24 óra, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-30 / 25. szám
14 SPORT SPORT SPORT Az átigazolási szabályzat módosult A totójövedelemből nem részesedik az MLSZ Az MLSZ elnöksége a Népstadion tanácstermében tartotta januári ülését. Berzi Sándor főtitkár beszámolt a Szerencsejáték Rt. vezetőjével, az OTSH elnökével, valamint Horváth Balázs, a sportot felügyelő tárca nélküli miniszterrel kötött megállapodásról, amelynek értelmében 80, illetve 50 millió forintot, összesen 130 milliót kap a Magyar Labdarúgók Szövetsége a folyamatos ügyviteli munka, valamint az utánpótlásnevelés biztosítására erre az évre. Az MLSZ kinyilvánította, hogy ennek ellenére igényt tart a korábban megállapított, a totójövedelemből való részesedésre, de tudomásul veszi, hogy a törvény jelenleg erre nem ad lehetőséget. Éppen ezért a szövetség szorgalmazni kívánja, hogy törvénymódosító javaslat kerüljön a parlament elé, s a labdarúgók megkapják jogos részüket a totóbevételekből. Az elnökség napirendjén szerepelt a júniusi vezetőségválasztó közgyűlés előkészítő munkájáról szóló beszámoló. Az elnöki posztra és az elnökségi tagságra egyéni pályázatot lehet benyújtani, s az MLSZ tagjai, tagszervezetei írásbeli javaslatot tehetnek a személyekre. A benyújtási határidő: április 26. A tagok és a tagszervezetek ugyancsak ez időpontig tehetnek írásbeli javaslatot az alapszabálymódosításra. Az elnökség módosította az igazolási és átigazolási szabályzat néhány pontját. Ez elsősorban arra vonatkozik, hogyha a vevő klub nem fizet új játékosáért a régi egyesületnek, milyen szankciókat alkalmaznak, így például megtörténhet az átigazolási jog megvonása, büntetőpontok levonása. McKoy nem jön Mint ismeretes, a február 5-i budapesti Tricotex Kupa nemzetközi fedettpályás atlétikai viadalon való részvételét lemondta a barcelonai olimpia 110 m-es gátfutó bajnoka, a kanadai Sylark McKoy. A 30 éves sportoló azonban elindul a március 6-án, 9. alkalommal megrendezendő karlsruhei nemzetközi versenyen. Quirot kislányt szült Ana Fidelia Quirot négyszeres Pánamerikai bajnok és kétszeres Világ Kupa-győztes, a barcelonai olimpián 800 m-en bronzérmet nyert kubai középtávfutónőt, az elmúlt héten súlyos égési sérülésekkel szállítottak kórházba, egészséges kislánynak adott életet. A 30 esztendős atlétanő testfelületének 38 százalékán szenvedett súlyos, másod-, illetve harmadfokú égési sérüléseket az otthonában történt baleset nyomán.Quirot állapotát súlyosbította, hogy nyolchónapos terhes volt. A rendkívüli körülmények ellenére a kismama egészséges kislányt hozott a világra. A gyermeket császármetszéssel segítették világra. Dorog a tenisz megyei fellegvára A tenisz Magyarországon is nagyon népszerű sportág. Sorra épülnek a pályák, egyre több nemzetközi és honi versenyt rendezünk. A fejlődési folyamat a megyékben is megfigyelhető. Különösen Komárom-Esztergom megyében, amely országos viszonylatban a harmadik helyen áll. Kollár Lajos, Dorogi SZSE (ez a klub a megyében a legjobb amatőr egyesület) elnöke, aki két fiával együtt jó teniszező, a következőket mondta. - Amatőr teniszezőink 1992-ben, a tavaszi-őszi rendszerű csapatbajnokságokban az I. osztályban ötvenen, a II. osztályban negyvenen vettek részt. Az I. osztályú bajnokságban igen nívós mérkőzések voltak, hiszen Oroszlány, Nyergesújfalu, Tát csapatai is bekapcsolódtak bajnokságába, amely előtte csak dorogi csb. volt. A II. osztályú bajnokság nehézkesen ment le az idén, időpontegyeztetés hiánya, illetve ki nem állás miatt két csapatot év közben ki kellett zárni a bajnokságból. Meghirdetett egyéni versenyeinknek nagy sikere volt, hiszen kezdődött januárban a terem egyéni bajnoksággal, amelyen 27 teniszező vett részt. Egyéb találkozók mellett, fő rendezői voltunk a Komárom-Esztergom megyei amatőr körversenynek, melynek állomásai: Oroszlány, Dorog, Tatabánya, Nyergesújfalu. Ezeken is igen szép számmal indultak teniszezőink, amelyeken az első három helyezett DSZSE-es teniszező lett.Utánpótlásnevelés terén is sikeresnek mondható tevékenységünk, hiszen megyei szintű versenyeken Vígh Róbert korosztályában minden megnyert, de Frech Krisztián is komoly eredményeket ért el az 1992-es évadban. Az év közepétől kezdődően tanfolyamszerű oktatást tartottunk, melyen 20 gyermek vett, illetve vesz részt most is. Reméljük megszeretik ezt a sportot. Egyesületünk teniszszakosztálya 1992-ben benevezett a Komárom-Esztergom megyei bajnokságba, amit kitűnő játékkal megnyert. A győzelem elismeréseként a megyei teniszszövetség átadta a bajnoki serleget, valamint a 10 000 forint pénzjutalmat.A megyei bajnokság megnyerése feljogosítja a DSZSE teniszcsapatát, hogy az 1993-as évben az OB III-ban szerepeljen. Mivel a DSZSE-nek nincs saját pályája (1992-ben a Tát pályáin vívtuk a megyei csatákat), idén az „Aknamélyítő” két pályáját kívánjuk terveink szerint kibővíteni, hogy alkalmasak legyenek OB II-as szintű mérkőzésekre rendezésére. Péntek Sándor Túri Győző visszavonult Imádja a focit és a természetet Az ősszel a Komáromi Olajmunkás labdarúgó-csapatának hazai mérkőzésein egy-egy kimaradt hatalmas gólszerzési lehetőség után gyakran sóhajtoztak, és nosztalgiáztak a szurkolók: „ebből a helyzetből a Túri Győző tízből tízszer betalált annak idején...” mondogatták sokan. Jók?Kit is sírnak vissza a szurkoTóki Győzőt a MOL Rt. Üdültetési Irodájában találom meg, Komáromban. - 1957-ben, tíz évesen bekerültem az iskolaválogatottba - emlékszik vissza a hajdani gólvágó. - Nagy izgalommal készülődtem erre a mérkőzésre. A Mocsa volt az ellenfelünk, és 10-0-ra nyertünk. Újoncként négy góllal sikerült bemutatkoznom. -Az iskola után merre vezetett az útja? -Az Olajmunkás ificsapatában folytattam. Nagyon jó társaság jött össze, akkoriban évenként több, mint száz gólt lőtt az az együttes. Többen tizenhat-tizenhét évesen már felkerültek a nagycsapatba. Sopronba vittek katonának, ekkor a Soproni Vasutasban rúghattam a labdát. Ez volt pályafutásom csúcsa. Mind a két évben gólkirály lettem, s több nagyobb hírű csapatba is csábítottak. Többek között jelentkezett az Oroszlány és a Veszprém, de próbajátékra hívott egy patináns első osztályú együttes is. Ezek különböző okok miatt nem valósultak meg...Leszerelés után hazatértem. Gyönyörű éveket töltöttem el az Olajmunkásnál, alig volt olyan bajnoki évad, amikor ne lőttem volna harminc gólt. Igaz, akkor még öt csatárral támadtak a csapatok, több gól született, látványosabb volt a játék. Visszakanyarodva a múlthoz, el kell mondanom azt is, hogy nem tartoztam a legszerencsésebb emberek közé. Nagyon sérülékeny voltam, több műtéten estem át, ezért 28 évesen búcsút kellett vennem a focitól. - Kész? Elszakadt a sporttól? -Ááá!... Igaz, a meccseket ma már csak nézem, de a labdarúgó pályafutásom befejezése óta a másik kiskori szenvedélyemnek hódolok. Imádom a természetet! Az Olajmunkás természetjáró-szakosztályának tagja, később vezetőségi tag lettem, 1990 óta pedig a szakosztályvezetői tisztséget töltöm be. Szerintem a szabadidőt a túrákkal, a természetjárással lehet a legkellemesebben eltölteni. Lelkes csapatunk bebarangolta hazánk legszebb tájait, de szinte egész Európát bejártuk már. Részt veszünk a szervezett teljesítménytúrákon is. Az ötven és hetven kilométeres túrákat rendszerint húszan mindig teljesítik. Az 1992-es év értékelése még folyamatban van, de előreláthatólag huszonöten kapnak minősítést. - Hány tagja van a szakosztálynak? - Valamivel több, mint háromszáz turistánk van, a megyében a második helyre rangsoroltak minket. Manapság rengeteg szakosztály szűnik meg. Örülök annak, hogy nálunk nem romlik a helyzet, nem csökken a tagság, a színvonalat is tudjuk tartani. Nagyon örülök annak is, hogy sok fiatal vesz részt a túráinkon, és biztos vagyok benne, hogy ők már nem fogják rombolni a természetet. Ezek szerint Túri Győző csak pályáról vonult le. Kovács László A Komáromi Olajmunkás legendás csapata Az volt ám a nagy csapat Rongyfoci kézből a „gödörben” Hazánkban csak a huszas évek második felében terjedt el a kézilabdázás, de akkor aztán gyorsan. Érthető, hiszen a játéktér adva volt: a focipálya. A felszerelést is többnyire onnan szerezték a kézilabdázó pionírok. Tehát sok mindenben „másolhatták” a labdarúgókat, részben még a szabályoknál is. Loholni a labda után akkor a játéktéren ugyanannyit kellett, talán még többet. Ezért a kézilabdázás valahogy kezdettől kapcsolódott az atlétikához is: a gyors, lendületes ifjak tértek át arra, vagy erre, vagy művelték mindkettő, az egyiket kiegészítőként. Tatabányán még a gyökerei is ugyanazok voltak akkoriban: szinte kivétel nélkül munkásgyerekek űzték. (Később, már a kispályán ez másképp érvényesült). A gyerekek összeálltak kézilabdázni a grundon s ahogyan a futballnál tették, rongyfocival. Jó keményre zsugorították, állt is a kézben, de ha valahol testet ért, az se volt akármi. Ha megúnták lábbal, folytatták kézzel, a telepek, erdők térségein (akkor még sok volt), a slemunggödrök homokplatóján. Winkler József, az első tatabányai férfi kézilabdacsapat talán egyetlen még élő sorkatonája, így emlékezik. - Harminchétben a nagycsaládosoktól az idősebb fiúkat felvették a bányába. A háborús konjunktúra előszele már érződött, kellett a szén. Engem a VIII-as aknára tettek kuplisnak vagyis csillerendezőnek az alapközlőn. Amúgy is a nyolcasi félsoron laktunk. Két pengőt kaptunk sichtenként, mindenki másként és felet vagy annál többet. Heves fiatalok voltunk, keveselltük. Négyen bementünk reklamálni Harmos főfelügyelőhöz, aki pisztollyal kergetett ki bennünket az irodájából. Mi erre négy napig csavarogtunk, a slemmgödörben játszottunk műszak helyett. Következő reggel jöttek értünk a csendőrök, akik aztán alaposan elmagyarázták, mi a sztrájk, amiről pedig még nem is hallottunk. Még jó, hogy apám közbejárására Nagy főfelügyelő átvett hozzájuk a XI-esre. Ebben talán már szerepe volt annak, hogy az ifjabb Winkler polgárit járt, ügyes atléta volt és már kézilabdázott is. A sportnak már akkor voltak egzisztenciális előnyei, ha nem is a maihoz mérhetők. Jobban ismerték őket, jobban kinyíltak előttük az ajtók. A kolóniák adtak az ilyen renomére. Régi idők már. Az újtelepi levente-otthonnál verődött össze az első kézilabdacsapat. Már szerelést is kaptak, a labdarúgók levetett holmijaik, az atlétáktól tomacsukát. A labda is a futballszertárból került, sokan csak két kézzel tudták elhajítani. (A rongyfoci előtte jobban megült a marokban.) Utóbb már néhány furcsállkodó néző is előfordult, hogy miért nem lábbal csinálják ugyanezt. A hetvenkedő Winkler Józsefnek meg kell csikarnia a memóriáját, hogy az ötven-ötvenöt évvel ezelőtti csapatnévsort felidézze. Társuk, Szántó János bátyja, Mihály valahol már előtte megismerkedett a kézilabdával, ő lett az edző. Beszállt Friedmann István, a két Izing, Ferenc és János, összejöttek még jónéhányan. A bázis a levente volt, de Kertai (Pusovnik) cserkész-parancsnok is küldött ügyes fiúkat. Az első meccseket még a „gödörben” (a régi TSC pályán, a mai újtelepi temetővel szemben) játszották. Eleinte a levente-otthonrok csapatai mérkőztek meg egymással, mivel az ótelepiben is alakult egy erősödő mag. Amikor mellette megépült az új TSC-pálya, a helyszín oda tevődött át, a kézilabda pedig a bányászklub egyik hivatalos ága lett, „idegenbeli” portyákra is kimerészkedve. Ennek Winkler József már nem lehet krónikása, miután negyvenegyben, vele egykorú társaival együtt, bevonultatták. A TSC füves pályáján az otthonmaradottak mellett egy fiatalabb generáció „emelte meg a zászlót”: Hömöstrei István, Jakovácz József, Gross Flórián, Tóth Vladimír, Lovassy György, Kostyál István, Marczis József és szervezőjük, Cserfai Lajos. A háború szelében túl magasra nem emelhették a lobogót, fosztó idők voltak, játszottak, amíg tehették, olyan keretek között, ameddig az tágítható volt. A kézilabda végül is átvészelte e néhány évet és visszatért, ha nem is a régi keblek közé. A megújuló és változó társadalmi mozgás ide-oda osztotta a fiatalokat, köztük azokat is, akiknél a legkülönbözőbb helyeken gyülemlett fel az újraéledés. A kézilabdások a volt Tiszti Kaszinó épületében, a MADISZ égisze alatt toborzódtak, hogy egyszer valóban nagycsapatként lépjenek színre. Havasházi László Rég kimúlt a nagypályás játék. Pedig, íme volt erő benne 1993. január 30., szombat Az atlantai olimpiáig Szántó Imre lett a bokszkapitány A Magyar Ökölvívó Szövetség elnöksége legutóbbi ülésén értékelte a szövetségi kapitányi posztra kiírt pályázatokat. A három jelentkező közül minden szempontból ifj. Szántó Imre elgondolásait találták a legkedvezőbbnek, így az atlantai olimpiáig ő a magyar ökölvívó válogatott szövetségi kapitánya. Ifj. Szántó Imre szinte „beleszületett” a sportágba, hiszen édesapja is kiváló versenyző, majd edző volt. A fiú is a szorítóban folytatta. A Bp. Honvéd színeiben a válogatottságig vitte. Később elvégezte a szakedzői tanfolyamot és a fiatalokkal foglalkozott. Először a Vasas, majd a Bp. Honvéd mestereként dolgozott. Onnan került öt éve először az utánpótlás-válogatott mellé, majd Papp László segítője lett a felnőtt válogatott keretnél. A nyugalomba vonuló Papp László is őt tartja legmegfelelőbb utódjának. Az új kapitány röviden így nyilatkozott: - Nagyon örülök a kinevezésnek, hiszen életem nagy álma valósult meg. Az idő sürget, májusban vb, szeptemberben EB lesz. A felkészülést már január elején megkezdtük. Papp László többek között azt hagyta rám örökül, hogy minél több tehetséges fiatalnak adjak bizonyítási alkalmat. Szeretnék minél több magyar versenyzőt dobogón látni, de tudom: egyre keményebb és tömörebb a mezőny. Munkámban igyekszem a klubedzőkre támaszkodni és minél szélesebb körből válogatni. Sportcsillagok gálaestje A Sportcsillagok gálaestje, az Év sportolói díjak ünnepélyes átadása iránt - amelynek kiemelt főszponzora a Tuti Tipp Rt. és a Martini Interdrink Kft. - mind nagyobb érdeklődés nyilvánul meg. A Budapest Kongresszusi Központban február 1-jén rendezendő est díszvendégei közül Für Lajos, dr. Balsai István és Kupa Mihály miniszterek, valamint dr. Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere már jelezte, hogy elfogadja a meghívást és jelen lesz az ünnepségen. A díszvendégek kedvező válasza, s jelenléte hozzájárul a szervezők azon tervének megvalósulásához, hogy a Sportcsillagok gálaestje valóban a sport és a társadalmi élet, valamint az üzleti és művészvilág képviselőinek emlékezetes találkozója legyen. Az Év sportolói díjak átadása mellett Egerszegi Krisztina még külön ünneplésben is részesül mint a Nemzetközi Sportújságíró Szervezet (AIPS) világszavazásának második helyezettje. Az estre korlátozott számban még vásárolhatók belépők az OTSH sajtóosztályán és az Interklub Kft-nél.