24 óra, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-06 / 31. szám
1993. február 6., szombat PECABOT — HOR JÁSZ ZSINÓR7 Kérem, itt van a 24 Óra első nagy ho-ho. hu-hu nagy horgásza. Eperjesi Lajos tatabányai pecás olyan halat fogott, amely mindenkinek álma. A tatabányai központi-üzemi horgásztón ötvenkilós harcsa akadt a horgára, amely 170 centisre nőtt az évek során. A hal kerülete 95 centi. Az ismert horgásznak számító Eperjesi Lajos így mesélte el a nagy történetet: -Kissé szeles, borongós idő volt, amolyan őszies novemberi. Pontyra készültem felszerelésemmel, ám a parttól tíz méterre egy jókora harcsa akadt a horgomra. Pontosabban, annak oldaluszonyába. Másfél órás fárasztás után, két társam, Vanya László és Varga János segítségével, két vágóhoroggal sikerült partra húznunk a kapitális példányt. A harcsát természetesen többféle variációban feldolgozták, ízletes falatok kerültek az asztalra. Eperjesi Lajosnak nem ez volt az első nagy fogása. 1991-ben kukoricával szintén a közkedvelt pontyra hajtott, akkor szélcsendes időben. Észrevette, hogy a közelben egy szép méretű harcsa köröz a felszínen. Mindjárt váltott és odadobta pontyozó felszerelését. Százötvenöt centis, 95 centi átmérőjű, negyvenkilós volt a zsákmány. A halimádók kedvencének számító ikra súlya szinte hihetetlen. 4,5 kiló! Az még hozzátartozik a történethez, hogy a pontyozó szák kicsinek bizonyult a harcsa kiemeléséhez. Ezért a derék horgász a hal szájába nyúlva húzta partra két társa segítségével a szép példányt. A kiváló horgász elmondta, hogy a '93-as évre is nagyon készül. Vagyis nincs megállás, jöhetnek az újabb nagy fogások. Péntek Sándor Eperjesi úr nagy fogása Eperjesi Lajos a harcsával Köszönet Szent Péternek Lapunkban írtuk, hogy ez az oldal elsősorban a horgászoké. Itt leírhatják nagy kalandjaikat, elmondhatják gondjukat, örömeiket. Madlena Tamás, lapunk régi olvasója tollat ragadott és papírra véste régi szép horgászélményeit. Ezek közül, íme az egyik. Továbbra is várjuk a leveleket, lehetőleg fényképpel mellékelve. 1987. július 24. A délutáni órákban, borult, eső utáni, mondhatni taknyos időben, kellemetlen hullámok között vágtam neki a nyílt víznek. Reménykedve, hogy tüskéshátú kedvenceim meglátogatnak. A hullámok fehér tarajai szinte már ijesztővé váltak, mikor a parttól kb. 300 méterre „leparkoltam”. Bár a süllő fogásához talán korai még az idő, azért én mégis reménykedtem kapó kedvükben. Előkészítettem a csemegének szánt babahalakat. Szinte egy időben repül a horog a sárga jelzéssel! Lehet, hogy piros is követi? De talán mégse!? A hullámok egyre erősödtek, már-már becsaptak a csónakba. Sehol semmi. No, ebből elég, mondta egyik énem, cuccolás és irány a part! De a másik énem engedve horgász ösztöneimnek (horgásznak nem kenyere a kudarc). Mi lenne ha... És már repül is a szűz fehér TWISTER a mélybe. A bot pedig mint egy dárda, úgy ágaskodik a kezemben, miközben evezőket bevont csónakomban „lovagolok” a hullámok hátán. Álmaimból egy pillanat alatt felébredek, mikor valami hirtelen kitépi kezemből a hetykén tartott, de már repülő botomat. Gyorsan utána kapok, így nem a vízbe csobban, hanem a csónak szélén koppan, de akkorát, hogy azt hittem összetörik. De szerencsére nem történt meg a végzetes „töréspróba”, így a nagy ugrással visszaszerzett „fegyverrel” rögtön konstatálni tudtam az ismeretlen elragadót, ami horogra akadt. De mi ez? Mintha tuskó lenne, vagy tartás!? De nem, mert a következő pillanatban olyat visszarúg, hogy megijedek. Te jó Isten, mit fogtam? „Kellett nekem lovagoskodnom.” A MISTERRE jött vendég odalent komótosan „sétál”, mintha valami divatbemutatón lenne. Aztán hirtelen meglódul, s irány a mély. A hullámok pedig egyre jobban sodornak beljebb és beljebb. Te jó ég, legalább száz métert sodródtam befelé akkor, amikor menekülnöm kéne! A felkorbácsolt hullámok pedig egyre jobban ijesztgettek! Pont most, amikor már csónak közelbe sikerült hoznom a „fenevadat”, most kellene abbahagynom? - ez lehetetlen! De még mindig nem láttam, hogy mit is fogtam, csak azt tudtam, hogy legalább 5 kilós. Süllőt sejtek, bár mozgása nem rá vall. Még fel sem tudtam fogni, hogy a mólótól milyen messze kerültem, amikor fellőtték a piros jelzést is. Mi lesz ha a vihar... Feltettem mindent egy lapra! Lesz, ami lesz! Zsinórom elég nehézkesen mozog, teljes felszerelésemet igénybe véve, erőltettem a halat. Csodák csodája enged az erőszaknak. Most már biztatom magam, az ő ereje sem véges! így nyerem a zsinórt méterről méterre, harcolva az életéért küzdő hallal, menekülve a természeti elemekkel szembeni, egyenlőtlen küzdelem elől! Már-már azon morfondíroztam, hogy elvágom a zsinórt, hisz egy balatoni vihar nem tréfa - említve dr. Hunyady Attilát. De végre itt van, érzem már. Hatalmas nagy hal. A játékos fehér hullámok között megjelenik egy farok, majd egy fordulónál ezüstösen csillogó test. SÜLLŐ! De mekkora, te jó ég! Lehet vagy 6 kilós. Szinte minden porcikám reszket, miközben az átélt fenevadat kiemelem. Megvan! Még épp jókor, irány a part, mert a vihar egyre jobban közeledik. Végkimerülésig eveztem, szinte az utolsó pillanatban értem partot, mikor „kirobbant” a vihar! Szerencsére már a szárazföldön gyönyörködhettem a szép 6 kiló 35 dekás zsákmányban, és köszönhettem a kétszeres szerencsét a horgászok védőszentjének, Szent Péternek. Amikor én még horgász voltam Még soha nem jártunk olyan közel az élő Köröshöz, mint azon a nyári délelőttön, amikor az angolnát fogtam. Lélekvesztőnkön az imitt-amott foghíjas nádrengeteg között lavíroztunk, hogy valamilyen kikötésre alkalmas helyet találunk. Ez a foglalatosság annyira lekötötte energiáinkat, hogy társaim végül kiraktak egy elhagyatott, a gyékény mélyén megbúvó stégre, s tovább eveztek a zsilipek irányába. Abban maradtunk, hogy hirtelen jött ötletük megvalósítása után visszajönnek értem. De a sietség ritkán szül jó dolgokat. Épphogy kikászálódtam a csónakból és igyekeztem használhatóvá tenni készségemet, mikor eszembe jutott, minden csalim és villantom azon az egyre távolodó ladikon van, amelyik tőlem megkönnyebbülve vidáman siklik a folyó felé. Hát ez pech. Lelki szemeim előtt már láttam is, hogy néhány óra múlva, az unalomtól kinyúlva, milyen kaján ábrázattal vesznek fel cimboráim, amikor megtalálnak... Hallottam már sokféle csaliról, mesélték, hogy Fiatal nádhajtással miként lehet amurt fogni, de arról egyetlen történet sem szólt, mi a fenét lehet kezdeni, ha a közelünkben csak buzogány van. Próbáltam én giliszta után kutatni, ám ilyenkor minden gyűrűsféreg a föld mélyén röhög magában. Elkeseredésemben, tehetetlenségemben a vizet bámultam, s láss csodát, a trepni cölöpéi között egy szitakötőlárvát vettem észre. Fogalmam sem volt róla, hogy igazán mire jó, de legalább mozog a horgomon - gondoltam. S igazam lett. A közelben találtam egy tégladarabot, erre támasztottam botomat, de jóformán be sem lógattam a felcsalizott zsinegemet, már elkezdődött a tánc. Egy pillanatra hajoltam le, hogy valamilyen sárdarabból kapásjelzőt biggyesszek a damilra, mikor felszerelésem „elindult” a víz felé. Odaugrottam, bevágtam..., ez tuskó, más nem lehet, hiszen majd szétszakadt az orsóm. Újra próbálkoztam, hátha kiakad. Sikerült, minden ellenállás nélkül húztam kifelé a fenekezőt. Meglepetésemre a bot végén valami siklóféle himbálódzott. Kiderült ez egy angolna. A sikeres fellépés után mégis órákat unatkoztam a parton, mert csak visszatérő barátaim tudták megszabadítani készségemet a mohó angolnától, amíg ők nem jöttek segíteni, várnom kellett. Petrik József Pingpongoznak a pecások A téli időszakban rozsdásodó horgászreflexek „karbantartása” érdekében az Alföldi Porcelángyár és a Hódmezővásárhelyi Polgármesteri Hivatal immár harmadik alkalommal hirdette meg horgász-pingpongversenyét, így hat versenyszámban (ifjúsági leány és fiú, felnőtt női és férfi, valamint nyílt egyes és páros) mérhetik össze tudásukat azok, akik szeretik az asztaliteniszt és érvényes horgászigazolvánnyal is rendelkeznek. Pecásaink bizonyára hosszantartó küzdelmekben döntik el a helyezések sorsát. Itt döntő lehet a jó ideg, amellyel horgászaink többsége rendelkezik. A versenyt február 14-én 8 órától rendezik meg az Alföldi Porcelángyár Rt. sportcsarnokában (Hódmezővásárhely, Erzsébeti út 7.), és ugyanerre a címre lehet elküldeni a nevezéseket Prokop István részére február 10-ig. Nevezni még a 62/345-222/318-as telefonszámon is lehet. Február 14-én tehát eldől, hogy ki a legjobban pingpongozó pecás. Ezek után persze azt sem lenne érdektelen megtudni, hogy ki a legjobban pecázó pingpongos. A Komáromi HE tervei Ünnepi versenyre készülnek A héten tartotta a második vezetőségi ülését a Komáromi Horgász Egyesület. A húsztagú vezetőség az aktuális gondokra és az évi tervek végrehajtásának menetére helyezte a főhangsúlyt. Hamarosan el szeretnék kezdeni a koppánymonostori Holt-Duna-ág részleges lehalászását, s a halakat áttelepíteni a Rüdiger-tóba. Ezzel jelentős összeget meg tudnának takarítani. A vezetőség sajnálattal vette tudomásul, hogy a monostori holtág, valamint a Rüdiger-tó kotrására az önkormányzat nem szán pénzösszeget. Az ülésen elhangzott az is, hogy fontos lenne a tó déli partjának a megvilágítása is, így talán kevesebb lenne a hallopás. Ugyanitt pedig nem ártana egy kisebb illemhelyet is felállítani. A tervek között szerepel egy klubhelyiség kialakítása, de egyelőre még nem tudják hol lesz erre lehetőségük. A vezetőség beszámolt arról is, hogy egy komoly ellenőrzési rendszabályt is szeretnének készíteni, amelybe bevonják a rendőrséget és a vízirendészetet is. Az egyesület idén lesz 45 éves. A jubileum tiszteletére május elsején, a „Komáromi Napok” keretében ünnepi horgászversenyt rendeznek, s készülnek egy kiállítással is. A Komáromi Horgász Egyesület minden hónap első keddjén tartja vezetőségi ülését 17 órától a Közösségi Házban, ahová szeretettel várják az érdeklődő horgásztársakat. Pecázás a Rüdiger-tóban Fontos tudnivalók A horgászegyesületi tagságot országosan egységes horgászigazolvány tanúsítja. Tartalmazza a horgász személyi adatait, lakcímében, személyi igazolványának számában bekövetkezett esetleges változásokat. A horgászegyesület évről évre abba jegyzi be az egyesületi tagság megújítását. Abban az esetben, ha a horgász két, vagy három horgászegyesületnek is tagja, ennek a ténynek a rögzítésére is rovatok állnak rendelkezésre. Ha a horgász más horgászegyesületbe kíván átlépni, az átigazolást is a horgászigazolványba kell bejegyezni. Van a horgászigazolványnak olyan rovata is, ahová a horgászattal kapcsolatos kitüntetések, elismerések, illetve jogerős fegyelmi büntetések jegyezhetők be. Ugyanitt igazolja az egyesület a sikeres alapismereti beszámolást. A horgászigazolvány végül besorolja az egyesületekre, illetve a halászatra-horgászatra vonatkozó jogszabályokat, a horgászegyesületi tagok jogait és kötelességeit, illetve a fegyelmi vétségeket és büntetéseket. A horgászjegyet a MOHOSZ a horgászegyesületek útján adja ki. Kiállításától a naptári év végéig érvényes. Tizennégy éven felüliek esetében csak a személyi igazolvánnyal együtt jogosít horgászatra. (Folytatjuk) : Csejtei A süllő horgászata Érdekesnek ígérkező előadásnak lehetnek tanúi mindazok, akik érdeklődnek a horgászfortélyok iránt. Február 17-én, 16 órától a Puskin Művelődési Otthonban dr. Hunyadi Attila mesterhorgász a süllő és a csuka fogásáról mondja el tapasztalatait, ismerteti a különböző „praktikákat”. Negyvenéves a Szőnyi DHE A közelmúltban megtartotta éves rendes közgyűlését a Szőnyi Dolgozók Sporthorgász Egyesülete. A gyűlésen megjelent Karikó Balázs alpolgármester és Kecskés András, a MOHOSZ megyei intéző bizottságának titkára is. A rendezvényt Óvári Gyula elnök nyitotta meg, majd ismertette a napirendi pontokat. A jelenlevők az egyesület titkárától hallhatták az 1992-es év beszámolóját, az idei év terveit, és a távlati tervekről is szó esett. A szőnyi kórház mögötti tavat viszonylag kevesen ismerik, s azt még kevesebben tudják, hogy az egyesület tagjai közösségi munkában alakították ki a tó környezetét is. A tó jelenleg az önkormányzat tulajdonában van, s ennek fejében a horgászok tartják rendben, ők csinosítják a környéket, a pihenőparkot is. Tavaly 15,4 mázsa halat telepítettek. Tilalmi időben hasvízkor ellen gyógytápszert kaptak a halak, a vizet mészhidráttal fertőtlenítették a szőnyiek. 1992-ben elkezdték a tó bővítését is, amelyet idén folytatnak, de ezek a munkálatok évekig is elhúzódhatnak. Több ezer köbméter földet kell elhordaniuk, de hát itt is szűkösek az anyagi lehetőségek. Az elképzelések szerint az új meder 1550 négyzetméter alapterületű lesz majd, másfél méter mélységben. Átemelik majd a vizet az új mederbe, ezután kiszárítják, majd iszaptalanítják a régi tó helyét. A tagokat elsősorban az a gondolat foglalkoztatta, hogy a Duna etikátlan halászatára (villanyhalászat), milyen magyarázatot tud adni a vezetőség és a meghívottak. A jelenlegi halászati törvény még nem született meg, így nem tudtak erre a kérdésre érdemleges választ adni. A vízirendészet képviselője ígéretet tett arra, hogy az Esztergomi Úszófalu önálló HTSZ munkájára fokozottan figyelnek majd a jövőben. Óvári Gyula elnök elmondta azt is, hogy az egyesület az idén lesz negyvenéves. Eddig is tartottak baráti összejöveteleket, ahol a családtagok is részt vettek a jó hangulatú horgászatokon, ahol együtt készítették az ízletes halászlevet. Nem lesz ez másképp az idén sem, de mindezek mellett több horgászversenyt is rendeznek majd. A negyvenéves jubileum alkalmából február 27-én, horgászbált tartanak a DHE-sek amelyet a MOHOSZ megyei intéző bizottsága is támogat. A közgyűlés után a horgászok most is felelevenítették a régi sztorikat egy pohár ital mellett. Kovács László A márna a gyors folyású folyókat kedveli Folyóvizeink egyik legnagyobbra növő békés sporthala márna. Tipikus folyóvízi hal. Hosszúra nyúlt hengeres teste, erőteljes uszonyai, alkalmassá teszik a gyors vízfolyás leküzdésére. Az állóvízben nemigen találja meg életfeltételeit. A kisebb példányok a bővizű, gyors folyású patakokban is megtalálhatók. A nagyobb, többkilós példányok azonban a gyors folyású, nagyobb esésű, legalább 20-30 méter széles folyókban tartózkodnak, azoknak is a sebes, mély részein. A nagy folyókban előszeretettel keresi fel a szennyvízbefolyók környékét, ahol bő táplálékot talál. Általában minden olyan helyet, ahol hirtelen mélyül a meder, s a hordalék lerakódik. Ezeken a helyeken rendszerint nagyobb csapatok gyülekeznek. A málna a sekélyebb part menti vizekre inkább csak áradáskor vonul. Meg kell még jegyezni, hogy húsa jóízű, de nagyon szálkás. Ikrája mérgező, emberi fogyasztásra nem alkalmas. Hányingert, hasmenést okoz. A málna mindenevő. Fő táplálékai apró állati szervezetek, férgek, giliszták, rovarok, csigák, kagylók, amelyeket lefelé nyíló szájából lelógó négy bajuszszállal tapogat ki a hordalékból. Megeszi az apró halivadékot is. Csalétkül a horgászok is gilisztát, lóbogarat, tiszavirág álcát, apró sajtkockákt tűznek fel a horogra, de jó eredményt érnek el apró, párizsiból vágott kockákkal, sőt fehér szalonnakockával is. A márnának kétféle módon kínálhatjuk fel a csalit a vízfenéken: fenekezéssel és úszós horgászattal. A megvalósítás azonban egyik módszernél sem egyszerű. Fenekezésnél figyelembe kell venni, hogy a márna erős, szívósan védekező hal. A gyors folyású vízben mégsem használhatunk rövid botot és vastag, erős zsineget. Az örvénylő vízfolyásban a zsinór hol megfeszül, hol meglazul. A márna kapása sokszor apró ütésekkel kezdődik, amikor még nem szabad bevágni, csak akkor, amikor határozottan megindul a zsinórral. De a zsinór lazulásánál sem lehetünk biztosak abban, hogy vajon a víz örvénylő mozgása lazította-e meg a zsinórt, vagy a máma jött a part felé, amikor is azonnal be kell vágni. - énte -