24 óra, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-22 / 18. szám
JEGYZET Gombnyomás és könyvespolc Számítógépes lövöldözés vagy felolvasóest? Bugyuta vígjáték a tévében vagy dráma a színházban? Sörös-füstös buli vagy hangverseny? Szinte biztos, hogy az előbbiek a „tök nyerők” száz fiatalból több mint kilencvennél. Valahol valami nagyon elromlott - talán nem megfordíthatatlanul. Hetente írunk a 24 Órában megyénk pusztuló értékeiről, de legalább ilyen rendszeresen hagyományőrző közösségek áldozatos munkájáról is beszámolunk. Megszűnő mozik utáni nosztalgiázó kesergés mellett egyre több hírt adunk Induló filmklubokról. Évről évre kevesebb a hivatalosan „leosztott" pénz a kultúrára, ugyanakkor talán nő a gyakran sziszifuszi munkát önzetlenül vállalók száma. Azoké, akik szeretnék, ha egy-egy évben 365 nap lenne a (magyar) kultúráé. Segítsünk nekik és magunknak nem olyan nehéz. Például elég egy gombnyomás a távkapcsolón, utána rövid séta a könyvespolcig, választás, fél óra olvasás. Ezt gyakoroljuk és gyakoroltassuk hetente eleinte háromszor, aztán mindennap. Saját tapasztalatom alapján állítom, nem bánja meg senki, Kórocz Károly VÉLEMÉNYE VAN? ÍRJA MEG: SMS: 06-30-303-0024 (Snureztünk kérhetik, telefomszámuk ne jelenjen meg. Az Üzenet végére írjanak egy J" betűt) 24 ÓRA - 2005. JANUÁR 22., SZOMBAT A MAGYAR KULTÚRA NAPJA Magára hagyott közönséghez fordul a képzőművész kör Csokonai Vitéz Mihály Közösségi Díjat kapott a Bányász Képzőművész Kör a magyar kultúra napja alkalmából. Ennek apropóján beszélgettünk Rochlitz György vezetővel. Lővey Júlia Tatabánya 1947-ben azért hozta létre Luzsicza Lajos a szakkört, hogy az egyfajta kulturális missziót teljesítsen a megyében - emlékezik Rochlitz György a kezdetekre. Nem véletlen: a képzőművész kör egész történelme hozzájárult az országos elismeréshez. Luzsicza a vizuális művészetek oktatását, művelését szerette volna szélesebb társadalmi bázisra helyezni. Ezek a célok ma sem vesztették érvényüket. Ezt bizonyítja, hogy a szakkör ennyi év után is fenn tudott maradni. Pedig hol van már az egykori mecénás szénbánya és a szakszervezet... Hiába új a közönség, ugyanúgy magára hagyták. A hivatásos művészek elefántcsonttornyukból nem látják, milyen szinten áll a társadalom vizuális műveltsége, és hogy éppen az ő feladatuk lenne a nevelés. Ahhoz, hogy megértse az alkotást, a műélvezőnek is műveltnek kell lennie. Ám az iskolákban a rajzolásra fordított idő alig egy órára csökkent. Néhány misszionárius természetű rajztanáron kívül a pedagógusok is képzellenek. A közérthetőséggel is gondok vannak. Az Információáradat miatt a művészek rájöttek: Dunát lehet rekeszteni velük. Ezért görcsösen ki akarnak tűnni a többiek közül. A szakmai tudás helyett az eredetieskedés vált célkitűzéssé. A képzőművész kör vezetője sajnálja, hogy a rendszerváltás óta lényegében megszűnt a zsűrizési kötelezettség. A piaci „szabályozás” következménye: a giccs elárasztotta az országot. A szakkörnek tehát bőven van feladata. A vizuális kultúra fejlesztése, terjesztése mellett felvállalta, a főiskolai, egyetemi felvételire is felkészíti a jelentkezőket. Rochlitz György közben egyedül intézi az ügyeket, pályázatokat ír, szervez. Már azon is gondolkodik, ki lehetne majd a méltó utód, aki nem csak tehetséges, de hozzá hasonlóan fontos ügynek, szolgálatnak tartja a szakkör vezetését. FOTÓ: USA T. HIfSFf Szakköri munka a Jászai Mari Színházban - balra Rochlitz György Olvasóink mondták “ fegyveres dalma, Oroszlány-Várgesztes, főiskolai hallgató: - Mivel iskolába járok, és emellett dolgozom is, így nincsen időm a kultúrával foglalkozni. Ha tehetném, szívesen járnék színházba. A magyar kultúra napjáról hallottam, csak nem tudtam, mikor van. Szerintem jobb lenne, ha az emberek többet olvasnának, nagy Jánosné, Tatabánya, rokkantnyugdíjas: - A betegségem miatt állni és ülni sem tudok, ezért nem nagyon járok se kiállításra, se színházba. Olvasni viszont szeretek, a bűnügyi könyvek és a magyar szépirodalom a kedvencem. Ezt a napot jobban kellett volna reklámozni, az emberek többsége nem tud róla. Kotroczó Róbert, Naszály, középiskolás: - A barátnőm családjának van színházbérlete, így legalább havonta egyszer van lehetőségem színházba menni. Ez szerintem sokkal többet ad, mintha buliznék. A naszályi Tóth Anikó fotókiállítását is megnéztem. A könyvek közül a fantasztikus Irodalom tetszik. Díjátadás és emlékezés A Himnusz Kenőjére emlékeztek a róla elnevezett tatabányai általános Iskola diákjai tegnap a kertvárosi Bányák Művelődési Otthonban. Most tartották a Kölcsey Ferenc magyar nyelvi és irodalmi feladatmegoldó verseny díjátadó ünnepségét is. Az eredményeket kedden közöljük. Képünkön: az alsósok műsora, előtérben Brassói Roland és Tardi Gabriella. A 7 Kovács Lajos dorogi meseíró, iskolaigazgató: A mese a gyermekek lételeme kellene, hogy legyen. Ebben megkerülhetetlen a szülők szerepe. Én annak idején a nagymamámtól hallottam különböző történeteket. A mai gyerekek kevés mesével találkoznak. Sokan - tévesen - a médiában megjelenő rajzfilmeket azonosítják ezzel a műfajjal. Ami a tanítást illeti, iskolánkban olyan programmal dolgozunk, amely ezt a témát hangsúlyozottan, a rangján kezeli. A magyar kultúra napja Kölcsey Himnuszához kötődik. A műben számos mesei, mondái gyökerű elemet találunk. A mai nap tehát egyúttal a mese napja is. mudrák Attila fotóművész, a Keresztény Múzeum munkatársa: A kultúráról mindig az alap, az oktatás jut eszembe. Enélkül semmire sem jutunk. Nagy a felelőssége a szülőnek és a tanárnak, hogyan adja tovább a kultúrát, illetve mit ad tovább. Nézem a milliomos vetélkedőt: a nevenincs zenekar technikusáról akár többet tud a versenyző, mint például a reneszánszról. Értékközpontú tudást és kultúrát kell adnunk, s megtanítani azokat, akik közel állnak hozzánk, a minőségre, a mélységre, a felszín elkerülésére. Műtárgyfotósként, egyházi gyűjteményünk munkatársaként ezt tartom a legfontosabbnak. JÁSZ ATTILA (mintakultúra) Fölszedheti bárki tottyadt, túlérett gyümölcsként a fák alól, mégis kőkemény, mégis friss. vörös gyula hegedűművész, a tatabányai szimfonikusok és az Évszakok Kamarazenekar igazgató- ■PMBH ja: Nekünk a muzsika október 1-jei világnapja külön is lehetőséget ad az ünneplésre. A mai alkalof ^lom azért kiemelkedő, mert a zene meghatározóbb az egyetemes magyar kultúrában. Örülök annak, hogy az utóbbi pár évben ön- HBP ÉB- kormányzati segítséggel - nincs már ez másképp Tatabányán sem: megélénkült a zenei életünk. Hogy ez folytatódjon, bízom a helyi döntéshozók, mecénások jövőbeni, még erősebb támogatásában is, mert csak így lehet a megyeszékhely pezsgő művészeti életű, ízigvérig európai város. (A József Attila-díjas költő Tatán él, az Új Forrás főszerkesztő-helyettese) A cigarettacsempészek hálójába akadt Szabados Géza, s orgazdává vált. De azért nem szégyellte volna magát nagyon. Már fél éve morgolódott versenyben a többi bagóssal, hogy ezeket az árakat egyszerűen nem lehet kibírni. Vagy leszokik az ember, vagy... s itt rendszerint elakadtak, szívták, fújták tovább a büdös füstöt elszontyolodva. Aztán a langaléta Gyuri egyszer azzal hírrel emelte a poharát, hogy a nagypiacon kétezerért lehet kapni egy kartoncsempész cigit. Tíz csomaggal! Kis kockázat, nagy haszon. Bebuszozott Szabados Tatabányára. Ötezer forintot szánt a kalandra. A langaléta Gyuri túlozni szokott. Még hogy kétezer! Két kartonért felkészült az ötre. Nem kellett sokáig csellengenie, amíg kiszúrta emberét. Sűrű, nagy darab, fekete kalapos férfi volt, és cukorkát árult egy koszos mikrobusz hátuljából. Mindenféle kisnyugdíjas és cukorbajos kinézetű férfiak gusztálták ott a kis rekeszekbe halmozott édességet, s kivétel nélkül vettek egy reklámszatyornyit. Géza határozottan kért két karton cigarettát, mire az árus olyan gyilkosan nézett rá, mintha az anyját szidná. Mit képzel rólam, kedves uram! - kezdte fenyegetően, de Géza már kitanulta a piacgazdaságot, és előhúzta az ötezrest válaszul. A fekete kalapos váratlan gyorsasággal kapta ki kezéből. Megforgatta, overálljához dörzsölte, elővarázsolt egy füleinél összecsomózott reklámszatyrot, és a levegőbe emelte. Még egy ezrest kapok, jegyezte meg. Hohó, mondta Szabados, keleti alkura készen, de a szatyor máris eltűnt. Ez nem ukrán mahorka, hanem Pali Mail. Négyszáz egy csomaggal a boltban. Vigye a pénzét jóember, és tűnjön el! Géza nem hátrálhatott ki az üzlet kapujából. Összekaparta a hiányzó ezrest. KÁDÁR PÉTER A piaci kalóz Elégedett volt, de az igazi üzletember kicsit gyanakvó. Amint kiért a sokadalomból kibogozta a csomót. Pali Mail volt az addig csak kitapintható mélykék kartonokra írva. Elolvasta, hogy king size, meg, hogy Kentucky. USA. A fóliaborítás végleg megnyugtatta. Pali Mail. Egyenesen Kentuckyból. Ilyet még nem pipált. Ekkor köszönt rá. Egy lányos kölyök, mikádóban. Aki még azt is hozzátette a jónapothoz, hogy ő törzszászlós. Hol vette a cigarettát, bátyám? - kérdezte. Szabados Gézát keserű tapasztalatokkal edzette az élet, s vágott az agya, mint a zsilett. Ezt? - húzta a szót. - Itt vettem föl az akácfa töviből. Jóféle cigaretta. Biztosan meglátta magát és megijedt. Én megtaláltam. Most már az enyém. Nem úgy van az, kezdte a babaarcú, de Géza nem engedte meg a folytatást. Ömlött belőle a szó, hogy ő szegény kisnyugdíjas, hogy ő örökké vesztes, hogy egyszer az életben talál valamit, azt is el akarják venni tőle, persze, mert az öregeken mindenki csak rúg egyet, de ő nem hagyja magát, ha kell Hágáig is elmegy, de a cigarettát nem adja. Itt van a keze, bilincselje meg, lője agyon, de akkor se adja. Jól van papa, menjen, sóhajtotta a tejfölös képű törzszászlós, aki ha nem olyan vajszívű, talán főhadnagyságig is vihette volna. A borozónál megremegtek Szabados lábai a sok izgalomtól. Kikérte a fröccsöt, lepihegett egy székre. Arra gondolt, hogy most megérdemel egy márkás cigarettát. Felbontotta az egyik kartont, kivett belőle egy dobozzal, felbontotta, rágyújtott, mélyen letüdőzte a füstöt. Boldog volt, emikor visszatenni készült a megkezdett csomagot, szemébe szúrt, hogy alatta nincs már az a szép mélykék. Kivette a felső sor másik csomagját. S már csak érett sárga fűrészport látott. Kirázta a kicsi kocsmaasztalra. Jó illatú volt. Fűrészpor illatú. A karton mélyén még két csomag cigaretta árválkodott. S a másik kartonban ugyanúgy. Volt nyolc csomag Pali Malija, hatezerért, s egy halom fűrészpora. Egyenesen Kentuckyból. Gondosan visszasöpörte a kartonba. Jó lesz valamire. (A szerző újságíró, író. Nyugdíjazásáig a 24 Óra főmunkatársa volt.)