Dolgozók Lapja, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-27 / 149. szám
Érdekeltség a kereskedelemben Nem a csoda segít Árpolitika, választék, kultúrált kiszolgálás. Erősen befolyásolják a közhangulatot a kereskedelem összetevői. Ha keserű szájízzel jövünk ki az ABC-ből, ha napokig hiába járunk gyerekzokfei, hűtőszekrény, kerékpárlakat után, és még a nemleges választ ist félvállról, vagy egyenesen gorombán közlik velünk, kedélyünk, munkakedvünk sínyli. A szemléletváltozás, melyet gazdasági gondjaink intonáltak, a kereskedelemben is megújulást hozott. től. Ebben csak a munka dominál. A tatai Fényes nagyáruház, a tatabányai cipőbolt a lakberendezési áruház kollektívája ugyancsak járatos az újonnan felfedezett kereskedelmi módszerekben. Ha jó példákra van még szükség, jó néhányat mondhatnánk. Az igényekhez való alkalmazkodás, rugalmasság, piacérzékeny árukínálat jellemzi többek között az oroszlányi üveg-porcelánboltot, vagy a komáromi ajándékpavilont. Mozgató rugó az érdekeltség. A tatabányai Centrum Áruház — a hálózat jellege kényszeríti rá —, más utakon jár. A Centrum Nagyvállalat azon kiválasztottak között van, amelyek részt vesznek a kísérleti bérszabályozási rendszer kialakításában. A próba annál is izgalmasabb, mert a kereskedelmi más elvek szerint vállalatok működnek, mint a termelőegységek. Itt az erőforrás és jövedelemadózási bérszabályozás egészen más premisszákra épül. Mindenesetre a többletnyereség 40 százalékát itt is a dolgozók ösztönzésére fordíthatják. És hogy az elképzeléshez, a rendszer ,,próbafutamához" partnerek voltak, a kereskedők, mi sem bizonyítja jobban, mint a terv feletti 6 százalékos béremelés. feltűnt a bázisszemlélet, az új lehetőség rugalmas árpolitikára, okos takarékosságra, az áruválaszték színesítésére, udvarias kiszolgálásra ösztönzi az áruházi kollektívát. Differenciált bérezéssel honorálják az igyekezetet, középvezetőket százalékos arányban, a beosztottakat pedig a célfeladattal, prémiummal ösztönzik a minőségi munkára. Ez a kísérlet alkalmas bevezetése a jövedelemérdekeltségi rendszer adaptálásának. A kereskedelem és a vásárlók érdekei tehát összeegyeztethetők. A módszer megtaláltatott. A többi már a „játékosokon” múlik. Magyar Emőke A meglepetés erejével hatott, amikor először észleltük a kedvező jeleket. Egyre több azoknak az üzleteknek a száma, ahol éreztetik a vevővel, hogy a kereskedelmi hálózat van őérte és nem fordítva. Ma már az sem megy ritkaságszámba, hogy a bolt jelez a vevőnek — levélben, telefonon — a várt árucikk megérkezett, lehet jönni érte. Nem a csoda segített a sokat emlegetett krónikus bajon. Joly Jocker itt is — akár A gazdasági életünk más szférájában —, az érdekeltség. A módszerekről, a kereskedelem pillanatnyi gondjairól, a jövő elképzelésekről gyűjtöttem információt a teljesség igénye nélkül. A Vértesalja Áfész kiterjedt bolthálózatának például nem volt könnyű feladat, megtalálni a legkedvezőbb üzemelési formát. A kisebb — egy-, kétszemélyes — boltokat szerződéssel szeretnék kiadni. Néhány már „elkelt", pillanatnyilag további tizenegyben egyezkednek. Januártól három egység jövedelemérdekeltségi rendszerben dolgozik. A költségtérítéses formát két bolt vállalta. Az eddigi eredmények is fényesen bizonyítják, hogy az új formák minél szélesebb kiterjesztése pozitív változást hoz a kereskedelemben. Mindenki jól akar járni. Ez természetes. A bolt kollektívája csak akkor juthat — az eredményesség arányában — magasabb jövedelemhez, ha jóval több árut értékesít. Ehhez pedig nem elég a szemfényvesztés, a mutatós portál, az exkluzív kirakat. Meg kell „igézni" a potenciális vevőt a jó minőségű, választékos, olcsó árukészlettel, a drágább, de garantáltan egyedi darabokkal, érdeklődéssel, udvariassággal. Végeredményben elvitathatatlan, hogy az eredményesebb munka kedvezően érinti a szövetkezetét, a boltot és természetesen sokat nyer vele a vevő. Hisz a kölcsönhatás nyilvánvaló. Az udvarias, kulirált kiszolgálásért, az imponáló választékért a környékről, a város túlsó feléből is sok vásárló keresi fel Oroszlányban az Áfész ABC-áruházat. A Tatabánya dózsakerti autósbolt megnyitása óta népszerű. A Petőfi Sándor szocialista brigád érdeme elsősorban, hogy a forgalom egyenletesen jó. Alkatrészmizérikus korunkban — vevő igénye alapján — utánnajárnak, felhajtják a kívánt darabokat. Ha sikerül beszerezni, értesítik a vásárlót. Környén, a Vastelep személyzetét dicsérik a vevők ugyanezért. Hasonlóképpen a Vas-Műszaki bolt is él az előjegyzés, személyre szóló beszerzés módszerével. A megyeszékhely sétálóutcájában a Híradástechnikai bolt tett szert ugyanígy jó hírnévre. A vásárlókkal kialakított jó kapcsolat, a rugalmas alkalmazkodás a szocialista brigádoknak is köszönhető. Sok múlik a 21 kollektíva vállalásain. A Generál Kereskedelmi Vállalatnál ugyancsak szerződéses, illetve a jövedelemérdekeltségi rendszer a sláger. Tavaly év végéig 53 szerződéses bolt működött, januártól 15-tel bővül, az év közepén pedig újabb 11 egységben vállalkoztak a szerződéses üzemelésére. Jövedelemérdekeltségi alapon április elseje óta működik 13 üzlet és július elsejével további tizenkettő lép be. A folyamat tehát még tavaly elkezdődött. Év végéig újabb szerződéses és jövedelemérdekelt gazdasági egységek ügyét rendezik. Ezek a jövő évben állnak majd csatasorba a beidegzett kereskedelmi szokások rossz ellen. Azokban az üzletekben ahol már tavaly júliusban bevezették a jövedelemérdekeltségi rendszert, sokkal jobbak az eredmények. Akár gazdálkodásra, akár áruválasztékra gondolunk. Nem csak a boltvezetőnek, a beosztott eladóknak is megéri, ha mindent megtesznek a forgalom növeléséért. mozgóbér elosztását a közvetlen gazdasági vezetőn kívül a társadalmi tisztségviselőkre bízza a vállalat vezetősége. A premizálás teljesen független szimpátiától, küllemtől, szociális helyzet valamirevaló üzemgazdász, aki manapság ne került volna szembe az anyag- és készletgazdálkodás problémáival — legalábbis a hatodik ötéves terv hatékonyságra szorító szabályozórendszerének — és persze a kérdés fontosságát átlátó főnökeinek jóvoltából. Ők világosan látják, hogy itt közelebbről az eszközhatékonyságról van szó, arról, hogy az új értéket milyen eszközmennyiséggel, ezen belül lehetőleg alacsony készletekkel, tudjuk produkálni, ti. a vállalatok és az ország. Országos szinten tavaly a vállalatok és a szövetkezetek készletei mintegy huszonhárommilliárd viseltek, közelítve az 1980 évi szinthez Ezen forintot képbelül az ipar készletei 1981-hez és 1982-höz képest valamelyest csökkentek. 1980-hoz képest viszont nőttek Ez az általános kép persze önmagában semmitmondó, túlságosan is ,,nonfiguratív", hiszen minden könyvviteloktatásban részesített középiskolás tudja, hogy a készletek, vásárolt anyagok, szerszámok, göngyölegek stb., illetve saját termelésű kész-, befejezetlen és félkész termékek, fogyó- és gyártóeszközök lehetnek. Az importanyagok, illetve az export-árualap jelentőségéről pedig úgyszólván minden újságolvasó ember tud Megint mások tapasztalják például az építőiparban, hogy milyen gond a be nem építhető építőanyagokkal való gazdálkodás, vagy hogy általában a belső felhasználás korlátozása miként hat a fajlagos anyagfelhasználásra, az anyagkihozatali mutatókra, a készletszintekre. Ami a készletszintek megyénkbeli változását illeti, dinamikájuk csökkenő, és az MNB számítása szerint a készletcserélődés üteme, a forgási sebesség átlagosan 3 százalékkal csökkent 1983-ban 1982-höz képest. Az átlag azonban eltakarja azt a tényt, hogy a készletnövekedés főként a vásárolt készleteknél fékeződött le (utalva az anyagbeszerzési gondokra). Ellenben a saját termelésű készleteink év végi záróállománya a nem mezőgazdasági cégeknél termelési értékkel azonos, a mezőgazdaságban pedig a termelési értéknél nagyobb ütemű növekedést mutat. Ezzel kapcsolatban joggal mutatnak rá a PM Ellenőrzési Főigazgatóság megyei ellenőrei, hogy a készletek mérsékelt növekedése nem utal egyértelműen az ésszerűbb, önálló és körültekintő anyag- és készletgazdálkodásra. Ágazatonként tekintve az 1982. évihez képest a bányászat, a könnyűipar, a mezőgazdasági nagyüzemek készletei a bruttó termelési értéket meghaladó ütemben nőttek, az építőanyag, a vegyipar, az élelmiszeripar és a kereskedelem átlagkészlete csökkent, vagy stagnált. Az okok igen eltérőek. Ezeket a készleteket csökkenő vállalati forrásokból és keményedő hitelfeltételek mellett tudták cégeink finanszírozni. A központi forgóalapelvonás összesen négy vállalatunkat fenyegette. Szakértők szerint feleslegesen, hiszen belső felhasználás visszaszorítását célzó központi akaratot a a forgóalap-feltöltési kötelezettség és a forgóeszközhitelfolyósítás jobban szolgálja. Végeredményben nincs okunk lelkendezésre Az ----- - ■ 1 .....— anyagszállítók és vevők kapcsolatain, a készletgazdálkodás jelenlegi gyakorlatán van mit javítani. Több értelemben. Az iparvállalati tervek ugyanis 1984-re termelés 2,7 százalékos növelését a készletek 1 százalékos bővülésével érnék el. Ezen belül a bányászat csökkenteni, a könnyűipar szintén tartani kívánja készleteit. Legalábbis országos méretekben, ez optimista várakozás, amit a kevésbé adminisztratív, kevésbé kényszerszülte , inkább közgazdasági módszerekkel történő gazdálkodás alapozhatna meg igazán. S ez a végkövetkeztetése a megyei készletezésről szóló revizori készletezési elemzéseknek is. Fonda Ferenc t • ' \ Állványerdőben a bazilika kupolája Megtalálta feladatát megyénk egyik legifjabb társulása A megyei mezőgazdasági nagyüzemek által alapított építőipari közös vállalatok illetve társulások sorában kétségtelenül a legfiatalabb a KOMSZER GT, amelyet 1981-ben három gazdaság hozott létre. Gesztora előbb a Környei Tsz, majd Vörös Csillag a Pilishegyi Állami Gazdaság lett. Tagja még a társulásnak a Sárisápi Új Élet Termelőszövetkezet is. Kezdetben csekély létszámmal utólagos vízszigetelési munkákat vállaltak, amelyeket úgynevezett bárrá eljárással végeztek, s ezzel 1982-ben kedvező jövedelemre tettek szert. Csakhogy a következő évben a megrendelő — az Ingatlankezelő Vállalat — már saját kivitelezésben oldotta meg a lakóházak felújításánál ezeket a feladatokat. Így ahhoz, hogy a társulás fennmaradjon, és működése továbbra is jövedelmező legyen, más profilra kellett átállni. Ezt az időszakot — 1983. első félévét — a legnehezebb szakaszként emlegetik a társulás vezetői. Az építőipari igények iránt körültekintő tájékozódás után sikerült úrrá lenniük a gondokon. A budapesti központtal működő GT jelenleg már 230 dolgozót foglalkoztat, és üzemi rekonstrukcióknak, műemlék-felújításoknak a generálvállakozója. Ők maguk kőműves- és ácsmunkákat végeznek, a különböző szerelésekkel — fűtés-, víz-, elektromos hálózat stb. — alvállalkozókat bíznak meg. Szerződésük van a Taurus Gumiipari Vállalattal Vácon új oldóüzem építésére, a vállalat különböző gyáregységeiben pedig rekonstrukciós munkákra. Megyénkben a KÖGYÓ-nak végeznek mintegy 10 millió forint értékű felújítást. Jelentős, érdekes és — ami egyetlen vállalkozónak sem közömbös — kellő jövedelmet biztosító rendszeres tevékenységük a műemlékfelújítás. Óbudán két ilyen épület is igazolja szakértelmüket. Az I. kerületben vörös téglából műemlék jellegű lépcsőt építettek. A várban a Magdolna-toronyhoz az állványozást felújításávállalták el. Ugyanitt további megbízásokra is kilátásuk van. Vértesszentkereszten műemlék jellegű kerítést készítettek, ennek a felállítás;a, és az ide vezető út rendbehozása most van folyamatban. Részt vállaltak Budapesten a Szent István plébániatemplom — a bazilika — rekonstrukciójából is. A vállalások gondos megválasztásának eredményeként a tavaly elért 73 millió forinttal szemben az idei évre már 85 milliós termelési értéket tervezett a GT. Felkészültségük megalapozott — ami a taggazdaságok előrelátásának köszönhető. Ugyanis az 1982. évi felosztható nyereséget — ami 6,4 millióban realizálódott — nem vitték el a társulástól, sőt még hozzá is tették, hogy legyen elegendő pénz a fejlesztésre. Ennek köszönhető, hogy a gondoktól terhes évkezdet ellenére millió jövedelmen tavaly 4,6 osztozhattak az alapítók. Az eddigi teljesítmények alapján az idén sem fogja csalódás érni a három gazdaságot. S ez így van rendjén, mert ugyan ki vállalna anyagi befektetéseket, ha abból hasznot nem remélne? Megyénk legfiatalabb társulása megtalálta helyét, hasznos tevékenysége vitathatatlan, amint ezt egyre több felújított üzem, műemlék bizonyítja. Köztudott, hogy a Szent István-bazilikára a főváros különböző pontjairól nem a legjobb a rálátás. Akinek viszont sikerül a házerdők közepén a bazilika kupoláját felfedezni, az az állványburkolatot is nyomban észreveszi. — Itt nekünk évekig tartó munkára van kilátásunk. A kupola felújításában társgenerál vállalkozók vagyunk a Mives gmk-val — fogadott Szarka Imre, a KOMSZER GT fiatal építésvezetője. — A megbízást a Budapesti Műemléki Felügyelőségtől kaptuk. Feladatunk kettős: életveszély-elhárítás és állványépítés. Persze ez a kettő szorosan egybekapcsolódik — tette hozzá —, hiszen megfelelő állványt kellett építenünk ahhoz, hogy a kupolát felújító Míves gmk. dolgozói biztonsággal végezhessék a munkájukat. Közben el kellett távolítanunk a háború következtében mehet, megsérült épületeklé válva, díszítéseket, nehogy leesve balesetet okozzanak. Mint hagymát a héja, úgy öleli körül az állványzat a kupolát. Nem kis munka volt, és nem kevés ügyesség kellett hozzá, hogy a csaknem száz méter magasságban ez a faácsolat a helyére kerüljön. A brigád, amely jó egy hónappal ezelőtt vette elődjétől a munkát, a horváti ÉKV-től jött a társuláshoz. Vajon miért hagyták ott a közismerten jól működő közös vállalatot? — Nem volt nekünk a vállalattal semmi bajunk. Öt éven át dolgoztunk ott, meg is becsülték a munkánkat, csak hát a kereset... Nem tudtak többet fizetni. Itt jobban járunk — mondta meg nyíltan Kakas János ács. — összeszokott brigád vagyunk. Ide is együtt jöttünk — teszi hozzá Urányi János brigádvezető. Dobogókőn Esztergomban a a BM-szállóház és a Vízügyi Sió KávéMúzeum őrzi ügyes kezük munkáját. Különösen az utóbbira büszkék, amelynek tetejét a műemlék jellegnek megfelelően — fedték be,különleges cseréppel — Az sem mindegy, hogy milyen feladatot kapunk — hangsúlyozta a beszélgetés során Valent Ignác. — Az érdekes, fontos munka mindig nagyobb örömet jelent. Nem kétséges, itt van és feltehetően még hosszú ideig lesz is részük különleges és fontos munkában — állapítom meg magam is búcsúzáskor, hiszen a tornyok, s maga az épület is felújításra vár. A templomból kifelé jövet hazai és külföldi turisták népes csoportját kerülgetjük. Hazánk és a katolikus egyház egyik büszkeségét nagyon sokan látni kívánják. A neoreneszánsz stílusban épült bazilika, most már nemcsak az egykori építők, hanem a felújítók s köztük az Urányi brigád keze nyomát is őrzi. Szandi Anna 1984. június 27., szerda POLQQUEÚK