24 óra, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-18 / 269. szám
1993. november 18., csütörtök HÁTTÉR Pontosan egy éve, hogy felújították Tatabánya nevezetességét, a Turul madarat. Akik figyelemmel kísérték az akkori eseményeket, tudhatják: nagy volt az ünnepi felhajtás körülötte, láthatóan mindenki igyekezett az árnyékába húzódni. Volt itt minden, mi szemnek, fülnek s honfiúi kebelnek ingere. Eljött a köztársasági elnök, felléptek népitáncosok, elhangzott ünnepi szavalat, felgyalogoltak a turbómagyar skinheadek, volt rendőri mozgósítás és sajtóvisszhang. Legenda „háturul” Aztán a gratulációk elröppentek, a fényképezőgépek elkattantak, az a néhány fekete autó is elsuhant... A madár pedig maradt. Az ám. A madár! Körüljártuk. Egyszer. Aztán még egyszer. Fejvakarás, hümmögés. Biztos rosszul emlékszünk. Vagy mégsem? Sehogy sem stimmelt. Itt van például mindjárt a hátulja. A feneke alatt az a cső, amely függőlegesen belemegy az alapzatba. Egyes, az ősmagyar mondakör iránt kevésbé fogékony illetők szerint olyan, mint egy tojócső. Vagy a begyén a tollak. Illetve hát zacskók. Mert zacskók ezek, akárhogy is idealizáljuk. Ott lógnak a madáron. A városból nézve ugyan nem látszik, de azért ez mégsem Emesét meg Álmos vezért juttatja az ember eszébe. Na mármost. Két verzió lehetséges. Egyfelől, hogy ez volt a restaurációt végző művészek eredeti szándéka. Lelkük rajta, ha így van. Illetve itt a másik lehetőség: ezt a madarat bizony elkapkodták. Újra állványoznak Mondják, szorított az idő. Az ünnepség időpontja. A meghívókat már megszövegezték, szétküldték. A szobornak a megadott időpontra el kellett készülni. Azt meg, ugye mégsem mondhatták a köztársasági elnöknek, hogy: „kérem szépen, mi még várnánk azzal a madárral, mert még nincsenek rajta mindenhol a tollai...” Összerakták, felállították, felavatták. Összesen húszmillióba került. Azt azonban már csak néhány ember tudta, hogy a Turult - éppen a fentebb említett hiányosságok miatt - újra fel kell majd állványozni! A hozzáértő szakemberek utólagos restaurációnak mondják az ilyesmit. Hogy húszmillió forint kifizetése után miért kell még mindig dolgozni rajta? A szakemberek jobban tudják. Szóval már állt a madár a Kő-hegyen, s hogy a várostörténet is gazdagodjék, kiadtak két, gyönyörűséges albumot. Mindkettő a Turul madárral foglalkozik: az első kötet a legendájával, valamint a szobor történetével, a második könyvbe pedig a helyreállítás és az avatás dokumentumai kerültek. Többek között a szoborról készült hivatalos szakvélemények. Neves művészek kritikája. Furcsamód ebből a reprezentatív kiadványból a legutolsó jegyzőkönyv anyaga valahogy kimaradt. Pedig az is fölöttébb érdekes. Legfeljebb nem annyira hízelgő, mint a többi. Anatómiailag hibás lábakról, befejezetlen vagy éppen az eredetitől eltérő kiképzésű testrészekről szóltak azok az oldalak. Talán épp ez volt a baj. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus utolsó szakvéleménye tehát kimaradt. Wehner Tibor, a lektorátus művészeti főtanácsadója erre nézve igen keményen fogalmaz. Szerinte ez egyszerűen a város történetének a tudatos meghamisítása. Hibás felújítás? - A Turul felavatása óta tendenciózusan elhallgatják, hogy hibás és hiányosságokat hagyó rekonstrukció történt - mondja minden indulat nélkül, sőt, inkább lakonikusan Wehner Tibor.-Pedig 1992. december 2-án készült egy jegyzőkönyv, amely a lektorátus szakvéleményét is tartalmazza. Idézem: ,A felújított, illetve kiegészített madártest - a hegy és a farok közötti rész - mintázása nagyban eltér az eredeti madártest mintázás módjától illetve felület-kialakításától. Tollak helyett úgynevezett „zacskók” kerültek kiképzésre, számos helyen nem megfelelő a tollak elhelyezésének iránya, a begyrészen nem láthatók az eredeti felvételek tanúsága szerint itt elhelyezett kiugró tollak. A lábak anatómiailag hibásak, illetve befejezetlenek, a láb formálásában nagyon nagy törés figyelhető meg, a hátsó tartócsövet a faroktollak, illetve a posztamens felmagasítása nem takarja (vagyis mindkét rész kiképzése eltér a korábbitól). A kard elhelyezése korrekcióra szorul, a kard szárnya és kiképzése módosítandó. A szakértők indokoltnak tartják az eredeti fényképfelvételek szögéből elkészítendő fényképfelvételekkel a jelenlegi állapot rögzítését és összehasonlításuk alapján a további korrekciók végrehajtását. A jelenlegi állapot, a madár felső részére szakmailag 80-85 százalékban fogadható el. ” Ebben azt hiszem minden benne van. Ezek kimondottan szakmai hiányosságok. Amennyi idő alatt felújították ezt a szobrot, annyi idő alatt meg lehetett volna csinálni ezt az egészet jól is... Ám a rekonstrukció közben felvetett észrevételeket ugyanúgy nem vették figyelembe, mint a madár felállítása utáni javaslatokat sem. „Meghamisítják” - Nem hallgatták meg a lektorátus véleményét? - Pontosan erről van szó. Ráadásul a Tatabányai Turul című kötetben, amely tartalmazza a szobor felújításának minden mozzanatát, tendenciózusan meghamisítják a valóságot! Ez kifejezetten felháborító. Ugyanis ebben a könyvben csak az utolsó előtti jegyzőkönyv szerepel. Az utolsó jegyzőkönyvet - amelyikből az előbb idéztem, s amelyik kimondja a végleges szakvéleményt - meg sem említik. Holott ez is a rendelkezésére áll a Turul Alapítványnak. Hiszen mielőtt aláírták, erőteljesen tiltakoztak ellene... - Elhallgatnák a valóságot? - Pontosan. Itt a közvélemény félrevezetéséről van szó, aminek a tényét most hadd ne minősítsem. Emiatt írtam is egy cikket néhány hónappal ezelőtt az Új Forrásba, amire dr. Csőke Sándor, a Turul Kuratórium ügyvezető titkára meglehetősen ingerülten reagált. Pedig az nem megoldás, ha úgy tesznek, mintha minden rendben lenne. - Ilyen háttérrel mi lehet a Turul további sorsa? - Mi javasoltuk, hogy az utólagos munkálatokat az időjárási viszonyok figyelembevételével még ez év áprilisában végezzék el. Ez azóta sem történt meg. - Ön szerint az illetékesek presztízsveszteségtől tartanak ? -Én nem tudom, hogy mitől félnek, de a történet nem ott ér véget, hogy felavatták a madarat... - Elsietett volt az átadás? - Az biztos, hogy az avatáskor a város és az alapítvány egy kicsit önmagát is meg akarta ünnepelni. Ezzel együtt nagyon kínos lett volna elhalasztani a kitűzött határidőt... A Turul rekonstrukcióját a szakember szerint tehát már régen be kellett volna fejezni. Hogy ez mind a mai napig miért nem történt meg? Természetesen kíváncsiak voltunk dr. Csőke Sándornak, a Turul Alapítvány ügyvezető titkárának véleményére. „Hiteles munka” Csőke úr már elöljáróban leszögezte, hogy szerinte a szobor műszaki szempontból az idő próbáját kiállta. Ez egy hiteles munka, ami minden ellenkező híreszteléssel ellentétben nem elsietett, nem elkapkodott. Nézze, ami a hátsó alátámasztást illeti, az mindig is ott volt. Donáth Gyula eredetileg két lábon álló madarat tervezett, ám később rájött, hogy ez helytelen lenne. Nekem sem tetszik a madár feneke alatt az a cső, de jelen esetben a statikusok és a mérnökök szava volt a döntő. -Az eredeti állapotról készült fényképeken a Turul alatt nem látszik semmi... -Egyszerű. A legtöbb fényképről egyszerűen kiretusálták a tartócsövet. - Immár köztudomású, hogy utólagos rekonstrukcióra van szükség. Ezek elvégzését már áprilisra javasolták. Ez miért nem történt meg eddig ? Az ok prózai: a felújítási munkálatokat irányító Madarassy István ötvösművészt baleset érte, ezért nem lehetett elkezdeni a munkát. De a jövő tavasszal erre is sor kerül. A szerződések teljesítése körében egyébként a viták mindennaposak,s ez történt a mi esetünkben is. Ám a helyzet azóta már jó szándékkal és kölcsönös megértéssel rendeződött. A kuratóriumnak ahhoz fűződik érdeke, hogy a munkát azok fejezzék be, akik azt elkezdték. - Futja még a pénzből? - Erre a célra 500 ezer forintot bírói letétbe helyeztünk. A szerződést úgy kötöttük meg a Madarassy családdal illetve a kivitelező IDEA-FERR Kft.-vel, hogy ezt az összeget csak akkor fizetjük ki, ha a madár minden szempontból kifogástalan állapotba kerül. így szól a bírói végzés. Ki jajgat majd? -Hallani bizonyos elhallgatott szakvéleményről... Nézze, az elkészült madárról két hivatalos lektorátusi szakvélemény készült. Az elsőt neves művészek állították ki - köztük az a Kő Pál, akinek az alkotásai a Vatikánban is megtalálhatók. Elismerő hangon szólt az újjávarázsolt Turulról. Természetesen már ő is említett néhány hiányosságot, de csak olyan formában, hogy azok „nem válnak a kompozíció előnyére”. Ez egy kulturált megfogalmazási mód. Ellenben a Wehner Tibor vezetésével készített véleményből csöpög a szakmai irigység... Már a szóhasználata is maróan gúnyos. Mi az, hogy zacskók lógnak a hegyen?!... - Ezért hagyta ki ezt a véleményt a Turul helyreállításának dokumentumait felvonultató albumból? - Nézze, ennek a kiadványnak én vagyok a felelős szerkesztője. Különben nem csupán Wehner Tibor gárdájának véleménye maradt ki, hanem rajta kívül még sok mindenki nem kaphatott helyet benne. Egyrészt meg volt szabva a könyv terjedelme, másrészt pedig írtam le, hogy zacskót mondott? Nem találtam fontosnak, hogy szerepeljen az albumban. Teljesebbnek és átgondoltabbnak tartottam Németh Gábor művészettörténész, Kő Pál illetve Keszthelyi Ferencné, a lektorátus igazgatójának nyilatkozatát. -Ám ez a kihagyás Wehner Tibor szerint egyenesen várostörténeti hamisítás. - Ezt a kijelentést inkább nem minősíteném. Mellesleg büszke vagyok rá, hogy Wehner Tibornak fáj, hogy ebbe a kötetbe nem kerülhetett bele. Hiszen akkor ez már valamiféle rangot jelent a könyvnek... - Említés történik az albumban „felbérelt művészettörténészekről” és „hivatásos zsűrizőkről”. Kikre gondolt? - Ezt sem kommentálnám. Én ezzel csupán eldobtam egy követ és várom, hogy ki jajgat, ki az, aki magára ismer... -Az albumot lapozgatva a fotók között feltűnik egy ismerős alak, Donáth Gyula, a szobor alkotója. A háttérben a Turul. Néhány lappal odébb az ön fényképe szerepel. Ugyanaz a helyszín, ugyanaz a póz, ott a madár... -Tévedés ne essék, én nem ugyanarra a sziklára álltam, mint ahová Donáth. Nem is akartam az ő helyén tetszelegni, meg aztán éppen tél volt, és jeges, síkos volt az a régi kő. Egyszerűen tetszett a beállítás, és onf is le szerettem volna fényképeztetni magam a Turullal... Szorított az idő Az ember nem is gondolná, hogy a városközponttól nem is annyira messze, Budapestnek vannak hangulatos negyedei is, ahová nem szűrődik lárma és nem kaparja a torkot a füst. Cserébe viszont kacskaringós utcákon kell kiismernie magát az embernek, amíg rábukkan a Madarassy család otthonára. A Turul madár helyreállításában fő szerepet vállaló Madarassy István ötvösművész egy tágas helyiségbe vezet. Műteremnek nézem, mivel minden pillantás egy-egy élmény is egyben. Amíg nézelődöm, megérkezik a művész édesapja is, Madarassy Walter szobrász restaurátor. Ők ketten válaszolnak. - Mikor nyerte el mai formáját a Turul? -A fej, a nyak és a korona kivételével - mint az köztudott - a munkát az IDEA-FERR Kft. a saját telephelyén, a saját szakembereivel végezte. Kemény, egyéves munka eredményeként állt össze az annak idején is több darabból megalkotott Turul madár. A végső simításokat a helyszínre szállítás és az ott történő összeszerelés után kellett elvégezni. Értem ez alatt az illesztési felületek és csavarkötések feletti lemezburkolatok felszegecselését, leforrasztását. A kifogásolt hiányosságokat csak a helyszínen lehetett érzékelni. Ezeket akkor mi észrevételeztük, módosítást kértünk és ezeket naplóban is rögzítettük. -A legtöbb kritika a begy felületének megmunkálását, a láb ízülését és a hátsó tartócsövet említi... - Tény, hogy a régebbi fotók alapján észlelhető némi eltérés a láb és a test, valamint a begy kialakításában. Ám mint ahogy azt az előbb már említettem, ezt mi is jeleztük. A korábban megkötött szerződés értelmében a madárnak az 1992. november végi avatásra készen kellett állnia, így az utolsó simításokat - melyek egy ilyen nagy és nehéz munkánál elkerülhetetlenek - az időjárás rosszra fordulása és az avatás időpontja nem tette lehetővé. Nem fizettek? - Önök jelezték, hogy a kuratórium által szabott határidőt nem lehet betartani? - Ki volt tűzve az avatás időpontja. Akkorra mindennel el kellett készülni... kat?-Jogosnak érzik a kritika- Az észrevételek egy részével egyetértünk, hiszen mi már a munkálatok során módosítást javasoltunk, mert nem minden a szándékaink szerint készült. -Miért maradt el az áprilisra tervezett utólagos rekonstrukció? - Nem kaptunk értesítést a munka folytatásáról. Ez év szeptemberében volt egy kuratóriumi ülés, ahol kiderült, hogy az IDEA-FERR Kft. és a tatabányai önkormányzat között nézeteltérés van. Ennek mi is szenvedő alanyai vagyunk. Mert ugyan a madár az aranyozott koronával a helyén áll, az elvégzett munka kifizetés nélkül maradt, és a művészeti tanácsadásért járó honoráriumot is csak részben kaptuk meg. A szerződésben foglaltak szerint ez utóbbiért hármunk részére összesen 1 millió forint járna, ebből eddig 700 ezer forintot fizettek ki. Ezek szerint az utólagos felújítás elmaradása nincs kapcsolatban az ön balesetével? - így van. Az édesapám és az öcsém nélkülem is vezethették volna a befejező munkálatokat. - Ez mennyi ideig tartana? - A madarat újra fel kell állványozni és megfelelő körülmények között, tavasztól őszig, vagyis az esős idő beálltáig ezt meg lehet csinálni. „írhat bármit!” Mint utóbb kiderült, az IDEA-FERR Kft. némi huzavona után elvállalta a szobor utólagos helyreállítását. Telefonon megkerestem Nagy István ügyvezető igazgatót, s némi egyeztetés után faxon elküldtem a kérdéseimet azzal a megállapodással, hogy ő ugyancsak írásban válaszol ezekre. Miután a válasz egyre csak késett, természetesen ismét telefonáltam. - Nagy István igazgató urat keresem,ügyvezető - Én vagyok. - A válaszok miatt hívom. Le kell adni a cikket és szeretném... - Ne haragudjon, nem nyilatkozom. - Az ön álláspontja érdekelne... -Felőlem azt ír, amit akar. Azok a kérdések nagyon provokatívak voltak. - Az, hogy a helyreállítás során milyen instrukciókat adtak Madarassy család tagjai, vagy hogy érkezett-e önökhöz észrevétel a Turul állapotával kapcsolatban ? - Ezek a dolgok nem tartoznak a kft.-re. A kérdéseit továbbítottam Csőke úrhoz. Én nem válaszolok rájuk. A viszonthallásra! Katt. Itt a vége...? Tulajdonképpen itt a vége. Beszéltem még Bencsik Jánossal, Tatabánya polgármesterével is, aki az eddigiekhez csupán annyit tett hozzá, hogy az átadás szerinte sem volt elhamarkodott. .Ugyanakkor - a talapzat megváltoztatására tett javaslat kivételével - a Képző- és Iparművészeti Lektorátus szakvéleményével is egyetért. Tehát jövő tavasszal öt-hat hónapra ismét felállványozzák a Turult. Hogy ha lehet, még a mostaninál is szebb legyen!... Heppiend? Dián Tamás Egy éve átadták a Turult - Ismét állványozni kell - Irigység munkál itt, avagy szakmai hiányosság? „Zacskós” Turul áll a hegyen, avagy történt-e hamisítás? így nézett ki az eredeti madár. Vajon kiretusálták a tartócsövet? így néz ki most... (Fotó: Kiss T. József) 7