24 óra, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-17 / 140. szám

24 ÓRA - 2006. JÚNIUS 17., SZOMBAT RIPORT - INTERJÚ A megbocsátáshoz is nagy erő kell sportbaleset Tvrtko: Hihetetlen, ahogy a német társadalom Joachim Deckarmról gondoskodik Huszonhét évvel ezelőtt a Tatabányai Bányász SC - VfL Gummersbach kézi­labda KEK-elődöntőn Pánovics Lajos, illetve Joachim Deckarm olyan szerencsétlenül ütközött össze, hogy a németek vi­lágbajnok játékosa életve­szélyes, súlyos, maradan­dó sérülést szenvedett. A tv2 Napló stábja filmet készített Deckarmról, Vujity Tvrtko riportját az elmúlt héten láthatták a televíziónézők. Kovács László tatabánya/saarbrücken Bár­mikor, bármilyen témáról beszél­gettünk Vujity Tvrtkóval, azt hangsúlyozta, mindig igyekszik megtisztelni a nézőket azzal, hogy alaposan felkészül. Emellett úgy dolgozik, hogy filmje elgon­dolkodtasson, másodlagos mon­danivalóra hívja fel a figyelmet. - Soha nem vágok úgy neki a nagyvilágnak, nem úgy készí­tem a riportjaimat, hogy majd lesz belőle valami. Joachim Deckarmról, illetve Pánovics La­josról, kettejük kapcsolatáról igyekeztem rengeteg informáci­ót gyűjteni, ha nehezen, de meg­szereztem a híressé vált mérkő­zés televíziós felvételét is - ele­venítette fel a forgatás előtti fel­készülési időszakot Tvrtko. - Az egykori német játékosról tud­tam, hogy hazájában élő legen­da, róla nevezték el a városi sportcsarnokot, s a jövő évi férfi kézilabda-világbajnokság 53. születésnapján, január 19-én kezdődik majd. Ezek alapján gondoltam, hogy óriási tisztelet­nek örvend, de emberi értékeit csak odakinn ismerhettem meg. Joachim Deckarm 131 napig feküdt kómában az 1979. márci­us 30-án történt baleset után. Tvrtko úgy látja, a hajdani kivá­lóság azóta is az életéért küzd. - Kár lenne tagadni, nagyon sérült, beteg embert ismertem meg személyében. Most azon­ban nem éreztem szánakozást, sajnálkozást, hiszen a beszélge­tés és forgatás alatt végig azt ta­pasztaltam, hogy az egykori re­mek sportolóban hihetetlen erő, kitartás, küzdeni akarás van. Joachim Deckarmot szerte a vi­lágban mindenki előtt példa­képnek lehetne állítani. Hihetet­len, ahogy a német társadalom gondoskodik róla. Arról a volt játékosról, aki 1978-ban világ­­bajnoki aranyérmet szerzett, s az évszázad legjobb kézilabdá­zójának választották hazájában. Balesete után a világ legna­gyobb sportszergyártó cége, az Adidas is felajánlotta segítségét, 27 éve támogatja Deckarm gyógyulását. A riporter néhány másodpercig hallgat, majd tőlem kérdez. - Ha magyar játékos sérült volna meg ilyen súlyosan, milyen sorsa lett volna? Csöndesen, alig hallhatóan vá­laszol is rá Tvrtko: - Biztos va­gyok abban, Magyarországon sokan elfelejtették volna, talán már nem is élne... Amikor ket­tesben beszélgettünk Pánovics Lajossal, neki is feltettem ezt a kérdést. Egyetértett velem. Természetesen a filmben is megszólalt Pánovics Lajos. Tvrtko örül annak, hogy a ta­tabányaiak egykori kitűnő­ségét is közelebbről megis­merhette. - Csupa szív, fantasztikus, igazi sportembernek tartom, megerősíthetem azt, amit a ri­portban Joachim Deckarm édes­anyja hangsúlyozott: kevés olyan ember van a világon, mint Pánovics Lajos. Lenyűgöző él­mény volt látni, hogy mennyire törődik a barátjával, akit a bal­eset előtt is példaképének tekin­tett. Meghatódtam, amikor a né­metek volt játékosa úgy nyilat­kozott, hogy a legjobb barátjá­nak fogadta. Azt a sportolót, aki - igaz vétlenül - a sérülést okoz­ta neki. Erre csak a legnagyob­bak képesek. „Nem a haraghoz kell nagy erő, hanem a megbo­csátáshoz” - mondta Deckarm. Szavai mindig a fülemben fog­nak csengeni... Tvrtko (balra), Pálovics Lajos és Joachim Deckarm a forgatáson 5 Frédi bácsi filmje volt... A filmben szerepelt Antalóczy Alfréd, a 24 Óra tudósítója is, aki 1979-ben a szakosztályelnöki tisztséget töltötte be a tatabányai klub­nál. A baleset után folyama­tosan tartotta Deckarmmal és édesanyjával a kapcsola­tot, segédkezett abban, hogy az egykori német kézilabdázó többször eljusson magyaror­szági gyógykezelésre. Orosz­lánrészt vállalt abból, hogy Vujity Tvrtko riportja elké­szülhessen. Antalóczy Alfréd csütörtökön váratlanul elhunyt. Halála előtt két nappal Tvrtko a kö­vetkezőket mondta róla: - El­mondhatatlanul hálás va­gyok a kézilabda-szakosztály egykori vezetőjének, a 24 Óra tudósítójának, Antalóczy Alfrédnak. Bátran mondha­tom, nélküle ez a film nem jöhetett volna létre. Nagyon profi stábbal, gyártásvezető­vel, operatőrrel, technikus­sal, vágóval dolgozom együtt. Frédi bácsi 69 éves, de bár­mikor szerződtetném gyártás­­vezetőnek, hiszen ilyen lelki­­ismeretesen és pontosan szer­vezni senki nem tud, mint ő. Annyit segített nekem, hogy bár én voltam a riporter, nyu­godt szívvel mondhatom, ez Frédi bácsi filmje volt. Tata a víz, zene és virágok jegyében ^ fesztivál Kálovics Imre egyesületi elnök szerint több mint 200 ezren látogatnak majd Tatára. Nagy várakozás előzi meg a hagyományos és újdonsá­gokkal szolgáló tatai feszti­vál három napját. Ahogy az elmúlt 12 évben kialakult, jövő péntektől vasárnap éj­szakáig sorjáznak a ren­dezvények. A fesztiválról Kálovics Imrét, a Víz, Zene, Virág Fesztivál Egyesület elnökét kérdeztük. Sztrapák Ferenc - Mekkora az érdeklődés? - Ha csak annyi vendéggel számolunk, mint tavaly, akkor is jóval több mint 200 ezren ér­keznek Tatára. Amerre járok, azt látom, hogy szívélyes ven­déglátásra rendezkednek be a családok. Rövidesen jönnek a rokonok, jó ismerősök, bará­tok, kicsik és nagyok. A város­ban és a környéken szinte va­lamennyi szálláshely elkelt, le­foglalták. Három nap alatt mintha megtízszereződne Tata lakossága. - Nem sok ez egy kicsit? - Ennyi ember kíváncsi arra, hogy mi történik. Kultúra és igé­nyes szórakozás ad egymásnak randevút. A zsúfoltságot igyek­szünk elkerülni, enyhíteni. Ép­pen ezért kitágítottuk a rendez­vények terét. A klasszikusnak mondható kulturális progra­mok továbbra is főleg a várud­varban, a várkanyarban, a mű­velődési házban összpontosul­nak. Az Eszterházy-kastély min­den terme érdekes kiállítások­kal, látnivalókkal várja az ér­deklődőket. Újabb, kamara-jel­­legű színpadot állítunk fel a Bláthy-szakközépiskola udva­rán. Bevonjuk a helyszínek kö­zé az Építők parkját is, ahol a fesztivál „vidám parkját” ren­dezzük be. - Mit tettek azért, hogy min­denki megtalálja az ízlésének megfelelő programot? - Még be sem fejeztük a leg­utóbbi, 12. fesztivált, már ös­­­szeült az elnökségünk, hogy megbeszéljük a tapasztalato­kat, s nekiláttunk az idei se­regszemle szervezésének. Tiszteletben tartjuk a hagyo­mányokat, de kitaláltuk példá­ul, hogy változatos képző- és iparművészeti tárlatok legye­nek az Eszterházy-kastélyban, ahová sokáig a lábukat sem te­hették be az érdeklődők. A Fé­nyes fürdő területére strand­röplabda-kupát hirdettünk meg. Borkorzót is nyitunk an­nak jegyében, hogy 2006-ot a gasztronómia és bor éveként tartjuk számon. A hagyomá­nyos tűzijáték petárdáit pedig a korábbinál több helyszínről lövik magasba. - Ki, mennyire támogatja a rendezvénysorozatot? - Nehéz erről beszélni. Nem is egyszer, ezerféle módon pró­bálkoztunk a helyi vállalkozók megnyerésével, de szinte hiába. Szívesebben települnek ki a fesztivál területére, hogy közvet­len hasznot húzzanak a hírnevé­ből, mert úgy érzik, joguk van hozzá, miután adóznak az ál­lamnak,és a városnak. Az egye­sületünk, amelyik szervezi a fesztivált, és összesen 3 millió forinttal részesedik a városi bü­dzséből, el sem tudna indulni ekkora összeggel a mai árak és jogdíjak ismeretében. Jó, ha en­­­nyi a közműszámlákra futja. Az összköltség ennek legalább a tízszerese. - Mi a gond? - Az, hogy sok vállalkozó úgy vélekedik: eleget teszek a súlyos adókötelezettségnek, tessék ab­ból szervezni fesztivált. A képvi­selők többsége szerint viszont mindinkább a fesztiválnak kell eltartania saját magát, ha már létezik. Ingyen kapjuk a közterü­letet. De ez csak akkor válik ér­tékteremtővé, ha rendezvények népesítik be. Elmozdulás talán a képviselő-testület megújulásától várható. - Milyen támogatókra van szükség? - Akik hajlandóak áldozni a minőségre, művelődésre, kul­túrára, mert tudják, hogy ez nem hiábavaló dolog. Olyan lo­kálpatriótákra, akik itt élnek, vagy ha elszármaztak, a szívük mélyén akkor is tataiak marad­tak, és így vagy úgy, tenni akar­nak a városért és azokért, akik itt élnek. Érdekes, a közeli Neszmélyről ingyenes hang­versennyel támogatják feszti­válunkat a Dzsesszmély szer­vezői. Tudják, hogy sok olyan zenebarát ismeri meg őket a vi­zek városában, akikre majd a saját rendezvényükön is szá­míthatnak. - A víz holnap másféle tükrét mutatja, a zene hangjai el­szállnak, a sok-sok virág el­hervad. Mi marad meg a fesz­tiválból? - Az emberek arról beszélnek, hogy milyen szép volt az esküvői csokor, az asztaldísz, önfeledten tapsolnak a koncerteken, most is várják a vízi felvonulást, a re­gattát, a Kék szalag vitorlásver­senyt az Öreg-tavon, a gyönyörű tűzijátékokat, meg a péntek és szombat éjszakai utcabált... Egyre többen mondják, hogy erről a fesztiválról is híres a mi városunk. Kálovics Imre: A támogatás nem hiábavaló, egyre több vendég érkezik a vizek városába Zsűri elé állnak a legszebb hölgyek Az utolsó napok is tartogat­nak teendőt a szervezőknek. Például további jelentkező­ket várnak a beharangozott szépségversenyre (telefon: 20-9876148). Tavaly jól sike­rült a bemutatkozás. Min­den bizonnyal így lesz az idén is. Egy éve 15-en jutot­tak a döntőbe. Most minden­ki közönség elé léphet. A ta­valyi győztes, Török Rita, az idei verseny műsorvezetője­ként tér vissza.

Next