Dolgozók Lapja, 1978. október (31. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-08 / 238. szám

ÜT», ottób«* i.. Egész országi­a kiterjedő program Múzeumi és műemléki hónap Nem csak egy hónapig tartó rendezvények Szeptember 30-án nyitotta meg Pozsgay Imre kulturális miniszter a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum kiállí­tását, melynek cím­e: Életmód­­változások Tolnában. Ezzel megnyílt a XVII. Múzeumi és Műemléki Hónap. Néhány nappal korábban nyílt meg Juan Soriam mexi­kói festőművész tárlata a Nem­zeti­­ Galériában, s ezzel nem­csak a Mexikói Hét vette kez­detét: ez az eseménysor is be­illeszkedik a Múzeumi és Mű­emléki Hónap programjába. Jellemzője ugyanis ennek a rendezvény­sornak, hogy nem von demarkációt, sem temati­ka szempontjából, sem föld­rajzilag, sem dátum tekinteté­ben. Átfogó, színes, ötletgaz­dag, hihetetlenül sokrétű — sok helyütt eltart két-három hónapig is. Ma már nincs az országnak olyan apró települése, amely kimaradna a muzeológusok, pedagógusok, munkájának és a szakemberek eredményei­nek befogadásából — de egy­re több a lelkes aktíva is, aki nem csupán passzív szemlélő­ként válik részesévé a vizuá­lis kultúra eredményeinek. Ha csak a honismereti-helytörté­neti gyűjteményekre utalunk, ez önmagában is érzékelteti: ma már mind kevesebb az ország nemes hagyományai iránt közömbös ember. A már megszokott múzeumi rendezvények, előadások, iro­dalmi és zenei estek,­szerve­zett csoportkirándulások, ve­télkedők mellett az idén több gyermekfoglalkozást szervez­tek és bővült a szocialista bri­gádoknak szóló program is. A lelkes helyi munkatársak az idén szabad kezet kaptak,­­hogy feltárják és bemutassák azokat a területeket is, ame­lyek eddig észrevétlenek ma­radtak. Sok új múzeumot nyi­tottak meg. Pécsett otthont Uitz Bélának, a kapott Ta­nácsköztársaság egyedülálló tehetségű festőjének ve. Számos kiállítás is életmű­kap­csolódik a kettős jubileum: a KMP megalakulásának és az őszirózsás forradalomnak 60-ik évfordulójához. Helyi események, évfordulók adják a kiindulását sok kiállításnak, sok helyreállított műemléket adnak át. S ha néhány ese­ményt kiragadunk a gazdag kínálatból, az valóban csak tetszőleges kiemelés lehet, hi­szen a program megszámlál­hatatlan helyen és időpontban zajlik. Néhány, a sokrétűséget­­ il­lusztráló példa. Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múze­umban helyszíni bemutatók teszik élővé a ,,skanzen” épü­leteit. Balmazújvároson kiállí­tással egybekötött szett kirakodóvásárt népművé­rendez­nek, Sopronban, a Fabrícius ház ablakaira színes diapozi­­tíveket vetítenek, hogy a já­rókelők is láthassák a város­történeti képeket, és a város­ban rendezett kiállításokon készült fotókat. UNESCO könyvkiállítás látható a bu­dapesti Nemzeti Galériában, képzőművészeti könyvek ki­állítása és vására Szolno­kon, Kunmadarason. Mohács, Veszprém, Kapuvár új szerze­ményeket állít másolati kiállítást ki. Műtárgy­és vásárt rendez Debrecen. Nagy mű­vészek állítanak ki kis telepü­léseken. Vendégül láttuk kül­földi testvérmegyék kiállítóit. Frappáns szabadtéri kiállítás mutatja be a kiapadhatatlan népi leleményt a tihanyi sza­badtéri múzeumban, ahol ma­dárijesztőket láthatnak az érdeklődők. A nemzetközi események közül kiemelkedik a IV. Bu­dapesti Nemzetközi Kisplasz­tikai Kiállítás, amelyet a Mű­csarnokban rendeztek meg, Kerényi Jenő szobrainak em­lékkiállításával párhuzamo­san. Méltóképpen megünnepli az eseménysor a Tolsztoj-év­­fordulót: a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum rendezett kiállítást tiszteletére. Ugyanitt emlékeznek meg Krúdy Gyu­la születésének 100 éves jubi­leumáról, de Krúdyra emlé­kezik szülővárosa Nyíregyhá­za és Szécsény is. A múzeumi és műemléki hónap impozánsan gazdag programja szerves része a mú­zeumok és műemlékvédelem állandó tevékenységének, és évről évre szemléletesebb ki­fejezője annak a politikának, amelynek célja: az esztétikum közkinccsé tétele. Péreli Gabriella DOLGOZÓK LAPJA Heti Corvina Kiadó Ltid«cke, Heinz; Albrecht Dürer Gondolat Könyvkiadó Gom­brich, E. H.: A művészet történ­ete (3. kiadás) Közgazdasági- és Jogi Könyvkiadó Allahverdjaai, D. A. : A fejlett szocializmus pénzügyi és hitel- mechanizmusa Magvető Könyvkiadó Áprily Lajos: Válogatott versek (30 év sorozat) Medicina Könyvkiadó Moldoványi Ákos: Londoniból­ Londonig (Panoráma ..mina” úti­könyvek) Műszaki Könyvkiadó Modern építészeti lexikon Statisztikai Kiadó A Magyar Népköztársaság vá­rosainak és községeinek névtára. H ZsoLgár Mim intézminyei Bulgáriában 34 500 kulturá­lis intézmény működik, szín­házak, kiadók, filmszínházak, könyv­rádió- és állomások, képtárak, televízió­­múzeu­mok, könyvtárak, kultúrott­­honok. Több mint 170 millió­an látogatják évente az­ egy­milliót meghaladó különféle rendezvényt; az érdeklődők az évente 50 millió példány­számban kiadott 3700 új könyv, illetve 470 játékfilm közül válogathatnak, 37 ezer rádióadás és négyezer órás évi tv-program műsorait hallhat­ják, illetve tekinthetik meg. A könyvtárak olvasóinak ren­delkezésére 60 millió kötet áll. Az egyik legnépszerűbb szó­rakozás a mozilátogatás. A felszabadulás előtt 155 film­színházzal szemben ma több mint 3,5 ezer működik. A láto­gatók száma is megnőtt azóta: 13 millióról 114 millióra. A játékfilmek mellett az isme­retterjesztő filmeknek szintén nagy a közönségük. A látni és tanulni vágyó bolgárok szívesen látogatják a múzeumokat is. Ma 193 múze­um két és fél millió kiállí­tási tárgya várja őket. Az el­múlt évben több mint 15 mil­lióan éltek ezzel a lehetőség­gel, köztük csaknem 3 millió volt a külföldi látogatók szá­ma. A kulturális élet fejlődését mutatja a hivatásos művé­szek mellett az amatőr együt­tesek számának gyarapodása, tevékenységük színvonalának emelkedése. Jelenleg tizen­két és fél ezer amatőr részegyüttes működik az mg­or­szágban, 376 856 taggal. A nevezetes hidak — egyé­niségek. Ami híres, budapesti Duna-hídjainkat illeti, Szé­chenyi Lánchídjának nemes patinája, a Szabadság — (va­laha Ferenc­ József) hídnak értékes, régi mérnöki alkotás­ról valló szerkezete van, de az Erzsébet-híd magával ragadó. A régi is az volt — éppen 75 éve, 1903. október 4-én adták át a forgalomnak. — a rajzát sajátosan követő, de tökélete­sen mai külsejű utóda is az. Megtervezésére annak ide­jén nemzetközi tervpályázatot írtak ki, amelyet két stuttgar­ti építész, Eisenlohr és Weige egynyílásos kábelhíd-terve nyerte meg. Végül mégis láncszerkezetű hidat építettek, mert a hazai ipar csak arra vállalkozott, Czekelius Aurél, a neves mérnök, a Duma-híd­osztály vezetője irányításával. Egyébként még számos­ Duna-, Tisza- és Mak­os-híd építése fűződik a nevéhez. A számí­tásokat Kherndl Antal mű­egyetemi tanár, tfcadémikus végezte el, akinek a hídépítés terén végzett kiváló kutatási eredményeit és úttörő elméle­ti megállapításait egyebek között éppen az Erzsébet-híd igazolta. A híd architektúrá­­ját, pilléreit, kapuzatát Nagy Virgil, az ókori építészet pro­fesszora tervezte, nem vélet­lenül némiképp archaizáló, azaz régieskedő módon, a kor divatja szerint. Hidunk későbbi szomorú sorsa közismert: 1945. január­jában a visszavonuló, a fővá­rost pusztulásba döntő fasisz­ták felrobbantották. Mint ké­sőbb kiderült, a híd szerkeze­te olyan kárt szenvedett, hogy újjáépítése is lehetetlenné vált. Helyére az éppen tíz­­esztendeje elhunyt, kimagasló képességű Sávoly Pál tervei szerint — csupán a régi pil­lérek felhasználásával —­ a réginél szélesebb kábelhíd épült. Az új hídon ugyanis a gyalogjárók­at a pilonokon kívül helyezték el. Felavatá­sakor, 1964. novemberében, a pompás ívű, fehér hidat meg­bámultuk és menten megsze­rettük. Nem csoda. Vonalai­ban kellemesen emlékeztet e’őrijére, szerkezetében, egész felépítésében mégis szemet gyönyörködtető korunk alko­tása, amelyre joggal vagyunk A híd ma, villamos nélkül , 6 autósávval büszkék. Balogh János A régi Erzsébet híd a pesti oldalról 1901 ben­fi réti híd építése, ahogy Zsigmondy Béla hídépítő-mérnök felvétele megörökítette. gyógyítjuk, úgy, hogy soha többé nem lesz beteg. A vér megfagy az erei­ben, olyan képpel ne­vet rá az orvos, két köpenyes arca hátul elko­­­morul. Nagyon fél. — Marad — hallja a főor­vos hangját. A sofőr előlép, odanyújt egy papírt aláírásra, az orvos pe­csétel, aztán megnyom egy gombot. A két mentős elmegy, de benne a megkönnyebbülés helyett csak nő a szorongás: itt hagyták, egyedül hagyták, már a farba rúgás is jobb len­ne. A tekintete nő szomorú-kíváncsi se vigasztalja, mert a köpenyesek mind ellene vannak. Nem szűnik lábából a remegés, ereiben püföl a vér, fejében körbe szaladgál minden. Miféle gombot nyom­hatott meg az orvos? Irkái, hangosan szuszog maga elé, ránevet a másik kettőre. Mit adhattak a kórházban, hogy így kiment belőle az erő? Or­dítani kezdett a hazafelé tar­tó vonat lépcsőjénél, okádott, de ahogy meglátta a két zsa­rut, tudta: földre kell vetnie magát, nehogy börtönbe vi­gyék. Hátha visszajut az idegosztályra egy hétre, tíz napra, míg a főagronómus ki­szedi a biztosítóból a pénzt a viharért, a húszholdas almás bottal levert gyümölcseiért. Miért kellett neki a kocsmá­ban pofázni, hogy ő is verte sz­almát, miért mondta el az asszonynak, miért veszett össze vele, mikor tudja, hogy a főagronómus rég feni a so­rt az ő takaros feleségére?! Kopognak —■ majdnem ös­­­szeesik a félelemtől, megint egy főorvos? Hátrafordul — meglódul a gyomra —, egy hatalmas, marcona ápoló lép be, az is vigyorog, köszön, összefonja henteskarjait, és mögötte az ajtófélfának tá­maszkodik. A főorvos felegyenesedik, meginog, a pult után nyúl — ennyire káprázna a szeme? — aztán elindul felé: — Vesse le a cipőjét, Kacsa­kém­! Fél lábon áll, mielőtt el­vágódna, két hatalmas kar el­kapja, felpillant — a szigorú tekintettel még szorgalmasab­ban rángatja lefelé a lábbe­lijét. Lyukas zokniban áll a kőpadlón, szégyelli magát. — Kezeket előre feltartani, szemet becsukni és indulás felém! Engedelmesen csinálja, át­les pillás résén. Az idegosztá­lyon megtanították, hogy soh­­se azt csinálja, amit várnak tőle, de most úgy szédül, hogy akár nyitott szemmel is a­­ falnak menne. Nekiesik szekrénynek. Röhögnek rajta a — egy pillanatra elönti a düh, de nem ugrik nekik. Vissza akar kerülni az idegosztályra. Elek elmagyarázta: nincs ab­ban semmi, azokról nem mondják, hogy hülye, meg flepnis. Elek is így pihen minden hajtás időszakban, tu­domásul vették róla, és még örülnek is a pesti géplakatos­nak. — Vissza! Úgy megzavarodik, hogy fel sem tűnik neki, ezúttal el­lenkező irányba viszi a szé­dülés. Az ápoló megfogja, ki­nyithatja a szemét. Megint szemben áll a fehérekkel. Az orvos odajön, leülteti, előveszi a kis kalapácsot. Megkönnyebbül, ezt már ját­­­szották vele. A szobatársai kitanították, hagyja, rúgjon magától a lába, hadd Az orvos közelhajol, üt, a másik lábát parancsolja fölülre. Ko­nyakfelhő üti meg az orrát, majdnem elhányja magát. Az orvosból árad a szag, őt öntötték le a söntésben,vagy­­­lőparancsolják a két kezét, összeszedi ma­gát. A köpenyes meg­ragadja a körmét, lefelé fe­szíti utolsó ujjpercét, elenge­di, rémülten homorítja tenye­rét. Megint sunyiskodnak vele — gyorsan összezárja az ök­lét. Magában kuncog: ez az, mindig fordítva! Hiába pöc­köli az orvos a körmeit, homorítás után gyorsan ököl­a­be feszíti a markát. Az orvos behunyatja a sze­mét, felszólítja: ujjával fogja meg az orrát. Nem kapsz raj­ta, gondolja: bal mutatóujjá­val a szemét találja, jobbjá­val az állát, és örül, hogy há­rom tanúja van a betegségé­re. De miért olyan komoly hatál az a kettő? Sutyorog­nak. Mégis jobb lenne ott­hon? Hogy nézzen az apja szemébe? És a kislánya? Nem, nem megy haza. A főorvos feláll, irkál vala­mit a felütött, nagylapú könyvbe. — Felveheti a cipőjét.. — vet: oda. Húzgálja a cipőket. Ki­dobják. Vajon az agronómus próbálkozott-e az asszonynál, amióta odavan? Vajon a kis­lánya ellene fordul-e, hazaér. Haza kell jutni,amire — Kacsókám! — reccsen az orvos hangja. — Tudja, hol van maga? — Nem tudom, főorvos úr! Hol az istenben lehet, ha így fenyegetik? Kiveri a hi­deg veríték. Mégis börtön? Rendőrség? Hogyan kerül ide orvos? Mit csinálhatott az ál­lomáson, amíg olyan rosszul volt? —Kacsókám! — mered rá a konyakszagú. — Maga a bolondokházában van! Felhördül, ökölbe szorul a­­ keze, nem bír szólni, kida­gadnak halántékán az erek. — Kacsókám, maga valami elől, és ha nem szökik gon­dolja meg magát, bizisten itt tartom! — Neem! — Dehogynem — mosolyog az orvos. — Adok magának két hosszú, hosszú napot, hogy elmélkedjen a sorsán, aztán újra találkozunk. Jó? • — Nem! Nem! — ordít. — Vigye a zárt osztályra, Béla, szól az orvos. — Rá­csos ágyak közé, a legfino­mabbakhoz, hogy észrevegye, milyen választása van. — Me­gint felé fordul. —Kacsókám, nehéz az élet, de könnyűvé tenni is nehéz. Viszlát cim­borám, gondolkozzék. lszédül a rémülettől: jn. bolondokháza! Már csak félig érzi a hatal­mas ápoló mancsát­­ a hóna alatt, ahogy végighúzza va­lami hosszú, dohos folyosón, egyre nehezebb, melegebb, hűzlőbb vidékek felé. l t ► Zele Zoltán: Este és éjszaka között Este és éjszaka között, mikor a másodperc tört része, s már mélyebb sötétség lesz a mély sötétség. De ezt csak a madarak tudják a platánok vendégei, csak ők érzik a szinte nincs is moccanást,­­­ amikor hirtelen kiszíneződnek álmaik! S hogy mi eshet mag velünk, emberekkel, este és éjszaka között? egy idegen tenyér vállunkra nehezül, s amikor hátra fordulunk, hol fut már az az árnyék — csak talpa csattogását hallani! S mi még, mi még, mi még este és éjszaka között? * Elmondom azt, ami velem nem is tudom, hány éve már, csak azt tudom, hogy így esett, csak azt tudom, hogy így igaz: „Uram, vezessen át az út túlsó felére. S ujjaival úgy szorongatta a fehér botot mintha készülne vállához emelni, mintha mellemet célozni akarná . Megvártam,, míg egy üres villamos bambán a remízbe dülöngél, aztán mintha fövényben járnánk, úgy gázoltunk az utca túlfelére. És akkor ő: „Uram, forduljon vissza, mert ez a járdarész a miénk, csak a miénk, vakoké, este és éjszaka között.” 1 Kiss Mihály: Őszi üzenet Ady Endréhez ! Az kéne nekünk dalra dal ! Mibennünk feltámadásnál újra ! Kedvünkre mindent elsorolni l Gyere dúdoljunk édes dalt : Érik a szőlő mustol a tekerő Az kéne nekünk újra élni l Az kéne nékünk igazán ! Itt élni megint kedvet adj ! Gyere dúdoljunk édes dalt ! Érik a szőlő mustol a tekerő AAAAAAAAAAAAAAAAA mAtlIHAU Múlt vagy mégis légy jelen A vers míg átüt véreden Átlátunk majd a végzeten Gyere dúdoljunk édes dalt Érik a szőlő mustol a tekerő Ám mámorodnál elébed Mérget tennék bor helyett j ; Mi kiittuk nem kérkedik ! Gyere daloljunk édes dalt ' Érik a szőlő, mustol a j tekerő ! AAAAAAAAA A AA A A\AAAAA±AÍAAAÍ.a£

Next