24 óra, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-29 / 229. szám

2016. SZEPTEMBER 29., CSÜTÖRTÖK Széchenyi István születésé­nek 225., a Mária Valéria híd újjáépítésének tizenötödik év­fordulójának tiszteletére nyílt rendhagyó kiállítás tegnap Esz­tergomban, a híd vámház épü­letében. A tárlat „a legnagyobb magyar" életútját és a híd épí­tésének folyamatait mutatja be tablókon keresztül. Nemes Zsuzsanna neines.zsuzsanna8@gmail.com ESZTERGOM A kiállítás megnyi­tóján Tasó László, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium köz­lekedéspolitikai államtitkára mondott beszédet, aki úgy fo­galmazott: Széchenyi István életét és művét egy egész világ az örökségének tartja. Ahogy a Lánchíd a reformkor szimbó­luma, Pest és Buda egyesítésé­nek jelképe, úgy a Mária Valé­ria híd és annak újjáépítése, 15 évvel ezelőtti átadása a polgá­ri Magyarország szimbóluma. Két fantasztikus jelkép, két híd, amely minden más közle­kedésfejlesztési beruházásnál többet mond, többet mutat és többet sejtet. Az államtitkár kifejtette: büszkék vagyunk arra, hogy közösségi forrásokból, saját erőből, a magyar kormány tá­mogatásával olyan hidakat tu­dunk építeni a közeljövőben, amelyek reményeink szerint a kapcsolatokat erősítik. Tasó László, a híd megépülé­se előtti időszakról úgy szólt: Párkány és Esztergom között nem volt soha megszakítva a kapcsolat. A Duna két partján élő emberek ugyanúgy együ­vé tartoztak, egy közösségben gondolkodtak, és úgy vélték, hogy őket nem szakítja szét az a probléma, ami 1944 után itt maradt egy szörnyű mementó­­nak. Mindenki emlékeiben le­rombolt hidak, csonka pillér, fájdalom, szétszakítottság él. Rendkívüli jelentősége volt an­nak, hogy 2001 októberében a megújult hidat újra forgalomba helyezték. A Mária Valéria híd egy kis hajóhídként indult, utána re­­pülőhíddá vált, végül megkap­ta mostani formáját. Az állam­titkár a visegrádi négyek meg­alakulásának huszonöt éves évfordulójára is felhívta a fi­gyelmet. Elmondta, hogy ez az a híd, ami a V4-ek lényegét je­lenti, és összehozta azt a négy országot, amely napjainkban is megpróbál együttműködni nem csak a közlekedésfejlesz­tés világában, hanem a min­dennapokban is. Tasó László úgy fogalma­zott: Széchenyi István olyan lépéseket tett, amelyek egy egészen új világot nyitottak meg. Nem lehet egyetlen kor­mánynak sem más elképzelé­se, mintsem mindig megújí­tani az országot, alkalmassá tenni arra, hogy versenyké­pes legyen, a polgárai jól élje­nek. Emellett azt a színvona­lat, amit meg lehet találni Eu­rópa más országaiban, azt itt is elérhetővé tenni. Ezen dol­gozunk és büszkék vagyunk arra, hogy olyan kapcsolatok kiépítését tudjuk szorgalmaz­ni és folytatni, amelyek Euró­pa számára rendkívül nagy je­lentőséggel bírnak. Tasó László a hidakhoz ha­sonlította a Via Carpatia nyolc országon áthaladó, a Balti-ten­gert a Fekete-tengerrel és az Égei-tengerrel összekötő közle­kedési folyosót, amelynek tel­jes magyarországi szakaszát 2019 végéig kiépítik. Az október 15-ig látogatható tárlat diákok által készített tab­lókon mutatja be Széchenyi éle­tének legfontosabb állomásait, utazásait, gazdasági reformja­it, a Lánchíd építését, az aka­démia létrehozását. A kiállítá­son megtekinthetik az érdek­lődők a Mária Valéria híd épí­tésének folyamatait, grafikáit és a 2020-ra tervezett mobilgát szerkezetét és nyomvonalát is. mm ® ----- -M ^*11**«**** **»*£ jP&P -'^ •; -t J”^^*^-***«J ^:,=a«!jf gfisi A diákok által készített tablókon mutatják be Széchenyi István életútját. A kiállítást október 15-ig lehet megtekinteni A mobilgát fejlesztési tervei Az esztergomi mobilgát fej­lesztésének tervei is szerepel­nek a kiállításon. Megépíté­sét többek között az indokol­ja, hogy a meglévő védvona­lak kiépítettsége a szakem­berek szerint nem elégséges az elvárható biztonsághoz. Az árvízszintek jelentősen emel­kedtek az elmúlt időszakban, és a nagy árvizek előfordulása gyakoribbá vált. Fontos továb­bá, hogy a védendő lakosok, a kulturális és egyéb javak dön­­tő része Esztergom közigaz­gatási területén található. Az esztergomi védmű fejleszté­sének jelentőségét tovább nö­veli, hogy a várost védő jelen­legi töltést az elmúlt ötven év­ben nem korszerűsítették, és a nyomvonala a további fel­újítás szempontjából kedve­zőtlen. Emellett a város közúti kapcsolatait kiszolgáló főút­vonalak árvíz idején veszélyez­tetettek, a főúthálózat idősza­kos elöntése nehezíti a közle­kedést, a kerülő utak ilyenkor túlterhelődnek. Elfogadták az önkormányzat félévi költségvetési beszámolóját Újra lesznek csőszök Tatán? TATA Borítékolható volt, hogy a vasárnapi népszavazást meg­előzően a tatai képviselő-tes­tületi ülésen a napirend előt­ti felszólalások október máso­dikáról „szólnak”. Minden vá­rosatya, aki véleményt formált ez ügyben, azt hangsúlyozta, hogy ez a téma pártpolitiká­tól mentes. Persze a hozzászó­lások tartalmát mégis a pártál­lás befolyásolta... Ezt követően Michl József polgármester elnökletével az­tán a testület megkezdte a tényleges munkát. A határo­zatképes grémiumra huszon­négy napirend megvitatása várt. Elsők között azt a tájékoz­tatást boncolgatták, amely a város idei, első félévi gazdálko­dását taglalta. Az új, idevonat­kozó jogszabályok már nem te­szik kötelezővé a féléves beszá­molót. Talán azonban úgy gon­dolják, hogy érdemes megvi­tatni hat havonta, hogy az elő­re tervezett menetrend szerint kerülnek a bevételek a „kincs­tárba”, illetve ütemezetten köl­­ti-e kötelező feladatai ellátásá­ra az önkormányzat a forrása­it. A város gazdálkodásáról - időarányosan - elmondható, hogy nemcsak a kiadások, de a bevételek teljesülése is megha­ladja az 50 százalékot. A terve­zett helyi adók befizetése már jelenleg megközelíti a 80 szá­zalékot. Azaz csaknem 1,7 mil­liárd forint folyt be a település kasszájába. Az ingatlanok ér­tékesítéséből bevett összegek azonban egyelőre elmaradnak a költségvetésben meghatáro­zottól. Ám az elm­últ évek ta­pasztalatai arra világítanak rá, hogy ezek a forintok többnyire a negyedik negyedévben „gu­rulnak be” város büdzséjébe. Tata gazdálkodását általá­ban úgy jellemzik, hogy stabil és átlátható. De mit is jelent ez? - tette fel az egyik képviselő a kérdést, és egyben meg is vá­laszolta. Véleménye szerint, a források a kötelező feladatok ellátására ugyan elegendőek, ám a szükséges fejlesztésekre már nem jut fedezet... A városatyák mindegyike fon­tos kezdeményezésnek nevezte a mezőőri szolgálat újbóli meg­szervezésével, visszaállításával foglalkozó előterjesztést. Fokoz­ni kell a külterületek és mező­gazdaságilag művelt térségek védelmét. Ez Tata környékén több ezer hektárt jelent. Az egy­kor csőszöknek nevezett „biz­tonságiaknak” mindenképpen érdemes, illetve hatékonyságuk érdekében szükséges is a köz­terület-felügyelettel, valamint a rendőrséggel történő együttmű­ködés. Így, és ezzel lehet növelni Tatán a vagyon és személyi biz­tonságot egyaránt. Érdemes azt is megfontolni, hogy felállítsák-e a halőri szolgálatot is. Petrik J. MEGYEI KÖRKÉP 3 Hely és szellem Szűr Annamária annamaria.szur@med­iaworks.hu A hely szelleme az ember bőrébe ivódik. Emlékezeté­be vés hangulatot, ízt. A legnagyobb festőknél pon­tosabban örökít meg színeket, formákat és árnya­latokat. Kedves és örök lesz a táj, az utca. De vajon mi is ez a láthatatlan kapocs, és hol rejtőzik? Az út porában, a falevél zöldjében, a szél zúgásában, a miliőben? Vagy a szívben? Városi legendák szerint a japán turisták csak és kizá­rólag a világörökségi helyszíneket keresik fel, ahol aztán előveszik a fényképezőgépet és végigkattintgatják a napot úgy, hogy a környezetükből a kis masina kijelzőjén kívül nem látnak semmit, majd hazamennek és kipipálják, ez is megvolt. Bár valószínűleg van némi túlzás ebben a szóbe­szédben, de az biztos: élményt két dimenzióban, pixelekben nem lelhetünk. Érinteni, tapintani, élni kell azt, ami körül­vesz bennünket, hogy meg­­érezzük a hely szellemét. Mert bizony az bárhol ránk találhat, sőt, mi magunk te­remthetjük meg. Épp ezért lehet napokkal, hetekkel, hónapokkal ké­sőbb is remek beszédtéma egy házsor, nyaralás vagy túra felidézése. Lehet örök poén egyetlen szó, mint levakarhatatlan jelzője és mementója az élménynek, amely őrzi, gazdagítja a hely szellemét. A mostani, országos verseny is többről szól, mint a leg­szebb fekvésű település megtalálásáról. Hiszen ha valaki ez alapján veszi a fáradságot és felkeresi a Bakonyalját, anda­­log a Duna-parton vagy épp a Gerecsében, többet találhat, mint szép fekvésű településeket, pompás természetet, tisz­ta levegőt. Ha nyitott szemmel jár, élményt, ismeretségeket, emlékeket gyűjthet. Magába szívhatja a hely szellemét, ami ott van mindenhol. Csak fel kell fedezni: ott van egy törté­nelmi pincesor ajtajában éppúgy, mint a Parlament kupo­lájában vagy a Bazilika oszlopai között. A nedves fűben, a bor ízében, a reggel napsütésében. A társaságban, a neve­tésben, a naplementében. Amit pedig felfedeztünk (hogy Exupéry örökbecsűjét el­ferdítsem), az egyszer s mindenkorra a miénk. Magunkkal visszük, és kicsit magunkat is otthagyjuk. A hely szelleme az ember, aki megőriz magában egy kis darabot a helyből. Élményt két dimen­zióban, pixelekben nem találhatunk, gyűjthetünk Zöld, büdös, rossz ízű és kártékony MEGYEI INFORMÁCIÓ Hogy a cím­ben miről is van szó? A polos­káról, arról a rovarfajról, amely­nek ezerféle változata létezik. Három valami azonban mind­­annyiukra jellemző. Büdösek, rossz ízűek és kártékonyak. Herold Ferenc komáromi kertészmérnököt az elszaporo­dásuk okairól kérdeztük. - Amiről mostanában a hí­rek szólnak, az a zöld vándor­poloska - emelte ki a szakem­ber. - Nagyjából nyolc éve jelent meg hazánkban. Ez pedig egy­értelműen a klímaváltozással függ össze. Egyébként hasonló a helyzet szúnyogokkal vagy a Harlekin Katicával is. A tél egy­re enyhébb nálunk, így a polos­ka simán túléli. A nyarak pedig fokozatosan melegebbek, amely kedvez a szaporodásuknak, a populáció növekedésének. A kertészmérnök azt is hangsúlyozta, hogy ez a rovar büdös, és rossz ízű. Ezért a ma­darak sem pusztítják. Gyakor­latilag nagyon kevés a termé­szetes ellensége. A felmelege­dés miatt számukra az életkö­rülmények és feltételek pedig egyre inkább ideálisak. Annak is utána néztünk, hogy Baranya megyében és To­kaj környékén minek a követ­kezménye az inváziójuk.­­ Az a térség még melegebb, mint Komárom-Esztergom me­gye - jegyezte meg Herold Fe­renc. - Teszem hozzá, a polos­ka a szőlőben is kárt tud ten­ni, nem csupán a konyhaker­tekben, de erre a tokaji borvi­déken aligha van esélye az „ag­resszív” védekezés miatt. A helyi gazdák véleménye alapján szűkebb hazánkban valóban nem beszélhetünk e rovarok tömeges felbukkaná­sáról. A termelők szerint ez in­kább felkapott, mint valós in­formáció a megyében. Minden­esetre a termesztés­technológi­ai hibák, illetve a nem oksze­rű prevenció jótékony hatással lehet a poloskák egyedszámá­­nak emelkedésére. Mivel en­nek a rovarnak úgynevezett szúró-szívó szájszerve van, a termést megsérti. A szúrás he­lyén például a paradicsom „fa­la” besüpped és fakó foltok je­lennek meg a terményen. Ezért a friss, fogyasztásra szánt ter­mékek­­ gyakorlatilag­­ érté­küket vesztik. A vándor­po­loska veszélyességét fokoz­za, hogy polifág, azaz többféle gazdanövényen is meg tud te­lepedni. A konyhakertekben a paradicsom és a bab tartozik a „kedvencei” közé. Petrik J. A zöld vándor poloska

Next