A kormányok életrajzából kitűnik például, hogy mely kabinetek vezették leghosszabb időn át az országot. Tisza Kálmáné 1875. október 20. — 1890. március 15-ig „országok’'. Bethlen István kabinetje 1921. március 14. — 1931. augusztus 24-ig döntött az ország sorsáról, a Fock Jenő által vezetett Minisztertanács pedig 1967. április 14. — 1975. május 15-ig irányította az országépítő munkát. Bölöny József felsorolja az 55 kormány tagjait és tárcavezetőit: 480 kormánytagról közöl személyi adatokat. Közülük 47-en kormányelnökök voltak. 386-an miniszterként tevékenykedtek, 35-en népbiztosként szolgáltak. A 47 kormányelnök közül, egyébként Wekerle Sándor volt az, aki 1916-ig három ízben is kapott megbízást kormányalakításra, öten pedig — köztük Kádár János — két-két ízben álltak kinevezett kormány élén. Lehet egy kérdéssel több? Úgy látszik lehet, hiszen több diák is jelentkezik válaszadásra. Képünk az oroszlányi készült vájártanulók egyik óráján (Fotó: Rimár Tibor) Minősítés — leminősítés Titokzatos mosollyal hajol felém a kereskedő — exportból visszamaradt, ezt vegye meg uram! —, mondja s várja hálámat. Természetesen azért, mert jóvoltából most minden bizonnyal olyan árucikk birtokába jutok, amely jobb, elegánsabb az egyszerű tucatárunál. Bólintok és fizetek. Érdemes hallgatni a szakemberre, aki bizonyára ülő tiszteletdíj ellenében az átlagosnál szebb cipőt kínál. Tanulságos eset, mégha hétköznapi is. Az ám! Napirendre is térhetnék fölötte, ha újabban nem találkoznék vele túlságosan is gyakran, és mind szélesebb körben. A kereskedelem tenne ki magáért, ennyire jó a rábeszélőkéje? Meglehet. Az alkalmi áruházak zsúfoltsága, a vegyes konfekció sorok és polcok aligha -sak a kereskedelem dicséretéről árulkodnak. Mitagadás, ezt nem vizsgálja a vásárló — örül annak, ha pénzéért különbet talál. Hiszen, az exportból visszamaradt jelzőhöz esetenként valóban jobb minőség, különb forma társul Ezért is örül az ember, ha összehozza vele szerencséje. De valójában szerencsés ez a körülmény mindannyiunknak? Előnyös az, ha a határt!« tó!» szánt záráséi: végül nem jut el a címzetthez? Ha azt vesszük, hogy idehaza választék bővülhet, tulajdonképpen kedvezőnek vélhetnénk Csakhogy ez az ügy aligha kereskedelmi kérdés elsősorban Sokkal inkább termelési, pontosabban gazdasági, amely, hogy úgymond lám, azonnal más optikában láttatja e helyzetet Olyannyira, hogy inkább érdemes így írni: „előnyöket”. Mert kétségtelen, az exportból visszamaradt címke nem minőségi rangjelzés, hanem az illető árucikk leminősítése. Arról tanúskodik, hogy a termék nem érte el a megrendelő által szabott színvonalat: nem jutott túl a hazai, rosszabb esetben a vevő rostáján Vagyis, ne kereljünk, bukott áruról van szó. Igaz, esetenként előfordulhat, hogy a külföldi vásárló azért nem vette át a terméket, mert — használati értékét sem csökkentő — eltérések mutatkoznak benne az ottani szabványtól (és ettől azért lehet még jó), de az esetek túlnyomó többségében nem ez a baj. Mint már szó esett róla, sajnos olyan problémák gátolják az átvételt, mint a rossz alapanyag, vagy a nem megfelelő feldolgozás miatt tapasztalható hiba. S cw missdenképpen szeniorűs hiszen exportunk nem valósul meg; nagy része az ország nem jut hozzá ahhoz az exportbevételhez, amit betervezett, s amitől más, fontos termékek behozatala függ. Megszakad tehát a gazdasági láncolat, aminek révén nyereségre, bevételre kellene szert tenni Szerencsés esetben csak az elmaradt hasznot kell elkönyvelni, ám nem ritkán a kártérítést a kamatot is fizethetjük a valutában. (Hogy ez összességében m lt nyom latban arra némiképp következtethetünk külkereskedelmi mérlegünkből is, amelyben kimutatható hiánnyal egyenlő a rossz minőségű munka, a minőségi kifogások, visszaküldőd szállítmányok következménye az exportból visszamaradt áru nem szívesen látott vendég itthon.) Persze, a dolgoknak ez az egyik oldala. Hiszen az is megfontolást érdemel, hogy a külföldi követelmények vizsgáján megbukott termék csakugyan magasabb minőségi színvonalat testesít meg. Az igazság kedvéért érdemes azonban leszögezni: általában nem a munkánk minőségének látványos visszaesésére van sajátasé*« erről, hogy adott helyen hazai gyártóink nem képesek lépést tartani a minőségi igények növekedésével, hogy még mindig lassú az előrehaladás. Ebben nagyrészt közrejátszik az a szemlélet: kizárólag a „Made in Hungary” feliratú termékekre kell gondot fordítani Pedig tévedés azt hinni, hogy fenntartható valamiféle különbség a hazai és az expódra szánt termékek termelésében. A minőség megbecsülését a hazai vásárló is előnyben részesíti vagy előnyben fogja részesíteni. Másrészt, nehezen képzelhető el, hogy kettős értékrenddel, kettős mércével boldogulhatunk. Ahhoz, hogy minél kevesebb exportból visszamaradt terméket kínálhasson az eladó — a szemléletet, a minőséggel kapcsolatos fölfogást kell sürgősen és alaposan megváltoztatni, ami még talán ennél is fontosabb: elérni hogy azonosan magas követelmények szerint dolgozzon a gazdaság, a vállalat — külföldre — belföldre egyaránt Ha majd eltűnnek boltokban legtöbbször a hazai kényszerből forgalomba hozott exportból visszamaradt áruk — eltűnik a megkülönböztető ejőzés, elveszt furcsa rangja* 03 export ból visszamaradt jelző is. Amit cserébe kapunk érte — mindenképpen többet ér, Maths Istvétí