24 óra, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)
2018-08-07 / 182. szám
2018. AUGUSZTUS 7., KEDD Dévai Boglárkának átrendezi az életét a glasgow-i Eb-aranya Megsegítette a Jóisten Maga Dévai Boglárka sem tud még magához térni az ámulatból, hogy hány - olykor vadidegen - ember gratulált neki a glasgow-i torna-Eb-n vasárnap szerzett aranyérméhez. A 18 éves lóugrás-specialista szombathelyi lány mostanáig ingatag önbizalma lassan felnő tudása mellé, és így már azt is el tudja képzelni, hogy október végén a dohai vb-n vetélytársa lehet a sportág királynőjének, a riói olimpián négy aranyat begyűjtött, tízszeres világbajnok amerikai Simone Bilesnak. Ch. Gáli András (Glasgow) szerkesztoseg@mediaworks.hu - Tényleg elégedetlen volt az ugrásaival? Hiszen szó szerint aranyat értek... - Tényleg, hiszen mindkettő után ráléptem a pirossal színezett tiltott területre, 0,1 és 0,3 pontot vontak le tőlem. Meg voltam győződve arról, hogy még dobogóra se fogok kerülni. Aztán ahogy fogytak a riválisok - hiszen elsőnek ugrottam a nyolc versenyző közül -, úgy lettem egyre idegesebb, remegtem, mint a kocsonya, kétszer majdnem el is ájultam, kiment a vér a végtagjaimból. Csak egyre imádkoztam, hogy istenem, segíts meg... És amikor megvolt az aranyérem, elkezdtek folyni a könnyeim. A dobogó tetején, a Himnusz közben már nem is tudtam sírni, mert addigra elfogytak a könnyeim. Legendásan nehezek az ugrásai, az első 6 pontról indult - ilyen senkinek sincs a mezőnyben -, a második 5,4-ről. Mit is ugrik valójában? Mindkettő úgynevezett Jurcsenko-ugrás, azaz már a lóra támasztás előtt csinálok egy rundért, ami tulajdonképpen cigánykerék, de a hatpontosnál még egy felet forgok is előtte. Utána támasz a lovon, majd nyújtott testű szaltó másfél, illetve dupla csavarral. Annyira kell koncentrálnom, főleg a hatpontosnál, hogy sokszor belefájdul a fejem. A döntő előtti éjszaka nem is tudtam aludni, gondolatban legalább százszor megugrottam a gyakorlatomat. - Tartottak győzelmi bulit vasárnap este? - Áááá, annyira fáradt voltam, főleg mentálisan, hogy csak kimentünk sétálni egyet Makra Noémivel, a szobatársammal. Meg aztán lekötött a rengeteg Facebook-üzenet és telefonhívás fogadása, olyanok is írtak, akiket nem is ismerek. Többen is elsírták magukat a Himnusz közben, ettől én is libabőrös lettem. Belém is hasított, hogy eddig legfeljebb Szombathelyen ismertek néhányan, most meg hirtelen megszeretett az ország. Csodás érzés! - Mindjárt indul a tanév, felvették az ELTE szombathelyi tagozatára, testnevelés-gyógypedagógia szakra... - Remek, csakhogy október végén kezdődik a dohai világbajnokság, és addig is lesznek versenyek. Doha után pedig vár a világkupa-sorozat, ahol egy kis pénzt is lehet keresni. Fogalmam sincs, november végéig mi lesz az egyetemmel. Ez az Eb-arany teljesen átrendezte az életemet, hála Istennek... - Hány év munkája van ebben az Európa-bajnoki győzelemben, amely húsz év óta az első a magyar női tornasportban? - Ötévesen kezdtem tornázni, hat éve Rácz Gábor az edzőm, és általános iskolában én tanultam a legnehezebben az új elemeket. Aztán minden a helyére zökkent. Ezt a hatpontos ugrásomat három éve kezdtem tanulni gumiasztalon, lovon meg egy éve. Kemény szakma a miénk. - Dohában egy légtérben tornázik majd a legendás Simone Bilesszal... - Beleremegek, ha erre gondolok. Eddig egyszer volt alkalmam együtt versenyezni vele, ugyanitt, Glasgow-ban, a 2015-ös vb-n. Alig várom a viszontlátást! Elégedetlen volt az ugrásaival az Eb győztese Fotó: MTI Óriási előrelépés ez a magyar tornának ■ MAGYAR ZOLTÁN, a Magyar Torna Szövetség elnöke, kétszeres olimpiai bajnok: „Olyan első ugrást, mint ami neki van, senki sem csinál a világon. Ebben a mezőnyben ez volt a legmagasabb kiinduló pontszámú gyakorlat, és a pontszámon még kivitelben tud javítani is, ez pedig azt jelenti, hogy bekerülhet a világ legjobbjai közé is. Óriási előrelépés ez a magyar tornának, és rengeteg munka van emögött.” RÁCZ GÁBOR, Dévai Boglárka edzője: „A feleségemmel, Vizer Erzsébettel huszonhét éve dolgozunk azon, hogy egy ugrásspecialista műhelyt építsünk fel Szombathelyen, és úgy gondolom, hogy ez az eredmény bebizonyította, jó úton járunk. Egy lépcsőfok ez, és bízom abban, hogy valaminek a kezdete, nem pedig a lezárása. A női tornában nagyon sok versenyzőről halljuk, hogy idő előtt befejezik a pályafutásukat, hiszen ez a sportág nagyon sokat követel, rengeteg edzésórát igényel, amibe belefáradnak. Bogin sosem éreztem ezt. DRASKÓCZY IMRE, a női válogatott szövetségi kapitánya: „Az utolsó percig izgulnunk kellett, hiszen a két magas kiinduló pontszámú ugrással rendelkező orosz tornásznő volt a legvégén, de szerencsére Bogi két kiinduló pontszáma elegendő fórt biztosított, és a kisebb rontását is semlegesítette. Boglárka a vb-mezőnyben ezekkel az ugrásokkal képes döntőbe kerülni, és akkor izgulhatunk megint, de ennyire ne szaladjunk előre, először ünnepeljünk!” A székesfehérváriaknak nincs okuk a kishitűségre a Malmö vendégeként Már most főtábla a tét a Vidinek LABDARÚGÁS Mire a Mol Vidi FC-t szállító repülőgép tegnap Malmőben landolt, már az is kiderült, mi lehet a magyar bajnokcsapat következő úti célja. Nincs oka panaszra a sorsolással: a Celtic Glasgow és az AEK Athén sem verhetetlen ellenfél. A fehérváriaknak egyelőre persze a svéd klubbal szemben, a harmadik fordulóban kell helytállniuk a Bajnokok Ligája selejtezőjében - az első meccsen ma 19.15-től (tv: Duna World) -, a negyedik körről szólva egyelőre érjük be azzal, hogy az már garantáltan főtáblát jelentene, csupán az a kérdés, hogy a BL-ben vagy az El-ben. Marko Nikolics a múlt hét szerdán, a bolgár Ludogorec feletti győzelem után még úgy beszélt a következő napok terveiről, hogy akik aznap nem vagy csak kevesebb lehetőséghez jutottak, azok majd szombaton többet játszanak. Az élet aztán másként hozta, a Vidi a Mezőkövesd elleni bajnoki elhalasztását kérte - amit az MLSZ jóvá is hagyott -, így tegnap mindenki pihenten indulhatott útnak. A klub honlapja részletesen beszámolt a menetrendről: reggel 7.15- kor indult a Vidibusz Székesfehérvárról a Liszt Ferenc repülőtérre, ahonnan 10.00- kor szállt fel a csapatot szállító gép és két órával később landolt Malmőben. 13.00 órától ebéd, majd csendes pihenő következett. Marko Nikolics 18.15-kor tartott sajtótájékoztatót, 19.00-tól pedig edzést vezényelt a meccs helyszínén, a Swedbank Stadionban. A mút héten megírtuk, hogy a két klub már találkozott egymással az Európa-liga elődjében, az UEFA-kupában: 1985 őszén hazai 1-0-lal, valamint idegenbeli 2-3-mal az előző idényben döntős Videoton jutott tovább. Sőt, a két klub ezután az akkoriban a holt idény áthidalására kiírt, mérsékelt presztízsű Intertotó-kupában ötször is összeakadt! (A mérleg két-két győzelem és vereség mellett egy döntetlen.) Ezek a mérkőzések persze csak régi szép és kevésbé szép emlékek felidézésére hasznosak, fölösleges lenne bármilyen következtetést levonni belőlük. Még abból se nagyon, hogy a Malmö a svéd Allsvenskan címvédője. Svédországban ugyanis tavaszi-őszi rendszerű a bajnokság, tehát a Malmö szűk esztendeje szerezte meg fennállása huszadik hazai aranyérmét s vívta ki a BL-indulás lehetőségét. Idén gyengébb formát fut, tizenhat forduló után hét győzelemmel, négy döntetlennel és öt vereséggel csupán a hatodik a svéd bajnokságban. A mögöttünk hagyott hétvégén a Vidihez hasonlóan pihent - érthetően, mindent a nemzetközi szereplésre kell feltennie. A Ludogorec feletti siker után valamennyi fehérvári játékos azzal kezdte a Malmö elleni esélylatolgatást, hogy természetesen a svédek a párharc esélyesei. Kishitűségre még sincs ok. A Malmö nem véletlenül botladozik a bajnokságban. Nagy érvágás volt, hogy a még mindig inkább a jövő reménységének tekinthető, csupán 18 éves Mattias Svanberget eladták a Bolognának, igaz, a 4,5 millió eurós vételár megteszi fájdalomdíjnak. Az ő távoztával Arnór Ingvi Traustason a csapat legismertebb futballistája, az izlandi játékos a válogatott tagjaként a világbajnokságot is megjárta - a Malmö svéd labdarúgói hasonlóval nem büszkélkedhetnek. Persze azt sem állíthatjuk, hogy a Vidi a mérkőzés, a párharc favoritja, de még mindig a Malmőn át vezet a kevésbé rögös út a BL vagy az El főtáblájára. Kiesés esetén az Európa-liga negyedik fordulójában ugyanis valószínűleg régi, de nem éppen kedves ismerős jönne szembe: a dán Midtjylland. Novák Miklós A Ludogorec ellen ünnepelhetett a Vidi Fotó: MTI SPORT 15 flovar Pillangó úrfik Ballai Attila jegyzet ® mediaworks. hu Már akkor volt egy pillangó kisasszonyunk, amikor igazából pillangóúszás sem létezett. Székely Éva úgy győzött az 1952-es helsinki olimpián 200 mellen, hogy pillangókartempóval úszott, mert ezt még megengedték a szabályok. Aztán újabban lett több „pillangó úrfink” is, ennek ékes bizonyítékaként vasárnap a glasgow-i Európa-bajnokságon 200 méteren - már hivatalosan is pillangón - Milák Kristóf arany-, Kenderesi Tamás ezüstérmet nyert. Sőt, ha egy nemzetből nem csupán ketten juthatnának be a legjobb 16 közé, akár csupa piros-fehér-zöldben pompázhatott volna a dobogó, mert az előfutamokban Biczó Bence a harmadik, Cseh László az ötödik legjobb időt érte el. Történt ez egy olyan úszásnemben, amely korábban nem tartozott a magyar hitbizományok közé. A férfiszakágban talán csak az 1954-ben Európa-bajnok, 1956-ban olimpiai harmadik Tumpek Györgyöt tekinthetjük klasszikus, „főállású” pillangózónknak, egyébként inkább kiváló vegyesúszóink rándultak át egy-egy győzelemre. Hargitay András például az 1974- es, Darnyi Tamás az 1989-es Európa-bajnokságon, majd Cseh László, egyre gyakrabban. 2008-ban olimpiai ezüst, 2012-ben és 2016-ban Eb-, 2015-ben vb-arany jelezte, hogy a 200 pillangó nála nem csupán futó „úszókaland”. Az azonban némileg váratlan, hogy a férfiszakág hajdani vegyes- (Darnyi, Czene) és mellúszó (Szabó Joe, Rózsa, Güttler) nagyhatalmából mára pillangónagyhatalom is lettünk. A 200-on ifjúsági olimpiai bajnok Biczó 1993-ban, a számban riói bronzérmes Kenderesi 1996-ban, a junior világbajnokság-győztes Milák Kristóf 2000-ben született; adódna a kérdés, mitől kezdtek a második évezred utolsó évtizedében pillangóúszó klasszisaink „teremni”? Ám a válasz nyilván az, hogy nem annak, nem arra születtek, mindezt megtanulták. Mert ez is tanulható, és a kettős diadalnak ez is értékes üzenete. Természetesen kell képesség, adottság, de emellett az is, aki tanulni akar, és az is, aki tanítani tud. Michael Gross, Gyenyisz Pankratov, Michael Phelps, Chad le Clos - ők a pillangózás atyamesterei - sőt, Milák Kristóf és Kenderesi Tamás se lesz persze bárkiből csak azért, mert szorgalmas, igyekvő. De a sportban a csodának is megvannak a racionális alapjai. Leginkább a szakértelem, az elhivatottság, a munka. E sorok írásakor még nem tudom, tegnap este, ugyancsak 200 pillangón mire ment Kapás Boglárka és Szilágyi Liliána. Ám akármi történt is, a fenti tételt biztosan nem cáfolták meg.