24 óra, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-20 / 116. szám
1993. május 20., csütörtök PECABOT-HORGÁSZZSINÓR Aligha felejtették el a fél ország gyermekei: egy férfiember pónilovakkal, kicsiny - művészien megmesterlett - kicsiny kocsival járta a falvakat, városokat. Az apró lovacskákat aztán a gyermeksereg megülhette, a bakra is feltelepedhettek és kocsisnak érezhették magukat. A szőke gabonás frizurás Bánó Gábort ismerték, várták. S most újra híres ember lehet belőle. A vértessomlói pecás április közepén a tatabányai erőmű tavában nagy halra akadt. Pontosabban, a nagy hal a horgára akadt, s ő azt, mármint a halat, ki is húzta a partra, majd szétosztotta a barátainak. De nézzük a száraz adatokat. 15 kiló. 78 centi hosszú, a kerülete (hölgyeknél ezt mellbőségnek nevezik) 76 centi. A legöregebb, legtapasztaltabb horgászok véleménye szerint is: tőpontyban ez ritkaság, mondhatni rekord. - Harmincas damillal fogtam... Harmincéves bottal! - így vall a sikeres-szerencsés horgász. S ott érte a szerencse, ahol januárban - mínusz 10 fok lehetett - megcsúszott és jeges fürdőt vett. Cukkolták-ugratták is jó ideig a faluban és a környéken: honnan vette a fürdőjegyet? Ma már erről a jeges fürdőről, a balesetről senki sem beszél. De a „kapitális” tőpontyról még sokáig! (bajos) Gabi újra híres ember lesz! Kiállítás Komáromban A Komáromi Horgász Egyesületet 1948 március elsején húsz lelkes horgász alapította ifj. Csík György vezetésével. Akkor Komárom és Vidéke Horgász Egyesület néven lettek ismertek. Azóta 45 év telt el, s ez a jubileum adott alkalmat arra, hogy kiállítást rendezzenek. Sokáig kérdéses volt a helyszín, de végül is megegyeztek a Csokonai Művelődési Központ vezetőségével, hogy a Közösségi Ház nagytermét és színpadát alakítják át egy kis időre ideiglenes vízparttá. A megnyitó ünnepségen dr. Fésűs Gábor az egyesület elnöke köszöntötte a meghívott a vendégeket, az érdeklődőket és horgásztársakat, majd dr. Krajczár Gyula, Komárom város polgármestere megnyitotta a kiállítást. Ezután dr. Fésűs Gábor a vezetőség nevében kitüntetést adott át Kádár Dezső bácsinak, aki több mint húsz évig volt a társaság elnöke, s 40 évig gyűjtötte az anyagot, bízván abban, hogy egyszer talán sikerül kiállításba rendezni. Nagy álma valóra vált, eljött az ideje ennek Szemet gyönyörködtetően, ízlésesen kivitelezett munkát láthattak az érdeklődők. Aki az utcáról rándult éppen be, az el sem tudta dönteni hirtelen, hogy egy teremben van-e, vagy éppen a tó partján. Mindenütt ereklyének számító halfejek, régi horgászbotok, akváriumok, trófeák, tablók, emlékek láthatók. Mindezt nádas vette körül. A leglátványosabb talán az volt, hogy a színpadon egy mesterséges kis tavacskát építettek ki, s ezt is nádas vette körül. A megnyitó egy kis show-műsorral zárult. A meghívott vendégek pontyokat horgásztak ebből a tavacskából,s ezzel nagy közönségsikert arattak. A Komáromi Horgász Egyesület vezetősége ezúton is köszönetet szeretne mondani Kádár Dezső bácsinak, Gábor Klárának, a Csokonai Művelődési Központ vezetőjének, Szeder Józsefnénak és Musicz Andrásnénak, a Közösségi Ház két munkatársának, Pulai Tibornénak, Pohlmüller Patríciának, Szakolczai Józsefnénak, a megyei horgász szövetségnek, és nem utolsó sorban a polgármesteri hivatalnak, akik mind oroszlánrészt vállaltak a kiállítás megrendezésében. Kár, hogy a „Komáromi Napok” után le kellett bontaniuk a rendezőknek a remekművet... Kovács László Dr. Fésűs Gábor kitüntetést ad át Kádár Dezsőnek Vízvarázs a Balaton partján A Tihanyi-félsziget déli részén az ötvenes évek elejére a partot sokfelé benőtte a nád, a háború alatt és azóta kicsit elvadult ez a rész. Az öreg klubházgondnok mesélte, hogy az ívás idején megint látott villával jönni embereket a faluból, azzal döfték ki a vízből az elalélt, szerelmes pontyokat. Nem volt akkoriban talán még semmiféle horgászrendelet, legfeljebb a halászok vigyázták a vizet. Az ő szerelésük is tönkre ment, akkor szedegették össze a régit, megépítették a négyszögletes hálótartó pontonokat, amin könnyen tengeri betegséget kapott az ember. Az egyik „leső” halászmester egyszer felvitt a Tihanyi-hegyre, onnan mutatta, merre jár a gazda. Nem láttam én semmit, csak a tó tükre volt arra foltosabb. A klubház körül a partrész eleinte fürdésre nem nagyon volt alkalmas. (Most? Szinte „heringtenyészet” van ott emberekből.) Kagylók verődtek arra mindenfelől, beálltak a homokba és nyitott résük széle úgy vágott, mint a borotva. A már üres kagyló-oldalak sűrűn bukkantak elő a fövenyben, lépni is alig lehetett tőlük. Lassan, szisztematikusan megtisztítottunk egy partszakaszt, ahol aztán bármikor megmártózhattunk, onnan elrugaszkodva pedig úszhattunk mélyebbre, már nem számított a kagyló. Ilyen megtisztított részen álltunk be egy délelőtt barátommal unalmunkban horgászni. Felszerelés volt a klubháznál, használója is, főképp a gondnok tizenkét éves unokája, igazi balatoni gyerkőc, aki értett mindenhez, ami a vízzel, volt kapcsolatos. Ácsorogtunk ott órákig, combig érő vízben, a nap vert, a víztükör kápráztatott, csak hal nem jött sehogyan. Kezdtem unni a dolgot, egy pofa bor is jól esett volna már, elég volt. Barátom még folytatni akarta, de a bor említése megcsiklandozta az ő kiszáradt ínyét is. Elindultunk fröccsözni, szólt hát a gondnok arra ténfergő unokájának, tartsa helyette a botot. A fiú odagázolt a vízben, a barátom kifelé indult. De még öt métert se tett meg, a gyerek kiabálni kezdett: Karcsi bácsi, Karcsi bácsi, jöjjön gyorsan. Már nem tudom tartani... Egy jókora balin volt a horgon. Havasházi László Amikor én még horgász voltam Nyár elejét írtuk, ez már csak azért is biztos, mert a folyókanyarulatban a mocsári tölgyek zöldbe öltöztek. Ez a környék volt a balinok kedvenc vadászterülete. Csendes délutánokon a partszakasz gyakran úgy nézett ki, mintha valaki alulról erősen melegítené a holtág medrét. Annyira forrt a víz a zsákmány után kajtató ragadozó halaktól. Egy ilyen hely mindig csábító a horgász számára. Érzi, kézzel fogható közelségben van a zsákmány. S, ha már ott van, egy rendes pecás mindent megtesz, hogy horga ne maradjon árván. Igen ám, de a balin legjobb csalija a műlégy . Nekem viszont csak apró halam volt. „Hátánál” fogva felakasztottam a szerencsétlent a készségem végére és bedobtam a pezsgő vízbe. Aprócska gyökér-szigeten kuporodtam le, néhány méterre a parttól, s vártam a kapást. Miközben mohadarabok után kutattam, hogy kapásjelzőt eszkábáljak, egyszer csak elindult a botom a víz felé. No nem magától... Ugrás a derékig érő vízbe, majd a bevágás következett. A végeredmény pedig egy jó másfél kilós balin és egy kissé szálkás, bár ízletes vacsora. -petrik-A nagy megyei horgászversenyek időszakát éljük. Izgalmas találkozók, nagy tervekkel. A képen látható 13 kilós, 93 centi hosszú csukával bárki díjat nyerhetne. Egy kis szerencse kérdése az egész. Látogatás az Arany Ponty HE-nél Apró tavak, kapitális harcsákkal és csodás faunával A tatai Arany Ponty Horgász Egyesületet sokan ismerik megyében. Jó működő, baráti a társaság ez az egyesület. A nyári kánikulában a tatai Fényes-fürdő vendégeként többezer lubickoló gyermek és felnőtt zsibongásától mit sem zavartatva pecáznak itt a derék HE tagok. Az 1969-ben alapított HE, amely az Észak-dunántúli Regionális Vízművek támogatásával a mai napig életben maradt, fennállása óta a horgászsportért rajongó, egyszerű, dolgos munkásemberek egyesülete. A gazdasági átalakulás számunkra félelmetes jelenségeit (privatizáció, a nyugati tőke mindent felvásárló beáramlása), eddig elkerültük - mondta Odler Károly, az egyesület elnöke. - Magyarul: még horgászhatunk vizeinken! Tata város önkormányzata az idei szezonban már anyagi eszközökkel is segítette fennmaradásunkat, köszönet érte! - Ez a horgász -és élővilág paradicsom szinte oázis a sivatagban. Mit tesznek a fennmaradásáért? - Valóban paradicsom ez a vidék. Az úgynevezett kipusztulási statisztikák számadataira mintegy fittyet hányva, e néhány hektárnyi vízterületen a madárvilág és a vízi fauna ritka képviselőinek mindennapos jelenléte üdíti fel a nádszigetek közé a világ zajától elbújó horgászokat. A halszálkákból fészket rakó jégmadár csapatostól költ a partoldalba vájt odúkban, népes vidracsaládok tizedelik -mi tagadás, legnagyobb bosszúságunkra - a halállományt, mocsári teknőcök napoznak zsombékos parton. A Csónaakázó-tó sekély vizében és a Feneketlen-tó alámosott partjainak üregeiben jókora harcsák lapulnak. Bakos Mihály, az egyesületi „harcsakirály” néhányat már szárazra tett az elmúlt években (a képen jobbra, mellette Odler Károly elnök egy hatalmas harcsával). - Milyen halak vannak itt a harcsán kívül? - Pontyból és amúrból is jó néhány kapitális példány dobogtatja meg rendszeresen a horgászszíveket. Kevesen tudják, de a környék egyik legjobb süllőállománya is itt található. Az egyesület szívesen várja az üdülés, fürdőzés mellett horgászni vágyó vendégeket. A napijegy ára nem éppen olcsó, felnőtteknek napi 300 forint, de 2 darab nemeshal és 5 kilogramm egyéb hal megtartására jogosít. Napijegy váltható a Fényes-fürdő recepcióján, a HIDROKER Kft.-nél a Tárkányi u. 2. sz. alatt, és a tatabányai ASZ Horgászboltban. Nálunk ponty, és harcsatilalom nincs, csupán a méretkorlátozás érvényes. Úgy hallottuk, hogy az egyesület vezetése ösztönző rendszert dolgozott ki a kapitális méretű halak kifogójának.Az egyesület minden húsz kilogramm feletti harcsa elejtőjének egy évre érvényes területi jegyet ajándékoz! Mint kuriózumot megemlíteném az elmúlt év harcsasztoriját: életében először harcsára horgászó, kissé tapasztalatlan társunk kapitális harcsát akasztott füstöltszalonna-szelettel! A kemény harcban a 0,60-as zsinór és a rutintalanság miatt végül a nagybajúszú győzött, és a vízben maradt. - Mikor lesz a hagyományos horgászversenyük ? - A hagyományos évi lótakarítási akció után, május 29-én, az évadnyitó horgászversenyünkre korlátozott számban ugyan, de szívesen látjuk a megye vendéghorgászait, akik a szépnek ígérkező zsákmány mellett rendkívül értékes és komoly díjakat vihetnek haza magukkal. A díjakat a verseny főszponzorai, az OMS-Hungária Kft., a HIDROKER Kft., a tatabányai ASZ Horgászbolt és természetesen a Fényes-fürdő Kft. biztosítja. Péntek Sándor Dráma... Igaz történet, név nélkül. A derék horgász ment naponta a tóra, de a pecázásból semmi sem lett, inkább fröccsözött. A feleség szidta, mint a bokrot, mikor fog már valamit - morfondírozott. Mindig piásan tér haza, ez már gyanús. A horgász véget akart vetni az állandó civakodásnak, elment a halasboltba és vett öt tükörpontyot. Meglepem az asszonyt, nem lesz oka a perlekedésre, hajtogatta a tónál, miközben iszogatta a nagyfröccsöket. A halakat elhelyezte a szákban, majd a tóba rakta. A szokásos bódult állapotba került, amikor jött az ellenőr... Mindjárt kérdezte, mi van a szákban? Hiába válaszolta, hogy most vette a boltban a halakat, az ellenőr hajthatatlan maradt. Előkerült a centi, a pontyok mind méreten aluliak volta. Jött a bírság, aztán az ellenőr, a nem szégyelli magát megszólítás után ellentmondást nem tűrően parancsolt. Vissza a halakat a tóba, hadd fejlődjenek még. Szegény horgász hiába magyarázkodott. Legalább egyet vihetnék haza siránkozott. A feleségem mit fog szólni, készül a Halászléfőzéshez? Megint botrány lesz. Péntek 7 A negyvenötödiket ünnepelték Arról már többször beszámoltunk, hogy a Komáromi Horgász Egyesület idén ünnepli fennállásának negyvenötödik évfordulóját. A jubileum alkalmából rendeztek versenyt a Rüdiger-tavon. Összesen 110-en neveztek, köztük régi és új arcok, hölgyek és urak, gyerekek és ifjúsági korúak. Többen érkeztek vidékről is, ugyanis az eredeti kiírás szerint horgászengedéllyel rendelkezők indulhattak, területi jegyet viszont nem kellett senkinek sem váltania. Négy óra állt a horgászok rendelkezésére, ez idő alatt kellett kifogni a lehetőleg minél súlyosabb halakat. Eredmények: ifjúságiak: 1. Ördögh Gyula (5384 pont), 2. Rúzsa Tamás (3340), 3. ifj. Lőrincz Tamás (700). Nők: 1. Kemény Györgyné (1400), 2. Pohlmüller Patrícia (400), 3. Bakos Anikó (340). Férfiak: 1. Haschek Tibor (8320), 2. Végh Pál (5837), 3. Neuvirt Imre (5810). A legnagyobb halat Paréj Béla fogta, amely 2680 grammot nyomott. Kovács A verseny pillanatai Haschek Tibor, a győztes Szemetelők nyomában a tatai horgászok Mielőtt a közelgő horgászverseny előtti horgásztilalmi időszakában, bőven akadt lehetőség arra, hogy a fegyelmezetlen, szemetelő horgászok és kirándulók által eldobált szemetet összetakarítsák Cseke-tó körül. A napokban a Faragó Gábor egyesületi titkár és Janovszky Vilmos főellenőr irányításával tizennyolc társadalmi horgászellenőr segítségével tizennyolc vödörre való eldobált hulladékot takarítottak össze. Ez is bizonyítja, hogy a horgászegyesület vezetősége és társadalmi aktívái között példás az összhang. Tükrözi a környezet és vízpart tisztaságának megóvása iránti felelősségérzetüket. Jó lenne olykor, ha maguk a horgászok (vendéghorgászok) is hasonlóképpen követnék kezdeményezésüket, állandósulna az a tudat, hogy mindazok akik a vízparton keresik szórakozásukat, kikapcsolódásukat, tennének is annak érdekében, hogy távozásuk után tisztán, szemét nélkül hagynák el a horgászhelyüket. A horgászegyesület vezetősége ezúton kéri az egyesület tagságának elnézését, hogy a közbejött szállítási okok miatt, a tilalmi időt május 11-e helyett 15-ig meg kellett hosszabbítani. Különben a telepítés megtörtént a horgászok örömére.