24 óra, 2017. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

2017-02-20 / 43. szám

KULTÚRA KRITIKUS SZEMMEL Tatai világzene Pápai Joci és Origó című dala, ami megnyerte a hazai euroví­­ziós válogatóversenyt, megosz­tó. Pró és kontra sorolják az ér­tékítéleteket. Kinek a raprész tetszik (vagy épp nem), kinek a roma zenei hatásokkal és alap­motívumokkal van baja (vagy épp ezt dicséri benne), de min­denkinek, aki egy kicsit követ­te A Dalt, van véleménye. Nem hagyja hidegen az embereket, beszélnek róla, ilyen-olyan ér­telemben hatással van rájuk. Egy dalnak és dalszerzőnek pe­dig ez az egyik legnagyobb el­ismerés, ha nem elfelejtik, ha­nem megjegyzik a számot. Csak azért nem kap kiváló minősítést az Origó, mert a raprészt a többihez képest ki­csit kevésbé erősnek érzem, de ez, hogy Both Miklóst idéz­zem a zsűriből, felfelé nyitott négy csillag. A dal erős, mert nem akart több lenni, mint egy vallomás. Önvallomás, amiben sokan magukra ismerhetnek, bőr­színre és származásra való te­kintet nélkül. Mindenkinek megvannak a maga stigmái, amik égetnek, amiket mások aggatnak rájuk. A roma zenei kultúra pedig, legyen bármi­lyen nehéz is beismerni, része a kis Kárpát-medencei min­dennapjainknak. Nem a mula­tós műdalokra gondolok, ha­nem a népzenéjükre, ami igen­is színes és értékes. Ahogy Joci szerzeménye is. Sz. A. Pápai Joci: Origó ★ ★ [UNK] KÖZEPES ★ [UNK] [UNK] Káosz a filmben és az elmében A Széttörve című film soka­kat bevonzott a moziba, mi­vel a beharangozóban már hallhattuk, hogy a főszerep­lőnek 23 személyisége van. Kevin ezeket feltárta pszi­chiátere, dr. Fletcher előtt, de még van egy rejtett sze­mélyisége, amely felbukkan, és dominálja a többit. Miu­tán elrabol három tinédzser lányt, köztük az önfejű és eszes Casey-t, Kevinben ki­tör a harc a túlélésért a töb­bi személyiségével - és a kö­rülötte lévőkkel -, miközben elkezdenek leomlani benne a különböző énjeit elválasz­tó falak. A történet nagyon érdekes­nek ígérkezett, ám a sok személyiségből csupán há­rommal találkozunk a vász­non. A többit csak felvéte­leken mutatják. Ha ennyi személyisége van, arra kel­lett volna kiélezni a történe­tet, nem pedig a domináns énekre. A végjáték egyszerűen siral­mas. Érthető, de nem erre számítunk, hanem könnyek­re és harcra. Ehelyett csupán a 24. személyiséget látjuk meg, ami állatok tulajdon­ságait hordozza erő tekin­tetében. Két lány meghal, a harmadikról pedig megtud­juk, hogy a gyámja - és egy­ben nagyapja - gyerekkora óta molesztálta. Sok kérdés marad nyitva, ami folytatást sejtet... De milyet...? Jobbra számítottam, de legalább a popcorn meleg volt. P. A. Széttörve (amerikai thriller) ★ Bemutatkozási lehetőséget kapott a grafikus Szilvia képekbe zárt érzelmei KOMÁROM Képekbe zárt ér­zelem címmel Németh Szil­via munkáiból nyílt kiállítás a komáromi Arany 17 Ren­dezvényközpontban. A grafi­kus most mutatkozott be a nagyközönségnek. Nagy Tamás tamas2.nagy@mediaworks.hu - Mióta foglalkozik grafikus rajzolással? - Gyerekkorom óta. A tö­rökszentmiklósi Hunyadi Mátyás Általános Iskolában Sajtós Béla tanár úr kedvel­­tette meg velem ezt a műfajt, ami a mai napig megmaradt. Már akkor rájöttem, hogy rajzokkal sokkal könnyeb­ben ki tudom fejezni érzése­imet és hangulatomat. Inten­zívebben azonban 2005 kö­rül kezdtem el teljesen ma­gamtól alkotni. Felelevenítet­tem a gyermekkori emléke­ket, gyakoroltam, próbáltam ismereteimet szélesíteni, de ha megakadtam, vagy építő jellegű kritikára, segítségre volt szükségem, akkor gye­rekkori rajztanáromra min­dig számíthattam. - Mi ihleti meg egy-egy alko­tás elkészítésénél? - Már az elején tudtam, mit akarok, hiszen volt egy álmom. Megmutatni egy olyan miliőt a környezetem­nek, ami rólam szól, viszont érinti az embereket és az ér­zéseket. Öt elem dominál a képeimben, amiket minden­képpen ki akarok fejezni: a látás, a hallás, a szaglás, a ta­pintás és az ízlelés. A célom az, hogy ezek a képeimben is érezhetőek legyenek. Ezen­kívül 2013-ban olvastam egy cikket Ábrahám Péter festő­művészről - aki sajnos már nem lehet köztünk -, neki volt egy kiállítása, ami olyan festményekből állt, melyek világtalan embereknek szól­tak. Ez engem nagyon meg­indított, és ösztönöz a mai napig. - Mi fontos az ön számára az életben? - Nagyon fontos egy mo­soly, egy illat, egy érintés, egy hang vagy ezeknek az öt­vözete. Ezeket próbálom ki­­sebb-nagyobb sikerrel meg­örökíteni egy-egy képben is. Általában zenével dolgozom, amiben megfog egy szó, ah­hoz keresek fotókat. Ezeket a fotókat montírozom össze magamban, és ha ez mind megvan, akkor összeáll ben­nem egy kép, amiben van ér­zelem, és ezt próbálom papír­ra vetni. - Első, önálló, bemutatkozó ki­állítása nyílt meg. Milyen érzé­sek vannak önben? -­­Minden ember életében fontosak az első dolgok, így nekem is. Az első találko­zás, az első barátság, az el­ső kapcsolat, az első csók, az első szerelem vagy éppen az első kiállítás. Ez mind-mind mérvadó, nemcsak számom­ra, hanem mindenki életé­ben. Nagyon jó érzés és öröm, hogy ezt most másoknak meg tudom mutatni. - Van kedvenc képe? - Nehéz kiemelni, de talán a Farkaséhség című kép, ami nagyon közel áll hozzám. - Ha jól tudom, nem tősgyöke­res komáromi. Mikor költöztek ide? Hogy tetszik a város?­­ 2015 nyarán jöttünk a vá­rosba, 18 éves fiammal, Dávid­dal és 13 éves lányommal, An­nával. Nagyon szeretünk itt élni, gyönyörű Komárom. Tö­­rökszentmiklóson ott volt mel­lettünk a Tisza, itt viszont itt van a Duna, ami szintén fon­tos nekem, a víz jelenléte is meghatározó az életemben. ■m * Gyermekkorában rájött, hogy rajzaival könnyebben kifejezi érzelmeit, hangulatát Fotó: N. T. Ne azért rajzolj, hogy másokat lenyűgözz! Horváth Krisztina, a Komáro­mi Városgazda Nonprofit Kft. közművelődési szakembere a megnyitón köszöntőjében egy történetet mesélt el a jelenlé­vőknek. A monda szerint egy neves képzőművész megtaní­totta lányát, hogy miként kell úgy rajzolni, hogy az alkotások­nak legyen lelkük, hiszen nem elég, ha tudunk rajzolni, érezni is kell, hogy mit akarunk meg­jeleníteni a papíron. Ki kell nyíl­ni és fel kell tárni a lelkünk leg­mélyebb bugyrait, így lehet jó képet készíteni. A lány egy na­pon elhatározta, hogy megle­pi apját és rajzol neki. Először egy portrét készített, de nem tetszett apjának. Másodszor egy tájképet rajzolt, de apjának ez sem nyerte el tetszését. Az­tán a lány bement a szobájá­ba, majd hirtelen elkezdett raj­zolni, ahogyan érezte magát, majd odavitte apjához, és azt mondta: tudod, nem érdekel a véleményed, nekem tetszik a kép, és szerintem jól sike­rült. Erre az apja elmosolyodott és átölelte. Büszke volt lányá­ra, és így szólt hozzá: ezt sze­rettem volna, hogy megértesd. Ne azért rajzolj, hogy másokat lenyűgözz, hanem magadnak, hogy örömöd lesd benne. A jókais diákok szakmai szemmel is nézték a filmet Véget ért a művészetek hete KOMÁROM Filmvetítés, színhá­zi előadás, néptánc tanulás, grafikai kiállítás és az iskola tanulóinak hangversenye. Ezt kínálta a tizedik Művészeti hét a komáromi Jókai Mór Gimná­ziumban, melyet kétévente szerveznek meg az iskolában. Az elsődleges cél az, hogy mi­nél több művészeti ággal is­merkedjenek meg a tanulók. - Én filmnézésen vettem részt, ahol diáktársaimmal a Valahol Európában című fil­met tekinthettük meg - mond­ta el Túri Ádám az iskola diák­ja, egyben a Diákönkormány­zatok Városi Szövetségének elnöke, aki hozzátette: taná­raik segítségével megpróbál­ták szakmai szemmel is nézni a filmet, ezért előtte és utána is rövid elemzés hangzott el. A tanuló fontosnak tartja a hasonló kezdeményezéseket, hiszen a héten a diákok megis­merkedhettek a zenével, a nép­tánccal, nézhettek filmet, de részt vehettek színházi előadá­son vagy éppen kiállításon is. - Úgy gondolom, széles volt a kínálat ahhoz, hogy min­denki megtalálja, a neki tet­szőt. Szerintem ismét sokan kerültek legalább egy délután­ra közelebb kulturális értéke­inkhez és hagyományainkhoz - emelte ki Túri Ádám. N. T. Színvonalas héten vannak túl a Jókai diákjai Fotó: MW 2017. FEBRUÁR 20., HÉTFŐ KRITIKUS SZEMMEL Érzelem után az értelem Keresem a családom. Már a harmadik évad epizódjait le­het látni kedd esténként az egyik kereskedelmi csator­nán. A műsorkészítők kérések alapján megkeresik a soha nem látott családtagokat vagy olyanokat, akik évtize­dekkel ezelőtt tűntek el vala­merre az országban-világban. Kétségtelenül hatásvadász a műsor: sok a sírás, hallgatás, suta ölelés. Ráadásul az elő­zetes reklámban a legérzel­mesebb jeleneteket közül is választanak. Van, akinek már ez elveszi a kedvét. Szerintem érdemes megnézni legalább egy-két történetet. Az érzelem uralja mindegyiket, de utána felvillantják, hogy - legtöbb esetben - volt értelme a kere­sésnek, megtalálásnak. Mert van folytatás, újabb találkozá­sokkal. Bővülhet, teljessé vál­hat a család. Az apával vagy éppen mint legutóbb, két fél­testvérrel, és azoknak össze­sen nyolc gyermekével. Ha rákeresünk az interneten a sorozatra, a tanulságos tör­ténetek összefoglalói mellett egy szakértői blogot is talá­lunk. Válaszokat kapunk arra, miért nehéz, miért kell meg­bocsátani a családterapeuta szerint. És mikor nem kell... Szinte minden családban van­nak „fekete bárányok.” Gyere­kek, testvérek, szülők, talán nem is olyan fekete? M. K. Keresem a családom, RTL Klub ★ ★ [UNK] [UNK] Csillagvizsgáló csillagriporter Az ismert mondás szerint jobb később, mint soha. Be­vallom, hogy így voltam én is Szegő András Csillagvizsgáló című könyvével, melyet még karácsonyi ajándékként kap­tam, de csak néhány nap­ja vettem kézbe úgy, hogy ol­vasni is kezdtem. Nem oko­zott csalódást. A szerző, aki a legrégebbi női magazin hasábjain is rendszeresen publikál, könyvbe szerkesz­tett interjúit az idő múlásá­val is élvezhetően adja köz­re. Ez persze nemcsak az ő érdeme, hanem beszélgető­­partnereié is, hiszen az álta­la kedvelt műfaj megítélé­se többnyire a válaszadókon múlik. Még akkor is, ha Vol­taire szerint az ember job­ban megítélhető a kérdései, mint az azokra kapott felele­tek alapján. Persze lehet erről vitatkozni, de az egészen biztos, hogy Szegő András beszélgető­­partnerei olyan ismert mű­vészek, sportolók és közéle­ti emberek, akik nemcsak népszerűek saját világuk­ban, de személyiségükből fakadó gondolataikra is ér­demes odafigyelni. Újságíró kollégám ezek felszínre ho­zásában is a legjobbak közé tartozik. Saját bevallása szerint az in­terjúk készítése közben nem jegyzetel, de még diktafont sem használ, hogy kizárólag csak partnerére figyelhessen. Ennek köszönhetően ő maga is csillagriporterré válik. P. P. Csillagvizsgáló ★ ★ [UNK] [UNK] [UNK] jeles

Next