Dolgozók Lapja, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-29 / 206. szám
Új laboratóriumi műszer Tatán Tatán, a városi kórház laboratóriumában új vérgáz-analizátor segíti a gyógyító munkát. A készülék segítségével olyan adatokhoz jutnak az orvosok, amelyek pontosabb képet adnak a betegek állapotáról. E vizsgálatot elsősorban a súlyos eseteknél, az intenzív betegellátásban alkalmazzák. A kórház laboratóriumában egy orvos irányításával tizenkét asszisztensnő dolgozik. 1987-ben több mint 40 ezer betegnél 269 488 vizsgálatot végeztek. Mivel a laboratóriumban nők és egyben családanyák dolgoznak, ezért a hiányzások miatt egy-egy asszisztens tényleges teljesítménye megközelítette tavaly az évi 45 ezer vizsgálatot. (Fotó: Fenyvesi Ágnes) Az orvosi ellátásról A lábatlani tanács végrehajtó nagyközségi bizottságának tagjai legközelebbi ülésükön, augusztus 30-án, kedden délután két órakor beszámolót hallgatnak meg a gyermekorvosi ellátás helyzetéről, majd megvitatják az első félévi költségvetési terv végrehajtásáról szóló előterjesztést. A KRESZ-ről • két keréken, játékosan Tábor Káptalanfüreden A kerék szinte milliméterről milliméterre araszol előre, pontosan a megadott vonalon. A kerékpár nyergében a tíz év körüli legényke feszült figyelemmel igyekszik kikerülni a rutinpálya bólyáit. A körülállók szurkolnak. Sikerül, de még csak ezután jön a java: elsőbbségadás, féktávolság, reakcióidő és egy sor más fogalom közül kell kiválasztani, értelmezni a megfelelőt. A fent leírt események mindennaposak voltak Káptalanfüreden a közlekedésbiztonsági táborban, ahol tíz-tizennégy év közötti oroszlányi gyerekek pihentek egy héten át és közben bővítették közlekedési ismereteiket. A tábor vezetőjét, Soósné Péter Mária rendőr zászlóst a gyerekek jól ismerik, hiszen év közben is rendszeres a kapcsolatuk. Marika fakultációban oktatja a hetedik-nyolcadik osztályosokat, vetélkedőket, versenyeket szervez. — Nem igaz, hogy a KRESZ száraz téma! .— mondja, miközben invitál, nézzek körül a táborban. — Az elmúlt évek tapasztalata igazolta, gyermeki lélekre szabott foglalkozásokkal ez „a tudomány” is közel kerülhet hozzájuk. Év közben a városi televízióban meghirdetett vetélkedőnkön sokan ügyeskedtek közülük. Többek között ez adta az ötletet,hogy azt a mintegy negyven gyereket, akik ügyességükkel kitűntek, nyáron is összehozzuk egy hétre. Megérte! — Ez a kezdeményezés a megyében egyedülálló és az országban is kevesen vállalkoztak hasonló tábor létrehozásával. Nem félt belevágni? — A tartalmi kérdések kevésbé aggasztottak. Sokkal inkább a pénzhiány okozott gondol Kapóra jött, hogy a megyei úttörőelnökség újszerű táborok támogatására írt ki pályázatot. Gondoltam, nem indulunk reménytelenül, s nem fogtam mellé! A városi Közlekedésbiztonsági Tanács kezdettől fogva mellettünk volt, az oroszlányi úttörőelnökség pedig felajánlotta a táborát. A Hungária Biztosító is felismerte az ügy jelentőségét és belépett a támogatók közé. Abban biztos voltam, jelentkező gyerekekben nem lesz hiány. Nem messze tőlünk egy kis csoport az árnyékban teszteket old meg. Mint megtudom, ők a III. sz. iskola tanulói: „profik”. Bejutottak a közlekedésbiztonsági vetélkedő országos döntőjébe. Most a debreceni versenyre készülnek. Jó pár nebuló gyűlik körénk. Kapom az ötleteket: — Tessék megírni, hogy sokat vagyunk strandon, voltunk Pesten a Közlekedési Múzeumban, rendszeresen adunk őrséget is és közben egyikünk sem fél. A 35 fokos meleg ellenére az ifjakon a bágyadtság legapróbb jeleit sem látni. Amikor nem a KRESZ, s nem a „bringázás” a program, megkezdődnek a foci- és az asztalitenisz-mérkőzések. A kézilabdázás még ezeknél is népszerűbb. Nem csoda ez, hiszen a véletlen e sportág ifjú tehetségeivel hozta össze őket. Közösen osztoznak a táboron, van hát kiktől tanulni a labdajáték fortélyait, s a KRESZ-ismeretekből rájuk is ragad valami, hiszen — pihenésképpen — rendszeres résztvevői a közlekedésbiztonsági vetélkedőknek. — Jól megvagyunk velük — mondja Tótfalusi Anikó. — Én ugyan alacsony vagyok, de be-be állok közéjük játszani. A pályán ők az ügyesebbek, de szerencsére nem annyival, hogy örökké nullára verjenek. Jó ez így, de az igazi mégiscsak a kerékpározás. Külön érdekesség, hogy a gyerekekre mindössze egy pedagógus vigyáz. Hivatásos és önkéntes rendőrök, bűnügyi technikusok vállalták az ifjoncok felügyeletét. — Eljönnétek jövőre is? — kérdeztem a gyerekektől, akik az „igent” csillogó szemekkel, kórusban kiáltják válaszként. S eljöhetnek? ... Amennyiben ez csak szervezők jószándékán múlik, akkor igen. Vaalaki így fogalmazott: „Ha csak egyetlen gyermeket sikerül valami balesettől megmenteni az itt átadott ismeretekkel, már megérte!” Ha jövőre és később is lesz folytatása e kezdeményezésnek, érdemes volna elgondolkodni a tábor megyei szintűvé fejlesztésén, mert közlekedni nemcsak Oroszlányban veszélyes ! Hornyák József KLAPJA A múlt és a jövő „prófétája" Erich von Daniken Magyarországon „...és milliókat elbűvöl" (Frau mit Herz) jó A jövő emlékei című film, néhány évvel ezelőtt nagy vitát kavart világszerte. Magyarországon a tudósok mélységesen felháborodtak, a nagyközönség lelkesedett. Sajnos sok hiba csúszott a sajátos dokumentumfilmbe, így akik csak ez alapján ismerik a forgatókönyv íróját, nem kaphatnak valós képet róla. ★ Erich von Daniken 53 éves svájci újságíró-író. Húsz éve jelentette meg első könyvét, A jövő emlékeit. Ettől kezdve nincs megállás számára, fantasztikus fantáziáját és nagy munkabírását tizenhárom újabb könyv jelzi: Vissza a csillagokhoz (1969), Vetés és kozmosz (1972), Az én világom a képekben (1973), Jelenségek (1974), Bizonyítékok (1977) , Erich von Däniken keresztkérdések tűzében (1978) , A múlt jövendölése (1979) , Utazás Kiribatiba (1981), Az istenek stratégiája (1982), Szeretem az egész világot (1983), 3114. augusztus 11-e, Krisztus előtt: a nap, amikor az istenek jöttek (1984), Tévedtem volna? (1985), Valamennyien az istenek gyermekei (1987). Negyvennégy vagyunk millió példány 28 országban, vezető helyek a bestseller-listákon. Nálunk ez év végére várható első könyve magyarul, Tévedtem volna?, a Galaktiaka Baráti Kör kiadványainak sorozatában. Däniken úr idén kétszer is Magyarországra az EUROCON és a látogatott, World SF által szervezett sci-fitalálkozókra. A fantasztikus hét során tartott sajtótájékoztatón a keresztkérdések tüzébe került, mint az utóbbi két évtizedben már annyiszor. Az alacsony, kövérkés „próféta” arcán letörölhetetlen mosollyal válaszolt, érvelt, példálózott. Alapvető tételére, hogy Földünkön már jártak értelmes lények, s nekik köszönhető a világ számtalan „csodája”, ma még megmagyarázhatatlan jelensége — közvetlen tárgyi bizonyíték nincs. Van viszont — eddig! — tizennégy könyvnyi és két filmnyi furcsaság... De lássuk a kérdéseket és a magyarázatokat! — Igazolták-e a tudomány eredményei A jövő emlékei kérdésfelvetéseit, hipotéziseit? E. v. D.: Régi kérdésekre keresek új válaszokat, ez a kiindulópontom. Fontos, hogy a tudomány ne legyen dogmatikus, alkalmazkodnia kell a változó valósághoz. Természetesen most nem az elméleti matematikára vagy a fizikai törvényszerűségekre gondolok, hanem például az antropológiára, az etnográfiára, az etnológiára, a genetizetlen volt. Ma már léteznek olyan számítások, sőt olyan technikák is, amelyek által kézzelfogható közelségbe kerül egy csillagrendszer elérése. Annak idején azon is spekuláltam, létezik-e genetikai manipuláció. Ez nem mond ellent a darwini tanításnak, legfeljebb kiegészíti azt. Ma a hárommilliárd gén titka megfejtésének küszöbén állunk, ami eddig soha nem látott beavatkozás lenne az emberi életbe. Húsz éve főleg a Bibliára hivatkoztam. Azóta számos újabb ókori írásos emléket lefordítottak. Egy indiai professzor kutatásai során rendkívül érdekes szöveget talált, amely szerint hatalmas városok keringenek a Föld körül, s ezekből kisebb járműveken keznek az rendszeresen éremberekhez az idegenek. Egy korabeli „újságíró” el is beszélgetett egyikükkel: — Honnan jött? — A világűrből. — Miért? — Hogy tanulmányozzunk benneteket. Adunk nektek egy s mást, de el is veszünk. — Mit? — Úgysem értenéd meg, majd a leszármazottaid. Ma kezdjük megérteni, űrutazás és a genetika korai szakában. — Nem lehetséges, hogy tízezer-tizenötezer évvel ezelőtt létezett egy nagyon fejlett, földi eredetű civilizáció és nekik köszönhető a számtalan furcsa építmény? Nem rájuk vonatkoznak az utalások a ránk maradt ókori szövegekben? E. v. D.: Van olyan elmélet, hogy több évezreddel ezelőtt volt egy magas kultúrájú civilizáció, amely elpusztult, vagy elpusztította önmagát. Az is lehetséges, hogy ennek a civilizációnak a képviselői valamilyen expedícióról visszatérve már csak elpusztult világot találtak, és újrakezdték. Mindenesetre én a legtöbb bizonyítékot a saját elméletemre találtam, a legfontosabbnak azt tartom, hogy az írásos emlékekben maguk a látogatók mondják többször is, hogy valahonnan a világűrből jöttek. — Nem korabeli sci-fi írások-e azok, amelyekre Däniken úr hivatkozik? E. v. D.: Természetesen a fantáziának minden korszakban ezer virága virágzott, jó példák erre a hősi énekek, az istenek, a vallások. De ha a bibliai próféták tudományos-fantasztikus szerzők voltak, miért éppen az ő írásaik az alapja a legnagyobb vallásunknak? Ha pedig megélt dolgokat mesélnek el, ki beszélt a prófétához, a krónikáshoz? Röviden egy különös, máig vitatott történet. Az Afrikában élő dogon törzs ötven évente (!) rendezi nagy ünnepét. Éppen ilyen időközönként kerüli meg a Syriust egy rendkívül kicsi, az emberi szemnek láthatatlan csillag, ezt a modern csillagászat bizonyította. Az ottani sziklarajzokon egy óriási elipszist találtak, kereszttel megszakítva, utóbbi jelöli a jobb alsó részen a Syriust, amely a keringés időtartama alatt valóban ott van. Talán hittérítők világosították fel a dogonokat a múlt században erről az érdekes jelenségről? A dogonok minden ünnepen egy sajátos maszkot használnak, az ünnep végén felakasztják a falu főterén, és a következő alkalommal már új maszkot készítenek. A maszkok számából ítélve, már hétszáz éve (!) rendeznek ilyen „Syrius-ünnepet”... — Optimista vagy pesszimista az emberiség jövőjét illetően? E. v. D.: Optimista vagyok! Ennek semmi köze a politikához, egész egyszerűen nem hiszem, hogy az emberek olyan ostobák, hogy elpusztítják önmagukat. Rengeteg katasztrófakönyv jelenik meg, vannak „pontos” tudományos számítások arról, hogy kifogynak a nyersanyagkészletek. Nem nagy tévedés. Ez szerint „vészmadarakat” egy olyan családfőhöz hasonlítanám, érzi, hogy valami bűzlik aki szobában, de arra már nem a veszi a fáradságot, hogy kinyissa, vagy megpróbálja kinyitni az ablakot. Van ereje az emberiségnek a globális problémák legyőzéséhez, legyen az éhezés vagy környezetszennyezés, de a sikerhez a nemzetek szoros összefogása, együttműködése szükséges. ★ „Kétségtelenül érti a módját, hogy minden ötletével meggyőzzön minket!’ — írta a Die Welt Dänikenről. A fenti rövid ízelítő igazolja a nyugatnémet lap állítását. Jó lenne minél előbb több könyvét is megismerni múlt és a jövő prófétájának, ahogy ne csak másod-, harmadkézből szerzett információk alapján szidjuk vagy dicsérjük Erich von Daniként. Mórocz Károly kára. Akkoriban, amikor első könyvemet írtam, a csillagközi utazás még elképzelhe Ultrahanggal a szívnek ma már számos hibáját fölismerhetik. Így sok beteget megkímélhetnek attól, hogy a szervezetüket erősen igénybe vevő, egyúttal drága katéteres vizsgálatot végezzenek rajtuk. Nyugatnémet orvosoknak ultrahangos vizsgálattal sikerült a szív vértérfogatát olyan megbízhatóan meghatározniuk, hogy a módszert már rutinszerűen alkalmazzák a bal szívikamra működésének megítélésére és ezáltal a kezdődő szívelégtelenségnek a felismerésére. Különleges besugárzófejük révén láthatóvá tehetők a szív közeli nagy véredények, így az aorta és a jobb oldali tüdőverőér, valamint a bal oldali pitvar. Ultrahanggal az is megállapítható, hogy a jobb oldali tüdő-főverőérben a nyomás emelkedik, vagy hogy a tüdő vérellátottsága elégtelen. Ebből pedig gyorsan kielemezhető, hogy a vizsgált személynek tüdő— embóliája vagy veleszületett szívhibája van-e. Ultrahangos szívizsgálat 1988. augusztus 29., hétfő