24 óra, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-15 / 163. szám

1993. július 15., csütörtök S­Z­A­ T D­E U­S­Z­T­A. I IC E í* E S L A. I* O IC 9 Ez a puszta unikum Ostorral verték a menyecskét Ha nem tudnám, hogy 1993-at írunk, azt hihetném egy pillanatra, hogy az időgép messzi korokba röppentett vissza. Szántódpusztán a kú­ria, a boltíves borospince, a hatalmas kukoricagóré, a fe­hérre meszelt közös kemence, a lópárát lehellő istállók, a cselédházak, az öreg temető, s végül a kápolna mind a rég­múltról vall. Itt minden ere­deti, semmi műromantika. A szántódpusztai major eredeti szépségében és célszerűségé­ben nagy idők tanúja. Szabó Miklós, a puszta ve­zetője és Nagy Sándor ide­genvezető avatnak be a puszta történetébe. Míg a 45 hektáros uradalmat járjuk, visszatekin­tünk az egykor volt időkbe. A kúriában most képkiállí­tás vonzza a látogatókat. Az egyik teremben vízhez kötődő képek, neves mesterek mun­kái. A másikban kortárs mű­vészek képeit csodálhatják és vásárolhatják meg a vendé­gek. Ezerötvenötből szárma­zik a legelső megmaradt do­kumentum a pusztáról, a tiha­nyi apátságban fellelhető levél említi, a Benedek-rend szolgá­latára rendelte I. András, s harmincnégy lovat ajándéko­zott, ezzel a ménessel honosí­tották meg a lótenyésztést. Majd 1240-ből, 1565-ből, 1609-ből van írásos emlék. Micsoda időket tudott akkor már maga mögött a puszta, tö­­rökdúlást, a lakosok legyilko­­lását, a megmaradtak elbujdo­­sását... az Majd száz évig lakatlan volt uradalom, mígnem az 1700-as években Restyánszky Béla apát újraélesztette tetsz­halálából. Hosszú idő kellett, míg újra régi erejében termelt, élt és éltetett a puszta. Nem tartott sokáig a virágzás, 1848-1849-es szabadságharc során Jellasich serege pusztí­tották el az itt élőket. A manapság látható szerke­zetűre ezután épült fel az ura­dalom. Kereszt alakúra a lóis­tálló, s L alakúra az ököris­tálló. A II. világháború végéig a Benedek-rend uradalma volt itt, példás gazdasági tevé­kenységgel. Először a földosz­tás, majd a Magyar Tenger MgTsz megalakulása formálta a gazdaság sorsát. Ezerkilenc­­százhetvenötben a SZOTOUR vezetői határozták el, hogy megvásárolják és megmentik ezt a felbecsülhetetlen értékű nemzeti kincset. Az eredeti tervek alapján tíz év alatt sike­rült rekonstruálni az uradal­mat. Harminc főépület és számos apróbb adja az ura­dalmat. Kísérőim megemlítik, hogy Pálóczy Horváth Ádám, a nagy polihisztor öt éven át bérelte a kúriát, számos emlék őrzi itteni munkásságát. A melegben jólesik a bo­rospince hűvöse. Hatalmas pocakos hordók őrzik a szőlő levét, maga a pince sem min­dennapi, 183 méter hosszú, 3 méter széles egy -egy szárnya, s a végén 200 méteres kereszt­folyosó köti össze. Hatezer hektoliter bor tárolására al­kalmas most a pince, legré­gebbi hordója legalább százé­ves, némelyik hordóról még azt is tudják az itteniek, hogy kié volt egykoron. Lám így őrzi az emlékezet a történelem apróbb, nagyobb csínyeit. Történelmi borvidék ez itt, még Romus császár idején ke­rült ide a szőlővessző, a Be­­nedek-rendiek gondoskodtak a telepítésről, a szőlő művelé­séről vincelléreik útján. Több száz éves szőlőprést őriz a mély, van egy fiatalabb is, az 1854-ben Czirkelbach Károly ispáné volt. Most ünnepre készülnek itt Szántódpusztán, a július 25-én tartandó Jakab-napi búcsúra. Ennek előzménye is érde­kes. Szent Kristóf neve napján nagy mulatság volt az urada­lomban. A papoknak nem tet­szett az italozás, mulatozás, ezért betiltották a mulatságot. Ennek pótlására találta ki a furfangos nép a révnél tartott­ Jakab-napi búcsút. A monda szerint a szőlő ekkor fejezi be növekedését, ettől fogva szí­nesedik. Van hat ok az ünnep­lésre. Idén autószenteléssel és a július 23-24-25-én megrende­zendő VIII. nemzetközi ket­tősfogathajtó bajnoksággal gazdagodik a Jakab-napi program. Járjuk az uradalmat. Meg­tekintjük a szépséges és cél­szerű építményeket, múltunk emlékeit. Az egyik épületben a balatoni halakból van élő ki­állítás. Hatalmas akváriumok­ban úszkál a szivárványos ökle, a gyöngyös rakbóra, a vágó durbincs, a folyami géb, a szélhajtó küsz, a compó, az ezüst kárász, a bodorka, a vö­rösszárnyú keszeg és sorol­hatnánk. Aztán a lovasprogramban gyönyörködhetünk. Korhű ru­hákban mutatják be az egykori pusztai csikós életet a jókedvű és nagytudású fiatalemberek. Ostorok hangos csattogása hallik. Szinte berobban az ötösfogat, a hátulsó két lovon áll a csikós. Akik már jártak itt emlegetik, hogy nemrégi­ben még a világcsúcstartó Sárkány Éva uralta az ötösfo­gatot. A közönség izgul, vide­ózik, fényképez, s aztán egy-egy mutatvány erejéig benne van a játékban. Az egyik fiatal hölgyön bemutat­ják a csikósok, hogyan osto­rozták régen az engedetlen feleséget. Csak a riadalom volt nagy, az ostor a hangos csattogás ellenére nem oko­zott fájdalmat a mesteri ke­zekben, pedig becsületesen te­tőtől talpig végigostorozta az „engedetlent”. Napestig lehetne mesélni Szántódpusztáról, de jobb in­kább odalátogatni, esetleg megaludni a cselédházban, el­költeni egy ebédet, vacsorát a csárdákban, bort hörpinteni az ősöreg pincében. Iskolák fi­gyelmébe is ajánlhatjuk a lát­nivalókat. Egyedülálló ez az uradalom, ezt látni kell... Madarász Anna Fotó: Fodor Zsolt

Next