24 óra, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-20 / 116. szám

1993. május 20., csütörtök PECABOT-HORGÁSZZSINÓR Aligha felejtették el a fél or­szág gyermekei: egy férfiember pónilovakkal, kicsiny - művé­szien megmesterlett - kicsiny kocsival járta a falvakat, váro­sokat. Az apró lovacskákat az­tán a gyermeksereg megülhette, a bakra is feltelepedhettek és kocsisnak érezhették magukat. A szőke gabonás frizurás Bánó Gábort ismerték, várták. S most újra híres ember lehet be­lőle. A vértessomlói pecás ápri­lis közepén a tatabányai erőmű tavában nagy halra akadt. Pon­tosabban, a nagy hal a horgára akadt, s ő azt, már­mint a halat, ki is húzta a partra, majd szét­osztotta a barátainak. De nézzük a száraz adatokat. 15 kiló. 78 centi hosszú, a kerü­lete (hölgyeknél ezt mellbőség­nek nevezik) 76 centi. A legöregebb, legtapasztal­tabb horgászok véleménye sze­rint is: tőpontyban ez ritkaság, mondhatni rekord. - Harmincas damillal fog­tam... Harmincéves bottal! - így vall a sikeres-szerencsés hor­gász. S ott érte a szerencse, ahol januárban - mínusz 10 fok lehe­tett - megcsúszott és jeges für­dőt vett. Cukkolták-ugratták is jó ideig a faluban és a környé­ken: honnan vette a fürdője­gyet? Ma már erről a jeges für­dőről, a balesetről senki sem beszél. De a „kapitális” tő­pontyról még sokáig! (ba­jos) Gabi újra híres ember lesz! Kiállítás Komáromban A Komáromi Horgász Egye­sületet 1948 március elsején húsz lelkes horgász­ alapította ifj. Csík György vezetésével. Akkor Komárom és Vidéke Horgász Egyesület néven lettek ismertek. Azóta 45 év telt el, s ez a jubileum adott alkalmat arra, hogy kiállítást rendezze­nek. Sokáig kérdéses volt a hely­szín, de végül is megegyeztek a Csokonai Művelődési Központ vezetőségével, hogy a Közös­ségi Ház nagytermét és színpa­dát alakítják át egy kis időre ideiglenes vízparttá. A megnyitó ünnepségen dr. Fésűs Gábor az egyesület el­nöke köszöntötte a meghívott a vendégeket, az érdeklődőket és horgásztársakat, majd dr. Krajczár Gyula, Komárom vá­ros polgármestere megnyitotta a kiállítást. Ezután dr. Fésűs Gá­bor a vezetőség nevében kitün­tetést adott át Kádár Dezső bá­csinak, aki több mint húsz évig volt a társaság elnöke, s 40 évig gyűjtötte az anyagot, bízván abban, hogy egyszer talán sike­rül kiállításba rendezni. Nagy álma valóra vált, eljött az ideje ennek­­ Szemet gyönyörködtetően, ízlésesen kivitelezett munkát láthattak az érdeklődők. Aki az utcáról rándult éppen be, az el sem tudta dönteni hirtelen, hogy egy teremben van-e, vagy ép­pen a tó partján. Mindenütt ereklyének számító halfejek, régi horgászbotok, akváriumok, trófeák, tablók, emlékek látha­tók. Mindezt nádas vette körül. A leglátványosabb talán az volt, hogy a színpadon egy mestersé­ges kis tavacskát építettek ki, s ezt is nádas vette körül. A megnyitó egy kis show-műsorral zárult. A meg­hívott vendégek pontyokat hor­gásztak ebből a tavacskából,s ezzel nagy közönségsikert arat­tak. A Komáromi Horgász Egye­sület vezetősége ezúton is kö­szönetet szeretne mondani Ká­dár Dezső bácsinak, Gábor Klá­rának, a Csokonai Művelődési Központ vezetőjének, Szeder Józsefnénak és Musicz András­­nénak, a Közösségi Ház két munkatársának, Pulai Tiborné­­nak, Pohlmüller Patríciának, Szakolczai Józsefnénak, a me­gyei horgász szövetségnek, és nem utolsó sorban a polgármes­teri hivatalnak, akik mind oroszlánrészt vállaltak a kiállí­tás megrendezésében. Kár, hogy a „Komáromi Na­pok” után le kellett bontaniuk a rendezőknek a remekművet... Kovács László Dr. Fésűs Gábor kitüntetést ad át Kádár Dezsőnek Vízvarázs a Balaton partján A Tihanyi-félsziget déli részén az ötvenes évek elejére a partot sokfelé benőtte a nád, a há­ború alatt és azóta kicsit elvadult ez a rész. Az öreg klubházgondnok mesélte, hogy az ívás ide­jén megint látott villával jönni embereket a falu­ból, azzal döfték ki a vízből az elalélt, szerelmes pontyokat. Nem volt akkoriban talán még sem­miféle horgászrendelet, legfeljebb a halászok vi­gyázták a vizet. Az ő szerelésük is tönkre ment, akkor szede­gették össze a régit, meg­építették a négyszögle­tes hálótartó pontonokat, amin könnyen tengeri betegséget kapott az ember. Az egyik „leső” ha­lászmester egyszer felvitt a Tihanyi-hegyre, on­nan mutatta, merre jár a gazda. Nem láttam én semmit, csak a tó tükre volt arra foltosabb. A klubház körül a partrész eleinte fürdésre nem nagyon volt alkalmas. (Most? Szinte „he­­ringtenyészet” van ott emberekből.) Kagylók ve­rődtek arra mindenfelől, beálltak a homokba és nyitott résük széle úgy vágott, mint a borotva. A már üres kagyló-oldalak sűrűn bukkantak elő a fövenyben, lépni is alig lehetett tőlük. Lassan, szisztematikusan megtisztítottunk egy partsza­kaszt, ahol aztán bármikor megmártózhattunk, onnan elrugaszkodva pedig úszhattunk mé­lyebbre, már nem számított a kagyló. Ilyen meg­tisztított részen álltunk be egy délelőtt barátom­mal unalmunkban horgászni. Felszerelés volt a klubháznál, használója is, főképp a gondnok ti­zenkét éves unokája, igazi balatoni gyerkőc, aki értett mindenhez, ami a vízzel, volt kapcsolatos. Ácsorogtunk ott órákig, combig érő vízben, a nap vert, a víztükör kápráztatott, csak hal nem jött sehogyan. Kezdtem unni a dolgot, egy pofa bor is jól esett volna már, elég volt. Barátom még folytatni akarta, de a bor említése megcsiklan­dozta az ő kiszáradt ínyét is. Elindultunk fröc­­­csözni, szólt hát a gondnok arra ténfergő unoká­jának, tartsa helyette a botot. A fiú odagázolt a vízben, a barátom kifelé indult. De még öt métert se tett meg, a gyerek kiabálni kezdett:­­ Karcsi bácsi, Karcsi bácsi, jöjjön gyorsan. Már nem tudom tartani... Egy jókora balin volt a horgon. Havasházi László Amikor én még horgász voltam Nyár elejét írtuk, ez már csak azért is biztos, mert a fo­­lyó­kanyarulatban a mocsári tölgyek zöldbe öltöztek. Ez a környék volt a balinok kedvenc vadászterülete. Csendes dél­utánokon a partszakasz gyakran úgy nézett ki, mintha valaki alulról erősen melegítené a holtág medrét. Annyira forrt a víz a zsákmány után kajtató ragadozó halaktól. Egy ilyen hely mindig csábító a horgász számára. Érzi, kézzel fogható közel­ségben van a zsákmány. S, ha már ott van, egy rendes pecás mindent megtesz, hogy horga ne maradjon árván. Igen ám, de a balin legjobb csalija a műlégy . Nekem viszont csak apró halam volt. „Hátánál” fogva felakasztottam a szerencsétlent a készségem végére és bedobtam a pezsgő vízbe. Aprócska gyö­kér-szigeten kuporodtam le, néhány méterre a parttól, s vár­tam a kapást. Miközben mohadarabok után kutattam, hogy kapásjelzőt eszkábáljak, egyszer csak elindult a botom a víz felé. No nem magától... Ugrás a derékig érő vízbe, majd a be­vágás következett. A végeredmény pedig egy jó másfél kilós balin és egy kissé szálkás, bár ízletes vacsora. -petrik-A nagy megyei horgászver­senyek időszakát éljük. Iz­galmas találkozók, nagy ter­vekkel. A képen látható 13 ki­lós, 93 centi hosszú csukával bárki díjat nyerhetne. Egy kis szerencse kérdése az egész. Látogatás az Arany Ponty HE-nél Apró tavak, kapitális harcsákkal és csodás faunával A tatai Arany Ponty Horgász Egyesületet sokan ismerik megyében. Jó működő, baráti a társaság ez az egyesület. A nyári kánikulában a tatai Fé­nyes-fürdő vendégeként többe­zer lubickoló gyermek és felnőtt zsibongásától mit sem zavar­tatva pecáznak itt a derék HE tagok. Az 1969-ben alapított HE­, amely az Észak-dunántúli Regionális Vízművek támoga­tásával a mai napig életben ma­radt, fennállása óta a horgász­sportért rajongó, egyszerű, dol­gos munkásemberek egyesü­lete.­­ A gazdasági átalakulás számunkra félelmetes jelensé­geit (privatizáció, a nyugati tőke mindent felvásárló beáram­lása), eddig elkerültük - mondta Odler Károly, az egye­sület elnöke. -­­ Magyarul: még horgászhatunk vizeinken! Tata város önkormányzata az idei szezonban már anyagi eszkö­zökkel is segítette fennmaradá­sunkat, köszönet érte! - Ez a horgász -és élővilág paradicsom szinte oázis a siva­tagban. Mit tesznek a fennma­radásáért? - Valóban paradicsom ez a vidék. Az úgynevezett kipusztu­lási statisztikák számadataira mintegy fittyet hányva, e né­hány hektárnyi vízterületen a madárvilág és a vízi fauna ritka képviselőinek mindennapos je­lenléte üdíti fel a nádszigetek közé a világ zajától elbújó hor­gászokat. A halszálkákból fész­ket rakó jégmadár csapatostól költ a partoldalba vájt odúkban, népes vidracsaládok tizedelik -mi tagadás, legnagyobb bosszú­ságunkra - a halállományt, mo­csári teknőcök napoznak zsombékos parton. A Csóna­­a­kázó-tó sekély vizében és a Fe­neketlen-tó alámosott partjai­nak üregeiben jókora harcsák lapulnak. Bakos­ Mihály, az egyesületi „harcsakirály” néhá­nyat már szárazra tett az elmúlt években (a képen jobbra, mel­lette Odler Károly elnök egy ha­talmas harcsával). - Milyen halak vannak itt a harcsán kívül? - Pontyból és amúrból is jó néhány kapitális példány do­bogtatja meg rendszeresen a horgászszíveket. Kevesen tud­ják, de a környék egyik legjobb süllőállománya is itt található. Az egyesület szívesen várja az üdülés, fürdőzés mellett hor­gászni vágyó vendégeket. A napijegy ára nem éppen olcsó, felnőtteknek napi 300 forint, de 2 darab nemeshal és 5 kilo­gramm egyéb hal megtartására jogosít. Napijegy váltható a Fé­nyes-fürdő recepcióján, a HID­­ROKER Kft.-nél a Tárkányi u. 2. sz. alatt, és a tatabányai ASZ Horgászboltban. Nálunk ponty, és harcsatilalom nincs, csupán a méretkorlátozás érvényes.­­ Úgy hallottuk, hogy az egyesület vezetése ösztönző rendszert dolgozott ki a kapitá­lis méretű halak kifogójának.­­Az egyesület minden húsz kilogramm feletti harcsa elejtő­­jének egy évre érvényes területi jegyet ajándékoz! Mint kurió­zumot megemlíteném az elmúlt év harcsasztoriját: életében elő­ször harcsára horgászó, kissé tapasztalatlan társunk kapitális harcsát akasztott füstöltsza­­lonna-szelettel! A kemény harcban a 0,60-as zsinór és a ru­tintalanság miatt végül a nagy­­bajúszú győzött, és a vízben maradt. - Mikor lesz a hagyományos horgászversenyük ? - A hagyományos évi lótaka­rítási akció után, május 29-én, az évadnyitó horgászverse­nyünkre korlátozott számban ugyan, de szívesen látjuk a me­gye vendéghorgászait, akik a szépnek ígérkező zsákmány mellett rendkívül értékes és komoly díjakat vihetnek haza magukkal. A díjakat a verseny főszponzorai, az OMS-Hungá­­ria Kft., a HIDROKER Kft., a tatabányai ASZ Horgászbolt és természetesen a Fényes-fürdő Kft. biztosítja. Péntek Sándor Dráma... Igaz történet, név nélkül. A derék horgász ment naponta a tóra, de a pecázásból semmi sem lett, inkább fröccsözött. A feleség szidta, mint a bokrot, mikor fog már valamit - mor­fondírozott. Mindig piásan tér haza, ez már gyanús. A horgász véget akart vetni az állandó ci­­vakodásnak, elment a halas­boltba és vett öt tükörpontyot. Meglepem az asszonyt, nem lesz oka a perlekedésre, hajto­gatta a tónál, miközben iszo­gatta a nagyfröccsöket. A hala­kat elhelyezte a szákban, majd a tóba rakta. A szokásos bódult állapotba került, amikor jött az ellenőr... Mindjárt kérdezte, mi van a szákban? Hiába vála­szolta, hogy most vette a bolt­ban a halakat, az ellenőr hajtha­tatlan maradt. Előkerült a centi, a pontyok mind méreten aluliak volta. Jött a bírság, aztán az el­lenőr,­­ a nem szégyelli magát megszólítás után ellentmondást nem tűrően parancsolt. Vissza a halakat a tóba, hadd fejlődjenek még. Szegény horgász hiába magyarázkodott. Legalább egyet vihetnék haza siránkozott. A feleségem mit fog szólni, ké­szül a Halászléfőzéshez? Megint botrány lesz. Péntek 7 A negyvenötödiket ünnepelték Arról már többször beszámoltunk, hogy a Komáromi Horgász Egyesület idén ünnepli fennállásának negyvenötödik évfordulóját. A jubileum alkalmából rendeztek versenyt a Rüdiger-tavon. Össze­sen 110-en neveztek, köztük régi és új arcok, hölgyek és urak, gye­rekek és ifjúsági korúak. Többen érkeztek vidékről is, ugyanis az eredeti kiírás szerint horgászengedéllyel rendelkezők indulhattak, területi jegyet viszont nem kellett senkinek sem váltania. Négy óra állt a horgászok rendelkezésére, ez idő alatt kellett kifogni a lehető­leg minél súlyosabb halakat. Eredmények: ifjúságiak: 1. Ördögh Gyula (5384 pont), 2. Rúzsa Tamás (3340), 3. ifj. Lőrincz Tamás (700). Nők: 1. Kemény Györgyné (1400), 2. Pohlmüller Patrícia (400), 3. Bakos Anikó (340). Férfiak: 1. Haschek Tibor (8320), 2. Végh Pál (5837), 3. Neuvirt Imre (5810). A legnagyobb halat Paréj Béla fogta, amely 2680 grammot nyomott. Kovács A verseny pillanatai Haschek Tibor, a győztes Szemetelők nyomában a tatai horgászok Mielőtt a közelgő horgász­verseny előtti horgásztilalmi időszakában, bőven akadt le­hetőség arra, hogy a fegyelme­zetlen, szemetelő horgászok és kirándulók által eldobált sze­metet összetakarítsák Cseke-tó körül. A napokban a Faragó Gábor egyesületi titkár és Janovszky Vilmos főellenőr­ irányításával tizennyolc társa­dalmi horgászellenőr segítsé­gével tizennyolc vödörre való eldobált hulladékot takarítot­tak össze. Ez is bizon­yítja, hogy a hor­gászegyesület vezetősége és társadalmi aktívái között pél­dás az összhang. Tükrözi a környezet és vízpart tisztasá­gának megóvása iránti felelős­ségérzetüket. Jó lenne olykor, ha maguk a horgászok (ven­déghorgászok) is hasonlókép­pen követnék kezdeményezé­süket, állandósulna az a tudat, hogy mindazok akik a vízpar­ton keresik szórakozásukat, kikapcsolódásukat, tennének is annak érdekében, hogy távo­zásuk után tisztán, szemét nél­kül hagynák el a horgászhe­lyüket. A horgászegyesület vezető­sége ezúton kéri az egyesület tagságának elnézését, hogy a közbe­jött szállítási okok mi­att, a tilalmi időt május 11-e helyett 15-ig meg kellett hos­­­szabbítani. Különben a telepí­tés megtörtént a horgászok örömére.

Next