24 óra, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-03 / 29. szám

Ü 24 ÓRA - 2007. FEBRUÁR 3., SZOMBAT Egyöntetű szavazás kell A Nemzet Sportolója kitünte­tést a 2004. évi I. törvény (ismertebb nevén sporttör­vény) alkotása során hozták létre. A kitüntetettek száma a Nemzet Színésze-díjhoz ha­sonlóan legfeljebb 12 lehet. A díjat a 60. életévüket be­töltött, kimagasló eredmé­nyeket elérő azon magyar sportolók kapják, akik aktív sportpályafutásuk befejezése után is meghatározó szere­pet játszanak a sportélet­ben. Először 2004. május ót­án, a Magyar Sport Napján adta át Gyurcsány Ferenc, az akkori sportminiszter. Egy díjazott halála esetén a többi kitüntetett egyöntetű szavazással választ be egy másik sportolót. 5 RIPORT A Nemzet Sportolójává választott Földi Imre de­rekasan állja az újságírók­­ rohamát. Szünet nélkül csörög a telefonja, Spa­nyolországból és Svédor­szágból is gratuláltak ki. Az egykori tatabányai klasszis lágyéksérvműtét után lábadozik. Az elis­merés sokat segít neki a gyógyulásban. Kovács László tatabánya Január elején hiába nyomtuk be az újvárosi tömbház liftjében a hetes számot, a nyol­cadik emeletre szállított minket. Úgy tűnik, a felvonót az elmúlt napokban alaposan bejáratták, most nem téveszt.­­ Jaj, el sem tudja képzelni, mi­csoda forgalom volt nálunk szer­da délutántól. Attól is tartottam, hogy a fülemhez nő a telefon. Az a legszebb az egészben, hogy a számom titkos. Persze jólesett, hogy kerestek. Nagyon örültem annak is, hogy Spanyolországból egyik volt osztálytársam keresett fel, a műholdnak köszönhetően látott az egyik televízió adásában - újságolja Földi Imre, aki a hét közepétől a Nemzet Sportolójá­nak mondhatja magát. Miközben elhelyezkedünk, be­szél arról is, hogy felhívta Gyurcsány Ferenc miniszterel­nök, aki gratulációja után tömö­ren úgy fogalmazott: egy percig sem volt kétséges, hogy az egyko­ri tatabányai kiválóság lesz a Pus­kás Ferenc halála miatt megüre­sedett hely birtokosa. Táviratokat is kézbesített a postás, köztük volt Schmitt Pálé, a Magyar Olimpiai Bizottság, Völner Pálé, a megyei közgyűlés elnökéé, valamint Bencsik János polgármestere. - A pályafutásomról beszél­gessünk? - kérdezi. - Mielőtt be­lekezdenék, hadd kérjem azt, ír­ja le, hogy mindenkinek köszö­nöm, akik hozzásegítettek ehhez a címhez. Megható volt számom­ra, hogy ilyen sokan felsorakoz­tak mellém. Aztán váltunk. Megtudom, azért költözött megyénkbe, mert Kecskeméten, illetve a környé­ken akkoriban kevés munkale­hetőség adódott. - 1955 augusz­tusában csomagoltam össze, s iratkoztam be a tatai vájáriskolá­ba. Akkoriban azt hallottam, a bányánál megbecsülik a munká­sokat, és nem utolsósorban so­kat is keresnek. Egy éven át há­rom napot ültem az iskolában, hármat dolgoztam. A XI. akná­ban, majd a központi műhely­ben kerestem a kenyeremet. A legsúlyosabb tárgyakat mindig én cipeltem, raktam egyik hely­ről a másikra. ‘59-ben harmadik lettem a világbajnokságon, ha­talmas sikernek számított ez ak­kor. Utána már nagyobb figyel­met szenteltek ránk, gyakrab­ban utazhatott edzőtáborba a vá­logatott is. Megindult a karrie­rem, jöttek az eredmények. Mondta is a bánya akkori vezér­­igazgatója, Gál István, nekem most már inkább az edzőterem­ben van a helyem, nem a mű­helyben. Szerettem ott dolgozni, igaz, volt egy munkahelyi bal­esetem is. A jobb kezemen, a gyűrűsujjamból az ékszíjtárcsa leszakított egy darabot - mutat­ja felém -, de szerencsére foly­tathattam a sportolói pályafutá­somat. A legjobban a 64-es toki­ói olimpián zavart, ha akkor job­ban sikerült volna megfognom a rudat, akkor nem ezüstérmet, hanem aranyat hozok haza. De ezen már kár keseregni, hiszen nemegyszer amiatt is leszorul­tam a dobogó tetejéről, mert né­hány dekával nehezebb voltam legnagyobb vetélytársamnál. Pedig Földi Imre mindent meg­tett azért, hogy tartsa az 56, majd később a 60 kilogrammos ver­senysúlyát. Noha, soha nem hagy­ta az ételt az edzőtábor étkezdéjé­ben. Amikor ezt felvetem neki, rögtön nevetve visszakérdez. - Hallott arról, hogy leballag­tam a reggeliért, s azt mindig odaadtam a takarítóknak? Való­ban úgy volt. Előfordult verseny­­időszakban, hogy hat kilót kel­lett leadnom. Nem bizonyult egy­szerű feladatnak, de hát minde­nért kárpótoltak az eredmények. Abból pedig nem volt hiány. Bizonyítja az is, hogy a nappali felér egy kisebb múzeummal. Se szeri, se száma a kupáknak, tró­feáknak, plaketteknek. Minden Európa-, olimpiai és világcsúcsa után oklevelet kapott. Térül-for­­dul, majd az alsó polcról egy al­bumot húz elő. - Jaj - szisszen fel. - Valami­kor felpattantam volna vele, most már annak is örülök, hogy meg tudok mozdulni. Az asztalon el sem fér a vaskos ereklye. A szőnyegre terítjük ki, ott pörgetjük át. Magyar, angol, német, orosz, hovatovább japán nyelven íródott is akad közöttük. - Itt van a legkedvesebb­­ bök rá arra, amellyel 1972-ben, Mün­chenben megnyerte az olimpiát. 377,5 kg - olvasható rajta. Lapozunk.­­ Ez is jó, ugye? 1962-ben megnyertem a Moszk­­va-kupát. Az is óriási hőstett volt annak idején, emlékszem, ami­kor megjelent az újságokban, mindenki azt hitte, hogy sajtóhi­ba... Van itt még egy, amire büsz­ke vagyok. Igaz, ez nem csúcsról árulkodik. A müncheni ötkarikás játékok előtt tesztelhettünk egy Forma- 1-es autót. Erről állítottak ki egy tanúsítványt. Egyébként a mai napig szeretek vezetni. Aztán ismét témát váltunk, Ta­tabányáról beszélgetünk. - Ebben a városban érzem jól magam, soha nem gondoltam ar­ra, hogy elköltözzek - vallja be. - Sokat köszönhetek a bányának, a klubnak, az itt élő barátaimnak, ismerőseimnek, mint mondtam, nélkülük nem értem volna el fé­nyes sikereket, így nem lehetnék a Nemzet Sportolója is. 68 óta élünk ebben a tömbházban, min­den ide köt. Csilla lányom itt nőtt fel, ide járt az 50 méterre találha­tó iskolába. 16-16 Európa-, illetve magyar bajnoki címet ért el, csak­nem két évtizeden át kőkemé­nyen dolgozott a sikereiért. Ez egy hölgytől óriási teljesítmény. A feleségem is végig mellettem állt, sokat köszönhetek neki. Szinte végszóra csörren a kulcs a zárban, Irénke érkezik. - A patikában jártam és bevásá­roltam, most én vagyok a soros. Szegény Imrét éppen két héttel ezelőtt műtötték lágyéksérvvel, még jó ideig nem szabad cipe­­kednie. Ma már két televízió hív­ta hétfőre élő adásba, örülök, hogy nemet mondott, mert egész nap azon idegeskednék, nem történik-e vele valami. Tudjuk, hogy ez a cím ezzel jár, most mindenki rá kíváncsi. Ma is hal­lottam az üzletekben is, hogy mögöttem megjegyezték: „itt van a Földi Imre felesége”. Büsz­ke vagyok nagyon a férjemre, s nagyon boldog, de ez engem za­var, én nem szoktam hozzá a ref­lektorfényhez. Az utcán is töb­ben megállítottak, gratuláltak. Nem is tudtam mindenkiről, hogy kicsoda - vallja be Irénke. Már búcsúzunk, amikor ismét fordul a kulcs a zárban. Csilla lép be az ajtón, együtt a Földi család. - Tudom, sokan megér­demelték volna, hogy a Nemzet Sportolója címet elnyerjék. Apu sokat letett az asztalra, kérem, senki ne irigyelje tőle. Nagyon büszke vagyok rá. Tegnap, és ma is az újságárus összegyűjtötte a róla megjelent írásokat. Több száz forintot hagytam ott nála, de ez kellemes teher. Ennél jóval nagyobb súlyokkal is megbir­kóztunk már mindketten... Földi Imre gyógyulását elismerés segíti nemzet sportolója Az egykori klasszis hűséges Tatabányához is. Csilla vállát kellemes teher nyomja. *vr Együtt a Földi család: Imre bácsi és Csilla a három olimpiai érmet mutatja, a bal szélen Irénke asszony A 12 tagú sportolói elit jelenlegi tagjai Albert Flórián (labdarúgó) Balczó András (öttusázó) Földi Imre (súlyemelő) Keleti Ágnes (tornász) Székely Éva (úszó) Kulcsár Győző (vívó) Welter Györgyné Ivánkay Mária (parasportoló, asztaliteniszező) Gyarmati Dezső (vízilabdázó) Pólyák Imre (birkózó) Zsivótzky Gyula (kalapácsvető) Névjegy Születési idő, hely: Kecskemét, 1938. május 8. Sportág: súlyemelés. Klubja: Tatabányai Bányász (1955-1978), 1976-1988: edző a Tatabányai Bányász­nál. Legjobb eredmények olimpiai bajnok (1972), olimpiai ezüst­érmes (1964, 1968), olimpiai 5. helyezett (1976), olimpiai 6. (1960), hatszoros világ-, tízsze­res Európa-bajnok, tizennégy­­szeres magyar bajnok, 24 vi­lágrekord fűződik a nevéhez, ötször volt Magy­aországon az év súlyemelője. Kitüntetései, elismerések Ma­gyar Köztársaság Középke­resztje (1993). Munka érdemrend ezüst foko­zata (1964, 1968), Munka ér­demrend arany fokozata (1972). Olimpiai érdemrend (2002). Magyar Örökség-díjas (1999), Tatabánya díszpolgára (2003). A nemzetközi szövetségnél, az IWF-nél az évszázad súlyeme­lője (2005). Az évszázad leg­jobb magyar súlyemelője (2000). Földi Imre, a magy­ar súlyeme­lés első olimpiai bajnoka már 2004-ben, a díj alapításakor is kis híján tagja lett a Nemzet Sportolóit tömörítő elitklubnak eredményekben rendkívül gaz­dag versenyzői életútjából fa­kadóan. Első magyar bajnok­ságát 1957-ben, az utolsót 1976-ban nyerte. Nem csak a honi, de az egyetemes súlyeme­lés egyik legnagyobb alakja is ő, aki - sportágában páratlan módon - öt olimpián képvisel­te Magyarországot. Rómában kezdte és Montrealban fejezte be ötkarikás szereplését. Toki­óban csak két és fél kilóval, Mexikóban pedig szoros ered­ménnyel, alig harmincdekás súlykülönbséggel szorult a második helyre a légsúlyúak között. Hallatlan szorgalmá­nak és kitartásának eredmé­nyeként Münchenben vált va­lóra nagy álma: a magyar súlyemelősport első olimpiai bajnokságát nyerte az 56 kilo­grammban világcsúccsal. Érdemlajstromába beletarto­zik, hogy versenyzőként, majd trénerként is mindvégig kitar­tott klubja és városa, Tatabá­nya mellett, edzői munkássá­ga alatt pedig lánya, Csilla ti­zenhat Európa- és ugyanennyi magyar bajnoki címet szerzett.

Next