24 óra, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-12 / 9. szám

4 MEGYEI TÜKÖR 2015. JANUÁR 12., HÉTFŐ Vujity Tvrtko Oroszlányban üti a dobot hétköznapi hősök Egy hónap múlva először látogat Tatabányára önálló estjével­­ Igazi meglepetéssel készül Vujity Tvrtko december ele­jén, tizenhét év után távozott a TV2-től. Napjainkban első­sorban édesapai teendőket lát el, feleségének, sógornőjé­nek és apósának szurkol az OSE Oroszlányok kosármec­­­csein, emellett pedig renge­teg előadást tart országszerte és a határokon túl. Éppen egy hónap múlva, február 12-én Tatabányára, majd egy héttel később a felvidéki Észak-Komáromba látogat. Kovács László - Van élet a Napló, a Mokka és a TV után? - Természetesen. De még mi­lyen! Elsősorban édesapa, férj és családfő vagyok. De ez így volt korábban is. Azt is han­goztattam régebben, hogy ci­vil voltam, vagyok, és leszek mindig is. Képviseltem és kép­viselem a vidéki életet is, bizo­nyára sok olvasó tudja rólam, hogy tősgyökeres, ahogy Bara­nyában emlegetik, „tüke” pé­csi vagyok. Tizenhét év hosszú idő, az elmúlt másfél hónapban végre sikerült kialudnom ma­gam, jártam kosármeccseken, színházakban, és rengeteget játszottam gyermekeimmel, Benjáminnal, Barnabással és Bendegúzzal. - Nem is hiányzik a Napló? Gon­dolom, vasárnaponként az autó­ja már magától odatalált a Róna utcába... - Tudom, sok olyan televí­ziós volt, ha lekerült a képer­nyőről, nem tudott mit kezde­ni az új helyzettel, nem fogad­ta el azt. Én nem vagyok ilyen, erősebbnek tartom magam an­nál, hogy ebbe belebetegedjek. Maga, a televíziózás nem hi­ányzik annyira, viszont a Nap­ló és a stábja igen. A tizenhét év az tizenhét év. A műsor első szerződtetett riportere voltam, az első és az utolsó anyagot is én készítettem. Bevallom, mi­előtt hívott telefonom, a rádió­ban hallgattam egy riportot, és rögtön azon kezdtem el gon­dolkodni, hogy abból a témá­ból miként lehetne jó televíziós anyagot készíteni. Aztán kap­csoltam, hogy már nincs Nap­ló... Azt nagyon sajnálom, hogy a mi kis csapatunk már nem tud bemutatni hétköznapi hő­söket, lebilincselő történeteket, nem állhat jótékonysági akci­ók mögé. - Említette, hogy kosármeccsek­re is jár mostanában. Az Orosz­lány meccsein találkozhatnak ön­nel a szurkolók? - Feleségemmel, Zsolnay Gyöngyivel is kosármeccsen is­merkedtem meg. Szerelmünk felrobbanása után huszonnégy órával később már jegygyűrű volt az ujjunkon, így bizonyá­ra érthető, hogy nekem is be­épült a mindennapjaimba a ko­sárlabda. Gyöngyi az ősztől a Pest megyei bajnokságban sze­replő ŐSE Oroszlányok csapatá­hoz igazolt. Az együttes tréne­re apósom, Zsolnay Árpád, és a csapatot erősíti még sógornőm, Zsolnay Barbara is... Soha nem felejtem el az első meccsüket, libabőrös lett a hátam, amikor a kezdés előtti pillanatokban együtt láttam Árpi papát és két lányát. Korábban soha nem fordult még elő, hogy így, hár­man együtt készüljenek bajno­ki meccsre. - Rekedtre üvölti magát a mécs­eseken? - Régebben csendesen őrül­tem meg a nézőtéren. Gyöngyi játszhatott a válogatottban, Pé­csen, Diósgyőrben, majd ké­sőbb Tatabányán, izzadt a te­nyerem, dobolt a lábam, moz­dultam vele együtt a dobás­nál, a passznál, a labdaszer­zésnél, de soha egy hangos szó nem hagyta el a számat, még hatezer szurkoló társaságá­ban sem. Azon a bizonyos el­ső oroszlányi meccsen, amikor Gyöngyi, Barbi és Árpi papa együtt harcolt a sikerért, nem tudtam megállni, a főszurko­lótól elkértem a dobot, és én ütöttem a ritmust a drukke­reknek... Nagyon boldog va­gyok, hogy az OSE Oroszlá­nyok az eddigi öt mérkőzésü­ket megnyerték, és hibátlan teljesítményt nyújtva állnak a tabella élén. - Egy hónap múlva Tatabányá­ra látogat. - Örülök, hogy végre Komá­­rom-Esztergom megyeszékhe­lyén is találkozhatok azokkal, akik eddig csak a televízióban látták riportjaim, illetve köny­veim olvasták. Az elmúlt évek­ben valamennyi megyeszékhe­lyen volt közönségtalálkozóm, akadt, ahol több is. A környező országokba, magyarlakta terü­letekre is többször meghívtak már, de Tatabányára most elő­ször megyek. Büszke vagyok arra, hogy már évek óta minde­nütt telt ház fogad. Informáci­óm szerint itt is, a Vértes Agorá­­jában is így lesz, ugyanis a belé­pőjegyek nagy része már most, egy hónappal ez előadás kezde­te előtt elővételben elfogyott, de úgy tudom, korlátozott szám­ban még hozzá lehet jutni pár darabhoz. - Egy este, amit soha nem fog el­felejteni! - ezt olvastam a plaká­ton. Ez komoly ígéret! - Ez így igaz. És ezt nem azért mondom, hogy becsalogassam a terembe az embereket. Ehhez még annyit teszek hozzá, hogy aki eljön, sokkal erősebben tér majd haza. Ezeket az ígéreteket betartom. Egyetlen kérésem a közönségtől, a találkozó végén csak az tapsoljon, aki úgy érez­ni, hogy sokkal erősebb ahhoz képest, mint amikor belépett a terembe. A két óra alatt egye­bek mellett bemutatom a világ legmulatságosabb diktatúráját, Csernobil valóságát, Fekete-Af­­rika misztikumát, Észak-Korea hétpecsétes titkait, a világ leg­erősebb emberét, az ölelés ha­talmát. Az örömkönny és az ön­feledt nevetés lesz több, nem a könny. Elárulom azt is, hogy az előadás utolsó tíz percére elsöté­tül majd a terem. Akkor lesznek az érdeklődők a legerősebbek. És akkor Tatabányán járunk majd, nem a világ más részén. A nézőtéren pedig ott ül majd valaki. Igazi, nagy meglepetés lesz! Ezzel is szeretnék hozzájá­rulni ahhoz, hogy először tartok közönségtalálkozót Tatabányán. VIDEÓ: WWW.KEMMA.HU Vujity Tvrtkót idehaza és határainkon kívül is mindig telt ház fogadja, így volt ez az ősszel Kolozsváron is. Februári tatabányai előadására a jegyek nagy része elővételben elkelt Névjegy: Vujity Tvrtko újságíró, író, riporter Miamiban járt egyetemre. Fiai Tatabányán születtek született: 1972. szeptember 24., Pécs, foglalkozása: újságíró, író, riporter. PÁLYAFUTÁSA DIÓHÉJBAN: Az 1991. április-május környékén tetőző jugoszláv konfliktus, a kezdődő polgárháború tol­mácsként érte el. Éppen az MTV Híradó stábja mellett dol­gozott, mikor a tankok blokád­ja alá került. Mivel a stáb többi tagja nem tudott bejutni a há­borús övezetbe, és ő Budapest­re nem tudott hazamenni, így tudósítani kezdett. Mindenki azt hitte, hogy ő igazi riporter. Később újságírást tanult az Egyesült Államokban, a Miami Egyetemen. 1997-ben az akkor induló TV2 nyitó videóját már ő készítette el, így a kereske­delmi csator­na első szer­ződtetett, majd egyik legnépszerűbb riportere lett. 2014 novemberé­ig dolgozott a Nap­lónál. Tizennégy köny­ve jelent meg. ELISMERÉSEI: Joseph Pulit­­zer-emlékdíj, Hemingway-díj, TV2 Nívódíj, Magyar Köztársa­ság Honvédelmi Érdemkereszt első tagozata, Pethő Tibor-em­­lékérem, Szegő Tamás-díj, Ma­gyar Vöröskereszt Médianagydí­­ja, Széchenyi Ödön-díj, Magyar Szóvivők Szövetségének Sajtó­­nagydíja. házastársa: Zsolnay Gyöngyi száztízszeres válogatott kosár­labda. gyermekei: három fia van, Benjámin 12, Barnabás 11, Ben­degúz 4 éves. Mindhárman Ta­tabányán születtek. Szakképzési hozzájárulás: szakmai nap a kamarában MEGYEI INFORMÁCIÓ A Komá­­rom-Esztergom Megyei Kereske­delmi és Iparkamara (KEMKIK) Szakképzési hozzájárulás be­vallásának és elszámolásának 2015. évi változásairól címmel szakmai rendezvényt szervez. Január 20-án délelőtt 10 órától várják az érdeklődőket a KEM­KIK tatabányai székházában. Az előadó Lászlóné Szép Györgyi igazságügyi adószakértő lesz. Fontos információk hang­zanak el a tavalyi év zárásával kapcsolatban. Szó lesz a gyakor­lati képzés elszámolásáról illet­ve bevallásáról. Elhangzik, ho­gyan kell adatokat szolgáltatni a munkaügyi központ felé (adat­lapok kitöltése gyakorlati pél­dákon keresztül, ellenőrzési ta­pasztalatok). A fejlesztési támo­gatások elszámolása, a jogszerű­ség, a dokumentálás, a támoga­tott beszámoltatása, valamint az ellenőrzési tapasztalatok is sze­repelnek az előadásban. Az idei év indításához tartozik a bevallás a NAV felé havonta, a saját dolgozó képzésével kap­csolatos új elemek; a kötelezett­ség-csökkentő tétel kiszámítása, annak levonása, visszaigénylése. Fontos a gyakorlati képzés meg­szervezése, az együttműködési megállapodás, a tanulószerződés elkészítése illetve az ehhez tar­tozó nyilvántartás, ellenőrzés és szankciók. Bővebb információ, jelentkezés: www.kemkik.hu. ■ Lángolt a mobil ház, a nagymamához költöztek fát A várost Mogyorósbánya fe­lé elhagyva a keskeny beton­úton, aztán a kápolnánál jobbra fordulva, hangulatos kis hétvégi házas területre érkezünk. Töb­bek közt itt áll az faépítménnyel bővített mobil ház is, amely in­formációink szerint egy felmele­gedett kályhacsőtől kigyulladt. Két felnőtt és négy gyermek ott­­­­hona lángolt. Még az esztergo­mi, illetve nyergesújfalui hiva­tásos tűzoltók kiérkezése előtt sikerült az épületből az ott élők­nek kivinnie egy gázpalackot. Mindenki időben ki tudott me­­­­nekülni egy biztonságos távol­ságra. A vonuló egységek a tü­zet két vízsugárral eloltották, de az épület lakhatatlanná vált. A helyszínen gyorsan meg­jelent a város polgármestere, Túri Lajos is. Az önkormányzat húszezer forint gyorssegélyt utalt ki. A Katolikus Karitasz, illetve a Magyar Vöröskereszt ruhával, tartós élelmiszerek­kel támogatta a családot. Infor­mációink szerint rövidesen tíz mázsa tűzifa, illetve az épület lakhatóvá tételéhez szükséges felújítására faanyag is érkezik segítségként. A családnak átmeneti ott­honként felajánlották az ál­talános iskola egyik helyisé­gét, de ők inkább a közvetlen szomszédban lakó nagymamá­hoz költöztek. ■ F.K. Meghalt az első búcsú, fel kellene támasztani környe Az ország első búcsúját az idén is az év második vasár­napján tartották, hiszen a köz­ség katolikus templomát a Há­rom Királyok tiszteletére szen­telték fel. Mivel Boldizsár és Menyhért névnapja január 6-án van, így ezúttal a tegnapi szent­misén is megemlékeztek a tele­pülés védőszentjeiről. A szertartást természetesen a hagyományok jegyében tar­tották, s valószínűleg töreked­tek erre a legtöbb családban is az ünnepi ebéd összeállítá­sakor, de a megszokott délutá­ni programok elmaradtak. Oka, hogy az ország első, körhintás, céllövöldés, zsibárusos búcsú­ja január 11-én végleg meghalt. Agóniája már évek óta tartott, mert egyre kevesebb mutatvá­nyos települt a sportpálya mellé. Kora délután már senki sem járt ott, ahol valaha ezernél is többen összejöttek. Pálfi Laura és szülei is meglepődtek, amikor senkit sem láttak. Se árust, se hintást, csak a nagy ürességet. A művelődési házzal szem­közti vendéglátóhely vezetője, Papp Tibor szerint délelőtt még volt kint egyetlen egy kiskeres­kedő a helyszínen, aki dacolt a süvítő széllel és az arcába verő­dő esővel, de dél körül ő is ha­zament. Távozásával meghalt az idei esztendő első búcsúja. Jövőre azért jó lenne feltámasz­tani! ■ P. P.

Next